97.

Tatsuki

Mi a fasznak örül Jeremy? Annak, hogy megtanítom tetoválni is? Ezt nem értem, miért találja ennyire jónak. Vagy úgy gondolja, közel engedem magamhoz azzal, ha belevezetem a mesterségembe? Hiszen megmondtam neki, hogy én Shinjit választottam, és köztünk nem játszik a szerelem... Ennek ellenére mégis valahogy az a félsz uralkodik el rajtam, hogy végül csak ott kötök ki, hogy a kölyök ugyanúgy fog érezni, ahogy korábban én éreztem Deon iránt. Márpedig az a baj, hogy nem vagyok biztos benne, hogy Jeremy nem élne vissza azzal, amire képes. Deon nagyon ügyel rá, hogy akiről tudja, hogy felcsavarhatja az ujja köré, azzal ne játszadozzon, ne befolyásolja őket, és a tökalsóból sem nézek ki gerinctelenséget, vagy visszaélést, mégis... Egy szerelmes ember elvadul, ezt a saját bőrömön tapasztaltam. Kurva mindegy volt, megdöglöm-e, ha még egyszer Deonhoz nyúlok, még csak az sem érdekelt, mikor először megtettem, hogy ha kinyír érte, csak a problémákat akasztottam a nyakába. Leszartam mindent, mert elvakított, hogy évek óta akartam a kis csírát és Asaménak is nekimentem volna minden para vagy józanság nélkül.


Mindketten zokniban ácsorgunk és nézzük egymást Shinjivel. Ő most sokkal összeszedettebb nálam, rutinos mozdulattal húz elő cigarettát, majd meggyújtja azt és beszívja az első kortyot. Ez a hülye is mit mosolygott, mint akit baszni visznek?! Noha ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, nem tudom magam még csak el sem pakolni, mégis jobban örülök neki, mintha kifordult volna a szalonból, miután hozzám vágott két doboz cigit.

- Végül csak sikerül, amit akartál, nem? - kérdezi csendesen, újra elmosolyodva. - Továbbadhatod a tudásod... - Ja... pont így van. Keserű mosollyal válaszolok, ha lehet egyáltalán azt a szájmegvonást, amit produkálok, annak nevezni, aztán odemegyek hozzá, átfogom karjaimmal és a hajába temetem az arcomat. A jelenléte legalább megnyugtat. Fogalmam sincs, miért jött, vagy mit gondol, de ez már aztán végképp nem tartozik az újdonság kategóriájába.

- Kibaszottul úgy érzem, mintha egész nap rengett volna alattam a talaj – vallom be halk hangon Shinjinek. - Kurvaszar érzés... - teszem hozzá. - Ugyanakkor annyi lehetőség van a kölyökben, hogy akár két másik mentora is lehetne. Sokféle anyaggal és eszközzel dolgozik, ha pedig megszilárdul a magabiztossága, ugyanúgy az ujjai köré csavarja majd az embereket, mint Deon. - Lassan, kimérten pakolom egymás után a mondatokat, fogalmazom meg, amik végigfutottak ennyi idő alatt a fejemben. - Amiatt nem aggódom, hogy kinyírják egymást valamiért, mert szerintem jó barátok lesznek, de akár előbbinek a lehetősége is fennáll. Ellenben kinyír ezzel a ragaszkodó viselkedésével... - mormolok tovább. - Asszem, megkedveltem. - Ezzel szerintem Shinji meg is értette, mitől pánikoltam be. Hogy ismerem másfél napja ezt a suhancot és ki tudom jelenteni, hogy megkedveltem.