37.

Tatsuki

Nem tesz és nem mond semmit. Nem zavartatja magát amiatt, hogy a testéhez szorítom a karjait és nedves hajába temetem az arcom, szótlanul és mozdulatlanul marad. Talán várja, hogy a tőlem már megszokott módon nekiessek, talán élvezi, hogy most nem ezt teszem, fingom sincs róla. Megint nem tudom, mire gondol, ami egyszerre bosszant és tölt el izgalommal. Egy kis ideig, úgy pár percig így ácsorgok vele, aztán megindítom - tolva őt – a háló felé. Közben már vetkőztetem, így mire az ágyig elér, már felsőteste meztelen, a nadrágja kioldva. Rálököm, lerángatom az összes megmaradt ruháját, majd rohamtempóban a sajátjaimtól is megszabadulok, persze a fegyverek miatt némi óvatossággal. Utána fölé magasodom, a háta alá nyúlok és felemelve félig őt feljebb tornászom az ágyon, s forrón megcsókolom. Megdöglöm, annyira akarom őt. Ez nem kívánalom, nem vágy, hanem kőkemény birtoklás. Shinji az enyém. Az ENYÉM! Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy hagyom eltávolodni tőlem azt, akit akarok. Nem eresztem el, nem fogom elengedni, nem leszek könyörületes. Űzni fogom, hajszolni, ha kell, letördelni a földre és ránehezedni, hogy ne bírjon felkelni és elmenekülni.


Megszakítom esztelen csókolását, majd felemelkedek róla és éhesen végigmérem. Ez nem az a tekintet, amivel Jeremyre néztem a tükörben, nem az a vadászpillantás, amivel jelzem, már a játszma elkezdődött és bárhogy is játszik a másik, meg fogom kúrni, hanem inkább az a vadállati, amivel ellenőrzöm, hogy ami az enyém, azzal minden rendben van-e. Shinji fáradt. Talán kipihentebb nálam, de kimerült. Visszacsókolt, de nem olyan hévvel és szenvedéllyel, ahogy időnként szokott. Nem ellenkezik, nem csupán eltűri, hogy azt tegyek vele, amit akarok, egyszerűen elnyúlt alattam. Létezik olyan, hogy nem kefélni jött? Vagy hogy most nem fog tenni tényleg semmit, hogy lehetőséget hagyjon nekem kiengesztelni őt, ha már „félrekeféltem”? Kurva sok mindenre tudok gondolni mindig, hogy mit mi miatt csinálhat és bármeddig agyalok, az esetek nagytöbbségében a sötétben tapogatózok. Nem szeretem ezt, hogy nem látok, még az éjjeli szekrényen ácsorgó lámpát is feloltom, mert a látvány nekem fontos, s ha már szavakkal nem beszél, legalább az arcáról hadd olvassak.


Nem mintha nagyon megnézném, mert amint a sejtelmes fény a testén halad végig, elvesztem a fejem. Fel fog ébredni, ha elkezdem felizgatni, ebben biztos vagyok. Fogaimmal kissé megnyúzom nyaka bőrét, s közben fél kézzel mellette támaszkodom, a másikkal farkán dolgozom. Elégedettséggel tölt el, hogy a markomban elég gyorsan teljesen keménnyé válik és Shinji picit szuszogni kezd. Most folytatom ezt, csókolva, nyalva és harapva a bőrét lekúszom az ágyékához és érzéki szopásban részesítem. Úgy fest, engesztelésre várt, mert nem tesz semmit, csak élvezi, amit vele művelek, méghozzá nagyon. Nem bánom a legkevésbé sem, sőt, örülök is annak, hogy hagyja magát, nem kell megküzdenem vele azért, hogy leszophassam. Figyelem, ahogy mozdul közben, ahogy az izmai megfeszülnek, a mellkasa fel-le jár, az arcán pedig élvezet látszik. Becsukott szemekkel, a száját harapdálva zihál és nyög. Látni akarom a gyönyört rajta, ezért rákapcsolok, erősebben és gyorsabban kényeztetem, míg el nem sül. Fenségessé teszi a kielégülés, totál begerjeszt vele, ezért alighogy lenyeltem élvezetét, feltérdelek az ágyon és ráfogok farkamra, különben kinyír a vágy. Szabad bal kezemmel megsimogatom a combját, mire, ahogy akartam is, rám néz.

- Remélem, meg sem fordult a fejedben, hogy nem dugsz meg - nyögi zihálva, miközben felhúzza egyik térdét, jelezve, hogy akarja a folytatást. Hát... akkor nem magamhoz intem, hogy leszopjon, ahogy akartam, hanem teljesítem a kívánságát. Megint meglepett és megint eltérített egy kicsit az eredeti szándékaimtól, de csak vigyorogni tudok rajta. Síkosítót keresek elő, amit sietősen szétkenek benne, aztán feltolom a füléig a térdeit és elmerülök a testében. Az orált jobban szeretem, mint az anált, mert több benne a lehetőség, intenzívebb, izgatóbb, de ha Shinji vágya az, hogy megkeféljem, szívesen megteszem. Nem is lehet oka panaszra, kiadós dugásban részesítem, noha nem annyira erőteljesben, mint Jeremyt. Most mást akarok, hosszan, kéjesen megkefélni, nem gyorsan és vadul ki-be járni a testében, hanem a lehető legtöbb felületet ingerelni, ezért körözve benne, a csípőmet mozgatva juttatom el újra a csúcsra és az arcát bámulva, míg csak az orgazmus át nem jár annyira, hogy már ne legyek képes őt nézni. Egészen szédítő Shinjivel a szex, valahogy más, több puszta kufircolásnál.


Kihúzódom belőle, aztán mellé fekszem, az oldalára fordítom, kezem a feje alá fúrom és a testemhez karolom. A síkosítós tubust lábbal kilököm az ágyból, a takarót pedig magunkra húzom, aztán újra átölelem Shinjit. Megszokta már, hogy ha velem marad éjszakára, ezt csinálom, bár fogalmam sincs, mire véli. És mielőtt elalszom, még akarok tenni egy újabb gesztust, amivel kifejezem, hogy nem jelent semmit számomra az, hogy mással dugok, ellenben ő valami olyasmi a számomra, ami több az állandósított szexpartnernél.

- Az előtted álló éjjeliszekrény legfelső fiókjában van egy kulcscsomó. A tiéd – mondom meg neki csendesen, azzal becsukom a szemem. Ha akarja, elviszi, s kihasználja, hogy bármikor be tud jönni a lakásomba. Minden kulcsot lemásoltattam, a bejárati ajtóét, a kapuét, a garázsajtóét, a ház bejáratáét, sőt, a hátsó kijárat ajtajának kulcsát is, vagyis minden kulcs megvan így neki, ami nekem, minden esetben fel fog tudni jönni ide. Persze kimondatlanul is nyilvánvaló, hogy ha felcipel valakit ide, agyonütöm, de emiatt nem aggódom, van saját lakása, ahova kufircolni viheti az aktuális kiszemeltjét.