14.

Jeremy

Ahogy hozzám ér, rögtön elönt a libabőr és végigfut a hátamon a hideg. Ettől csak még idegesebb leszek. Semmi gond, jobban már talán le sem égethetem magam. Picit lesek, kíváncsi vagyok rá, hogy mit csinál és a szavaim reakciója is rendesen kiüt. Eddig semmit nem mutatott, néha mosolygott, mikor hülyeségeket beszéltem, ellenben most... Sikerült bebiztosítani, hogy teljesen hülyének nézzen.


Mikor felszólít, inkább felpattanok rögtön, addig se égek tovább előtte. A tükörben nézem, mit rajzolt, és tetszik, amitől mosoly jelenik meg az arcomon. Végigkövetek minden apró vonalat, amit meghúzott, majd visszalépek a székhez és felhuppanok rá megint.

– Itt ez, nézd – mutatok rá az egyik nagy szirom kontúrjára –, itt felül, nem tudom, de nem olyan. Talán mert itt egy kicsit kerekebb. – Nem tudom, hogyan fogja ezt fogadni, de szeretném, ha tökéletes lenne, a többi része tetszik, ez az egy apró pont nem. Remélem, nem harapja most le a fejemet a helyéről.


Megkaptam a lehetőséget, hogy kérdezzek. Mérlegelek, mi is érdekel, vagy mi nem.

- Kezdetnek mondjuk, hogy mire kéne vigyázzak, kivel, mivel, hogy mire számíthatok itt, meddig mehetek el dolgokban. Mi az, amiről álmodni se álmodjak? Hogyan viselkedjek bizonyos helyzetekben, amikbe itt belekeveredhetek? – sorolom fel, mire vagyok még kíváncsi.