63.

Jeremy

Nem mondom, hogy nem lepődöm meg, mikor kibontja az ingét és meglátom azt, amit mutatni akar. Az Deon fogsora lenne? Elég durván hangzik, de nem hiszem, hogy idáig szeretnék eljutni. Szóval ne fojtsam vissza magamba a dolgokat... Végülis meg tudom tenni, csak nem tudom, mivel jár, ha megteszem. Most egyszerűen csak kiakadok, mindenem remeg és valahol lesújt a tudat, hogy mit tettem. Lucas halott, elvágtam a tokát és... Tatsuki nem ment ki, meg sem próbálja és mégis tudom, hogy igaza van, ahogy azt is, hogy amit felvázolt, meg kell tennem. Tehát a dolgom Deon védelme lehet egyszer minden áron. Halál, vagy a saját halálom, gyilkosság és minden ezzel együtt. Tehát vagy megbarátkozom a dologgal, vagy feladom. De nem akarom feladni.


Magához ölel, amire nekem szükségem van, belemarkolok az ingébe és most már hangosan zokogok fel. Kijön a feszültség, minden, ami ebben a két napban volt, Eiji és Lucas halott arca, minden, amit tettem vagy láttam. Emberséges maradtam volna? Hiszen... De hagyta volna meghalni így is, úgy is. Láttam a szemében, és ha már akkor... Gyors volt a végén és viszonylag fájdalommentes és már sosem fog bántani engem vagy mást, ennek ellenére ott a súly, hogy megöltem és tudom, hogy az, amitől tapad a nadrágom, az ő vére. Ez magában is súlyos nekem, de... Ráadásul saját kezűleg vágtam át a torkát és... meg kell barátkoznom a halállal és már nincs visszaút, egyet megtettem, akkor a többi már semmiség lesz, nem igaz? Ráadásul a testvéremet, aki... De nem volt a testvérem, már régen nem. Újra megremegek, de lassan elcsitul bennem a hang és a fájdalom is. Már nem vádolom magam, megtettem, ennyi. Most legalábbis. Bár az éjszaka semmi jót nem ígér, de azzal még ráérek foglalkozni. Ekkor meghallom Ontori hangját és kiráz a hideg. Nem akarom, hogy így lásson, ezért mikor Tatsuki elindul kifelé, majd visszanéz, gyorsan döntök.

- Két perc, csak veszek egy másik nadrágot. – Ebben nem akarok sem a kicsik, sem Fumiko szeme elé kerülni. Tuti kiakadna, meg hát... én sem érzem magam igazán jól így. Ettől is jó lenne megszabadulni inkább, így nem teketóriázom és felveszek egy másik farmert, majd Tatsuki után megyek vállamon a táskával, majd Ontorira figyelmet sem fordítva megyek át a másik szobába és veszem fel a másik táskát, majd visszalépek Tatsuki mellé. - Felőlem mehetünk, én kész vagyok – mondom komolyan. Elgondolkodom, de végül a kulcsot a zsebemben hagyom. Nem tudom miért, de még nem akarok megválni tőle. Várom, hogy Tatsuki mozduljon, menjen, vagy mondja, hogy még maradunk, bár én már szabadulnék inkább. Nem is nézek Lucas testére, már nem menne, ráadásul még van bennem önvád rendesen. De majd elmúlik, egyszer legalábbis.