Hihetetlen módon szégyellem magam, de még nem tudok mozdulni, zihálva próbálom visszaszerezni magam felett az uralmat. Zúg a fejem, még sosem éreztem ilyet, de ez a kellemes zsongás most jólesik. Meg akarok mozdulni, és végül sikerül is, de bárcsak inkább maradtam volna nyugton! A fájdalomtól felszisszenek és megállok a mozdulatban. Remek, most mit tegyek? Abban biztos vagyok, hogy ezek után meg sem kéne próbálnom leülni, hiszen már a mozdulat is komolyan gondot okozott. Kínban vagyok több oldalról is. Miközben engem kefélt, Shinjivel folytatott bájcsevelyt. Remek, bár a srác nem reagált eddig rosszul, de… Mit tagadjam, féltem egy kicsit az életem. Fogalmam sincs ezek után, hogyan nézek majd a szemébe, de ez most még mindig a kisebbik probléma. Megint mozdulnék valamerre, de tényleg nem megy, egyszerűen mintha ólomból lenne mindenem. Ciki lenne most kérni segítséget, de lassan nincs jobb ötletem. Ráadásul elég komolyan rólam folyik a beszélgetés. Újabb mesés elem a mai napban. Még a zihálásom sem múlt el teljesen, tényleg élveztem, kimondhatatlanul jó volt és ami a legfurcsább, már most azon agyalok, hogy vajon az, hogy ez a srác mindent végignézett, azt jelenti-e, hogy ez volt az első és egyetlen alkalom. Nem tudom, de ez majd idővel eldől. Végül feladom a harcot magammal és segélykérően nézek fel Tatsukira. Az sem érdekel, ha kinevet, de ne maradjak már így. Az izmaim többsége még mindig remeg, így ez is nehezít mindenben. Reménykedem, hogy nem csak egy hatalmas röhögést kapok a képembe, hanem valami egyebet is. És ha lehet, ne a srác farkát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése