Köszöni… Ez aranyos. Van mit. De majd megfizet érte. Sok próbát kell még kiállnia, rengeteget. Az egész hátralévő élete arról fog szólni, hogy helyt tud-e állni. Nem mintha eddig nem arról szólt volna és nélkülem valami másra számíthatna, de ha kiderül, hogy alkalmas kutyának, belenevelem az alvilági életbe és ugyanúgy átörökítem Deonra, mint Bakarit. Egészen szerteágazó ötlettáram van Jeremyvel kapcsolatban.
Shinji a heccelésemre csak vállat von, hiszen amikor vezet, mindig komoly, koncentrál az útra, sűrűn néz a visszapillantókba, követnek-e minket. Nem látom most őt, de ismerem már, elképzelem az arcát hunyt szemmel, így legalább a szemeim pihennek. Mellette még aggódnom sincs miért, testőri ösztönei nem kapcsolnak ki, mikor a közelemben van, nem nyugszik még egyszer el attól, hogy a biztonság körülöleli, mert ez mindig viszonylagos, s múlandó állapot.
- Én választottam ezt – közli velem komolyan. - Ha ehhez hozzá tartozik, hogy néha hagynom kell, hogy nekem dühöngjön, marhára nem mozdít és előbb-utóbb úgyis lehiggad. – Ilyen tekintetben a srác méltó utódom, valószínűleg ő is elviseli, ha Deon hiszti közben püfölni kezdi. Édes pillanat lehet, egyszer szívesen megnézném, ha már Shinjinek volt szerencséje anno látni, a kölyök hogy küldött egyetlen rúgással a tereptaposómnak. - Kettőnket illetően már más a helyzet - jelenti ki csendesen. - Ha nem akarnám, nem látnál többet, sem az ágyadban, sem a közeledben, maximum csak akkor, ha épp Deont szállítom le neked. – Ezzel tökéletesen tisztában vagyok és emiatt is Shinji kell nekem, hiszen semmiben nem függ tőlem. Vonz benne, hogy csak egy döntés kérdése, s végleg kiír az életéből, ráadásul ez csupán annyiban változtat bármin, hogy ezentúl nem kefélünk. Meg tudja magát védeni velem szemben, hiszen ennyi idő után biztos vagyok benne, hogy kitapasztalta, hogy szerelhet le. - Azt azonban elárulhatnád, miért vártátok azt, hogy majd nektek ugrom, hogy épp Jeremyt keféled. – Ezt hallva elmosolyodom. - Nem ígértünk egymásnak semmit tudtommal attól függetlenül, hogy nem rángattam senkit az ágyamba, mióta engem is kefélgetsz – árulja el, majd leparkol a szokott helyen a versenyautóval és leállítja a motort. Bírom, hogy egy ilyen kocsival mászkál, amiről ordít, hogy kibaszott drága és gyors, amit sokan elirigyelnek tőle és sóvár szemekkel bámulnak utána, mégis lazán itt hagyja. Ha nem is azért nem csórják el, mert én vagyok az egyik, aki kiszáll a négykerekűből, akkor azért nem, mert szerintem a tolvajok attól félnek, hogy ha nem a gazdája keze ér a kormányhoz, a kocsi egyszerűen felrobban. Finoman csukom be az ajtaját, hiszen tudom, hogy becses darab. Testőröknek aligha van ilyen járgányuk, a versenyeken sem indulhatnak, Deon azonban kimondhatatlanul elkényezteti Shinjit. A srác ezért is becsüli, tiszteli és szereti a gazdáját. Jó dolga van, az már biztos és emellett igazán nem nagy ár néha bokszzsáknak lenni. Nekem kellene ezt magyarázni? Hiszen régebb óta ismerem Deont, mint Shinji… Elindulok az egyik számunkra szokott útvonalon a lakásom felé.
- Mindenki magából indul ki, nem? – kérdezem játékosan, de elég csendesen ahhoz, hogy ne törjem össze az éjszaka csendjét. – Jeremy tudja, hogy a szeretőm vagy és számára nem emészthető, hogy nem vagy féltékeny, nem akarod kinyírni, és engem sem hagysz el, ha úgymond félredugok – magyarázom lazán. – Én csupán kíváncsi voltam, lépsz-e és ha igen, mit – vetem oda vállat vonva, majd egy pillantás erejéig őt nézem. – Fordított esetben én sarkon fordultam volna, vagy eltüntetem a harmadik felet és megduglak – árulom el könnyedén. Betudja, aminek akarja, nem érdekel, a nyelvében úgyis ott a magyarázat mindenre.
Shinji a heccelésemre csak vállat von, hiszen amikor vezet, mindig komoly, koncentrál az útra, sűrűn néz a visszapillantókba, követnek-e minket. Nem látom most őt, de ismerem már, elképzelem az arcát hunyt szemmel, így legalább a szemeim pihennek. Mellette még aggódnom sincs miért, testőri ösztönei nem kapcsolnak ki, mikor a közelemben van, nem nyugszik még egyszer el attól, hogy a biztonság körülöleli, mert ez mindig viszonylagos, s múlandó állapot.
- Én választottam ezt – közli velem komolyan. - Ha ehhez hozzá tartozik, hogy néha hagynom kell, hogy nekem dühöngjön, marhára nem mozdít és előbb-utóbb úgyis lehiggad. – Ilyen tekintetben a srác méltó utódom, valószínűleg ő is elviseli, ha Deon hiszti közben püfölni kezdi. Édes pillanat lehet, egyszer szívesen megnézném, ha már Shinjinek volt szerencséje anno látni, a kölyök hogy küldött egyetlen rúgással a tereptaposómnak. - Kettőnket illetően már más a helyzet - jelenti ki csendesen. - Ha nem akarnám, nem látnál többet, sem az ágyadban, sem a közeledben, maximum csak akkor, ha épp Deont szállítom le neked. – Ezzel tökéletesen tisztában vagyok és emiatt is Shinji kell nekem, hiszen semmiben nem függ tőlem. Vonz benne, hogy csak egy döntés kérdése, s végleg kiír az életéből, ráadásul ez csupán annyiban változtat bármin, hogy ezentúl nem kefélünk. Meg tudja magát védeni velem szemben, hiszen ennyi idő után biztos vagyok benne, hogy kitapasztalta, hogy szerelhet le. - Azt azonban elárulhatnád, miért vártátok azt, hogy majd nektek ugrom, hogy épp Jeremyt keféled. – Ezt hallva elmosolyodom. - Nem ígértünk egymásnak semmit tudtommal attól függetlenül, hogy nem rángattam senkit az ágyamba, mióta engem is kefélgetsz – árulja el, majd leparkol a szokott helyen a versenyautóval és leállítja a motort. Bírom, hogy egy ilyen kocsival mászkál, amiről ordít, hogy kibaszott drága és gyors, amit sokan elirigyelnek tőle és sóvár szemekkel bámulnak utána, mégis lazán itt hagyja. Ha nem is azért nem csórják el, mert én vagyok az egyik, aki kiszáll a négykerekűből, akkor azért nem, mert szerintem a tolvajok attól félnek, hogy ha nem a gazdája keze ér a kormányhoz, a kocsi egyszerűen felrobban. Finoman csukom be az ajtaját, hiszen tudom, hogy becses darab. Testőröknek aligha van ilyen járgányuk, a versenyeken sem indulhatnak, Deon azonban kimondhatatlanul elkényezteti Shinjit. A srác ezért is becsüli, tiszteli és szereti a gazdáját. Jó dolga van, az már biztos és emellett igazán nem nagy ár néha bokszzsáknak lenni. Nekem kellene ezt magyarázni? Hiszen régebb óta ismerem Deont, mint Shinji… Elindulok az egyik számunkra szokott útvonalon a lakásom felé.
- Mindenki magából indul ki, nem? – kérdezem játékosan, de elég csendesen ahhoz, hogy ne törjem össze az éjszaka csendjét. – Jeremy tudja, hogy a szeretőm vagy és számára nem emészthető, hogy nem vagy féltékeny, nem akarod kinyírni, és engem sem hagysz el, ha úgymond félredugok – magyarázom lazán. – Én csupán kíváncsi voltam, lépsz-e és ha igen, mit – vetem oda vállat vonva, majd egy pillantás erejéig őt nézem. – Fordított esetben én sarkon fordultam volna, vagy eltüntetem a harmadik felet és megduglak – árulom el könnyedén. Betudja, aminek akarja, nem érdekel, a nyelvében úgyis ott a magyarázat mindenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése