Jeremy
Érzem, ahogy Tatsuki figyel, de nem szól meg, nem bánt, csak csendben dohányzik, ha jól veszem ki a dolgot, ez Shinji cigije, legalábbis a srác állandóan ezt szívja, szóval valószínűleg az övé. Nem tudom, mi ragad meg abban, ahogy Tatsuki alkot, csak nagyon tetszenek a képei és szeretem nézni őket, mert tele vannak vadsággal, nyíltsággal, elfojtott dolgokkal és érezhető bennük a törődés, a jellem, az, mi ezt a férfit azzá teszi, aki.
Aztán ellép az asztaltól és azt hiszem, magamra hagy, legalábbis erre számítok, de mikor újra megjelenik, a kezében egy nagy mappa, ami rögtön az enyémben landol. Értetlenül nézek rá, de aztán a magyarázat meglep. Érzem, ahogy elkerekednek a szemeim, ugyanakkor tetszik az ötlet, azt hiszem, így végül egy röpke mosoly is átfut az arcomon.
- Szeretném, majd... - teszem hozzá csendesen. Mindent, amiből tanulhatok és ami segíthet, ráadásul Tatsukiról is kiderül nagyon sok minden ez által. Nem tudom, hogy mit szeretne ezzel, de érzem, hogy van ebben valami próba jelleg is, mert ilyet biztosan nem ajánlana fel, ugyanakkor meglepő és őszinte örömmel tölt el, hogy ezt megteszi. Mert nekem ez fontos, nagyon fontos és az, hogy esetéleg megnézhetem a korábbi munkáit, hogy akár ki is javíthatom, ahogy nekem tetszik, ez új lehetőség és valami olyan, amiből rengeteg tudásra és trükkre lehet szert tenni. – De miért? – Szó szerint felkapom a mappát a szám elé. Hülye vagy, Jeremy, már megint hamarabb járt a szád, mint ahogy gondolkodtál volna. Érzem, hogy fülig vörösödöm, valszeg ég az arcom és legszívesebben menekülnék, ugyanakkor nincs hova. Megint sikeresen lejáratom magam, remek... De már mindegy, csak ettől az égő érzéstől szabadulnék meg, ami felkúszott a gerincemen és felforrósította az arcomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése