Tatsuki
Miután visszaül, immár tényleg nekiállok a kontúrozásnak, különben sosem leszünk kész és Eiji is felhívja megint Deont, hogy már a szalonba se engedem be. Kénytelen lennék megruházni a srácot, ha nem érti meg a dolgokat, aztán azért is kapnék a fejemre Deontól holnap. Komolyan tele a faszom Eijivel. Ellenben Jeremy nagyon bejön. Nem csak a külseje és a tehetsége, hanem a személyisége is. Tudom, hogy még mindig lázba hozza az érintésem, a fájdalom azonban majd egy kicsit lehűti. Elmosolyodom, mikor „vállalja a felelősséget”. Nagyon helyes. Ha már ennyire lelkes, nem töröm le azzal, hogy az első apró hibáért nem nyúzom le a bőrét és állítom ki a közeli térre. Aztán felvet olyasmit, amiről nem tudom, mennyit akarok beszélni, ezért egy ideig csak hümmögve kontúrozom a rózsáját.
- Shinji Deon testőre – közlöm végül. Ennyivel le is zárhatnám a kérdéskört, de úgyis szembesülni fog vele szerintem a tökalsó, hogy kissé többről van szó, noha mióta Eiji itt van, kevesebbet kufircolunk a szalonban. – Egyébként a szeretőm – teszem hozzá kimérten. – Időnként összejárunk dugni, aztán megyünk a magunk dolgára. Holnap biztos, hogy Deonnal jön, úgyhogy majd megismered – zárom ezzel rövidre a témát. – Aki még bejáratos ide, az Bakari. Ő az első tanítványom, gyakorlatilag egymás mellett nőttünk fel. A kutyám volt, de átadtam Deonnak, mert akartam egy saját embert mellé. Kutyát átörökíteni sem szokás – jegyzem meg mellékesen, hogy ezt is tudja Jeremy. Megérti hamarosan, hogy ha elég magasra jut az ember, már ő írja a szabályokat és nem feltétlen kell alkalmazkodnia sem hozzájuk. – Most Deon kutyája, de van időnként dolgunk egymással. Az arcán lévő égésnyomról fogod legkönnyebben felismerni és arról, hogy amíg nem kell, egy szót sem szól – ismertetem Bakarit ennyivel. – Deon nem szokta hozni a yakuzáját, egyedül pedig csak nagyon nyomós ok miatt jelenne meg a szalonban, de ha mégis megtörténik, ugyancsak háborítatlanság jár Asaménak. Tény, hogy ha egy mód van rá, elkerüljük egymást, de békét kötöttünk bizonyos szinten, hiszen mindketten mentoroljuk Deont – magyarázom, aztán befejezem a kontúrozást. - Megnézed megint, vagy majd csak akkor, ha befejeztem? – kérdezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése