63.

Tatsuki

Elvehetném a kölyöktől valamelyik táskát, de nem baj, ha edződik és most fontos a látszat is, hiszen Ontoriban nem bízom. Elmondom neki, mit várok el, biccent, majd tekintetét Jeremyre függeszti. Végigméri a srácot, utána pedig a szemeimbe néz.

- Új tanítvány? - kérdezi tőlem. - A szalonban még azt hittem, csak egy szajha.

- Nem tudok róla, hogy feladatod volna informálódnod az eltüntetésre váró személyek rokonságával kapcsolatban – közlöm a férfivel ridegen, mire biccent, jelezve, hogy megértette a kitérő válaszom mögött meghúzódó árnyalatnyi fenyegetést. - Gyere! – hívom a fiút, azzal elfordulok a takarítótól és kivonulok az épületből. Mikor leérünk, visszafordulok a srác felé. - Bárminek neveznek, ne adj információt! Ha szajhának hisznek, használni akarnak, ha tanítványnak, megölni. Kevés ember van, akiben bízhatsz, akikben nem, azokat átlagoshoz képest keveset is fogod látni – mondom neki, aztán előkeresem a kulcsom. Ideges leszek a gondolattól, hogy három lurkóval kell elvezetnem valahova, főleg úgy, hogy kezdek egyre szarabbul lenni. Amint beülök, lassan az anyósülésnél lévő üvegért nyúlok, hogy igyak. Megvárom, míg Jeremy berakja hátra a táskákat, aztán beszáll és már indítok is.


Már nem cipzároztam vissza a pulcsim, mert meggyulladok, olyan melegem van. A légzésem nehézkes, hosszú mondatokat nem hiszem, hogy képes lennék mondani, a mozgás pedig maga a gyötrelem. A zsebemben a telefonom is megszólal, de csak egy sms-t jelez. Előkeresem, majd aprót mosolygok a Shinjitől jött üzeneten, miszerint visszajön a szalonba. Írok neki egy rövid választ, hogy tudja, körülbelül háromnegyed-egy óra múlva leszek ott, a hátsó ajtót használja, aztán elteszem a készüléket.