92.

Tatsuki

- Nem kell szabadkoznod, az előzetes terepfelmérés nagyon okos dolog – jelentem ki egyszerűen, noha Jeremy vigyorgott, de mindegy. Figyelem az arckifejezését, miközben gondolkodik. Úgy fest, alaposan megrágja, amiket most elmondtam neki. Nagyon helyes. Fontos tudnia, ki alá tartozik, kinek kell engedelmeskednie. Fontos, hogy a szabályok ismerete mellett függetlenítse magát, hogy kitalálja, hogyan tud lavírozni, máskülönben komoly gondjaink lesznek. Kétlem, hogy Asame bármit is akarna tőle, de ha tesztelné mégis, nem árt, ha a kölyök már most tudja, hogyan is vannak a dolgok, mielőtt megszokja, hogy egy yakuza úgy rángatja, mint gyerek a bábot.


Olyan szempontból a tökalsónak szerencséje van, hogy nem csak mestert kap, hanem játékteret is, ezáltal nem kell területet foglalnia és mindenkivel megharcolnia annyira, mint normál esetben, hanem meglesz a dolga, a mozgástere és valószínűleg az eszközei is. Nem a nulláról indul, hanem alapokat kap, ezáltal bizonyos tekintetben jobb, bizonyos tekintetben viszont rosszabb lesz neki. De hát ez így normális, az élet mindig egyenlít, és mindent jóként és rosszként egyszerre szolgáltat, ezzel is biztosítva az emberek szabad választási jogát, hiszen eldönthetik, mit micsodának akarnak venni.


Felvonom pirszingelt szemöldököm, mikor Jeremy arra kér, hogy pihenjek le. Most is pihenek, nem? Ülök félig fekvő pozícióban egy széken és csak beszélek. Bár az evés most már lehet, hogy menne. Hát jó, akkor hallgatok a kölyökre... Felállok a székből és a konyhába megyek, hogy megmelegítsem a maradékomat. Közben főzök egy kávét is, mert már szabályszerűen hiányzik, aztán visszatérek a korábbi helyemre és enni kezdek. Közben megnézem a telefonomat, hátha csak elkerülte a figyelmemet valami információmozgás – ez még sosem fordult elő -, de nem... Nos, akkor intézkedek pár dologban, vagyis míg a számba pakolom az ételt, írok pár üzenetet.

- Van még kérdésed? - kérdezem meg futólag Jeremyt.