89.

Tatsuki

- Nem igazán vagyok mesélős típus, de nem is nagyon volt kinek és mit mesélni – vallom be egyszerűen, megvonva a vállam, aztán visszatérek a rajzasztalomhoz, mert kívánom Shinji cigijét. Így kurva gyorsan fel fogom élni, de majd szerzek tőle valahogy utánpótlást. Elmehetnék venni a sarki dohányboltba is, az viszont nem ugyanaz. Az onnan beszerzett cigaretta nem Shinjié, így elveszti az eszmei értékét. – Kedvelni fogod őt – nyugtatom meg Jeremyt. – Sokszínű és jószívű kölyök. Tipikus példája annak, hogy valami egyszerre jó és rossz. Például elég impulzív, ami hisztéria és ihlet is lehet nála. Még Bakari is megkedvelte, pedig Deon teljesen az a típus a számára, akitől irtózik – árulom el sötét mosollyal, miközben a hamutartót a kezemben tartva, a székemen szinte fekve dohányzom. – Ökörség? Deonnál ez, ahogy ő mondja, az alapcsomag tartozéka. Vannak meredek lépései, állítólag Ryuuichi például hallani sem akar az ablakon való kiugrásról, mert a kölyök kivetette magát a szobája ablakából, ami simán a nyaka kitörésével végződhetett volna, ha nem kapják el a lent őrködő testőrök – mesélem el röhögve. – De láttam már Asaménak citromba tűzött cigarettát és egy bögre kávét felszolgálni, meg sok egyéb baromságot tőle. A meghökkentést jól használja még támadásra is, mindig igyekszik olyasmit kitalálni harc közben, amire az ember nem számít. A gondolkodása is elég sajátos, nekem azzal keltette fel a figyelmemet hajdanán, hogy milyen frappánsan válaszol és mennyire kitartó, ha akar valamit. Még nem töltötte be a tizennégyet, amikor megjelent a szalonban, hogy ő köldökpirsziget akar. Gondolhatod, hogy kicsesztem innen a picsába. Pontosabban megpróbáltam, csak túl okosan játszott – helyesbítek vigyorogva. – Azóta se merte senki azt a képembe vágni, hogy ha én nem lukasztom ki a bőrét, megteszi más, ő pedig hajlandó érte többet fizetni is. Szőke, idegesítő és nagypofájú suhanc volt már akkor is feltűnő ruházatban, a félelmet hírből sem ismerte, ezért amit csak akart, megszerzett. Neki köldökpirszing kellett, megkapta. Nem sokkal később megjelent, hogy a nyelvébe akar. Mondtam neki, hogy mehet a faszba, de mikor ordítozva dörömbölt a szalon üvegén percekig, inkább bezártam a szobámba, hogy majd műszak után megruházom. Műszak után meg közölte velem, hogy átkutatta a helyiséget és valószínűleg nem örülnék, ha szólna a zsaruknak, hogy mi mindent talált, úgyhogy vagy kilukasztom a nyelvét és ezzel beszédképtelenné teszem, vagy pofázni fog. Megmondom őszintén, hajszál híja volt, hogy úgy döntsek, kiverem belőle a szart is, de volt benne valami, ami miatt eldöntöttem, hogy nem eresztem el. Hogy ha volt annyira hülye, hogy velem kezdett el baszakodni, akkor bizony csapdába esik. Ahhoz képest jól sikerült... - zárom ezzel le a sztorit.


Jeremy kihozza belőlem, hogy meséljek néhány dolgot. Nem tudom, ez jó-e, vagy sem, mindenesetre nem árt jobban figyelnem arra, mit mondok el.

- Felőlem komplett sminkkészletet is vehetsz, mint láthattad, Deontól sem idegen az ilyesmi. Azok után meg, hogy egyszer elvesztett egy fogadást Kazuki ellen és tökéletes lolitaként megjelent egy gyorsulási versenyen emiatt, én már semmin nem lepődök meg. A saját yakuzája nem ismerte fel, mert parókát vett, profi sminket varázsolt a képére és a pirszingjeitől is kivételesen megszabadult, no meg elváltoztatta a hangját. Én csak képen láttam és Deon vigyorogva újságolta el, ki milyen döbbenettel jutott el arra a következtetésre, hogy ő van a rózsaszín habok mögött. De a mindennapokban is több időt tölt a külsejével, mint egy normális srác – teszem hozzá röhögve, vállamat megvonva.


Nos igen... Deon egy igazi hülye. Azért remélem, Jeremy nem jut el erre a szintre, mert nem tudom, mit csinálok két totál bolond kölyökkel.

- Most a „megoldom valahogy” nem opcionális – jelentem ki. – Szerintem lóghatsz a Seichirou-házban, Deonon legalábbis biztos nem fog múlni, és ha ő is akar veled haverkodni, akkor Asame kénytelen lesz engedni neki – mondom, miközben már írok is sms-t a kölyöknek, hogy lepasszolnám hozzájuk Jeremyt, intézze el a yakuzájával, hogy ez hiszti nélkül megtörténhessen. Leírom neki azt is, hogy úgy fél napra gondoltam, de ez még nagyon függvényes, aztán elküldöm az üzenetet és várok a válaszra.


Néha élvezkedek azon, hogy Deon mennyire könnyen az ujja köré csavar bárkit, ezáltal képes irányító szerephez jutni, aztán eszembe jut, hogy én is azok közt tudhatom magam, akiket az ujja köré csavar és így azért már annyira nem mulattat a dolog.