17.

Jeremy

Elmosolyodom azon, amit válaszol. Igazából nem is számítottam másra, de azért hagytam, hogy ő mondja ki. Nem is igazán láttam ebben lehetőséget, viszont legalább azt megtudtam, hogy nem baj, ha keresek némi mellékest is, ami megnyugtat.

- Teljesen mindegy, mi, csak valamennyire legális legyen, meg kapjak némi pénzt. Holnap széjjelnézek, hátha sikerül – mondom csendesen. Igen, ez így jó is lesz. Ha csak némi készpénzt félre tudok tenni, az már segítene, hogy ha beüt a gond, akkor is tudjak valamit kezdeni magammal. Nem félek dolgozni, rendben, nem csináltam sűrűn, de képes vagyok rá. Bár, ha lehet, olyat választanék, ami a kezemet nem bántja, szóval a mosogató szóba se jöhet, de csak ki tudom kerülni ezt.


Lassan színt kap a rózsám, és egyre jobban tetszik. Tudom, hogy mosolygok folyamatosan, ami talán hülyét csinál belőlem, de már leszarom. Közben az eszem még mindig Lucas körül forog.

- Azon gondolkodom – mondom csendesen –, hogy talán elég lenne ráijeszteni Lucasra. Minden vágyam, hogy bosszút álljak, de azt másképpen is lehet, de sokkal fontosabb, hogy ne essen ki egy hónap se, amikor nem tud otthonra pénzt adni. Viszont fogalmam sincs, ezt hogyan lehetne kivitelezni. Tőlem nem fog megijedni, vagy félni, még csak igazán komolyan venni sem. – Emésztem magamban is a dolgokat, miközben kimondom félhangosan is. Azért is beszélek, mert most már kicsit ég a bőröm és ez eltereli a figyelmem a fájdalomról. – Valami olyan kéne, amiből tudja, hogy nem viccelek, hogy komolyan beszélek, hogyha bántja valamelyik kicsit, akkor tényleg kiherélem. Megfenyegetni, de nyomós módon. – Nem tudom, ezt hogyan lehetne kivitelezni, de most még csak születik meg bennem a terv. Lehet, hogy most kiröhögnek érte, vagy valami hasonló, de ez sem zavarna igazán.