35.

Eiji

Sokáig kell várnom Jeremyre. Szélesen vigyorgom azon, ahogy mozog, hiszen egyértelmű, hogy a baszástól fáj a segge, vagy talán mindene. Kár, hogy a sötét eltakarja a testét, megnézném, mit művelt vele Tatsuki. Remélem, tanult belőle, hogy ez az állat nem jó parti és nem csak a dugásban nem, de aztán rá kell jönnöm, mikor a srác mellém telepszik, hogy nem, pont, hogy maradni akar. Itt a tökéletes lehetőség, hogy megszökjön, talán az a szörnyeteg még nem tud róla eleget, erre elszalasztja, ami két dolgot jelenthet. Vagy segg hülye, vagy már ott a hurok a nyakán. Amint kínlódva elhelyezkedik mellettem, felé fordulok.

- Most még talán döntesz, hogy saját erődből élsz normális életet, vagy rabláncon tartott kutya leszel egy kaotikus világban – árulom el neki csendesen. – Ha nem tudnám, hogy Tatsuki a föld alól is felkapar, a tenger legmélyén is megtalál, elhúznám a csíkot – folytatom a beszédet. – Tudom, hogy elkápráztat a lehetőségekkel, amiket elérhetővé tehet a számodra, de mindenért keményen meg fogsz fizetni – magyarázom őszintén. – Elhúzza előtted a mézesmadzagot és amikor ráharapsz a csalira, megpecsételted a végzetedet. Ha nem engedelmeskedsz, először elérhetetlenné válnak újra azok a csodálatos lehetőségek, aztán mindent, ami fontos neked, elvesz tőled és ellened használ fel. El tud úgy tüntetni, mintha sosem léteztél volna – tájékoztatom.