169.

Deon

Istennek se neveztek még, szóval egy fültől fülig érő vigyor terül szét az arcomon és mindjárt eldöntöm, hogy Asaménak elújságolom ezen fejleményt, miszerint Jeremy istenné nyilvánított, szóval mostantól fel kell jegyezni a nevemet az istenségek névsorába. Az is tetszik, ahogy a srác néz rám. Tudom, hogy jól nézek ki, hogy van érzékem ahhoz, hogy magamra vonjam a figyelmet, de az ilyen őszinte csodálat és sóvárgás mindig egy kicsit jobban megsimogatja a hiúságomat, mint a falánk férfipillantások. Talán azért, mert úgy érzem, Jeremy nem csak egy gyors, heves menetet akarna, ha akarna ilyesmit, hanem forró, érzéki szexet. Kurva jó lenne, igen, s látom a szemeiben, hogy a láncról ugyanaz jut eszébe, mint Tatsukinak: megfogni, magához vonni vele és lesmárolni. Nem is lenne kifogásom ellene, ha nem lennék foglalt. Jó, tudom, csak az foglalt, akin fekszenek, de abban biztos vagyok, hogy Asame kivágna minket, ha csak kíváncsiságból is egymásba gabalyodnánk. Sok dologhoz cseppet sem úgy áll hozzá, mint régen, azt hiszem, nem élvezi, ha istenként tekintek rá, vagy épp alárendelődök, hogy a szemérmetlen szajhát játszva lehessek az övé, szóval kétlem, hogy odalenne az ötletért, hogy nézze végig, mit csinálnánk egymással Jeremyvel. Bár azért már az is megérne egy misét, hogy egyáltalán ilyen fordul meg a fejünkben. Ez normális???


Tetszik, ahogy felnyög és ettől zavarba jőve elvörösödik, de semleges képet vágok, hogy ez ne legyen nyilvánvaló. Figyelek inkább arra, amit mond, vagy ha valamit tesz, akkor azt hogy teszi, ezzel elvonom a figyelmemet arról, mennyire... Nem is tudom, Jeremy milyen. Vágykeltő? Van ilyen jellemvonás? Biztos nincs, ez a viagra vagy az osztriga jellemzője, nem egy ember jellemvonása. Kicsit én is zavarba jövök, vagy mi a szösz, mikor a kötésemet észreveszi domborodni a pólóm alatt, de jó is, hogy rákérdez, mert így van alkalmam megragadni a lehetőséget, hogy elmondjak neki dolgokat és esetleg lecsábítsam a dojoba. Nem mintha így adnám elő, sokkal inkább hangzik burkolt parancsnak, de azt hiszem, ez érthető: Jeremynek meg KELL tanulnia megvédeni magát. Asame azt mondta, lemehetünk edzeni, de ő sanszos, hogy nem fog tudni velünk tartani. Ezt sajnálom, de nem baj, megoldom. Nagyjából tudom, mit akarok, úgyhogy nem csak állok majd ott töketlenül és várom a csodát. Már tervezgetek is...


Látom, hogy kutat bennem, hogy biztatásra vár, de én nem fogom ilyen formán támogatni, ahogy Tatsuki sem, mert a cél az, hogy megtalálja magában a biztos pontot, megerősödjön és higgyen magában, ehhez pedig akárki a fejére állhat, csak ő segítheti magát hozzá. Én ezt már megtaláltam, talán sosem voltam híján, vagy igazán híján, nem tudom, mindenesetre nem problémázom annyi mindenen, mint Jeremy. Esetleg egyszerűen csak arról van szó, hogy biztonságban érzem magam Asame mellett, míg ő Tatsuki mellett magát még nem? Lehet.


Hát ez... vicces! Legalábbis nem tudok arra mást mondani, ahogy a srác szinte kiakad, mikor nekiállok levetkőzni. Kíváncsi voltam, milyen képet vág, a reakciója pedig nagyon is tetszik. Azt hittem, nem egy zavarba jövős típus, legalábbis mintha ezt mondta volna, mégis már attól tök begyullad, hogy letoltam a gatyám. Mi lenne, ha független lennék és ott izzana a levegőben, hogy meg akarom dugni? Inkább hagyjuk. Vagyis... Jó, ez már mindennek a teteje. Alaposan kiröhögöm Jeremyt, aztán közlöm vele, hogy elég laza, majd már megyek is keríteni neki pár cuccot. Nekem ez még kapóra is jön, mert így odaadhatom neki azokat a ruháimat, amiket szeretek, de már nem jönnek rám. Nem bírom ezt, valahogy képtelen vagyok megbarátkozni azzal, ahogy változom. A külsőm látványa és a belső kép bennem eltér egymástól. Lehet, hogy ez önképzavar, ahogy valószínűleg egy pszichológus is tépné a haját, ha közölném vele, hogy imádok androgün lenni, ötvözni a két nemre jellemző vonásokat, tehát gyakorlatilag kétneműsíteni magam, de hát ez van. Nem lehet akkora durva, ha Asame nem akad ki tőle. Én viszont bőven ki vagyok akadva rajta, hogy vállasodom és izmosodom, mert így a női cuccok tök hülyén festenek rajtam. Pedig mekkora jó volt azzal heccelni Kazut, amikor lolinak öltöztem! Hát ennek az időszaknak vége... Sajnos. Ugyanakkor az életvitelem szerint egyértelmű, hogy férfiasodik a testem, a napi edzés, ami nem is mindig egy-két óra, s egy alkalom, normális, hogy megerősíti a testalkatomat. Meg hát apám amerikai, sokkal erősebb vonásai vannak, mint egy japán férfinak... De azért remélem, hogy nem lesz túl sok gondom a borotvával, mert a fazonírozás nekem tök elég, nem kell, hogy még a képemen is húzgáljam a pengét.


Nem azon lepődöm meg, hogy Jeremynek tetszek, mert azt már tapasztaltam, hanem mert amit mond, az azt jelenti, hogy semés kezdek lenni, méghozzá kifejezetten semés. Ez így nem oké... Ha elérem Asame magasságát és még izmos is leszek, elég furcsán fogunk kinézni egymás mellett. Vagy nem?


Angyali pillantás… bakker…! Ilyenkor csoda, ha késztetésem van ördögnek lenni? Na jó, Deon, nyugi van! – figyelmeztetem és próbálom egyben leállítani magam, máskülönben nem lesz az nekem annyira jó hosszútávon. Inkább átcserélem a pólómat is, míg Jeremy a fürdőben van, s belebújok a gi-nadrágba. Miután visszatér és gondja akad a felsővel, mellé állok és mutatom, mit hogy csináljon. A jobb oldali oldalt kell először behajtani, a kötőt a ruha belsejében lévővel párosítani, majd amikor az kész, a bal oldalt a ruha külsején lévő madzaggal összekötni. Ezután el kell igazgatni kicsit, hogy kényelmes legyen és normálisan álljon, majd jöhet az öv. Annak a megkötése sem bonyolult, Jeremy is hamar megtanulja. Inkább gyakoroltatom vele, hogy rögzüljenek a mozdulatok.


Öltözés közben elmondom, mit gondolok arról, ahogy kinézek, mert tudom, hogy a srác észreveszi a jeleket, megérti a tekintetekben lévő érzelmeket és inkább magam mondom el, ahogy tudom, minthogy ő kérdezzen rá, vagy firtassa a témát. Én is látom az ő szemében az irigységet, amit nem tudok pontosan behatárolni, hogy mi miatt van benne, de nem akarom feszegetni ezt a témát, csupán remélem, hogy ez nem bassza szét szövődő barátságunkat.


A dojoba érve meghajolok a szelleme előtt, aztán nyújtózom és megmozgatom magam kicsit.

- Amíg nem napi szinten edzel, érdemes nyújtózással, az ízületek megmozgatásával kezdeni a dolgokat - kezdek beszélni. Fejkörzés, vállkörzés előre-hátra, könyökkörzés, majd az ujjakat összefonva csuklókörzés a program ezután. Lassan, precízen, sehova nem sietünk. - Később nem lesz rá szükség, de amíg a tested nem szokik hozzá, hogy aktívan igénybe veszed, ezzel védekezdhetsz azellen, hogy lesérülj. Fontos - jegyzem meg komolyan. - Először érdemes mindent jól megfigyelni, megérezni, mintha közben meditálnál, de az érzékelésednek jót tesz és később hasznodra válik a legapróbb hülyeségnek tűnő dolog is. Mindig azt csináld, amit jónak érzel, az ritkán visz tévútra és ha ellenállást érzel, gondold meg, hogy érdemes-e folytatni a gyakorlatot. Tudom, hogy Tatsuki nem olyan edzéseket tart, mint Asame, ő csak kivisz a terepre és a “Védd magad!” felkiáltással neked ugrik, amire készülj fel, de ha jól érvelsz, könnyen enged annak, hogy mielőtt bármit csinálnátok, bemelegíthess. Vagy úgy menni, hogy már ezen túlvagy, de azt hiszem, az nem fog menni - magyarázok, miközben a gerincem is megmozgatom, s a csípőm. Igazából az egészet azért csinálom, hogy megmutassam Jeremynek a helyes mozdulatokat, mert azt szűrtem le, hogy a suliban okításon és tesiórákon kívül mással nem rendelkezik. Mindegy. Jön a láb, aztán kész is vagyunk. - Szoktam csinálni zenés bemelegítőt, ha egyedül vagyok lent. Akkor egyszerre csinálok több dolgot, mert remekül növeli a koordinációt, amire szükséged is lesz. A test uralása és érzékelése fontos - jelentem ki komolyan. - A szalon nem nagyon alkalmas olyasmire, amiket csinálok, de ha Tatsuki elmegy, a pihenőben azért szerintem kivitelezhető ez-az. Ha mást nem, majd elkéred magad ide - adok tippet vigyorogva Jeremynek. - A nyújtásokra különösen figyelj, azokra kifejezetten érvényes, amit mondtam az ellenállással kapcsolatban. Csak addig feszítsd, amíg húzódik, ha már fáj, az nem jó, akkor hagyd abba a gyakorlatot és óvatosan, finoman masszírozd át az izmaid. Meglepődnél, de ezt - És az egész alkaromat a gerincem vonalára fektetem. - simán meg tudod csinálni, vagy a spárgát. Az meg aztán a csúcs, hogy ezek milyen jól jönnek majd akkor, ha megpróbálnak feszegetni. Nem mondom, hogy jól fog esni a dolog, de könnyebben fogod viselni, arról nem beszélve, hogy ha lefognak vagy megkötöznek, ha lazák az izmaid és nincsenek beállva az ízületeid, könnyebben kiszabadulhatsz. Talajharcnál elég nagy előny az ilyesmi. Meg a súlypont hollétének ismerete - teszem hozzá vigyorogva.