40.

Tatsuki

Sikerült kizökkentenem Shinjit. Láttam azt a halvány mosolyt az arcán, csak még annyira ideges vagyok, hogy a felfogáson túl nem vagyok képes értékelni. Most, hogy pár kör telefont már letudtam, kicsit fellélegzek. Deonhoz két nagyon jó emberem küldtem, meg merem kockáztatni, hogy a fejvadászok közt a legjobbakat, hiába fiatal tacskók még. A nők mindig veszélyesek, hát még ha fegyvert adsz a kezükbe. A kölyköket biztosítottam, mostanra végigfutott a hálózaton, hogy vigyázni kell rájuk, hiszen elveszíteni egy tanított tizenévest elég nagy veszteség. Az első fiam kivételével minden gyerekem kiváló képességű, jól használható, többük kimagaslik. Ezt vártam el tőlük, ami azt illeti, hiszen mindnek kemény munkámba került meghódítani az anyját. A harcias pipik mindig nehezebben adják meg magukat, de nem véletlen, hogy a kutyák közt is a díjnyerteseket párosítják, ha újabb díjnyertes példányokat akarnak kapni.

- Szépen kibaszott veled a kölyök - jegyzi meg csendesen Shinji mellettem, mire kiszakadok a gondolataim közül. - Van valami, amit tudok intézni? - kérdezi komolyan, de egyelőre nem mozdul, én pedig villantok neki egy apró mosolyt.

- Aligha – válaszolok neki higgadtan. - Csak gondolom végig, kikre kell vigyáznom és hogyan tehetem meg – magyarázom neki. - Összeakadni egy Taraon-féle fickóval nem túlzottan kedvező, ami azt illeti. Sőt, más már szedné a sátorfáját és inkább menekülne a városból – teszem hozzá, hogy érzékeltessem Shinjivel, mi a helyzet. - Három éve kapott egy golyót gerincbe, azóta nem olyan fürge, de nem sokat ront az esélyein a dolog. Az még ennek ellenére is sokkal nagyobb gond, hogy tisztára megkattant, és három napnál több időm nem hiszem, hogy lesz arra, hogy megszerezzem a szajrét, ami valljuk be, kibaszott kevés.