Jeremy
Ennyi elég is nekem, mármint hogy azt mondja, nem fogják kinyírni, a többi csak körítés, nekem ez nem fontos, csak az ő szájából akartam hallani, hogy rendben lesz minden. Bár az előző kérdésre a reakciója meglepett, pláne, hogy utánam is jött. Valami furcsa van benne, de alapból is kíváncsi alkat vagyok, meg hát... tetszett, ahogy alkotott rám, nem tudok mást mondani, ezért érdekelnek dolgok.
- Tudom, hogy van, láttam, de jólesik a hideg – vallom be, miközben elindulok a szárító felé. A sorsomat hagyom a francba ő rendben lesz, nekem ennyi elég, nem kétlem, hogy visszajön, így nem fog gondot okozni a dolog, az meg, hogy a legidősebb fia... Hát... Majd eldől, bár ha szerinte megfelelnek, akkor így kell lennie. Mindenesetre ezzel még ráérünk foglalkozni egy-két hetet, ráadásul csak a tetoválásra tereli a szót. Jól meggondolom, mit akarok kérdezni, és megfontoltan teszem fel a kérdéseimet. – Hogyan jött neked a dolog? Tanulható és ha igen, akkor hogyan? És... - Elcsendesedem egy kicsit, mert talán ezzel túl messzire megyek. – ha rendes leszek és beváltom, amit szeretnél, akkor tanítasz arra is? – kérdezem csendesen, de komolyan. Közben elkezdem felrakni a ruhákat a szárítóra odafigyelve a rendre. Nem tudom, mit fog ehhez szólni és hogy nem borítom-e ki vele, de... már azóta jár ezen az agyam, hogy megcsinálta nekem a tetoválást és... most kijött, ennyi. Ez remek jutalom lenne nekem, ha belemenne, de ha nem, az sem gond, csak... tetszene, ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése