50.

Tatsuki

Nem értem, Jeremy mitől fél. Jó, tény, ha elpatkolnék, nem lenne senki, aki felkarolná és egyengetné az útját, aki tanítaná és lehetőségeket ajánlana jutalmul számára, aki tervezne vele és remélné, hogy nem hiába dolgozott. De ez elég? Még semmit sem tettem érte, csak elhúztam pár mézesmadzagot az orra előtt és alaposan megkeféltem. Oké, azért ennél kicsit többet, elhozattam innen, hogy mentsem, ha netán Taraon kattan egyet és megnézi, van-e a szalonban valami drog, amivel kárpótolhatja magát, meg kap szállást és kaját, deee... Ennyi elég, hogy kedveljen, aggódjon értem? Az érzelmes kölykök furák.


Körbepillantok az összegyűlteken, vetek egy pillantást Shinjire, Bakarira és Ryuuichire, aztán Asamén állapodik meg a tekintetem. Bizonyosan nem akar megtapsolni azért, hogy veszélybe sodortam ezzel a húzásommal Deont, de nem is ez érdekel, hanem az, mit tud Taraonról.

- Ismert számodra az ex-fejvadász? - kérdezem is meg tőle nyíltan. Asame bólint, jelezve, hogy igen.

- Ahogy mondtad, több yakuzának is dolgozott, Akinari előszeretettel alkalmazta őt, ha valamit el akart rendezni.

- De ugye nem állsz... rosszul Taraonnal vagy Akinarival? - kérdezem meg egy kissé sután, mert nem tudom, hogy fogalmazzak. Talán ez mindent lefed, ami érdekel. A harag csak egy dolog, elmúlhat, de ha van eltemetve valami a múltból kettejük közt, időnként ezek a dolgok kimásznak a sírból és nem csak kísérteni szoktak. Ha Asame szerzett negatív pontokat Taraonnál, biztosra vehetjük, hogy fő célpontja lesz Deon, mert azzal mindkettőnkkel kibasz.

- Nem volt közöm Taraonhoz, de hamar elterjedt a híre, miután kinyírta az egyik yakuzát - jelenti ki komolyan és cigarettát halász elő, majd rágyújt. Biccentek neki, jelezve, hogy ez a sztori számomra is ismeretes. - Akinarinak pedig nem sok érdekeltsége van itt Tokióban, inkább Oszaka és Szapporó felé kacsingat. - Nézve őt megkívánom én is a cigit. Legszívesebben a Shinji kezében füstölő szálból kérnék, ha nem is egy egész szálat, csak pár slukkot, de elég nehéz apró légvételekkel is kibírni így, ülve, ezért lemondok a nikotin édes élvezetéről.

- Taraonnal nekem már volt ügyem, Anai miatt meglehetősen összemorogtam vele - fejezem magam ki finoman, de nyilván Asaménak is van elképzelése, hogyan fenyít be egy alvilági valakit. Belegondolva valóban csak idő kérdése volt, mikor szúrok oda neki, de mindegy. - Most az a helyzet, hogy nálad tanyázik a legjobb és a kedvenc tanítványom, és Shinji. - Ennyiből biztosra veszem, hogy pontosan tudja, mire gondolok. Kétség kívüli számomra, hogy Deont védeni fogja, a gondot inkább abban láthatja, ha látja, hogy a másik két érintett is felé vonzhatja Taraont. Nem muszáj Deonnal fizetnem a gebaszért, ha Bakarit teszi el láb alól, aztán engem, a kölyökre rászakad mindaz, ami most az én vállamon nehezül, azzal pedig nagy szarba kerülne ő is, meg Asame is. És ez még mindig nem fedi le a választék palettáját, Shinjivel is alaposan meg tud szívatni, noha a srác nem egyszerű eset. Azt viszont az ex-fejvadász látta, hogy jelenthet valamit a számomra, ha kifigyelte, hogyan fogom magamhoz alvás közben a szeretőmet.

- Sejtettem, hogy Taraonnal nem ma kezdtetek el "jóbaráti" iszonyt kialakítani - közli. - Taraon a Seichirou-háznál nem fog szart keverni - jelenti ki. - Így is vadásznak rá páran, nem hiszem, hogy újabb ellenségeket akar magának. Véges azoknak a területeknek a száma, ahova menekülhetne, ha bármivel próbálkozik, akár Deon, Bakari vagy Shinji terén, mert azzal az én haragomat is kivívja. - Erre egy halvány mosoly fut az arcomra.

- Nem sok időt adok Taraonnak, hogy bekattanjon - veszem át a szót tőle. - Amúgy is döglődik, ezért az élete nem tét a számára, az viszont igen, hogy ha vesznie kell, még utoljára marjon egyet. - Ez alvilági szokás, még a halálunkban sem hagyjuk, hogy örömét lelje az ellenségünk.

- Nem tartalak hülyének, sejtem, hogy tudod, hol találnánk meg és azt is, hogy figyelteted. A kérdés az, mit akarsz tenni?

- Egy fejvadászt figyeltetni nem túl célravezető. Az a dolga, hogy el tudjon rejtőzni és váratlanul le tudjon csapni - mondom komolyan. - Őt nem figyeltetem, nem követi senki, ellenben azok védelméről már gondoskodtam, akiket nem hagyok veszni. Taraon ugyan biceg, de ha feljött hangtalanul éjjel a lakásomra, nem becsülöm alá - árulom el, hiszen Asame szerintem Deonon keresztül érzékelheti, hogy a biztonságról mindig megfelelően gondoskodom és a kölyök is elképed, amitől egyértelművé válik, hogy eléggé nagy tettet hajtott végre az ex-fejvadász múlt éjjel. Még azt is megmagyarázza, miért vagyunk nyúzottak. - Nem teszek semmit, amíg nem támad - felelek végül. - Három nap múlva megkapja, amihez nem jutott hozzá Eiji miatt, aztán meglátom, lép-e, vagy visszavonul. - Asame egy biccentéssel jelzi, hogy megértette a dolgot.

- Mire volt ez jó, ha csak ennyi? - szólal meg morgó hangon Bakari.

- Kerülget. Ha ki tud játszani, nem tőlem szerezheti be az anyagot és ezzel megpróbálhatja "felvásárolni" a helyem. Ilyen szempontból Eiji nagyon is a kedvemre tett azzal, hogy megvonta kicsit Taraontól a cuccot, mert érezheti, hogy mennyire függ tőlem. - A válasz cseppet sem tetszik a férfinek, rideg, dühös képpel kifújja a levegőt, aztán cigarettáért nyúl a zsebébe. Deon sincs elragadtatva, de azon kívül, hogy figyeli a beszélgetést, most nem tud mit tenni. - Anai és Kane nagyon jó, neked is megvan egy elismertséged az alvilágban, de ha valakinek csak egy nyamvadt élete van, mit elveszíthet, akkor azért nem kár. - Az alvilágiak nem értékelik sokra az életük, tudják, hogy bármikor megölhetik őket, ezért könnyelműen játszanak is vele. Én is ezt teszem, Deon ezt kifogásolja, s talán nem csak ő, de más nem szól érte.

- Szóval három nap...

- Annyi biztos - mondom meg nyíltan Asaménak. Az alvilágiak szeszélyes népség, nem is örvendnek túl nagy közszeretetnek, de nekünk ez kicsit sem számít. A legtöbbünknek nincsenek érzései, kemény szabályok, rendszerek és törvények szerint élünk.


Azt hiszem, a beszélgetésnek vége. Asame majd tesz, amit tenni akar, én elmondtam neki, hogy résen kell lennie, és díjaznám, ha lenne is, ő pedig megértette ezt. Figyelem egy pár másodpercig, aztán Deonra nézek. A kölyök elmélyül valamilyen gondolatban, talán mérlegel, aztán ránéz a yakuzájára.

- Maradnék - közli vele. Ez az az állapot, amikor ellent lehet neki mondani, de nem fog neki örülni.

- Jelen helyzetben nem lelkesedem az ötletedért. - Válaszul Deon megvonja szája szegletét, majd szomorúan, sóvárgáshoz hasonlóan Eijire néz. Szinte tudom, mire gondol. Nem biztos benne, hogy meg kell ölni, de tudja, hogy ez az okos megoldás. A fiú sokat tud, veszélyes volna elengedni, pláne, hogy egy igazi bosszúálló méregzsák, ezért hiába kedvelte őt meg Deon, döntenie kell. Ő pedig dönt, lehunyja szemeit és csendben lemond újra Eijiről.


Valahol Asaménak igaza van és ezt remélem, nem csak én tudom. Noha Taraon kattog, azért egy yakuzának kevésbé valószínű, hogy nekimegy, minthogy eljön ide bontani a rendet. Ráadásul nem véletlen nem nyírtam ki... Taraon követői felől nem vagyok biztos, hogy megállnák bosszú nélkül, az pedig kifejezetten problémás lenne. Erős és veszélyes klánt gyűjtött magának, csupa fejvadászt, amelyek, ha vadászatra indulnak, fejek hullanak.


Deon végül dönt. Kell neki pár hezitálással töltött perc, mialatt egy némileg sajnálkozó pillantást küld Jeremynek, jelezve, hogy szívesen maradna beszélgetni, megismerni őt, ám belátja, hogy most mennie kell, mert a yakuzájának biccent, így jelezve, hogy elfogadja az akaratát.

- Menjünk haza - mondja is ki, noha kérve. Még utoljára rám néz, aggódva talán, de csak megrázom a fejem, hiszen éltem már túl bordatörést. Kurva szar, fájdalmas, ám túlélhető, ha a csontok nem fúródnak a belső szervekbe. Ezután int fejével Shinjinek, majd mind elmennek. Hármasban maradok a két kölyökkel és érzem, hogy jön a dolgok neheze.