Bakari
Veszélytelen, köznapi utcákon kavarogva vezetem el Jeremyt a közeli szórakozóhelyre, egy egyszerű, átlagos, hangos, villódzó diszkóba. Nem a bejáraton megyünk be, hanem a személyzeti ajtón, hiszen az ajtónálló jól ismer engem, aztán végighaladunk a tánctéren a falnál lapulva és a mosdóktól nem olyan távol megállok. Megragadom Jeremy kabátját és közel húzom magamhoz, de egy pillantásra sem méltatom, a tömeget pásztázom, míg meg nem bizonyosodom arról, hogy senki sem figyel ránk, azzal megnyomom a megfelelő kombinációt és hátradőlök. Erőteljeset rántok a kölykön, hogy velem együtt tűnhessen el a forgóajtó mögött, ami után már csak tompán hallatszik a dübörgés, amit a tinédzserek zenének mernek hívni. Rémes zaj, de mindegy. Vaksötét van, ezért nem eresztem el a fiút, a kabátjánál fogva húzom magam után.
- Lépcső – figyelmeztetem kurtán. Valóban, két és fél lépés után elkezdünk lefelé gyalogolni. Hosszan megyünk le a föld alá, aztán amint újra vízszintes lesz alattunk a talaj, eleresztem és rohanni kezdek. Minél hamarabb Tatsukinál akarok lenni, de azért ügyelek rá, hogy a fiú ne maradjon le mögöttem. Hamarosan beérünk a parkolóházba, aminek az ajtaját kulccsal nyitom ki, felszaladunk a lépcsőn, aztán beállunk a liftbe. A futás egy hajszálnyit lenyugtatott, de nem eléggé. Még mindig forr bennem a düh és ennek nyoma lesz, az biztos. - Bármi lesz... ne avatkozz bele! - utasítom komolyan Jeremyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése