55.

Tatsuki

Pötyögök párat vezetés közben a készüléken, hogy megnézzek egy térképet a biztonság kedvéért, közben kitalálom, melyik útvonalon megyek oda, majd könnyedén a szélvédőhöz teszem a telefonomat. Azon már csak megint sötéten mosolyogni tudok, amit Jeremy kérdez. Hogy jó ötlet-e? A legjobb. Hallgatom habogását, meg a Merci dorombolását, miközben a sebességkorlát felett tépek végig az utakon.

- Félthetsz, de tök felesleges – közlöm a kölyökkel. – Megvannak a módszereim, hogyan törjek be bárkit, ha pedig nem boldogulok vele mégsem, egyszerűen elpusztítom és adok egy kis munkát még Ontorinak – vetem oda neki könnyedén, majd előhalászom a különleges cigarettát és rágyújtok. Már hat a fájdalomcsillapító és a pia, most még dobok rá egy kis kakaót. – Fél perc alatt meg tudom ölni a bátyád, de a halál kegy, és ezt ő is így fogja gondolni, ha más mérget használok és a haldoklási időt elnyújtom úgy huszonöt percre, úgyhogy nem fog könnyen szabadulni. Tettem el olyan mérget is, ami mozgásképtelenné tesz egy embert, ám a fájdalomközpontot nem kapcsolja ki, vagyis kiválóan alkalmas kínzásra és vallatásra. Döntsd el, hogy mit akarsz! – utasítom Jeremyt, hiszen ez elsősorban az ő harca, amit nem tudott megvívni.


Lassítok a tempón, mert sejtem, hogy a srácnak kell némi gondolkodási idő, meg lehet, hogy besokkol az eszközeimtől. Vetek rá egy pillantást, miközben a hamut leszórom a tartóba és újabb sötét mosolyra húzom a szám.

- Nem szoktam szarozni az ellenfeleimmel – kezdek újra beszélni. – Felmérem az erejét és a képességeit, azt, hogy mennyire hajlítható, vagy sem, mivel lehet fenyíteni, s annak megfelelően bánok el vele. Megvan az erőm, hogy puszta kézzel összeroppantsam a fejét, amelyről tudni kell, hogy nem gyenge csont, hiszen az agy fontos, könnyen sérül, ezért komoly védelemre szorul. Nincs szükségem mérgekre vagy fegyverekre, egy csonttörés pedig még semmiben sem gátolt meg – árulom el neki. – Dolgozd ki fejben a menettervet és oszd meg velem, máskülönben a sajátom szerint cselekszem.