90.

Jeremy

Méghogy nem mesélős típus... - jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon -, dehogynem, csak jó témát kell választani. A munkái, a művészet és Deon, ezekről szívesen mesél, aztán ott vannak a tabu témák, mint Shinji, amiket jobb hanyagolni, ezt kell csak figyelembe vennem és akkor hallgathatom őt. Nekem fontos, hogy beszéljen, nem tudom, miért, de jó hallani a hangját. Igazából az első perctől ez az, ami megfog benne a tekintetén és a sárkányain kívül, a hangja, ami annyiféleképpen változik és mégis ugyanaz. Nem tudom, miért alakult így, de a hangja megbabonáz, ennyiről van csak szó, tehát ki fogom harcolni, hogy meséljen nekem, mert időnként muszáj hallanom. Még az az ugató morgás, mikor lecseszett, szóval még az is különleges volt.


Deon egyre érdekesebbé válik a szememben és remélem, hogy kedvelni fog. Ha nem, egyrészt megszívom, másrészt... azóta a bocsánatkérőnek is betudható pillantás óta vonz, mármint nem szexuálisan, hanem lelkileg. A kreativitása, a viselkedése, ez együtt kezdett hatni rám, és a mesék, amiket Tatsukitól hallottam, csak megerősített. Nem szívesen lennék céltábla Deonnak, de azt el tudom képzelni, hogy kijöjjünk egymással. Illetve örülnék neki, hogyha ki tudnánk jönni egymással. Ráadásul Tatsuki szerint ki tudjuk egészíteni egymást, azt pedig ki kell próbálni, meg persze meg kell ismerni egymást. Ehhez van kedvem, bár nem szívesen ismerkedem, de mikor valaki megfog, akkor viszonylag könnyen megy, úgyhogy pozitív végkifejletben reménykedem.

- Sosem kenném az arcomra – nevetem el magam. – Ez messze áll tőlem, de alkotni lehet vele, ennyi. Kipróbáltam és tetszett, de magamon sosem. Vannak dolgok, amik nem. Szerintem inkább elástam volna magam egy ilyen fogadás elvesztése után – vallom be. Van, amitől idegenkedem, és ez például olyan. Fontos a kinézetem, de azért órákat nem vagyok hajlandó tükör előtt tölteni, meg ha nem áll be a hajam, akkor nem megyek a falnak, keresek más megoldást. Azt azért bírom, ha megnéznek valahol, szóval megvannak az extra ruháim is, de ennél sokkal nem terjed túl a dolog. Mindig az összkép a fontos. Sosem voltam szakadt, meg büdös, ez fontos volt nekem, de azért volt egy határ, amit betartottam és amin túl nem volt fontos a kinézet.


Elgondolkodom elég komolyan, mert jó lenne letisztázni pár dolgot, amit hát közel sem ismerek és ebből még gáz lehet.

- Tatsuki, mégis... szóval... hogyan kell vagy nem szabad viselkedni egy olyan helyen? – kérdezem ezt most meg komolyan. Nem akarok ebből problémát, de tényleg halvány lila gőzöm sincs róla, mert... azt sem tudtam, mi ez pontosan és most kicsit idegesít a dolog. Oké, mikor beleélem magam dolgokba, akkor időnként lámpalázas leszek, pláne, ha nem tudom, mi vár rám. Furcsa lesz, ezt már most érzem, de valahol remélem, lehet. Nem csak azért, mert nem tudok odalenn mit kezdeni magammal, és sanszos, hogy vagy nem élem túl, vagy valami egyéb történik, meg mert szeretném megismerni tényleg Deont és tudni, ki ő most már saját tapasztalatból is. Ha képes volt megpuhítani Tatsukit, akkor különleges, ez talán az egyetlen, amit érzek és biztosan tudok. Márpedig akkor nem lehet gond, nem igaz? Mindenesetre érdekes lenne, csak mondjuk nekem bőven új is, ezért kérem azt, amit Tatsukitól. Nem kell teljes illemtan, de azért az alapok nem ártanának, mert nem mindegy, milyen az első benyomás, és most nem feltétlenül Deon szemében, hanem mindenki más előtt.