- Majd ha kész – mondom ki végül. Az alapja az enyém, azt láttam, hogy rendben van, a színeket pedig ő alkotta meg úgyis. Tudom, hogy jól fog dolgozni és olyan lesz, amilyen a képen, márpedig én olyat szeretnék, így részben az övé is, és ez tetszik.
Továbbra is csendben figyelem. Tetszik, ahogy koncentrál, ahogy megkeményedik az arcizma néha, kifejezetten férfias. Végre minden gond nélkül stírölhetem és ki is használom ezt. Kezén, vállán, nyakán, arcán fut végig a tekintetem és próbálom befogadni a látványt teljesen. Újabb dolgokat veszek észre rajta, megjegyzem a piercingjei helyét, mindent, amit csak lehet. Kedvem lenne lerajzolni így, tehát beiszom a képet, hátha holnap is lesz hozzá kedvem, legyen mire építeni. Tovább jár az agyam, mindenféle dolgok tekeregnek benne és azon kapom magam, hogy végignyalok az ajkamon. Mire is gondoltam épp? Már nem tudom, de nem ez a szokványos reakcióm, ezért inkább elfordítom a fejem. Lucason jár az agyam, kezd megfogalmazódni bennem valami, de ez lehet, nem fog tetszeni Tatsukinak. Mindegy, majd eldönti. Közben tovább agyalok és végre valami értelmes dolog is szöget üt bennem, amit nem tudok benn tartani.
- Tatsuki, tudsz olyan munkát is adni nekem, amiért fizetést kaphatok? – kérdezem meg csendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése