57.

Jeremy

Tatsukin látom, ahogy hatni kezd az a valami, amit szív. Már a szagából is tudtam, hogy mi, de most már biztos vagyok benne, ahogy abban is, hogy kiélesedtek az érzékei és valószínűleg eltűnt a fájdalom is. Láttam már ilyet, ugyanakkor még sosem próbáltam. Ha Lucas jutott hozzá a szerhez, akkor ő is hasonlót produkált és még az sem tűnt fel neki, mikor véresre karmoltam a kezét, vagy valami hasonló történt. Persze másnap megkaptam a magamét. A tetováló felém nyúl, meglepődöm, de csak iszik, bár közben rám hozza a frászt, de aztán megint a vezetésre koncentrál. Furcsa, talán félnem kéne, hiszen fájdalmai vannak, ivott és valami drogféle is van benne, ennek ellenére még mindig biztonságban érzem magam. Megrágom, amit mond, majd bólintok.

- Azzal nem lesz gond, Rick hallgatni fog rám, a lányokat pedig elintézi – mondom csendesen. Ugyan tudom, hogy velem harcolni fog előtte, de majd megoldom. Majd a másik kérdésre is válaszolok. - Rick szerint be van állva, tehát vagy ivott, vagy drogozott, bár mikor utoljára itthon voltam, pont elfogyott az anyaga, ami nem jelenti azt, hogy nem szerzett, de ez a kettő állhat fenn. Amire számítok, az két dolog. Az egyik, hogy észre sem fog venni téged, akármennyire is feltűnő jelenség vagy, hanem csak engem fog látni és rövid úton a falra fog kenni, mint szokta. A másik lehetőség, hogy felmér engem, rájön, hogy mi van rajtam és a nyakamon, majd azzal a lendülettel neked megy, mert hozzányúltál a játékszeréhez. Ilyenkor nem mérlegel és nem tudja rendesen felmérni a világot maga körül, sem az erejét – válaszolom csendesen, majd amint megállunk, kiszállok és nagy levegőt veszek.


Nem akarom, hogy tovább húzzuk ezt a dolgot, így amint lehet, elindulok felfelé a lépcsőn. Második emelet, már látom közeledni az ajtót, ezért elkezdek nagyobb levegőadagokat beszívni. Mielőtt belépek az ajtón, nagy levegőt veszek, majd betolom a zárba a kulcsom, és kinyitom az ajtót. Tudom, hogy hallotta a kulcscsörgést, így azt is, hogy már készen fog állni, hogy fogadjon. Nem is tévedek és ahogy vázoltam Tatsukinak, se lát, se hall módon, még be sem lépek, de már a falon végzem, és a tenyere a nyakam köré fonódik. Már megint nem kapok levegőt. Ezt gyűlölöm, talán megérti végre Tatsuki is, miért kezdtem el pánikolni, mikor a nyakammal babrált. Ezt elég nehezen viselem, ellenben Lucas szeme ködös, és próbálom őt lerázni magamról, karmolok, rúgok, ütök, de már megint nem működik. Nem tudom, ilyenkor mit szív, de az tuti, hogy rendesen kiüti. Aztán végigmér rajtam, de meglepődöm, mert a keze nem kezd el matatni a pólóm alatt, mint szokott, hanem megvillan a szeme és még erősebb lesz a szorítása.

- Honnan van? – nyögi ki, mire már tudom, hogy észrevett mindent, valszeg a nyakam is, de még nem jutott el a tudatáig rendesen a dolog. Mindegy is, mert válaszolni akkor sem tudnék, ugyanis se be, se ki a levegő. Szemem Tatsukira villan, hogy segítséget kérjek, mert nem fogok elbírni ezzel a dologgal. Lucas elkapja a tekintetem és már fordul is meg, bár nem enged el, azonban a szorítása enyhül, mikor meglátja Tatsukit. - Ez meg ki?! – üvölti a képembe, de még mindig nem tudok válaszolni, meg nem is igen akarok. Majd megtudja, ellenben dacosan villannak a szemeim. Most nem ő van nyeregben, legalábbis nagyon remélem.