157.

Deon

Igazából... Asaméhoz kellene mennem. El kéne újságolnom neki, amit megtudtam, megbeszélni vele dolgokat, de... még mindig nem tudnék a szemébe nézni, még mindig időre van szükségem ahhoz, hogy túllépjek azon, ami történt. Vagy ami nem történt. Nem tudom. Még mindig fogalmam sincs, undorító, közönséges, beteges, perverz, rossz, szánalmas, vagy mi vagyok, ha egyáltalán az vagyok. Abban nem talált semmi kivetnivalót, hogy lefoghat, hogy belemarkolhat és húzhatja a hajam, hogy nekipasszírozhat a falnak, ráfektethet az ágyra vagy az asztalra, hogy gyötörhet, húzhat és kéjenc módjára szavakat búghat-súghat-dorombolhat-moroghat a fülembe. Említettem neki, hogy a bondage ellen sincs kifogásom, céloztam rá, hogy a szerepjáték is kedvemre való bizonyos szinten, azt viszont elhallgattam, hogy lázba hoz, ha irányít, vagy ha érvényesülni hagy, ő szinte csak hátradől és élvezi, amit művelek vele, s még mélyebben kussolok arról, hogy például a fojtogatás is bejön. Ezeket egyelőre nem tudom előadni...


A saját szobám felé veszem az irányt, ám mielőtt a kilincsért nyúlnék, rápillantok Jeremy szobájának ajtajára. A srác látta rajtam, hogy valami gondom van. Kicsit sokkal lazább a szex terén, de érzem, hogy vele ezt nem akarom megbeszélni. Shinjivel menne, vele valahogy nem gáz, hogy nem csak a natúr dolgokat szeretem vagy szeretném, meg ahogy beszélgettünk, kiderült számomra, hogy egy pár dologba azért már belekóstolt, no meg Tatsuki mellett amúgy sem lehet avatatlan, mert az a pasi egy perverz állat.


Rövid kopogás után bedugom a fejem Jeremyhez.

- Zavarok? - kérdezem meg.