37.

Jeremy

A támadás váratlanul ér, de nem maradok adósa semmivel. Az oldalamba rúg, ami egy nyögést csal elő belőlem, de mikor nekem esik, már nem gondolkodok. Ha nem is sokkal, de erősebb vagyok nála, ebben biztos vagyok, így a nyilalló fájdalom ellenére nekiugrom és leszorítom a kezét az ágyra, miközben a combjaira helyezkedem, hogy ne tudjon rúgni. Elegem volt ebből az egészből.

- Nem kell a helyed, fogd már fel! Nem akarlak innen kitúrni, nem ez a célom. Nem érdekel, hogy te mit csinálsz, vagy veled mit tesznek, de magad alatt vágod a fát, ebben pedig te lehetsz biztos. Nem érted az indítékomat, hogy mért vagyok itt. Mert van három kisebb tesóm, akiket Tatsuki segíthet kimenteni a nyomorból, ahol vannak. Nekem ez az esély kell, szükségem van rá, így nem érdekel, mit vesz el tőlem ezért – mondom nyugodtan, miközben nem mozdulok felőle. – Deon lát benned valamit, amit ha jól értek, itt nagy szó, de akkor miért nem ennek megfelelően viselkedsz? Miért lázadsz és miért nem tanulsz? Semmiből nem tellene neked. Vagy tényleg nem értelek. Tudod, mi ennek az egésznek az ára, akkor meg miért nem teszed? – Elhallgatok és csak figyelem őt. – Ha hajlandó vagy normálisan viselkedni velem, akkor elengedlek, de csak abban az esetben. Nem akarok veled harcolni, nincs miért. Nem a helyedre nézett ki Tatsuki, ez két külön, teljesen elválasztható dolog. Engem nem zavar a jelenléted, ahogy az sem, hogyha veled kell osztoznom a tanításán. Nekem csak az fontos, hogy én megkapjam az enyémet. Nem akarok elbitorolni tőled semmit, de ha az kell, akkor harcolni fogok ellened Deonnal is, mert nekem kell ez a dolog, akarom.


Lassan lehiggadok én is, ahogy elmúlik az indulat. Ugyan még mindig tartom kezeit a feje felett, de egyikkel elengedem őt, és letörlöm a könnyeket az arcáról.

– Ne sírj! – kérem csendesen, sokkal kedvesebben, mint előtte. – Nem tudom, hányszor rúghattak már beléd, de én nem akartam a következő lenni. Ezért ne haragudj. Viszont eddig semmi mást nem tettél, csak fújtál rám és úgy kezeltél, mint valami betolakodót. Lehet, hogy az is vagyok, de ettől még neked sincs jogod ezt tenni velem.


Majd megint elgondolkodom, alig fél perc után folytatom.

– Holnap Deon a sorsunkról dönt, gondolom, ezzel tisztában vagy. Mindennél jobban akarom ezt a dolgot, így mindent meg fogok tenni érte. Te csak magad felett tudsz dönteni, Deon mindkettőnk felett, tehát ne várd, hogy meghunyászkodom és majd elbújok a sarokba. A lehetőséget meg akarom ragadni, akár tetszik neked, akár nem. De ezt békében is megtehetjük.


Majd még valami eszembe jut.

– Tatsuki bántott téged? – kérdezem meg csendesen. – Nem csak lelkileg, mert úgy látom, hogy igen, testileg is? – kérdezem komolyan.