42.

Jeremy

Érzem, hogy Bakari itt nagymenő a maga módján, és nem most járja meg először ezt az útvonalat. Csendben követem, mindig a sarkában, de azért egy kis távolságra tőle, azonban mikor beérünk a diszkóba és magához von, kiráz a hideg és ez nem a jóféle rázkódás. Nem tetszik a közelsége, mellette nem érzem magam biztonságban, azonban azt érzem, hogy ideges, így nem merek ellenkezni. Nagyot ránt rajtam, ami a dolgok állását tekintve komoly fájdalmat okoz most, de megyek utána. A sötétben sem enged el, majd egy lépcső következik, ezekkel megbirkózom, de mikor futni kezd és követem, azért könnybe lábad a szemem. Ez most pokolian fáj, persze neki fogalma sincs róla, de ettől még nekem szar. Mikor végre lassít, kicsit megkönnyebbülök és letörlöm arcomról a könnyeket. Továbbra sem szólok semmit, de mikor azt mondja, ne avatkozzak semmibe, még nem tudom, miről beszél.


Belépünk az ajtón és azonnal nekiesik Tatsukinak, mire bennem az ütő is megáll. Megbabonázva figyelem az oldalán elinduló vércsíkot. Hirtelen lefagyok és nem tudom, mit tegyek, de a tetováló int nekem, én pedig végül becsukom az ajtót, de esélytelen, hogy elmenjek mellettük, így nekivetem a hátam és lassan lecsúszom. Ezt most sikeresen végig fogom nézni, pedig... Nem akarom, üvölt belül valami... Ezek hülyék, miért esnek egymásnak?! Pont most nem kéne. Kezd elönteni a pánik, egyre inkább veszítem el magam felett az irányítást. Hallgatom Tatsukit, valahol tudom, hogy igaza van, mégis kegyetlen, amit tett. De... Eiji valahol tényleg olyan, mint amit leírt, amit elmondott és láthatóan Bakari is egyetért vele. Megint csökkenni kezd a pánik bennem, a szívem kevésbé ver, de aztán... Megint nem tudom mit mond, illetve nem értem a jelentését, de Bakari reakciója véglegesen kiüt, ahogy látom Tatsukit összeesni és a kínt az arcán. Hol van Shinji? Megint elerednek a könnyeim, ez most sok nekem, túl sok, félek és ideges vagyok. Sikerült lesokkolniuk véglegesen és még mindig egymást püfölik, de Bakaritól félek. Rettenetesen, és nem azért, mert Tatsukival láthatóan elbír, hanem mert kegyetlen és nem mérlegel. Végül nem tudom befogni, nem megy, túlnő rajtam az idegesség és a sokk.

- Elég! – Magamból kikelve üvöltök. Tudom, hogy nem kéne, de ez most jön és ha nem teszem meg, felrobbanok belül, akkor tönkre megyek, ezt érzem. – Nem pont most kéne összefogni?! De nem...! Miért teszitek ezt? Mi ennek az értelme? – Artikulátlanul üvöltöm a végét, ahogy arra is felkészülök, hogy ezért most megölnek. Ha nem Tatsuki, akkor Bakari. De már teljesen mindegy, csak hagyják abba, csak fejezzék be ezt az őrültséget, hogy kicsinálják egymást! Ezt nem bírom, elszakadt bennem valami, ugyanakkor most már dacosan és bátran nézek fel. Ha most elértem, hogy Bakari kinyírjon, hát tessék!