50.

Jeremy

Még mindig csendben figyelek és nem merek mozdulni. Nem tudom, mi lenne helyes, ellenben a rémület kikezd belülről. Tatsukinak pokolian fájhat, látom a szemében és mikor rám néz, már azt is tudom, hogy látja a félelmem is. Mindegy, ez most annyira nem fontos, csak az, hogy ne most haljon meg nekem... Figyelem Deont, ahogy minden megváltozik, ahogy a dühe átfordul valami másba, talán féltésbe, talán szeretetbe. Ez valahol megnyugtat, de közben erősen küzdök magammal, hogy csendben maradjak és ne tegyek semmit, mivel valahol azt érzem, ezzel elásnám magam. Mocorgok, mert nem tudok teljesen nyugodtan ülni, miközben egyetlen percet sem vesztek el. Most nem adom fel a fonalat, mert akkor nem fogom érteni, mi történik, márpedig egy idő után rám kerül a sor a mai nap. Ez után a bemutató után már alig várom, persze.


Deon Eijit kezdi faggatni, hideg és kimért, kegyetlen, de valahol mégis emberi. Figyelem az arcát, a mozdulatait, határozott és megnyerő, azonban parancsol és nem lehet neki nemet mondani. Eiji vall és bennem benn ragad a levegő. Nem jó ez így sehogy sem, ráadásul Deon megrúgja, majd úgy oktatja ki, hogy már én kezdem rosszul érezni magam. Eiji szűköl, de nem menekülhet, a fiú határozottan üti ki, majd mint egy koncot, dobja Tatsuki elé, ugyanakkor még nem fejezte be, most jöhet a tetováló. Figyelek a részletekre, de megint nevekkel dobálóznak és ezzel nem igazán tudok mit kezdeni. Nem ismerem a történeteket, sem a személyeket. Ettől függetlenül nem engedek el egyetlen szót, vagy egyetlen szemvillantást, mozdulatot.


Deon lenyűgözött, nem tudok mást mondani róla. Megbabonáz az az erő, amivel rendelkezik, a határozottsága, a kitartása, minden, ami ő maga. Ahogy ott áll és mindenki rá figyel, ugyanakkor meghallgatják és a szava nem valami sár, amivel dobálózik, hanem komoly kérdések és parancsok. Részletekbe megy, mindent megvizsgál, mindent figyelembe vesz. Különleges, ebben biztos vagyok. Nem csak a kinézete, mert az is, de a belső, amit ezzel takar, még különlegesebb. Valahol látom benne a kötődést, a szeretetet, a jóságot is, ami szintén nagyon fontos. Érzékeny, de mikor kell, hideg és gyilkos. Ráadásul hihetetlenül gyors. Megbabonázott, ez már biztos, de ki nem mutatnám, ha muszáj lenne, akkor sem, ugyanakkor azt is érzem, hogy még mindig nem döntött teljesen Tatsuki ügyében, ami nem nyugtat meg. Ráadásul egyre kevésbé szeretnék én lenni az, akihez így beszél.