33.

Jeremy

Oké, tudom, hogy egy senki vagyok, de talán ezt a dolgot nem a fejem felett kéne megbeszélniük. Vagy már mindegy nekik, nem tudom. Shinji egy percig nem hisztizik, nincs pofon, sem kiabálás, amit nem tudok mire vélni. Ha ő a szeretője, akkor hogy nem zavarja, hogy éppen az orra előtt kefélt meg egy senkit? Mikor Tatsuki észreveszi, mi van, vagy mit szeretnék, hirtelen kap fel a földről és már landolok is a kanapén. Ez most kibaszottul fáj. Arcomat eltorzítja a kín, izmaim megint megfeszülnek, de most tartom magam és hangot nem engedek kitörni magamból. Ha már úgyis mindegy, mocorogni kezdek, hogy valahogy jobb legyen és találok is egy pózt, amiben már kicsit kényelmesebb, bár a lüktetés nem múlik el. Valszeg ezt még napokig fogom nyögni, de megérte. Mikor a cigi az ölemben landol, gondolkodás nélkül veszek ki egy szálat és már gyújtom is meg. Le kéne lépnem, érzem, de nem vagyok még képes rá. Ráadásul várok valamit, magam sem tudom, mit. Talán, hogy a srác végre kiboruljon, megkapjam a magam jelzőit és pofonját, majd útra legyek bocsátva, vagy valami hasonlót. Mikor megtörténik a bemutatás, kicsit megilletődve nézek fel a férfire.

- Hello. – Ez a legértelmesebb, ami most kibukik belőlem. Bravó, Jeremy, igazán helyénvaló volt ez most, pláne, hogy pár perce még a szeretője alatt vonaglottál. Mindegy, már leszarom ezt is. – Csak két percet kérek és eltűnök – teszem hozzá csendesen, majd Tatsuki maradásra akarja bírni őt. Kezdem nagyon zavarban érezni magam, de tényleg képtelen vagyok még mozdulni, egyelőre ülni is kínszenvedés. Addig inkább meg sem próbálom a többit.