169.

Jeremy

Nem tudom, meddig bámulok kifelé, de mikor visszazökkenek, rájövök, hogy igazából majdnem aludtam már. Legalábbis valami félálomszerű révülésből ébredek, amiben minden keveredett mindennel. Ugyanakkor még mindig jól érzem magam, és valahogy még inkább a helyemen vagyok. Felkelek, sétálgatok egyet, mivel eléggé elgémberedtem a gubbasztásban, kiropogtatom a hátam is végre, s kezd elmúlni a feszültség, de ekkor valaki kopog, én pedig elvigyorodom. Fogadjunk, hogy Deon az. Ledobom magam az ágyra és várom, hogy bejöjjön, de mikor meglátom, hogy mit hoz, felcsillan a szemem. Úh...! Na erre nem számítottam, de még jobban felvillanyoz.

- Kösz, isten vagy - szalad ki a számon, majd elmosolyodom, mikor mellém telepszik. Jó kedvem van, nincs mit tagadni, most valahogy megint helyre kerültem, egyedül ez a bezártság-dolog frusztrál, de majd túlteszem magam rajta. Deon is elvigyorodik, azt hiszem, nem mondtam neki semmi újat, de mielőtt válaszolnék, tüzetesebben végigmérem őt. Hihetetlen ez az összeállítás, ami rajta van. Na jó, nincs mit tagadni, helyes a kölyök, ráadásul még tudja is magáról. Különösen tetszik az a lánc, csak nehéz ellenállni a késztetésnek, hogy az ember megragadja és... Na jó, itt fejezzük be ezt a gondolatot, mielőtt tényleg elfelejtek ellenállni. Azt hiszem, Deon sejtheti, mire gondolok, ugyanis felvonja a szemöldökét. Na most azért ezt el kéne felejteni gyorsan. Most már percek óta hallgatok, nem ártana válaszolni. - Minden rendben, azt hiszem. Felhasználtam az engedélyed - kuncogom el magam, mire elneveti magát. Azt hiszem, kíváncsi, legalábbis erre következtetek a sürgető biccentésből. Akkor talán kiszolgálom az infoéhségét. - Bár azt nem tudom, mi lesz még ebből - vallom be gond nélkül -, Yoshimi ma megint találkozni akar, valami olyasmit magyarázott, hogy csak úgy nem megy el senkivel sem egy körre, utána szeretné megismerni, satöbbi - mondom csendesen, mert ezt nem igazán értem, ahogy eddig sem értettem, miért van így. - Öhm... nem akarok tapintatlan lenni, de... Az mi? - bökök az oldalára. Attól tartok, ezzel sikerült zavarba hoznom, a tarkójához nyúl, de a végén csak elmosolyodik és megvonja a vállát.

- Yoshimi jófej, bírom. Jópofa és rendes, sz'val jót fogtál - kezdi inkább ezzel. Kicsit talán meglepődöm, de örülök, hogy ismeri a srácot, mert így nekem is könnyebb. - Ő nem az a fajta, amelyik bevág az ágyba, megdug, aztán elmegy lefürdeni és a soha viszont nem látásra, hanem az, amelyikkel simán eldumálhatsz, ha épp nincs olyan dolga, ami akadályozná benne. - Ezen képtelen vagyok nem elmosolyodni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy jó emberhez nyúltam, vagyis inkább jó embert találtam. Most már egyre kíváncsibb vagyok a srácra. - A másik ilyen Raktari, de ő hideg - folytatja és az utolsó szóhoz macskakörmöket mutat. Értem én, tehát vele max dumálni lehet, ám erre is csak egy vigyorral tudok válaszolni. Végül nem bírom tovább és megbontom a kartont, majd rá is gyújtok egy szálra, de mikor kifújom a füstöt, egy jóleső nyögés is felszakad belőlem, mire elvörösödöm. - Egyébként Asame csak elmosolyodott, mikor beújságoltam neki, hogy szerzel valakinek egy kellemes órát - jegyzi meg széles vigyorral. Ennek kifejezetten örülök, mert akkor tuti nem lesz Yoshinak baja belőle. Kicsit tartottam tőle, bár az első szóra ment, mikor hívták. - Ez meg... - tér végül rá a kötésre a pólója alatt, ezért most én is komolyabban kezdek figyelni, mert ez a dolog érdekel. - Kicsit összeugrottam Tatsuki egyik fiával - jelenti be könnyedén, már-már habókosan, bár szerintem azért ennyire nem volt egyszerű ez a dolog. - Idehívta Kagerut és Tamakit is, tartott egy eligazítást nekik, Katsurinak és Anainak, aztán leléptetett mindenkit, csak nem mindenki húzta el a csíkot azonnal a házból. Sajnálom, hogy nem láttad azt a pár percet, mert nagyon tanulságos volt - vallja be egyre megkomolyodó hangsúllyal. Ezek szerint jól éreztem én, hogy komolyabb volt ez a dolog. - Kageru körülbelül veled egymagas, talán pár centivel magasabb nálad, de vagy hatszor beleférnél, olyan izomtömegei vannak. Azt hitte, beijedek. Hát nem. Én csak egy vágással gazdagodtam, neki szükséges lesz egy orrműtét, amennyiben rendeltetésszerűen akar lélegezni a továbbiakban és remélem, megtanulta a leckét. - Immár teljesen komoly, ugyanazt a hidegséget és vezéregyéniség küllemet sugározza, mint a szalonban; nem cicózik és megküzd a helyéért. Amit eddig tanultam, az alapján ez komoly győzelem és erőbemutató volt. - Lehet, hogy a későbbiekben lesz Kageruval gondod, úgyhogy Tatsukinak kurva gyorsan össze kell hoznia, hogy taníthasson téged, aztán egy pár közös edzést velem, különben esélytelen, hogy túléled Kageruval szemben. Utóbbit meg ne említsd Tatsukinak, mert nem akarok belső viszályt, most nagyon rosszul venné ki magát! - kéri nagyon komolyan, én pedig azonnal bólintok, ugyanakkor szerintem falfehérré válok kapásból. Miért akar engem bántani? - Még nem tudom, Asame fel tudja-e magát szabadítani, valszeg nem, úgyhogy húsz perc múlva lemegyünk a dojoba. Ha ott lesz, akkor hárman, ha nem, akkor ketten megkezdjük az alapozást - közli, mint eldöntött tényt, mire elmosolyodom. Kíváncsi vagyok és meglátjuk, mi sül ki ebből, de szerintem jó lesz.

- Azt hiszem, hihetetlen bénán viselkedtem Yoshi előtt - vallom be végül ezt először, mert le akarom zárni, meg mert a másik adag információt muszáj leszek előbb feldolgozni, hogy érdemben tudjak válaszolni. - Mármint... először kezdem azzal, hogy mikor megkérdezte, meddig maradok még, akkor én meg visszakérdeztem, hogy csak nem még egy numerára vágyik, aztán meg elmentünk zuhanyozni és ahogy átölet... Eszembe jutott Iku, meg az egész annyira arra emlékeztett, hogy kedves volt és gyengéd... Szóval elbőgtem magam, de egy szót sem szólt, csak hagyta, hogy sírjak, kihozott, megtörölt, mindent megcsinált és annyira hülyén érzem most magam - vallom be elvörösödve Deonnak a végét... Aztán nagyot szívok a cigiből és egy sóhaj kíséretében áttérek a másik dologra is. - Nem akarom, hogy miattam legyen baj. Miért ugrottak neked? És miért akar engem Tatsuki fia... megölni? - teszem fel a számomra leglogikusabb kérdést, mert nem hiszem, hogy csak úgy kihívna, meg annak semmi értelme nem is lenne, szóval valszeg ez az alapja a dolgoknak. - Nem szólok Tatsukinak, nem hiszem, hogy most kéne a csapatot szétzilálni, mikor szükség van mindenkire - teszem hozzá csendesen, de komolyan.

- Nem hiszem, hogy fennakadna ő ilyesmin, ahhoz elég laza és rugalmas - mondja bátorítón, kifújva közben a füstöt, mire elmosolyodom. Nagyon remélem, hogy így van, mert kíváncsi vagyok a srácra most már. - Mikor Asame nem ér rá és nem tudom mással lefoglalni magam, aki szembe jön velem, azzal megpróbálok lepacsizni. Yoshival és Raktarival vagyok a legjobba, meg persze Sárkánnyal és Shinnel. Van egy Teruki nevű fickó is, akit bírok, de ő eléggé hasonlít Bakarira viselkedésileg, szóval nem az a pacsizós fajta. - Elszívja az utolsó slukkját, hosszan bent tartja és a csikkét a hamutálba nyomja. Nem is rossz, maga a tény pedig, hogy ezek szerint nem kell tartanom Yoshitól, megnyugtat. Nem mintha azért az én fejemben nem fordult volna meg a második kör, szóval... Na mindegy, ez majd még alakul, ha Yoshi ma tényleg ráér, meg én is, akkor rögtön kisül minden. - Nem veled van a gond, Kageru, ha jól sejtem, függetlenedni akar. Szabadulni attól, ami Tatsuki mellett kötelesség, meg a várható háborútól. Valszeg úgy gondolja, jobb az apjánál, de nem, Kageru a közelébe sem ér a pirszingesemnek és ezt az is bizonyítja, hogy simán térdre kényszerítettem. Okéé, vannak előnyös képességeim, amikkel egy olyan tank, mint Kageru, nem tud semmit kezdeni, de ez ebből a szempontból most mellékes. Egy tanítvány fontos, Tatsukinak meg most már kettő van, ráadásul te még nemigen tanultál tőle sokat - kezdi vázolni a helyzetet, ez a hangsúlyán érződik, én pedig egyre jobban figyelek, mert ez már engem is érint. Nem nyugtat meg egy cseppet sem, de jobb tisztában lenni az ilyenekkel. - Egy klánháború vette kezdetét, ami elég jelentős háborúnak számít, ezért az erőforrásokat nagyon jól kell elosztani. Kageru bizonyára úgy gondolja, hogy te konc vagy, engem pedig tesztelt. Rákefélt - közli vállát megvonva, mire azért csak előjön belőlem egy vigyor. Nem is Deon lenne, ha nem így fogná fel a helyzetet. - Ne vedd ezt az egészet sehova, tudatosítsd magadban, hogy megtörtént, lépj tovább és igyekezz megszilárdítani a helyed. Ha megmutatod akár Kagerunak, akár másnak, hogy méltó vagy arra, amire Tatsuki választott, kurva mindegy, mennyit tudsz jelenleg, biztosítva lesz számodra, hogy többet és többet tudj. Ehhez viszont elsősorban magadban kell tisztáznod, hogy ki vagy, mit akarsz és mi is van veled - köti ki komolyan. Belenézek a szemébe, kutatok valami után, bár fogalmam sincs, mi az, végül bólintok.

- Azt hiszem, lassan, de biztosan hinni kezdek magamban - vallom be. - Mármint Tatsukinak oka volt, hogy engem választott és tanítani akar, akkor pedig ennek meg is kell lennie bennem, majd meg fogom találni én is. Tanulni akarok, nem fogom eljátszani ezt az egészet, szóval kezdem látni az utat - mosolyodom el halványan. - Nem mondom, hogy nem ijesztettél meg, mert jelen pillanatban szart sem tudnék tenni ellene, de képes vagyok megtanulni, hogy tudjam. És nem vagyok konc - teszem hozzá komolyan és határozottan. Elég sok időm volt agyalni mostanában mindazon, amit Deon és Tatsuki, vagy éppen Shinji mondott nekem, ez pedig kihozott belőlem valamiféle magabiztosságot talán. Egyre inkább hiszem, hogy nekem itt helyem van, ahogy azt Tatsuki is mondta és képes leszek fúrni magamnak egyet az alvilágban is. Csak el kell határoznom magam, ami most már megtörtént. - Mennyi időm lehet addig, mire Kageru betalál? - kérdezem meg nyíltan. Gondolom, amíg itt vagyok, nem, de utána? Mert ezt sem árt mérlegelni. - Ha addig tanítotok, képes leszek megmutatni neki, hogy nem vagyok senki - teszem még hozzá megint csak Deon tekintetét fürkészve, talán némi biztatásért vagy megerősítésért.

- Nem tudom sac per kábéra se megmondani - válaszol őszintén Deon a kérdésemre. Nem lepődöm meg, nem is számítottam rá, hogy erre most van válasza, inkább csak hátha. - Egy ideig biztos, hogy nyugtod lesz tőle. Nem elég, hogy kis híján megfosztottam az orrától, amivel lesz gondja, de le fogja foglalni a háború is, arról nem beszélve, hogy kurva jó ultimátumot adtam neki. Gyere, adok ruhát a dojohoz! - hív magával, ami kicsit meglep, de kíváncsian várom a folytatást. - Mire Kageru újra betalál, lesz pár jó kis kártya a kezedben, amivel védekezhetsz és vissza is üthetsz neki - kezd beszélni út közben, én pedig figyelek rá. - Vedd azt a tudatot, hogy Tatsuki utódja vagy. Légy ennek minden pillanatában a birtokosa és kétséged se férjen hozzá, hogy ez a jogos helyed, eszedbe se jusson olyan, hogy rossz helyen vagy. Ez tipikusan az a helyzet, amikor mindegy, mekkora farkad van, vagy tudod használni, vagy nem. Ha tudod, azért mindegy, mekkora, ha nem tudod, akkor meg azért. Van, kész. Ez egy állítás, megvétózni lehet, bizonyíthatod, vagy cáfoltathatod azzal, hogy engeded, hogy letépjék. Különben tényleg erről szól! - jegyzi meg egy vigyort villantva. Az akasztós szekrényéből elővesz valami olyat, amiről fogalmam sincs, hogy mi, de azért elveszem tőle. - Az áldozat a töketlen. A préda az, amelyiknek le kívánják tépni és ezért fut. A vadász pedig az, amelyik a másik kettőt sakkban tartja - vázolja közben. Végülis igaza van és így sokkal áttekinthetőbb a dolog. Deon kiszedi a láncot, ami a száját és a fülét köti össze, ez várható volt, ha tényleg edzeni akar, aztán összeköti a haját és vetkőzni kezd. Hogy mi? Megáll bennem az ütő, mert nem tudom, erre azért nem számítottam, pláne, hogy nem tudom elkapni a tekintetem sem hirtelen, ellenben szerintem Deonnak tetszik, hogy ennyire megbámulom, mármint... Mindegy, inkább nem gondolok bele semmibe. Oké, talán nem most kéne őt tovább méregetni, így lépek én is, és elkezdek levetkőzni, de mielőtt levenném a nadrágom, észbe kapok.

- Deon, izé... Van egy apró problémám... - mondom csendesen, feszengve. - Nincs rajtam alsónadrág - nyögöm ki végül és felkészülök a legrosszabbra, ami jöhet, bár ez nálam egy hatalmas röhögésként fogalmazódik meg. Na jó, ezt talán nem jól oldottam meg, de akkor sincsen már. - Meg is akartalak kérni, hogy esetleg valaki nem tudná nekem elhozni a cuccaimat, mert itt kb. minden nagy rám - teszem hozzá csendesen, de most már tényleg feszengek, ráadásul ami a legjobb, hogy a témát is sikerült ezzel kiütnöm. Deon először láthatóan meglepődik, de aztán csak elneveti magát, ettől pedig megnyugszom valamelyest.

- Laza - jegyzi meg, azzal a szekrényéhez lép, aprót vigyorog még, de azt hiszem, túl is léptünk ezen a kérdésen.- Szerintem van pár cuccom, amit nyugodtan neked adhatok, mert én kinőttem őket. - Meglepődöm, pláne, mikor meglátom, hogy miről beszél. Kb. a fél szekrényt elém pakolja. Na erre nem számítottam, de... Hálásan nézek Deonra, ugyanakkor még nem nagyon tudok mit mondani. Van itt minden, nadrágtól alsóig, amit el tudok képzelni. Még így is van közel tíz centi Deon és köztem, tehát valszeg a ruhái is nagyobbak lesznek, de ezt meg tudom oldani, már ha van miből. Kell egy varrókészlet és bármit megoldok, meg át is alakítok. De nagyon bejön néhány darab, tuti nem fogok nemet mondani erre a körre. - Ha kell valami, írd össze és ugrasztok valakit érte. A szalonba nem fog senki elmenni, a két világ tiszteli egymás területeit, tehát ha nem Bakarit kéred meg, hogy menjen el a cuccaidért, amit most borítékolok neked, hogy nem fog megtenni, akkor azok megvárnak ott. Ha ruhát akarsz, érdemes nem csak a méreteidet felírni, de a stílusodat is - jegyzi meg tanácsként, mire bólintok. Akkor a saját ruháimról lemondok, de felhasználom, amit kapok. Deon hihetetlenül rendes, ezt talán meg sem érdemeltem. - Én általában nem bízom másra az ilyesmit, mert imádok a boltokban lebzselni, de volt, hogy Ryuu vagy Shinji lett beszerzésre ugrasztva és nem trafáltak mellé. - Talán ezzel biztat is engem, hogy tegyem meg, de... nem akarom túllépni a határaimat sem. - Az a három és fél centi, amit nőttem az elmúlt fél évben, meg az a hat kiló, amit felszedtem, rohadtul sokat számít, basszus! - szörnyülködik a tetemes mennyiségű ruhát bámulva, de erre elvigyorodom és természetesen kifut a számon a leghülyébb mondat.

- Azt hiszem, kifejezetten jól áll neked. - Na ebben a pillanatban észbe kapok és inkább befogom a szám egy újabb vörösödés mellett, de meglep, mert Deon is meglepődik a kijelentésemen. Ő nem látja, mennyire vonzó és jól néz ki? Ráadásul ha még némi izmot növeszt, lehengerlő lesz. - Köszönöm szépen - teszem hozzá halkan, most már Deon szemébe nézve, és hálás tekintetet küldök neki, majd egy angyalit is csak heccből, mert tudom, hogy imádja. - Szerintem ha ebből csak egy adagot megkapok, akkor már egy évig ki is vagyok segítve - teszem hozzá mosolyogva. Van, amit tuti nem vennék fel ezek közül, ami már nekem is sok, de a többség tök jó és nagyon bejönnek. Van, amin egy kicsit könnyíteni kéne nekem, mert már túl extra, de ezeket akár magamnak is meg tudom csinálni. Kicsit azért elagyalok, majd felkapok egy alsót az ágyról, küldök egy vigyort Deonnak, majd bemegyek a fürdőbe és magamra veszem, már csak abban térek vissza. Ami azt illeti, most már jöhet az a furi ruha. A nadrágot feltornázom magamra minden gond nélkül, de aztán megakadok és kérdően nézek Deonra. Csak segít majd. - Visszatérve a témára, biztos vagyok benne, hogy megfelelek Tatsuki tanítványának, ezen mostanra már túljutottam és örülök, hogy így van, és itt lehetek. Olyan helyet harcolok ki magamnak, amit megérdemlek.

- Nekem szokatlan és fura - vallja be. - Kicsit olyan, mintha a tükörből egy photoshoppal megváltoztatott Deon nézne rám vissza - mondja meg őszintén, mire elkerekednek a szemeim. - Nem rossz, csak... más - böki végül ki ezt a szót és vállat von, de érzem, hogy ez neki nem tetszik annyira. - Nincs mit. - És kapok egy mosolyt is. - Ahogy érzed, én a legtöbbe már nem férek bele, vagy hülyén néz ki rajtam, vagy megmozdulni nem tudok benne - jelenti ki kissé talán szégyellősen, mégis vállat von, de látom, hogy nem nagyon tud mit kezdeni vele. Mire visszaérek, már rajta van a nadrág, így igyekszem beérni őt, majd mikor sikerül, figyelem, ő hogyan veszi fel a cuccokat. Természetesen nem tud csendben maradni, az nem lenne Deonos. - Asame a hakamát jobban szereti, nekem viszont kényelmesebb a gi, méghozzá alatta pólóval, mert ha másféle edzést csinálok, mint ő, könnyebben boldogulok ezzel. Vannak dolgok, amikhez én is ragaszkodom - jegyzi meg egy félmosollyal, ezzel magyarázva, hogy azért nem mindig teszi teljesen azt, mint Asame, ugyanakkor tiszteli a férfi hagyományait. Különleges kapcsolatuk van, az biztos és talán egy percre megcsillan a szememben az irigység, de aztán leplezem is, mert nincs jogom hozzá. Mármint... irigy lehetek, csak nem akarom ezzel Deont terhelni.

- Pedig ha felszedsz még némi izmot, ellenállhatatlan leszel - mondom meg őszintén, mire Deon először lesápad, aztán elfintorodik. - Már most sem kell hozzá túl sok - közben rákapok a dolog ízére és végül már egész könnyen kötögetem össze a madzagokat. Tetszik nekem ez a ruha, meg az is, hogy felvehetem. - Egyébként a változást mindig fel kell dolgozni, akár testi, akár lelki, szóval még van időd, de én a helyedben büszke lennék rá - mosolyodom el, majd felsóhajtok azért és megpróbálkozom az övvel. Harmadszorra már egész jól sikerül. - Nem tudom tagadni, egy kicsit azért irigyellek - vallom be végül, Deon úgyis figyelmes, szerintem észrevette rajtam a dolgot. - De az tetszik, hogy valahol mindketten magatok maradtok, miközben egyre hasonlóbbak lesztek egymáshoz - mondom meg komolyan, mert valami ilyesmit látok kettejük kapcsolatában, bár lehet, hogy tévedek.

- Hát köszi, nagyon fel tudod bíztatni az embert! - mondja odavágva a szavakat, de röhögve. Ezek szerint nem akar leszúrni, vagy ilyenek. - Amúgy az izmokat Asamén szeretem - jegyzi meg félvállról, mire elvigyorodom és akaratomon kívül is beugrik nekem Yoshi. - Majd felhagysz vele - legyint ezzel az irigykedésre. Ennek örülök, mármint hogy ilyen könnyen kezeli a dolgot. - Nem egészséges és gyorsan tönkretesz egy kapcsolatot, de hamarosan te is úgy fogsz élni, hogy ne legyen okod irigykedni. Az meg természetes, hogy idomulunk egymáshoz - teszi hozzá, azzal int nekem és elindul a dojohoz.


Tudom, hogy igaza van, bár abban nem vagyok biztos, hogy ez tényleg így fog történni és majd “úgy” fogok élni. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy milyen az az úgy? Mármint... Na már megint hülyeségeken agyalok, miközben követem Deont. Most nem nagyon tudok mit fűzni a dologhoz, mert ezt mégsem akarom megkérdezni, ugyanakkor azért kíváncsi is lennék, mit ért alatta, de mindegy, inkább hagyom ezt a témát most már... Mielőtt kihúzom a gyufát megint.