- Nem volt elragadtatva - fogalmaz finoman Shinji. - Sőt, rohadtul ki volt akadva, hogy mi a faszt szervezel neki keresztbe. Kis méregzsák.. - jelenik meg halvány mosoly az arcán és én is elvigyorodom. - Kíváncsi rá...
- Semmit sem szerveztem keresztbe - közlöm könnyedén. Úgy fest, tényleg jól viseli ezt az egészet, pedig számítottam valami Shinji-féle tömör, de férfias hisztire. Vagy azt csak nekem tartogatja, kivárja, míg Jeremy el bírja tolni innen a bringát? Azt lesheti, ahogy a tökalsó nyög, nyűglődik és próbál felkelni, még beletelik pár percbe, hogy akár csak fel bírjon kelni innen a srác. - Kár, hogy nem láttam dühösen - mondom ki őszinte sajnálattal, aztán újabb slukkot lopok Shinjitől, most a kezéből sem veszem ki a cigarettát, egyszerűen megfogom a csuklóját és a számhoz húzom, beleszívok a szálba, aztán eleresztem a kezét és lassan kifújom a koktélízű füstöt. Fél szemmel a földön térdeplő fiút nézem, s mikor segélykérőn pillant rám, felkelek, megragadom a csuklóit és kíméletlen mód talpra állítom, aztán rálököm a kanapéra úgy, hogy majd a két srác közé tudjak ülni. Imádom a fájdalmat, ami szétterül Jeremy arcán, kiélvezem. Szerintem Shinji lassan megérti, miért választottam ezt a kölyköt. Túl szép és őszinte.
A rajzasztalomon keresek egy doboz cigit és öngyújtót, aztán azok társaságában helyet foglalok a két srác között, kihúzok egy szálat és könnyedén a kékszemű ölébe dobom a dobozt, jelezve, hogy ha akar, vehet belőle és rágyújtok.
- Úgy beoltott... - újságolom Shinjinek. - Imádom, amikor nincs igaza, de meggyőz anélkül, hogy egy kibaszott érvet felhozna. Közölte velem, hogy ha nem bírok el Eijivel, az az én gyengeségem - mondom vigyorogva. - Ja! Jeremy - mutatom be szeretőmnek a fiút, majd a kölyökhöz fordulok - Shinji - árulom el neki, hogy ha még nem jött rá, ki ez a rideg szörnyeteg. - Meddig kaptál kimenőt, maradsz reggelig? - kérdezem meg a testőrt.
- Semmit sem szerveztem keresztbe - közlöm könnyedén. Úgy fest, tényleg jól viseli ezt az egészet, pedig számítottam valami Shinji-féle tömör, de férfias hisztire. Vagy azt csak nekem tartogatja, kivárja, míg Jeremy el bírja tolni innen a bringát? Azt lesheti, ahogy a tökalsó nyög, nyűglődik és próbál felkelni, még beletelik pár percbe, hogy akár csak fel bírjon kelni innen a srác. - Kár, hogy nem láttam dühösen - mondom ki őszinte sajnálattal, aztán újabb slukkot lopok Shinjitől, most a kezéből sem veszem ki a cigarettát, egyszerűen megfogom a csuklóját és a számhoz húzom, beleszívok a szálba, aztán eleresztem a kezét és lassan kifújom a koktélízű füstöt. Fél szemmel a földön térdeplő fiút nézem, s mikor segélykérőn pillant rám, felkelek, megragadom a csuklóit és kíméletlen mód talpra állítom, aztán rálököm a kanapéra úgy, hogy majd a két srác közé tudjak ülni. Imádom a fájdalmat, ami szétterül Jeremy arcán, kiélvezem. Szerintem Shinji lassan megérti, miért választottam ezt a kölyköt. Túl szép és őszinte.
A rajzasztalomon keresek egy doboz cigit és öngyújtót, aztán azok társaságában helyet foglalok a két srác között, kihúzok egy szálat és könnyedén a kékszemű ölébe dobom a dobozt, jelezve, hogy ha akar, vehet belőle és rágyújtok.
- Úgy beoltott... - újságolom Shinjinek. - Imádom, amikor nincs igaza, de meggyőz anélkül, hogy egy kibaszott érvet felhozna. Közölte velem, hogy ha nem bírok el Eijivel, az az én gyengeségem - mondom vigyorogva. - Ja! Jeremy - mutatom be szeretőmnek a fiút, majd a kölyökhöz fordulok - Shinji - árulom el neki, hogy ha még nem jött rá, ki ez a rideg szörnyeteg. - Meddig kaptál kimenőt, maradsz reggelig? - kérdezem meg a testőrt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése