92.

Jeremy

- Nem tervezem kiakasztani, nem erről van szó, csak... jobb felkészülni mindenre – mondom vigyorogva. Tehát ha nem szólal meg, akkor van gáz. Rendben, azért ezt mindenképpen jobb lenne elkerülni, szóval nem célom ide eljutni, pláne, hogy én tuti nem tudnám megnyugtatni, békén hagyni meg.... Na ez nekem sem megy. Tehát az apjáról nem beszélünk, remek, mert ez az a téma, ami nálam is rohadt kényes, és amiről nem beszélek, nem véletlenül nem használom a vezetéknevem sem, tehát ez nem fog gondot okozni. Sőt, még kapóra is jön, hogy kerülhetem ezt a témát. Aztán elkuncogom magam, jó tudni ilyeneket, bár ahhoz, hogy ide eljussunk, mármint hogy ilyennel húzzuk egymást, kell egy kis idő, meg némi ismeret is, de azért elraktározom magamban az infókat. Semmi gond, na, ebben van tárházam rendesen, meg valamennyi tapasztalatom is, szóval néha ilyenek kapóra jönnek.


Aztán komolyra váltunk megint, így én is megkomolyodom. Azt hiszem, megértem, miről beszél Tatsuki és próbálom ennek megfelelően alakítani a saját dolgaimat is. Nem vagyok egy főhajtós, hajlongós figura, ebből volt is gondom, ugyanis nem hiszem, hogy attól, hogy hajlongok valaki előtt, attól jobban tisztelem. Azt szavakkal és tettekkel sokkal jobban ki lehet mutatni, mint formális hülyeségekkel. És nemet is mondhatok, ez fontos információ, tehát számít, mit gondolok, vagy hogyan akarom csinálni. Remek. Testőrökkel vigyázni, hát igen, ebből is volt már gebasz, szóval tudom, miről van szó, amúgy sem velük akarok ismerkedni. Shinji már sejti, mire számíthat, bár vele még akarok egy velős beszélgetést arról, hogy na mi is az, ahogy hozzám viszonyul, de ez ráér, amúgy is békeszerető vagyok és mit húzzam az agyukat, abban nincs semmi vicces, ráadásul én járok rosszul. Lassan letisztulnak előttem a dolgok, és egyre jobban tetszik ez az egész, bár még nem érzem úgy, hogy teljes mértékben alviláginak számítok, illetve hát fogalmam sincs, mi vagyok, olyan levegőben úszom valahol jelen pillanatban. Bár ami azt illeti, gyilkos vagyok, mit akarok ennél többet? Szóval rendben, nem fogok bólogatni és megvédem, amit gondolok, a kéréseket meg szoktam fontolni, parancsokat meg csak egy két embertől fogadok el. Most éppen nagyjából Tatsuki és valószínűleg Deon tartozik ezek közé. Bár még neki is mondhatok nemet, mármint Tatsukinak, igaz, az ő szavát százszor jobban megfontolom, mint másét.

- Rendben, akkor ez letudva – mondom csendesen. – Most viszont pihenj le még egy kicsit és egyél is – kérem csendesen. Kell az erő számára éjjelre és eddig is miattam nem aludt vagy pihent, vagy tudom is én, mit csinált volna. Amúgy is a mosógép lejárt, ki kéne teríteni, aztán nekiülnék az albumnak és csak úgy heccből nézegetném, azt hiszem. Meg... majd van egy dolog, amire tök kíváncsi vagyok, csak nem mertem megkérdezni még, de ráérek később is. Most sokkal fontosabb, hogy Tatsuki kipihent legyen és minden rendben menjen este. Nem merem azt sem megkérdezni, mi lesz velem, ha nem jön vissza. Ez egy olyan lehetőség, amit nem akarok elfogadni vagy elképzelni, ugyanakkor izgatja a fantáziám, mert semmi jót nem várok ettől az esettől, de inkább hagyom magam lógva és nem kérdezek semmit.