40.

Bakari

Hátulról közelítem meg a szalont, hátha el tudom úgy hozni az új fiút, hogy Eiji fel sem ébred. Ez azonban gyorsan világossá válik, hogy nem fog menni, mert miután áthaladtam Tatsuki magánrezidenciáján, a pihenőbe érve csak egyetlen kölyköt találok a kanapén és az Eiji. Ő is megébred, ezért morogni kezdek és inkább felkapcsolom a villanyt. A srác összerándul és rémülten takarja el magát a takaróval, mire csak egy értetlen és megvető pillantást küldök felé. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy hidegen hagy a vézna teste. A másik is előkerül, visszatér a szalonból és bizalmatlanul méreget. A reakcióm, mikor rájövök, mi a különös benne azon kívül, hogy a felsőteste egy merő kötés, hogy emlékeztet Deonra, az az, hogy tenyeremmel megdörgölöm az arcom. Ezért még szét kell rúgnom Tatsuki hátsóját. Immár két ok miatt is.

- A nevem Bakari és Tatsuki küldött – jelentem ki határozottan. - Jeremy, te velem jössz, Eiji, te maradsz a szalonban. Tatsuki rendezte így. Mozgás! - parancsolok az idősebbre, mire az ijedten visszaszalad a szalonba. Előhúzom kabátom belső zsebéből az egyik köpőcsövemet, mert én aztán nem fogok azzal szórakozni, hogy hajnalhoz közel egy kölyköt hajkurásszak a városban, ám meglepetésemre Jeremy nem menekül, hanem pólót húz és hátára veszi a kabátját. Okos kölyök és ezek szerint Tatsuki mesélt rólam, tehát már elkezdte a betanítását.

- Mit akar Tatsuki? - kiált utánam Eiji.

- Rendezett egy tesztet Jeremynek – válaszolok hazugságot szemrebbenés nélkül, aztán amint a srác elkészül, magam után intem fejemmel és a hátsó ajtón kivonulok vele. Beülök a Suzukimba, megvárom, míg a kölyök is így tesz, aztán elhajtok. Nincs kedvem csevegni, még mindig dühít ez az egész és érzem, hogy képtelen vagyok normális kommunikációra. Szét akarom rúgni Tatsuki seggét ezért a közjátékért, másra nem is tudok gondolni. - Ha kiszálltunk a kocsiból, nem nézel se jobbra, se balra, csak jössz utánam! – közlöm mégis Jeremyvel. - Nem túlélőtúra lesz, nem kell visszatalálnod a szalonba, hanem te éppen menekítve vagy – tájékoztatom hidegen. Kell egy kicsi a mihez tartás kedvéért, többet azonban most nem szólok hozzá, szemem az útra szegezem, szorítom a kormányt az indulatoktól és nyomom a gázt, hogy minél hamarabb Tatsuki képébe vághassam az elégedetlenségemet.