14.

Tatsuki

Picit nagyon lázba hozza az érintésem. Csak nem azt kívánja, hogy megdugjam? Ez édes. De most dolgozom – előbb a munka, aztán a szórakozás. Mintha észre sem vettem volna, hogy libabőr és leheletnyi remegés járta át, úgy munkálkodom tovább, teljesen zavartalanul. Rögtön meg is pattan előlem az első szóra, amin csak jót vigyorgok magamban. Ej-ej, Jeremy, kurva átlátszó vagy. Mégis játszani fogok vele, nem teszem meg az első lépést, noha simán megtenném bármikor, csak hát a tökalsó még nem értette meg teljesen, hogy nem tekintek rá szajhaként és nekem nem fog tudni fizetni a testével semmiért, vagyis ha megkefélem, akkor azt pusztán az élvezetért teszem. Eijit sem azért húztam meg, hogy így hálálhasson meg valamit, hanem mert kívántam a kölyköt és érdekelt, az elmúlt egy-másfél év alatt mennyit fejlődött. Kurva kiábrándító volt és remélem, Jeremy nem okoz majd csalódást, mert abban ugyancsak biztos vagyok, hogy nem fogom érintetlenül hagyni túl sokáig.


Kuncogni kezdek, mikor megmutatja, mivel nem elégedett. Engem azzá tett ezzel, mert így megmutatta, hogy mindent nem fog csak úgy elfogadni tőlem. Helyes, nagyon is helyes. Nem veszem sértésnek a meglátásait vagy figyelmeztetését, pedig hallom a hangjából, hogy fél tőle, hogy letépem a fejét ezért. Eszemben sincs. A bőrén végleges lesz a minta, noha van mód arra a későbbiekben, hogy átrajzoljam, de az nagy macera, nem is szeretek ilyesmit csinálni, ezért kilencvenkilenc százalékban nem vállalom el a feladatot. Jeremynek főleg nem vállalnám ezt a műveletet, mert én mindig hagyok időt emésztgetni, minden lépésnél egyeztetek, vagyis amit én felvarrok, az számomra végleges alkotás.

- Ez csak egy vázlat, hogy a hely és a méret jó-e – nyugtatom meg, aztán új kesztyűbe bújva a kedvéért letörlöm a hibás részt és megrajzolom kidolgozottabban is a rózsáját, hogy megnyugodjon. A precizitás fontos és amikor egy művészt tetoválok, mindig más a légkör egy kicsit, mert a rajzolók és festők odafigyelnek az ilyen apróságokra, milliméter pontosan akarják látni már a vázlat alapján is a kiválasztott művet. – Azokkal a vendégeimmel, akikkel vigyázni kell, nem fogsz találkozni, vagy ha mégis, nem maradsz velük pár pillanatnál tovább egy légtérben, mert megéhezel, szomjas leszel, vagy találkozód van egy haveroddal – kezdek válaszolni rajzolás közben. – Intézek a szalonban is ezt-azt, és ha nem ismered fel a jelzésem, miszerint húzz el, elküldelek szívfájdalom nélkül, te pedig elmész azonnal. Vigyáznod a tisztaságra és a rendre, meg a cuccaim épségére kell, mert ugyan, mint mondtam, a tárgyak pótolhatóak, mégis kötődöm a saját, bejáratott dolgaimhoz. Amit nem adok az eszközeimből a kezedbe, ahhoz ne nyúlj, mert nem állok jót magamért. Ha nincs saját ceruzád, kapsz, de az enyémet ne nyúld le még kölcsönbe se! – tájékoztatom a házirendről. – Rajzolni a magánszobámban fogsz, ott nem zavar senki és te sem leszel útban senkinek, van egy ennél nagyobb rajzasztal is – biccentek a műhelyben lévőre -, de mindig tartsd észben, hogy ez nem egy otthon, vagy egy lakás, úgyhogy ha koszt hagysz, felnyalatom veled, ha rumlit csinálsz, kiverem a szart is belőled, ha nem csinálsz rendet – tájékoztatom komolyan. Immár tökéletesen ugyanolyan a bőrén a rózsa is, mint a papíron. – Most nézd meg magad a tükörben! – szólok Jeremynek egy kicsit szelídebben. – Nem vagyok berendezkedve kölykökre – folytatom aztán szigorúan -, szóval az egyéb szórakozásotokat nem itt fogjátok megoldani Eijivel. Ez a munkahelyem, ha kinyitom a szalont, a vendégeim az elsők számomra, ha becsukom, pihenni akarok, szóval a rajcsúrt nem fogom elviselni. Amit neked sem ajánlok, hogy valakit idecipelj, mert kiváglak titeket és töltheted az utcán az éjszakát. Ha szexelni akarsz vagy a haverjaiddal lógni, te mész, ide senki nem jöhet – kötöm ki. – Akkor kelsz és fekszel, amikor akarsz, engem azonban tanácsos nem felkelteni, ha nincs vész. Változó, mikor tudok aludni, általában hajnalban fekszem le és délkörül ébredek meg. Ha elfogy a kávé, tea, cukor és nem hoztok, nem szóltok, harapni fogok, mert nem csak kurvára utálnám, ha nyúlok érte és nincs, de a vendégeimnek is szoktam adni egy bögrével. A cigim sem köztulajdon, főleg nem az itt felejtett dobozok. Amiből először kaptál, aminek az íze és az illata valami koktélhoz hasonló, például Shinji cigije. Az enyém az – biccentek az üvegen heverő dobozra -, ha kínállak, vehetsz, ha kérsz, kaphatsz, ellenben oldd meg, hogy legyen cigid. Eijinek nem adnak ki a közeli dohányboltban, feladata megoldani a helyzetet, úgyhogy ne vegyél neki. Ha valamit nem találsz – kezdek új dologba, miközben gondolom végig a mindennapokat -, inkább kérdezz, mert a kutatást nem szeretem. Nem árulok zsákbamacskát, a magánszobámban tartok pár olyan holmit, amihez ha hozzányúlsz, eltöröm a kezedet. Egyelőre oda lettek bepakolva Eiji cuccai, de nem bírom azt a kuplerájt, úgyhogy már dolgozom a megoldáson. Kettőtöknek már érdemes lenne kivenni egy kislakást, ott annyira nem is kell alkalmazkodnunk egymáshoz, de erre legkorábban egy hét múlva térhetünk vissza, mert még sok dolog függvénye – árulom el Jeremynek ezen gondolatomat is. – Ha nem vagyok a szalonban és keresnek, mobilon vagyok elérhető a vendég számára, itt senki nem vár meg engem, nélkülem nem néz körül, ha pedig valaki nem ért a szóból, hívj fel. Ezt úgy vedd komolyan, hogy attól függetlenül, hogy magas pozícióban ülök, vannak ellenségeim és elsősorban magadat kevered bajba, ha nem eszerint jársz el, ahogy elmondom – figyelmeztetem komolyan. – Az egyetlen kivétel, aki bármikor jöhet-mehet, akármit csinálhat, a korábbiak alapján értelemszerűen Deon. Shinjit sem kell kirakni, noha nem hiszem, hogy sokat fog itt időzni, ha máshol járok és az ő bekukkantásáról elég utólagosan tájékoztatni, ha mást nem kér. A bejárati ajtón lévő táblára figyelj oda, mert csak akkor nem jönnek a vendégek, ha a „ZÁRVA” táblát látják, márpedig ha nem vagyok itt, akkor a szalon zárva van. Szoktam rá figyelni, de mint szabályt, jobb tisztázni – kötöm az orrára egyszerűen. – Csak kevés ember jön be, ha nincs nyitva a hely, de aki bejön, az nem akárki. Többnyire olyanok, akik miatt nem kell aggódni, majd megismered őket, ha sok időt lógsz itt, de lesz pár rossz arc is, erre készülj fel. Az pedig aranyszabály, hogy tök mindegy, hogy egy igazi bombázó, egy nevetséges plázaliba, vagy egy égett képű pasas lép be, ne bámuld meg, légy vele udvarias és a véleményed róla tartsd meg magadnak. Láttam, milyen képet vágtál a mai szöszire és nem ajánlom, hogy még egyszer előforduljon – figyelmeztetem komolyan. – A vendég akkor is vendég, ha hülyén néz ki, s aki a szolgáltatóiparban dolgozik, az megtanul fapofát vágni és udvarias lenni, ellenben felkopik az álla, vagy szerez magának pár kellemetlen ellenséget. Az én szalonomban természetesen az utóbbi áll fenn, járnak hozzám például yakuzák feleségei is, akik után a korodbeli suhancok nyálcsorgatva fordulnak, de akikre azok visszanéznek, nem biztos, hogy megélik a reggelt. Ezért ajánlom, hogy ne bámulj meg senkit. Sőt… - Mosoly kúszik a számra, ahogy erre gondolok, méghozzá a ravasz fajta. – Mivel vonzó külsőt dobtak össze neked a szüleid, kapsz még egy okot. Mégpedig azt, hogy az esetek többségében, ha kikezdenek veled, nem fogsz jól kijönni a szituból. Kibaszlak innen, ha a szalonomban próbálsz felszedni valakit, de azért is, ha hagyod magad itt elcsábítani, ha pedig szemet szúrsz valakinek a vendégeim közül, vagy ő neked, jól gondold meg a helyzetet, mielőtt döntesz – javaslom figyelmeztető éllel Jeremyt. – Van egy hátsó ajtó, ami a magánszobámból nyílik. Nem egyenértékű a bejárati ajtóval, ahogy az ablakok sem, vagyis ha nem muszáj, ne használd.


Kicsit most meg kell állnom gondolkodni. Sok mindent elmondtam, ahogy korábban Eijinek is, de persze mindig az alkalmak bekövetkeztekor kerülnek elő, hogy mi marad ki, hiszen elsőre képtelenség mindent elmondani.

- Vannak határok, amiket tisztázunk és jobb, ha meg sem próbálod átlépni, ha nem akarsz kibaszni magaddal és vannak, amikben abszolút rugalmas vagyok én is. Mint mondtam, nem vagyok berendezkedve arra, hogy kölykökkel osztom meg az életem, úgyhogy sok minden nekem is új, szóval elsőre nem tudok mindent leszögezni. Ami fel tud bosszantani a felsoroltakon kívül, az a pazarlás. Ha minden nap egy órát állsz a zuhany alatt, azért lesznek keresetlen megjegyzéseim, aztán ha nem elég ennyi, harminc perc után elzárom a melegvizet. Például. Sok mindenben alkuképes vagyok, ha pedig elsőre nem tűnik úgy, akkor is megér egy próbát. A beszariságot nem tudom pozitívan értékelni, sőt, ellenben a bátorságot és a találékonyságot igen. Ha pedig szar van, inkább szólj időben, mint én jöjjek rá, mert belenyomom az orrod. Az állatokat nem barátolom, az is felejtős a szalonban. Amit még nem akarok itt meglátni, hogy betépve vagy részegen fetrengtek, mert ugyancsak kiváglak titeket Eijivel. Első nekifutásra ennyi jutott eszembe – zárom le végül. – Másegyéb?