149.

Deon

Míg azt várom, hogy Katsuri mondjon valamit, kikapcsolom az érzékjavítást, három halkat tapsolok ugyanabban az ütemben, mint ahogy csettintettem, aztán cigarettát keresek elő. Elég ciki néha, hogy egy szemvillanás alatt felfogom, mi történik, megcsinálom, a másik ember meg csak kamillázik, de mindig roppant jól jön, hogy tudom kombinálni a dolgokat.


Figyelmem Katsurira fordítom, aki végül halvány mosolyra húzza a száját. Elégedettnek tűnik, nekem pedig furdalja az oldalam, hogy mire jutott.

- Tatsuki úgy védelmezi ezt a srácot, mintha félteni kéne - jelenti ki csendesen. Ja, hogy erről fúj a szél! Így már világos. - Azt mondtad, beszélt Tatsukival. Mit tudott meg?

- Csak annyit mondott, hogy Kitamura a nyomára akadt - válaszolok. Az egyik testőr hamutartót nyom a kezembe, ezért mikor Katsuri is rágyújt, közelebb húzódom hozzá, hogy ne a földre hamuzzon. A legcsekélyebb mértékben sem félek tőle, hiszen tudom, hogy bebizonyítottam, nem lesz könnyű dolga, ha le akar győzni, ezt azonban jelen helyzetben okosabb meg sem kísérelnie.

- Sejtettem, hogy ez lesz - morogja. - Az a féreg elég régóta szimatol más régiókban is, mint a sajátja és környéke, noha elég későn esett le neki, hogy a kölyök, aki kinyuvasztotta Kitarot, nem valószínű, hogy csak a külsejét változtatta meg. Tatsuki azt rendelte el, hogy ha Kitamura összerakja a képet, amit igyekezett még jobban szétszedni, rendeld el a családja eltüntetését. - Uhhh! Kicsit lesokkol ez a dolog, hiszen erről Tatsuki engem elfelejtett tájékoztatni, így segélykérőn Asaméra pillantok. Mit is tettünk annak érdekében, hogy Shinji családja biztonságban legyen?! Ő persze nem szól egy szót sem, csupán a fülére emeli a telefonját. Hát... most nem tudom, nyugodtabb lettem-e. Minél több emberre kell vigyáznunk, annál több rajtunk a támadási felület. - Továbbá gond lesz Sukival is.

- Miféle gond? - kérdezem felvont szemöldökkel.

- Azt nem tudom, csak Tamaki leadta nálam a kölykeit és emiatt eltűnt. - Ez még kevésbé hangzik biztatóan, mint amennyire az előbbi. - Remélem, nem feleslegesen jöttem ide, különben kettérúgom a segged - közli velem fagyosan, majd olyan erővel nyomja a cigarettáját a tenyeremben tartott hamutálba, hogy nem bírom megtartani, a kezem a csípőmig süllyed. Nem igazán értem, miért rám mérges, de nem is érdekel, ezen most nem fogom magam idegesíteni. Még csak azon sem, hogy pontosan hogyan is értette ezt az előbbit, hogy mitől jött volna ide feleslegesen. Látta Tatsukit, tehát tudja, hogy szükség lesz a vérére. Vagy arra gondol, hogy a halálból próbáljuk visszahozni és minden erőfeszítésünk hiábavaló? Nagyon nem ajánlom neki ezt a tudtomra hozni, ha igen, mert különben én leszek az, aki kettérúgja őt. - Beszélt három porontyról, erről tudsz valamit?

- Talán Jeremy - biccentek a srác felé közben - testvérei lehetnek, de többet nem. - Válaszomat hallva Katsuri ellöki magát a faltól és odalépdel a sráchoz. Én közben elnyomom a cigarettámat, majd követem, s beállok valamennyire kettejük közé. Az alvilágiak mindig kiszámíthatatlanok, így semmit sem bízok a véletlenre. Jeremy nem tudja megvédeni magát, a tettem következtében leadott reakciójából ítélve nincs felkészülve túlzottan, a testőrök meg hiába lyuggatják át a férfit, ha tudott ártani a srácnak.

- Hány évesek, milyen neműek és hol vannak most a testvéreid? - kérdezi meg komolyan a srácot Katsuri. Közben én vetek egy pillantást Asaméra, aki azt jelzi nekem, hogy minden oké, intézkedett. Ennyi nekem elég. Bármit is rendezett el, az úgy jó.