176.

Deon

Kár, hogy mindannyiunknak foglaló van a nyakába téve, mert szívesen lennék Yoru csemegéje, vagy nézném meg, ahogy felfalja Kazut. Az sem utolsó, ami újabban mocorog bennem, hogy megdugnám Jeremyt, ezekről azonban szépen hallgatok, mert így jobbnak látom. Minden milliméter, amivel közelebb jutnánk annak határához, hogy megtegyük, azt is magával vonja, hogy valószínűleg mind elveszítenénk azt, ami számunkra a legfontosabb. Yoru szereti Asahitot, és a yakuza kétlem, hogy megbocsátaná, ha félrekefélne a kedvence, Kazu meg bármennyire is imádja Nishidát, szerintem az a yakuza sem viselné el, még a végén ki is vágná Kazukit. Ezt nem akarjuk, ezért a hülyülésen túlra nem merészkedünk, de velem tudják, hogy jobb, ha egy bizonyos mértékig játszanak, mert könnyen elvesztem a kontrollt. Ebben nem vagyok valami erős, hiába tudom, hogy hecc és húzás az egész, nem több, hogy a két srác sosem csalná meg a rosszfiúját. Én sem akarnám megtenni, de ha elkap a vágy...


Ahogy hallom az édes kis nyávogást, hátrapillantok. Shabu szokásához híven, pipiskedve udvarol a barátaimnak pár jó falatért, Yoru meg szinte kisajátítja, ahogy az ölébe kapja. Remélem, Asame nem most kezdi hiányolni a látványom, vagy kíván meg egy kávét, mert nem díjazná, ha ezt látná. Az első alkalommal tájékoztattam erről Yorut, de meglepett volna, ha őt érdekli az ilyesmi. Nem baj, egyelőre még mindig megúsztuk fejleszedés nélkül. Bár amilyen elfoglalt volt a yakuzám és amilyen kedve volt a látottak alapján, estig nem hiszem, hogy előkerül.

- Ha kényeztetni akarod, rendes macskakaját adj neki inkább - kérem Yorut. - Tudom, hogy azt jobban szereti, amit mi eszünk, de na. Érted - mondom kuncogva. - A hűtőben van neki ilyen halas cucc - ajánlom meg azt, mert nem akarom, hogy Shabu hasát megfeküdje az olajos étel. Mindig figyelünk rá, hogy mit eszik, noha szinte mindenből kap. Egyedül csokit nem, meg cukrosat keveset, de Yorunak se gond, hogy rászólok, már áll is fel, persze a ciccel a kezében, hogy adjon neki a hűtött ételből. Rájuk sandítok, míg sül a palacsinta és megint nagyokat mosolygok. Rengeteget változott a srác azóta, hogy először tudtam vele beszélni. Sokkal nyíltabb, békésebb és barátságosabb lett, amikor pedig a macsekkal törődik, egészen megszelídül, ahogy Asame is. Shabu mindenkiből előhozza a szeretgetős oldalát, de ez nem is csoda, hiszen annyira bájos egy dög, még kunyerálni és követelőzni is cukin képes. Igazi japán nő, na.


Örülök, hogy sikerült összebarátkoztatnom Kazuval is a feketepárducunkat, mert jó páros. Bírom nagyon, amikor hülyítik egymást, meg ahogy szétoltják a másik fejét. Szeretem a társaságot, azt, hogy így él körülöttem minden másodperc. Vágytam erre mindig, álmomban is egy társaság része voltam, ahol mindenki komál mindenkit és happy van. Az életben azonban ez sokkal-sokkal jobb. Vicces látvány, hogy Yoru hol Kazut tömi palacsintával, hol a saját szájába pakol ételt, hol pedig Shabunak ad a halas förmedvényből. Még örülök is, hogy nem nekem kell vele megetetnem, mert rémes szaga van. Jeremynek is tetszik a csapat, ahogy mondtam is neki, a fiúk jófejek, nem lesz gond, úgyhogy boldogan falja a palacsintát. Remek érzés látni ezt.


Shinji is befut és jól meglepődik attól, ami fogadja. Nem számított rá, hogy rendezek egy összejövetelt, fáradt is, ahogy látom, mégis halványan elmosolyodik. Köszön Kazunak és Yorunak, aztán hátramegy Ayakohoz, hogy kérjen tőle valamit kettejüknek Tatsukival, majd visszatér közénk és kávét készít.

- Ha mész, ezt vidd magaddal - mondom neki a sorakozó palacsintákra bökve egy biccentéssel. Noha kezdünk körbeérni, amíg lehet, én nem szeretném lerántani a leplet a titkáról, legyen szó az alvilági viszonyáról, vagy a Tatsukival közös kapcsolatáról, ezért mindig figyelek arra, mit és hogy mondok. Ha ő beszélni akar ezekről, megteszi, ha nem, igyekszem megtartani az ígéretem, miszerint nem mondom tovább, amit nekem elmondott.

- Kösz - feleli és belekortyol a kávéjába.

- Igazán nincs mit. - Megkérdezném, hogy bírja a strapát azon túl, hogy fárad benne el, van-e valamire még szüksége, vagy hogy hogy van Tatsuki, de a srácok miatt nem teszem.

- Ne aggódj, minden rendben - szólal meg némi hallgatás után és cigit kotorva elő rágyújt. Ezen elmosolyodom. Nem is gondoltam, hogy nincs, csak... többet volna jó tudni, meg elmondani, amiket megtudtam, de majd később. Aztán az is megfordul a fejemben, hogy ha kettesben dumálnánk, neki elő mernék-e hozakodni új vágyammal, vagy azzal az oltári hülyeségnek tűnő ötlettel, amire Kaz buzdított, hogy próbáljam ki. Nem vagyok biztos benne, hogy jó érzés lenne, mégis mozgatja a fantáziám.

- Bakari jelentkezett? - kérdezem meg.

- Jelentkezett, de nem szolgált semmilyen információval egyelőre. - Ennél fogva nincs is több kérdésem, csak gyártom tovább le a palacsintákat, mert a sáskahad a hátam mögött is reklamálni fog hamarosan a további adagokért. - Látom, felcsaptál ügyeletes óvóbácsinak - pillant most Yorura, aki még mindig Kazut tömi előszeretettel. Néha aggódom a srácért, hogy megfullad vagy túl lesz etetve, de bízom benne, hogy azért meg tudja védeni ezektől magát. Meg hát amúgy is annyit eszik, mint egy bélpoklos, szóval elfér még benne némi kaja.

- Tudod, hogy van ez, muszáj etetni a kölköt, mert megáll a növésben - közli vigyorogva, amin én nevetek fel.

- Most, hogy mondod, igazad van, szegény Kazu csont és bőr már, főleg a hasa táján. - Huhuhuhuh... Emiatt tényleg szekálva lesz még egy ideig, de lehet, hogy csak azért, mert a két fiú irigyli a szexi pociját.

- Le lehet rólam kattanni - morogja teleszájjal.

- Csak irigykednek - vigasztalom, ezzel heccelve a másik két srácot.

- Szerintem csinos - próbál bekapcsolódni Jeremy is, mire Shinjiből kitör a röhögés.

- Ez kurva édes volt! - kiáltom nevetve.

- Ezt a szexéhes bandát - csóválja meg fejét mosolyogva testőröm. Na ja, ráadásul szerintem mindannyiunk el van látva azért legalább minimálisan a kéjből, szóval tényleg megdöbbentő, hogy még egymást is húzzuk és hecceljük. Ezek szerint mind szexmániásak vagyunk?

- Na mintha te nem lennél az - néz rá angyalian Yoru. - Mellesleg most is kábé úgy festesz, mint aki legalább négy meneten túlvan - teszi hozzá valamivel komolyabban. - Ha lehet, ne készítsd ki magad. Kell a segítséged, hogy elpáholjuk Kazut. - Milyen ügyes takaró és burkolt megfogalmazás. Bravúros.

- Emiatt ne aggódj, a következő versenyen mindkettőtöket lemoslak simán - kacsint Yorura. Bár már én is ott tarthatnék, hogy velük űzöm az ipart! Frankó lenne. - És ti, megvagytok? - kérdezi komolyan a srácot. Közben valakinek megcsippan a telefonja. Az enyémek biztos nem, s mintha Kaz, Yoru és Shin telefonja sem így szólna, tehát kizárásos alapon Jeremyé lehet az, hacsak valaki nem váltotta le az üzenetjelzője hangját. Vetek hátra egy pillantást és igen, az asztalnál ülő legfiatalabb kotorja elő a mobilját. Lehet, hogy már most lelép Yoshimivel? Nem, amilyen képet vág, mástól kapott üzit.

- A szokásost leszámítva semmi gond, de az meg úgyis rendeződik - feleli. Úgy szokták, előbb balhé, aztán békülés. Jó is az, csak hát a balhé ne kéne...

- Ennek örülök.

- Túltömöd Kazut, már alig bírja nyelni - mondom elvigyorodva Yorunak. - Van tej a hűtőben, meg mellettem, akinek nem kell a hideg, ha kértek. - Én mindig azzal tolom, mert valahogy nekem így dukál.

- Dehogy tömöm, úgyis szól, ha már elég - kuncogja. - Igaz, Kaz? - kérdezi tőle, mire csak bólogat, majd lenyeli a falatot. Ja, hogy innen fúj a szél...! Sejthettem volna. Nem is csodálom, ha Yoru a kedvesebbik felét mutatja neki, ideális egy olyan szeretetéhes ukénak, mint Kazuki.

- Mellesleg most volt elég, szóval kösz, de etess mást nyugodtan - mondja kuncogva. Na, mondom, hogy túltömi lassan őt a feketepárduc. - Apropó, Shinji, a héten piacra dobja a Nissan a legújabb fékrendszerét, szerintem érdemes lenne alkalom adtán megvizslatni a dolgot. - Uhhffhhh, már megint ez...! Bármennyit is magyaráznak nekem ezekről, hót kínai. Sanszos, hogy azért, mert igazából ez a része a kocsiknak nem köt le. Nézzen ki jól, legyen gyors, s ezzel az én igényeim ki vannak elégítve.

- Majd ránézek valamelyik nap, jobban érdekelnek az új dugattyúk, amiket kifejezetten tuningcsodákhoz terveztek - tolja be Kazukinak. Mivel én ezekhez hozzá sem bírok szagolni, Jeremyre pillantok. Szívás lenne, ha kiderülne, hogy ő is ért az ilyesmihez, mert akkor kurvára egyedül maradok az értetlenségemmel, amit nem komálnék. Szerencsémre ő is csak néz okosan, úgyhogy kuncogva fordulok vissza a sülő palacsintáimhoz. Mi meg majd elbeszélgetünk közben a főzésről, ha unjuk a dugattyúk, felnik, motorok, mittoménmiszarokról folyó csevegést, aztán a többiek leshetnek. - Egyébként ha túlturbózod a gépet, félő, hogy az ellenkező hatást éred el, mint amit akarsz - vigyorogja. Na ennyit még én is értek.

- Viszont - szólal meg Yoru -, ha alkalmas lesz, ráleshetnél a Subarura, nem tetszik a hangja, a szerelők pedig csak annyit közöltek, hogy majd megszokom. Szerintem meg ez nem megszokás kérdése. Inkább az egyik hengerfej baszakodik, de erősen.

- Ha csak nem a turbód szállt el. Majd megnézem, ha lesz időm, a szerelőidet meg rúgd seggbe, mert egyikünknek sem hiányzik, hogy fejre állj a versenyen. Ha tényleg hengerfej...

- Szerintem simán két seggbe rúgás is befér nekik - szólalok meg, mert az az én agyam is felbaszná, ha a felelőtlenségük miatt baja lenne Yorunak -, aztán váltsd le őket. Az ilyen könnyelmű hozzáállással ültessenek inkább virágokat a parkokba, mert az sokkal kisebb felelősséggel jár - mondom meg komolyan a véleményemet. Közben Jeremy is mellém keveredik.

- Deon - kezdi félénken -, akkor megírhatom Ricknek, hogy lesz hova menniük? - kérdezi meg végül, de látszik, hogy fontos neki. Elmosolyodom.

- Persze. Ha ismerik Yanami Elerdent, vagyis Minasae Yanamit, tudják is, kihez fognak kerülni. Anyunak híresen jó természete van, rengeteget cikkeztek arról, milyen kedves és udvarias, satöbbi. Bár lehet, hogy csak azért mondom, hogy rengeteget, mert én spec gyűjtöttem a róla írt cikkeket - teszem hozzá, hiszen átlagos viszonyok közt nem tudom, valóban soknak számít-e az a mintegy hatvan cikk, amit eltároltam anyáról.

- Köszönöm - mondja felvidultan, de inkább megtámaszkodik a pulton a közelemben, és pötyögni kezd a telefonján. Nincs mit köszönnie, de mindegy, inkább bekapok pár falatot, s sajnálatomra Ayako is befut a kikért étellel és teával.

- Vidd ezt Shinji után, léci - kérem meg Jeremyt a palacsintakupacra bökve. Csak utólag jut eszembe, hogy ez talán nem volt a legszerencsésebb ötlet, de mindegy, inkább ő, mint a másik két fiú, mert azzal minden egyértelművé válna valszeg, amit nem kéne megjátszani.

- Viszem - válaszolja és ahogy felnéz rám, jelezi, hogy érti, miért kértem fel őt, meg hogy nincs gond, majd felkapja a tányért és már indulna is Shinji után, de Yoru az útját állja.

- Hagyd, majd én; beszélni akarok vele - mondja komolyan ki is véve Jeremy kezéből a tányért, aki hatalmas kerek szemekkel néz fel rá a meglepettségtől. Hát ez bukta. Remélem, Shinnek eszébe jut a testőrszoba felé kormányoznia magát és inkább kicsit megváratni Tatsukit, ha nem akar lebukni, de nem aggodalmaskodom, okos srác, megoldja.


Újabb tányért elővéve kezdem polcolni a további palacsintákat, mert ezzel nem lehet megállni nagyon, míg tészta van, ők pedig ketten elmennek. Kíváncsi vagyok, miről akar beszélni Yoru Shinjivel. Kétlem, hogy a hengerekről, mert azt a fülünk hallatára is megtehette volna.