Jeremy
Amit Tatsuki mond, olyan hirtelen jön, hogy elakadok a nyelésben és rám tör a köhögés, amit félig-meddig próbálok elfojtani. Már érzem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint hittem, ugyanakkor meg akarom tenni, bármi is az. Nem tudom, akarom-e Lucas halálát, ebben nem vagyok biztos, ellenben azt szeretném, ha szenvedne legalább annyira, mint én anno.
Jár az agyam, tervezek és szervezem le magamban a dolgokat. Az első és legfontosabb Rick és a két húgom eltüntetése a helyről. Akármi is fog történni, nem hagyhatom, hogy végignézzék, ez még nekik sok lenne. Pláne, hogy nem tudom, mire kell számítanom saját magamtól. Megölném? Vagy képes lennék megkínozni? Képes, ez nem vitás, csak... Rágódom és tudom, hogy most döntenem kell, méghozzá rövid időn belül.
- Először is adj időt, hogy a kicsiket elküldjem. Tudom, hol lesznek biztonságban most, de akármi is lesz, nem akarom, hogy ott maradjanak – mondom csendesen. – Ha Lucas meglát engem, akkor viszont azzal a lendülettel letámad majd. Ismerem, tudom, mik a módszerei és nem érdekli semmi, most meg per pill be is van kattanva, szóval semmi jóra nem számítok tőle. Nem akarom megölni, legalábbis nem rögtön, ellenben szeretném látni, ahogy szenved, ahogy szűkül, ahogy üvölt és kínlódik. – Ahogy kimondom, úgy csap fel bennem ténylegesen a vágy erre. Nem tudtam, hogy ekkora erő van bennem, vagy ekkora düh és elszántság Lucasszal szemben. – De nem vagyok benne biztos, hogy képes vagyok rá – vallom be végül. Akarom, tényleg akarom, de tartok is tőle, hogy megfutamodom az utolsó pillanatban. Nem szoktam, de ez más helyzet. – Aztán... te látni fogod, mit értem vagy értél el nála, a végét rád bízom. Ha úgy látod jónak, öld meg, ha nem, akkor... Na ezt nem tudom - fejezem be végül. Nincs teljes elképzelésem, ugyanakkor bízom abban, hogy Tatsuki érti, mire tértem ki, vagy mit akartam ezzel. Ha nem, maximum lehord vagy kinevet, de ebből is tanulhatok, ahogy minden másból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése