41.

Tatsuki

- Talán mégis tudok neked segíteni - mondja Shinji komolyan és a telefonjáért megy, majd elkezd benne kutatni egy telefonszám miatt. - Mennyi és mi kell? - kérdezi meg komolyan még mindig, azzal mellette termek és kikapom a kezéből a készüléket.

- Nem azt mondtam, hogy lehetetlen megszerezni három nap alatt fél kiló kokaint, hanem azt, hogy nem egyszerű! – mordulok rá. - Te nem vagy alvilági és eszedbe se jusson bekeveredni még egyszer közénk! - figyelmeztetem továbbra is mérgesen őt. - Nem volt olyan egyszerű kikanalazni a múltad és elültetni pár falsch infót rólad az alvilágban, hogy senki másnak ne legyen világos, hogy Kitaro gyilkosa, Suki szökevény tanítványa, Ninomiya Shinji és Deon fiatal testőre egy és ugyanaz a személy, úgyhogy legyél kedves megbecsülni a munkánkat! - szólítom rá fel komolyan, azzal visszaadom neki a mobiltelefonját. Elveszi és elrakja. - Értékelem, hogy segíteni akarsz, de ne keveredj bele! – kérem határozottan. Két okom is van rá, hogy miért, de ha nem muszáj, egyiket se hozom szóba. Bár, ha jobban belegondolok, az egyiket már felhoztam: Deon miatt. A másik, ami miatt nem akarom, hogy visszakerüljön az alvilágba, mert kurva nagy pusztítást kell csinálnom, ha Kitaro örökösei rájönnek, hogy mi a pálya Shinjivel, mert nem fogom hagyni, hogy megöljék. Ez a srác kell nekem, akarom őt, ezért nem hagyom, hogy nagyobb veszélybe sodorja magát a kelleténél, vagy hogy vadásszanak rá. Ötödik személyként hozzátehetjük őt, mint a szeretőmet. Az alvilágban egy kikölcsönzött szajhának, vagy közönséges dugópartnernek tarthatják, de az a tény, hogy ragaszkodom hozzá, már kapóra jöhet olyanoknak, akik szeretnének jól belém marni. És Shinjivel sikerülne jó nagyot kikapni belőlem, úgyhogy védelmeznem kell. Deon is nagyon szereti őt, ami nem is csoda, úgyhogy... sok okom van távol tartani a testőrt az alvilágtól.

- Megbecsülöm a munkádat – jelenti ki. Reméltem, hogy így lesz. - És legalább kidühöngöd magad rajtam - mosolyodik el megint halványan. - Azért ha nem csak egy dugásnál veszed hasznom, szólj - teszi még hozzá és leül az ágyra. Mosolyt csal a hülyeségével az arcomra, egy elégedett és ravasz mosolyt, s bár most szeretném hátradönteni az ágyon és alaposan megkefélni, inkább hozzá sem fogok, mert hamarosan itt lesz Bakari az új kölyökkel.

- Ápolónak is egész jó vagy – mondom megvonva a vállamat. - Meg kényelmes kispárnának is – teszem hozzá könnyedén, újabb vállrándítással. Méghogy csak egy dugásnál veszem hasznát... Hjaj, Shinji...!

- Ha megunnám a testőrködést, mindenképpen szakmát váltok... Kispárna még úgysem voltam - vonja meg ő is a vállát, ahogy ezt mondja, én pedig nem bírom tovább, odalépek hozzá, belemarkolok a hajába és úgy emelem fel a fejét, hogy beleharaphassak a szájába, majd apró csókkal enyhítsem az éles fájdalmat, amit okoztam ezzel neki. Ha jelentkezne kipárnának, mindenképpen alkalmaznám, noha nem nagyon tudom elképzelni azt, hogy "boldogan élünk, míg meg nem halunk". Ez Deon asztala, számára az ilyen bugyutaság teljesen normális, elfogadott és reális, szerintem meg nem. Nekünk Shinjivel kifejezetten jót tesz véleményem szerint, hogy nem élünk együtt. Szétszednénk egymást. Másfelől elvesznének a kapcsolatunkból azok a bizonytalanságok és lehetőségek, sőt, azok a tulajdonságok, amik izgalmassá teszik.