67.

Tatsuki

- Eléggé... Asame igyekszik megnyugtatni, illetve most ő vállalta a bokszzsák szerepet. - Ezen kicsit elcsodálkozom. Tudom, hogy a kölyköt nem igazán foglalkoztatják korbeli vagy rangbéli különbségek, de hogy Asame hagyja magát bokszzsákként használni, az igenis meglep. De hogy miért...? Hiszen aki szereti Deont, az elviseli a hülyeségeit, hisztijeit, egyéb kirohanásait is. Tudjuk, hogy hozzá jár, méghozzá az alapcsomagban, ahogy ő mondja, vagyis tök mindegy, hányan állnak fejre miatta, ő változni nem fog. Nem tud. És nem is kell. - Nem lesz vele gond, reggelre lehiggad valamelyest, legalábbis remélem. - mondja komolyan. Aprót sóhajtok, most a bordatörés miatt nagyot nem megy, s csukott szemmel elmosolyodom.

- Kis hülye – mondom csendesen. - Nem kell reggelig... Várni – jelentem ki és a mosolyom vigyorba fordul. Nyilván Asaménak is megvannak a módszerei, hogyan vigasztalja meg, nyugtassa le és terelje el a srácot, úgyhogy reggelre már csak tompa sajgást fog érezni. Remélem, az önváddal is tud valamit kezdeni a yakuza, mert abban biztos vagyok, hogy Deon magát okolja Eiji haláláért. Pedig erről csakis Eiji tehet, hiszen rengeteg választási lehetősége volt. Tényleg nagyon sok és nem csak a régi életéhez képest.


Röviden megsimogatom Shinji lábát, aztán hagyom, hogy magába vonjon a mélység. Valószínűleg úgy alszom, mint a bunda, de amíg a srác a szalonban van, ezt nem érzem problémának. Ő tudja, hogy szükségem van arra, hogy kialudjam magam, helyt tud állni problémás helyzetekben és talán Jeremyvel is szóba állnak egymással. Furcsa beszélgetés lenne, azt hiszem, de mindenképp érdekelne.


Arra ébredek, hogy veszettül szomjas vagyok. Kinyitom a szemem, előhúzom a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem, keresett-e valaki, meg az időt. Két-két és fél óra telhetett el, míg felébreszthetetlenül feküdtem, mert öt nem fogadott hívásom van két személytől. Írtak is szerencsére, így van okom üzenetben válaszolni nekik, nem kell bajlódnom a beszéddel. Nem jobb a légzéssel a helyzet, immár tisztán érzem a fájdalmat bódulat és tompítás nélkül. Talán már vehetnék be gyógyszert rá, de nem akarok, eleget mérgeztem ma magam. Miután elküldtem a második üzenetet is, felülök és a kancsóért nyúlok. Nem szenvedek a pohárral, abból iszom, aztán felkelek a takarókról és betámadom a vécét, mert hugyoznom kell. Ezután jöhet egy körút a szalonban, hogy minden rendben van-e, hiszen ez fontos.