211.

Yoshimi

Lefagyok teljesen és úgy nézek fel Raktarira. Ez nem lehet... Vagy mégis? Ennyire vak voltam... Sajnos kezdem elhinni, hogy Tatsukinak igaza volt és nem vagyok Jeremy mellé való, mert ezt sem vettem észre. Ráadásul... évek óta? Vagy csak most? Mi lehet velem? Megjelenik a kölyök is, bevágtat és leül mellém, de nem szólal meg. Most vagy nem veszi észre a hangulatot, vagy tudomást nem vesz róla. Egyik sem jobb. Aztán benyit a tetováló, én meg összébb húzom magam, de már észbe is kapok és abban a pillanatban egyenesedem is ki. Össze kell szednem magam. Muszáj. Jeremy pattan, nem is csodálom és már rángatja is kifelé. Na most kiderül, ki mennyit is számít ebben az egészben. Hiszem, hogy számítok Jeremynek, hogy kiáll mellettem a férfivel szemben. Ha nem... nem tudom... biztosan csalódom egy kicsit, de majdcsak túlélem. Elég az, hogy szeretem. Szeretem... Visszafordulok Raktarihoz és kínomban megnyalom a szám.

- Miért nem mondtad sosem?

- Miért mondtam volna? - kérdez vissza idegesen forgatva a láncon a kulcsot. Valszeg legalább annyira feszélyezi a téma, mint engem. - Leadtam a jeleket, amiket vagy csak te nem vettél észre, vagy nem akartál velük foglalkozni. Utóbbi esetére gyanakodtam és sosem haragudtam, mivel én direkt úgy csináltam, hogy kényelmesen átlépj az egészen, ha neked ez a dolog nem fekszik, mert fontosabb volt a barátságunk. - A francba már! Hát náluk jobban nem ismer senki... Tudnia kellett volna, hogy ilyenekre pláne vak vagyok, ha valaki nem lép. Jeremy nemcsak jeleket adott le, hanem konkrétan megszexualizált a folyosón, még ha csak szemmel is. Na igen, ezt értem... De a finom, apró dolgokat sosem fogtam fel.

- Az istenért, Raktari! Nálad jobban kevesen ismernek. Tudod nagyon jól, hogy sosem vettem észre ilyen apró dolgokat! - mondom talán kicsit ingerülten. Nem bántani akarom, csak... Sok minden egészen másképp lenne most talán. Kicsit bánatos mosoly fut szét Raktari arcán és ha nehezen is, de ülésbe küzdöm magam. Leszarom, mi lesz, de most nem fogok feküdni, nincs az az isten! Majd Bakari lecsesz, én meg elviselem. - Akkor miért nem tettél sosem konkrétan semmit? - Felsóhajt és a markába szorítja a kulcsát. Előre dől a fotelben, könyökeivel megtámaszkodik a térdein, kezét a másikra teszi és az ujjait kezdi nézni.

- Mindig úgy gondoltam, hogy ha ez kölcsönös lenne, akkor észrevennéd a legapróbb jelet is, hiszen keresnéd - vallja be csendesen, nekem meg összeszorul a gyomrom. Kerestem... - Vagy leadnád a tieid, amire én meg vártam. Vagy kezdenél velem valamit - teszi hozzá. Ez meg megint az, amit nem tudok. Egyszerűen képtelen vagyok rá. - Nem akartam sem beszédtéma lenni, sem azt, hogy azt hidd, szexszel beérem. Ha olyan lennék, volna kivel csillapítani az éhségem, de nem vagyok.

- Raktari... - Kinyúlok felé. Tudom, hogy messze van, mégis szeretném, ha közelebb lenne. A francba már! Miért most? Vagyis nem tudom... Jeremy, imádom, teljesen odavagyok érte, szeretem nagyon... de valahol mélyen Tarit is. Látom, hogy a kezem nézi és valahol biztos voltam benne, hogy nem fog közelebb jönni, ismerem már ennyire, tudom, hogy tiszteletben tartja, hogy én és Jeremy együtt vagyunk, ezenkívül ez most nagyobb gesztus volt tőlem, mint ami a haverságban benne van és kerüli a félreérthető helyzeteket. Valahol belül egyszerre üvöltök és egyszerre érzem magam kettétépve. Mindkét felem küzd, erősen, de ez most annyira furcsa helyzet. Lassan leengedem a kezem és csak nézem őt. Erre mit lehet mondani? - Miért? - csúszik ki a számon a kérdés akaratlanul is.

- Mit miért? - kérdez vissza kisfiús, szégyellős mosollyal. Ezt is imádom benne. Legalább annyira képtelen kezelni a helyzetet, mint én.

- Miért pont én?

- Ki más? - kérdezi nevetve. Nem tudom... Valaki, aki megérdemli? - Egyébként sem értem, ez miért kérdés, az ilyesmit nem fejben dönti el az ember, hanem így alakul, jön. Gondolom, te sem elhatároztad, hogy szeretni fogod Jeremyt, hanem észrevetted, hogy már szereted. - Aprót bólintok, hogy így van és mégsem. - Akkor meg már mindegy, mit csinálsz, mert ez így marad valameddig. Először Terukiba estem bele, mert annyira fantasztikusnak tűnt a szótlanságával, tömörségével és elhatározásaival, aztán a lesérülése után azt vettem észre, hogy már zavarnak ezek benne - ismeri el egy könnyed félmosollyal. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz is tud lenni.

- Tari... - kezdem felsóhajtva. - Én... A francba, hogy ennyit vártál ezzel! - Tör ki belőlem, de hirtelen nem bírok többet mondani, a testőr meg meglepődik. Imádom Jeremyt, teljesen elvette az eszem, de ez mennyivel másabb lenne. A rettegés megmaradna, hogy bármikor vége, de... akárhonnan is nézzük, annyiszor és annyian kapják meg a kölyköt, ahányszor csak akarják és ebbe nem szólhatok bele, bármennyire is fáj, ő ilyen és nem tehetek mást, mint elfogadom. Ellenben Raktari...

- Most kezdjük el lejátszani, hogy te miért nem nyitottál vagy léptél felém? - kérdezi most már nem mosolyogva, újra a kulcshoz tartozó láncot pödörgetve, hogy a feszültségét valahogy levezesse. Igaza van, tudom jól. És talán most bánom a legjobban, hogy hülye voltam.

- Nem tűnt fel, hogy mindannyian azt hittük, a lányokhoz vonzódsz? - kérdezem meg végül, ebből az oka is kiderül mindennek. Raktari ezen felnevet.

- Terukinak azonnal lejött, hogy nem, azt hittem, hallottad is, mikor kiosztott, hogy meg se bámuljam, mert különben új munkahelyet kell keresnem magamnak - mondja. Hogy mi? Kerekre nyílnak a szemeim.

- Basszus! Hát de tudod, hogy Teru ezeket mindig diszkréten intézi. Én... meg voltam győződve, hogy esélyem sem lenne...

- Neked tényleg nem tűnnek fel apró dolgok - állapítja meg hitetlenkedve, mégis mosolyogva. - Én mindig kerültem a konfrontációt, nem szeretek érintkezni másokkal, ha nem muszáj, tartom a lépéstávolságot mindenkitől, ugyanakkor amikor Jeremy megjelent, az én szemeim is kocsányon lógtak. Azt se vetted észre ezek szerint - jelenti ki nevetve. Hát nem... Akkor nagyjából csak azt néztem, hogy Jeremy hogyan riszálja nekem a seggét. - Jól van, Teru akkor is morgott pedig, én meg röhögtem rajtatok. Annyira jellemzően viselkedtünk mind!

- Teru morgott? - Hát ez is bőven elkerülte a figyelmem, pedig akkor még nagyon csak egy körre akartam elvinni Jeremyt. Aztán meg... - Én... sajnálom - mondom meg végül őszintén továbbra is őt figyelve. Elneveti magát, én meg bambán nézek fel rá.

- Ne sajnáld, te hülye, hanem légy boldog!

- És veled mi lesz? - kérdezek vissza csuklóból, hihetetlen hülye módon.

- Semmi - válaszol vállait megvonva. Tudom, hogy ezt nem gondolja komolyan, de küzdeni nem fog. Szerintem nem látja értelmét. - Majd elmúlik.

- Tari... de... akkor most minden megváltozik?

- Miért változna? Évek óta tart és nem tegnap jöttél össze Jeremyvel sem. Akkor most mi változzon meg, hogy tudod? Ne dramatizáld túl - kér őszintén. Apró szégyellős mosoly fut szét az arcomon.

- Gyere ide, csak két percre - kérem végül csendesen. Val'szeg visszautasít, de most annyira szeretném, ha megtenné. Tekintetét egy pillanatra lesüti, meglátszik rajta némi szomorúság és vágyódás, s elgondolkodik rajta, aztán mégis megrázza a fejét. Valahol számítottam erre, most mégis nehezebb tőle.

- Jeremy tudja és nem akarok hülye helyzetet. - A legrosszabb mondat, ami most jöhetett, érzem, ahogy elönt az indulat és... Nem tudom, csak kicsúszik a számon.

- Hülye helyzetet? Jeremy azt hiszem, ezen már rég túlvan, duplán hülyén... - A francba! Ezt most nem kellett volna, pedig... Yoshi! Te hülye vagy!

- Ezt most egyáltalán nem értem - vallja be csodálkozó képpel. A franc! Mindegy már, nem?

- Jeremynek nincsenek határai nagyon és nem tudja, milyen, ha nemet kell mondani. Nem hűséges és szerintem sosem lesz az. - Először merem kimondani a félelmem valakinek is. Raktarin körülbelül másodjára látok sokkot. Ledöbben és el is fehéredik, látszik, hogy pár gondolatot most végiggondol, eközben pedig a karikát piszkálja a körmével, ami nála egyértelműen idegesség, feszültség jele. Félrekotorja ferde frufruját is, amivel sosem szokott többet foglalkozni, minthogy megrázza a fejét, amit akkor csinál, ha zavarban van, vagy rosszul érzi magát egy adott helyzetben, végül a szája szegletét is megvonja.

- Azért ment bele olyan könnyen a hármasba? - kérdezi meg végül, de elég halk, halovány hangon.

- Azt hiszem, igen. Neki valahogy teljesen mások a határai, mint nekünk. Ez abból ered, ahogyan felnőtt, a környezetéből és abból, amit végigszenvedett már. Nem tudok rá haragudni miatta, mert ő ilyen, megmondta, hogy így lesz és sosem állított mást. Ettől függetlenül tudom, hogy szeret, de nála ez nem jár együtt azzal, hogy csak velem van, ezt pedig vagy elfogadom, vagy vége lesz.

- Értem. - Egy ideig hallgat, míg gondolkodik, továbbra is a karikát forgatja az ujján, piszkálja a körmeivel, aztán felsóhajt. - Ez elég nehéz ügy így, de ha el tudod ezt és őt fogadni, akkor az jó. Kapaszkodj bele abba, hogy szeret és szereted, meg azokba a kis dolgokba, amiket valószínűleg csak veled vagy neked csinál. Én nem tudnék egy ilyen kapcsolatban élni - vallja be -, és nem azért, mert fájna, hogy mással is lefekszik a barátom, hanem félnék, hogy elkap valamit, amit nekem is átad, vagy hogy egyszer csak meglép valaki mással. Bár ha megvan a bizalom és a szerelem egymás iránt, akkor valószínűleg nem aggódnék amiatt, hogy elhagy másért, de a laza kapcsolatok a betegségek szempontjából sokkal veszélyesebbek. - Hát még ennél is sokkal bonyolultabb ez az egész, azt hiszem. Mármint... sosem lehetek biztos abban, hogy nem kapják el, vagy nem akarják majd megszerezni az alvilágban. Jeremy ott különlegesen kiemelkedik a többiek közül, mert hihetetlen vonzó, így nem csak az erőfitogtatás lehet a cél vele kapcsolatban, hanem az is, hogy ténylegesen vonzódjanak hozzá. Nem tudom azt sem, hogy végül most mi történt, mert akkor már marhára nem voltam beszámítható, de ahogy Jeremy beszél róla, illetve inkább ahogy nem beszél, van egy olyan érzésem, hogy ez sem teljesen úgy ért véget, ahogyan elmondta. Halkan felsóhajtok.

- Félreértesz, nem azt mondtam, hogy bárkivel elmegy, csak akihez kötődik, azt hiszem. - Remélem, ezt így érteni fogja Raktari, mert ebben minden benne van. - Mióta együtt vagyunk, egyetlen emberrel volt még együtt rajtam kívül, ebben száz százalékig biztos vagyok. Illetve kikezdett egy másikkal, de valahol akkor jött rá igazán, mit érez irántam, mikor az rosszul sült el. Akkor vallotta be már biztosra, hogy szeret, előtte ezt nagyon kerültük. - Sosem mondtam el ezt a fiúknak és most nem tudom, miért teszem, de kellett már, mert ez is kurvára nyom egy ideje és nincs kivel megbeszélni. És akkor még azt nem is említettem, hogy tudom, hogy ha arra kerülne a sor, akkor a kölyök gondolkodás nélkül elhagy, amennyiben ez a kulcsa annak, hogy Tatsuki tovább tanítsa. Sosem mondta ki így, de érzem. Azt viszont megmondta, hogyha megint hibázom, akkor neki kell megölnie és ezt nem hagyhatom. Ma azt hiszem, ha mást nem, ezt megtanultam...

- Osztozni valakin, főleg így, szerintem nagyon nehéz - mondja a srác -, mert amit mondasz, azt hiszem, azt jelenti, hogy ismerheted is akár azt, akivel rajtad kívül lefekszik - magyarázza meg, ő hogyan vélekedik. Ez az, ami bennem is kavarog már egy ideje. De... amit ma Tatsuki mondott, hogy Jeremy az övé... Tudom, hogy ez igaz, hogy a kölyök is így gondolja és sokkal előrébb rangsorolja a tetoválót, mint engem. Ez fáj, kibaszottul fáj, de el kell fogadnom. - Nem igazán értem, hogy ha szeret téged, akkor miért hűtlen hozzád. Egy megcsalás belefér, de ha ez időszakos vagy rendszeres, esetleg ugyanazzal vagy ugyanazokkal a személyekkel lép félre, akkor elég komolyan el kellene gondolkodni. Vagy te ezeket nem így gondolod? - kérdezi óvatosan. Érzem, hogy nagyon diszkréten igyekszik kezelni ezt, de érteni is akarja és segíteni is.

- Ismerem is - vallom be végül. - Nem olyan egyszerű ez az egész dolog. Jeremy helyzete alapból is elég bonyolult és akkor még finoman fogalmaztam. - Azt hiszem, nála ez bizalom kérdése, mármint őt az, hogy Tatsukival egyszer-egyszer együtt van, abban erősíti, hogy bízhat a férfiban. - Most nem arra utalok, hogy úgy viselkedne, mint egy szajha, mert igyekszik nem így tenni, ennek ellenére régen mondhatjuk, hogy luxuskurvaként tengette a napjait és ezt nem könnyű leküzdenie és elnyomnia. Igyekszik, de teljesen más a felfogása a szexről, mint neked vagy nekem. Neki ez nem jelent annyit. Ugyanakkor tudom, hogy van, amit csak nekem enged meg, amit csak velem tesz és amit mástól nem visel el. Ráadásul... nem állok a rangsor élén nála, mindig csak második lehetek - vallom be végül, de most már a lepedőt nézem és a takaróval babrálok. Ezeket sosem mertem kimondani, de igaz.

- Nézd, Yoshimi. Ha te így el tudod őt fogadni és vele tudsz lenni, az nem baj - jelenti ki. - Aranyos fiú, aggódik érted, törődik veled, szeret téged, az meg, hogy vannak hibái és azok nem átlagosak, belefér. Neked is vannak rossz tulajdonságaid - közli őszintén -, például az, hogy nem veszel észre apró dolgokat, ami nagy baj lenne, ha Teruki és én nem figyelnénk duplán oda. Az éles szem, gyors észjárás és az automatikus fegyverforgatás testőrként is rettentően fontos - teszi hozzá. - Egyébként ha Jeremynek a szex nem jelent annyit, ne aggódj azon, hogy mással is elmegy, főleg úgy ne, ha van, ami csak a tiéd belőle.

- Egyelőre meg tudok vele birkózni, bár van, ami nagyon tud fájni. De azt hiszem, ezen is túlleszünk, meg ő is fog változni, majd teszek róla, hogy így legyen. - Aztán elgondolkodom egy kicsit. - Szerinted ezt a figyelmetlenséget lehet orvosolni? Azt hiszem, ebből komoly problémám lesz, ha így marad - vallom be és ahogy a testőr bólint, jelzi, hogy egyetért. - Egyébként pedig... nem érdekelne, mit csinál, ha nem Tatsukival tenné - mondom ki végül, mert nem tudom magamban tartani. Raktari elszörnyed, a kulcsa is a markában landol. Talán nem kéne ennyit mondanom, de most, hogy megtehetem, annyira jólesik kiadni, ami elkeserít. Belülről marnak szét ezek a dolgok. Nem véletlen támadott be ezzel Tatsuki is és nagyon komolyan betalált...

- Miért vannak úgy oda érte? - kérdezi értetlenül. - Deon fura gyerek, meg sem lepődöm, hogy szereti, ő még Keiyuut, Asahitot és Yorut is kedveli vagy szereti, de mindenki más számomra érthetetlen, hogy miért vállal közösséget Tatsukival - ismeri el komolyan. - Asame-sama még érthető talááán - hangsúlyozza ki ezt a szót -, hiszen remek szövetséges, veszélyes lenne ellenfélnek, de Shinji is erősen úgy fest, hogy valamilyen kapcsolatban áll vele, Bakari úgy követi, mintha isten lenne, most meg kiderül, hogy Jeremy is vele dug félre. - Nem kicsit akasztotta ki a dolog, ez meglátszik rajta. Mennyire is bízom benne? Teljesen, ugyanakkor Jeremyt nem adhatom ki... így nem olyan egyszerű. Nagyot sóhajtok.

- Jeremy olyan lehetőségeket kapott tőle, amiket senki más nem adott volna meg neki. Segített rajta, a testvérein, bosszút állhatott és tanítja, ez pedig a kölyöknek mindent megér. Nála Tatsuki az első, néha az az érzésem, hogy mintha istenként tekintene rá kb., Tatsukinál előrébb nem kerülhet senki sem. Az pedig, hogy a férfi megkapja... Tudod, Jeremynek fontos a bizalom a tetoválóban. Rohadtul kötődik hozzá, el sem tudom mondani, mennyire, ennek megfelelően mikor először volt vele, még nem is ismertem. Azóta pedig... Hülyén fog hangzani, de nem tudom megmondani, hányszor lehetett vele. De ez nála valami bizalom-kérdés jellegű. Én legalábbis erre gyanakszom, ezt érzem. Persze a kölyök nem mond róla semmit, Tatsuki volt, aki elszólta magát ma, én pedig robbantam. Különleges ember és tudom, hogy engem kifejezetetten nem bír. Igazából csodálom, hogy még életben vagyok. Ellenben Jeremy fontos neki, val'szeg ez az oka, hogy életben hagyott, mikor a kölyök ezt kérte tőle, ennek megfelelően én már Jeremyhez tartozom, de Jeremy csak egy tanonc, és a döntések Tatsukié. Egyre jobban magához köti és nem azzal, hogy zsarolja, hanem a lehetőségekkel és a kötődésével. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy valamennyire szeretheti Jemet, de azért ezt nem kiabálnám el. Nagyon összevissza volt? - Felnézek rá. Azt hiszem, most rendesen sokkolom a barátomat, de ha már belekezdtünk, akkor fejezzük is be. Raktari a fotelben hátradőlve, a kulcsát szorítva gondolkodik. Egy rövid ideig nem szólal meg, aztán forgatni kezdi a fémet.

- Kérdeztem Bakarit, hogy miért követi vakon Tatsukit. Jól kiosztott, hogy nem vakon, de nagyjából kérdés nélkül követi és hogy ezt nem lehet elmagyarázni, nincs is közöm hozzá, úgyhogy hagyjam békén. Elég kemény a fickó, ráadásul semmit nem mond magáról, nincs egy rohadt érzelem se az arcán, meg semmi. Teruki szerint sokkal mélyebben és többször járta meg a poklot, mint mi összesen, amiért jobb, ha békén hagyjuk. Már Bakarinál feltűnt, hogy mintha az istene lenne Tatsuki, úgy hallgat rá és ezt most Jeremyn is látom az elmondásaid alapján - összegzi a kigondoltakat. - Ha csak azért vagy második, mert úgymond Tatsukinak kell lennie az elsőnek és őelé senki sem kerülhet, akkor lényegében az első vagy. Nekem is Asame-sama akarata az első. Nem ő, mint ember, jóformán nem is ismerem, néha látom kávézni, Deonnal együtt, vagy találkozunk, mikor ránéz a kis díszes társaságra, meg ilyen apróságok, de ha lenne valakim, akkor is Asame-sama parancsait követném, mert a becsület, a kötelesség ezt kívánja meg. Ha ilyesmi Jeremynél ez az egész Tatsukival, akkor nincs miért aggódnod. Bár az nekem elég... bizarr, hogy képes lefeküdni egy olyan külsejű alakkal, mint az az ember. - Úgy fest, Raktarit kissé kirázza a hideg, aztán a kulccsal játszó kezét megrázva lendül túl azon, amit elképzelt. - Nem gondolod, hogy ezeket a nagy kérdőjeleket el kéne oszlatni a fejedből? Sokkal nyugodtabb lennék a helyedben, ha megbeszélném Jeremyvel ezeket. Hogy mi neki Tatsuki, miért ő az első, miért fekszik le vele, hányszor tette meg, meg a többit. Jó, szar, szar, de a bizonytalanság sokkal jobban kikezd, ezt látom rajtad. Csak azért ne hagyd el magad, mert beleestél ebbe a fiúba! - kér komolyan. - Neked is a főnök az első és ha ez nem így van, akkor add be a felmondásod, mert nem tudsz annak megfelelni, aminek felesküdtél!

- Raktari... én tulajdonképpen már nem vagyok teljesen Asame testőre - vallom be végül. Ezen a srác elcsodálkozik és valahol meg is ijeszti a tény. Most fogta fel valszeg, amit arról mondotam, hogy már Jeremyhez tartozom. - Jelen pillanatban olyan köztes helyen vagyok és ha megtanulok mindent, amit kell, akkor Jeremy mellé kerülök - oszlatok el most már minden kétséget benne. Nem árt, ha tudja. - Ha pedig elbukom, akkor val'szeg meghalok. - Ezt sem szabad kihagyni a pakliból sajnos. - Már érted, miért annyira nehéz ez az egész?

- Elmész te a faszba! - emeli meg a hangját. Még sosem hallottam így beszélni, vagy már nagyon régen. Tudom, hogy aggódik és most rendesen felhúztam. - Ezt mióta tudod és miért nem rukkoltál elő vele eddig?! Mégis mi a jó francért kellett neked megvárni azt, hogy tudd, mit érzek, hogy aztán még ezzel is belekönyökölj a gyomromba?!

- Most sem lenne szabad elmondani neked - mondom meg komolyan, ugyanakkor hasogat a dolog, mert nem akarom megbántani. Fáj, hogy szenvedni látom, vagyis azt hiszem, most szenved. - Tari, kérlek, ez valami olyan, amit titokban kellett volna tartanom, amíg engedélyt nem kapok elmondani! Most már tudod, de másnak nem szabad, mert rendesen megjárom. Egyébként mióta Shinji megsérült, akkor kért fel, hogy legyek mellette és hogy kiképez a kölyök mellé. Amiért most itt fekszem... szóval rendesen elbuktam az első próbát, még akkor is, ha ez most marhára nem lehet kifogás. Jeremy nem véletlenül ül mellettem annyit, vagy van itt. Próbálja feldolgozni a lelkiismeretét, mert úgy érzi, miatta léptem bele ebbe az egészbe, és ez részben igaz is, de azért nem teljesen. Rendesen küzd magával és sajnálom ezért.

- Csesszétek meg mind! - közli a fotelből is kipattanva, idegesen forgatva a kulcsot. - Természetesen nem beszélek ezekről senkinek és örülök is, hogy elmondtad, mert legalább tudom, mi van veled és próbálok segíteni - jelenti ki komolyan. - Beszélj Jeremyvel, mert az nem állapot, hogy egy kölyök magát hibáztatja a te döntésed miatt! Mert gondolom, eldönthetted, hogy hagyod magad képezni, vagy csak kísérgeted Shinjit, akiről ezek szerint megtudtam, hogy Tatsuki mellett felszedett nem kevés alvilági tudást - teszi hozzá, mire aprót bólintok. Maradjunk is ennyiben. - Egyébként se megy semmire a sajnálatoddal, azzal viszont lehet, hogy ha tisztázod vele, hogy felnőtt ember vagy, akit nem lehet csak úgy madzagon rángatni, még akkor sem, ha szereted őt. Te meg kapard magad össze, mert rossz rád nézni! Tényleg aggasztóan festesz és Teruki is aggódik érted, ami tudod, hogy ha már hangot ad az érzéseinek, akkor rohadt nagy szó.

- Tudod, hányszor elmondtam neki? De nem használ, a fejébe vette, hogy ez az egész miatta van, az ő hibája, ami történik, erről pedig lehetetlen lebeszélni. Azt hiszem, ez abból eredhet, hogy korábban akármit tett, az rossz volt és minden úgy hangzott el, hogy az ő hibája, így ez benne él még mindig. Ugyanakkor tudom, hogy csak azért hagytak életben, mert ő azt kérte. Ráadásul most már minden hibám rajta csapódik le. Mármint előbb őt veszik elő és neki kell engem, ennek a tudata pedig rendesen kiborítja. Ülj már le! - szólok rá, mert nem bírom nézni, amit csinál. - Jeremy bonyolult, ugyanakkor sosem lesz olyan, mint Tatsuki, ugyanis fullra tele van érzelmekkel, amiket néha nem tud lekezelni. Talán majd egyszer elmondhatom, miért van így, de egyelőre nem adom ki őt. Összekapni pedig... Nem olyan egyszerű, mikor annyi minden összeomlik most. Persze majd újjáépül, de jelen pillanatban csak a rombolást látom.

- Meg aki kívülálló, az könnyen dumál - ért egyet, és kicsit megnyugszom, mikor letelepedik megint mellém az ágyra. Most ez a kis dolog is sokat jelent nekem. - Akkora hülyék vagytok - jelenti ki elmosolyodva. - Te is, meg Jeremy is - teszi hozzá. - Ezek igazából nem új helyzetek, csak a köntös változott meg. Ha ezt megérted, könnyebben kezelhető lesz. Te már részt vettél kemény kiképzésen, megküzdöttél önmagadért és másért is, azt meg nagyon jól tudod, hogy az élet mindig egyre nehezebb lesz. Nő a tét, nagyobb a kockázat, de utolsó helyről szép nyerni, nem? Ne add fel, hanem igenis szedd össze magad és dönts el, hogy mit akarsz és amellett tarts ki olyan állhatatosan, minthogy te Asaméhoz akartál jönni testőrnek! - biztat lelkesen.

- Igazad van! - Mosolyodom végül el halványan. Egyre kevésbé esik jól ülni, de még egy kicsit kitartok, nincs az az isten, hogy ezt most hagyjuk abba. - A legnagyobb baj, hogy nem tudom elfogadni Tatsukit. Egyszerűen taszít és gyűlölöm, mert birtokolja Jeremyt, nem csak egyszerűen a tanoncaként kezeli. A markában tartja, ugyan nem él vissza vele és nem bántja, de akkor is tudom, hogy megszoríthatja és Jeremy akkor nem fog neki ellent mondani - fejezem be és lehajtom a fejem. Már nem tudok ebből kikerülni és ez nagyon bánt. Hihetetlenül szarul esik, hogy mindenben Tatsuki a mérce és mikor Jeremy azt kérte néhány hete, hogy okozzak neki fájdalmat szex közben, nem tudtam vele mit kezdeni. Képtelen voltam rá és tudom, hogy az a fasz tutira megadja neki ezt. Talán ezért akarja újra vele, mert ha nem is mondja ki, de a tekintetében ott ül néha, mikor róla beszél. Ez pedig roppantul összezúz.

- Ez a megszoksz, vagy megszöksz, vagy megpusztulsz kategória - mondja barátságosan, bár szomorkás mosollyal, miközben továbbra is a kulcsával játszik. - Szerintem érdemes beszélned Jeremyvel arról, hogy mi van közte és Tatsuki közt, mert úgy vélem, te nagyban tapogatózol, az meg elég ciki, mikor a villany felkapcsolása után jössz rá, hogy nem annak a seggét fogod, akinek hitted - jelenti ki némi poént belecsempészve, hogy felvidítson. - Valamiért Bakari is, Jeremy is, Shinji is, Deon is követi Tatsukit és Asame-sama is eléggé megbízik benne. Vagy rohadt jól játszik azzal, amije van, vagy nem tudom... Ismerd meg az ellenséged és lehet, hogy rájössz, hogy nem is ellenséges. Mit szólsz?

- Rendben van, val'szeg igazad van, csak egy kicsit féltem attól, ami kiderülhet. Hülye dolog, de na... Fontos nekem az a kölyök, nagyon is. Nem akarom eljátszani a féltékenyt, aki nem bízik meg benne, mert bízom, elhiszem, amit mond és ahogy. Csak nem könnyű ezt elviselni - vallom be végül. - Szeretném, ha rá is figyelnél egy kicsit - teszem hozzá csendesen. Most nagyon nem tudok mellette lenni és nekem amúgy sem mondana semmit, mert szerinte gyógyulnom kell, nem pedig az ő nyűgjeivel foglalkozni. - Kicsit félek, hogy nem bírja a nyomást.

- Természetes, hogy figyelek rá - jelenti ki halvány mosollyal. Tudom, hogy komolyan is mondja, ismerem ezt a mosolyát is. - A féltékenykedéssel ebben a helyzetben szerintem csak elcseszed a kapcsolatod, azt meg ne csináld, mert ez mindkettőtöknek fontos. Ha nem bízol benne, szakíts vele, ha meg igen, akkor ne kérdőjelezd meg, ahogy azt mondtad is. Viszont rád is figyelek és Teruki is - teszi hozzá komolyan a szemembe nézve.

- Köszönöm - mondom teljesen komolyan. Tudom, hogy így van és nagyon jól is esik nekem. - Mindkettőtöknek. És Tari, annyira sajnálom - mondom megint, mert ezen nem tudok felülkerekedni. Abban a pillanatban a fejét fogja. Nem is ő lenne. Kinyújtom a kezem és megérintem a vállát, mire összerezzen. Megmerevedik és látom, hogy kínosan érzi magát tőle. Én is... Rám kapja a tekintetét, de nem tudok neki most mit mondani, csak apró mozdulatokkal simogatom a vállát. Megfogja a csuklómat és félreteszi a levegőbe.

- Nem kell megköszönnöd ilyesmit, a barátoknak természetes, hogy figyelnek egymásra, segítik a másikat, sajnálni meg nincs mit és nem is kérek belőle, mert rosszul esik. Nem kell vigasztalni, nem halt meg senkim, vagy ilyesmi. Mint mondtam, csak neked újdonság ez az egész, én már együtt élek vele egy ideje. - Szelíden, mégis határozottan közli ezeket. Nem akarom megbántani, eszemben sincs, remélem, ezt tudja.

- Rendben van - mondom neki kedvesen. - Egyébként pedig nem akarok haszontalan lenni, szóval ha van olyan munka, amit meg tudok csinálni, szóljatok, rendben? Kicsit unatkozom néha, mikor Jeremy sincs itt, meg ti sem.

- Te szegény. Komolyan annyira sajnállak, hogy mindjárt elsírom magam! - élcelődik játékosan, nevetve, mire nyelvet öltök rá. - Most van időd elolvasni azt, amit eddig csak akartál, de kaphatsz egy laptopot, hogy letold a Need for Speedben a rekordom, meg ilyenek és te dolgozni akarsz? Aggódjak, hogy esetleg szükséged van elmeorvosra? - heccel csilingelve a lánccal és a kulccsal.

- Elég gondot okozok, hogy itt fekszem, akkor már legyen valami hasznom is, nem? - kérdezek vissza kuncogva, ő meg csak a fejét csóválja elnéző mosollyal. - Egyébként meg magad alatt vágod a fát, mert a végén még tényleg megdöntöm a rekordod. - Vigyorgom fel rá. Tudom, hogy arra marha büszke, mert eddig senkinek nem sikerült megdöntenie a csapatból. - Akkor meg elveszted a kiváltságod.

- Úgy igazi a kihívás, ha van, nem? Próbálkozz csak, megtapsollak, ha sikerrel jársz! A munka meg eloszlik, de ha akarsz jelentéseket írni, rád sózom szívesen - fenyegetőzik játékosan.

- Ha kell, akkor írok, ha nem, akkor nem annyira sűrgős - adom meg magam végül. - Viszont azt a laptopot néha elfogadnám - kacsintok rá. - Meg ha esetleg úgy alakul, nem tudnád megszerezni az e heti képregényem? - kérdezem felsandítva rá. Raktari elneveti magát.

- Ha visszajön a kis csibész, hozok mindent.

- Csibész? Ha ezt hallotta volna, már a körmei a képedben lennének - kuncogom el magam. Jeremy erre eléggé harapós. Mire a kölyköt tényleg elfogadta tőlem... - De próbáld ki!

- Szerintem meg tudom magam védeni - jelenti ki nevetve. Na ezt a kört megnézném azért! - Mi van, látni akarod, nekem ugrik-e, vagy csak tőled veszi zokon, ha így hívod, meg hogy lenyom-e egy százötven centis kölyök?

- Mindkettő - vigyorgok rá. - Ki tudja, ne becsüld le azért, sokat fejlődött már ennyi idő alatt is, ha nem is tökéletes. Egyébként nekem sosem ugrott nekem, csak egyszerűen úgy nézett rám, mintha minimum hülye lennék.

- Nem becsülöm le, a csúnya nézéssel engem meg nem lehet jobb belátásra téríteni - incselkedik megint.

- Igen, ezt már tapasztaltam - nevetem el magam. - De majd meglátod, milyen vadul tudja csinálni. Mondom, próbáld ki! - Vigyorgok, mint a vadalma.

- Egyetlen ember mégis van, akinek a pillantása is elég - jut eszébe. - Asame. Az a rideg, felvillanó tekintet... Az istenek óvjanak tőle! - mondja elpoénkodva, de mégis azért érezhetően komolyan. - Bár Deon is képes úgy nézni és mivel Jeremynek is kék a szeme, lehet, hogy ő is - gondolkodik hangosan az ujja utolsó percén pörgetve a kulcsot. Erre elnevetem magam.

- Jeremy képtelen hidegen nézni, ő sokkal inkább pont az érzelmeit pakolja bele a nézésébe, ettől különleges. Ha a szemét figyeled, minden kiderül. Ezt ő is nagyon jól tudja, éppen ezért sokszor kerüli az emberek pillantását, hogy ne lehessen kiolvasni. Most ezen dolgozik. Egyébként mikor haragszik, akkor a legszebb a szeme. - Uh! Ez kicsit áradozós lett, de igaz a dolog. Ahogy olyankor villog a tekintete, az valami csodás. Raktari halkan kuncog, miközben engem néz.

- Azért ha nem haragszol, nem bosszantom fel. Bár ha te kívánatosabbnak találod... - És széles vigyorra húzódik a szája.

- Jelen pillanatban nem hiszem, hogy ilyenre egyáltalán gondolnom is szabad - kuncogom el magam. Egyébként valóban imádom, mikor olyan, néha direkt bosszantottam az ágyban. Meg mikor vörösödik, ettől a kettőtől azonnal beindulok. - Meg akkor elveszítem a remek társaságod. - Húzom egy kicsit őt is azért.

- Valamit valamiért - közli be játékosan. - Gondolatszabadság van egyébként, nem tudtad?

- Csak valszeg a következményeiért Bakari fojt meg - vigyorgok fel rá, de most már lassan visszafekszem, mert nagyon nem jó ülni. - Kaphatok egy kis vizet?

- Kaphatsz - válaszolja rögtön, azzal hoz egy pohárnyit és bár odaadja nekem, mégis segít meginni. Hálásan pillantok fel rá. - Bakarinak működik az önmegtartóztatás, én azon sem lepődnék meg, ha valami vizsgálat kimutatná, hogy nincsenek érzései, mástól meg ne várja el szerintem, de ez az én véleményem.

- Pedig vannak érzelmei, legalábbis haragudni biztosan tud - mondom meg komolyan.

- Igaz! - vágja rá rögtön. - El is felejtettem, mennyire durva tud lenni, ha bepöccen! Az vetekszik Asame haragjával, bár lekörözni nem hiszem, hogy fogja. De ki tudja...?

- Nem akarom kipróbálni - kuncogom el magam. - Meg amit tudni kell róla, hogy eléggé homofób, szóval minden ilyet érdemes kerülni előtte. Jeremyre is néha rászól, mikor itt van, és mondjuk a kölyök megcsókol, pláne, ha belelendül. Bár arra is volt példa, hogy egyszerűen kiment.

- Még mindig jobb, mintha kitörne a frász ilyenkor - mondja grimaszos mosollyal. - Azt tudom, hogy nem bírja a melegeket, fordult már ki meglehetősen mogorva képpel a konyhából, mikor a fiúk egymást hülyítették. Jó, ők tényleg elengedik magukat, de nem is csodálom, yakuzanövendékek, gyakorlatilag bármit megtehetnek, amit a yakuzáik nem tiltanak meg nekik - magyarázza somolyogva. - Bakari olyan, mint Teruki, csak sokkal rosszabb - állapítja meg, aztán elröhögi magát, mire én is felnevetek.

- Valóban - nyögöm ki végül, de még mindig nevetek. - Kérdezhetek valami nagyon személyeset?

- Kérdezz! - adja meg a lehetőséget teljesen nyugodtan, mosolyogva. Nem is érti, miért kérdezem, de kíváncsi is rá.

- Azt mondtad, hogy már nagyon régen nem voltál senkivel. - Biccent. - Mégis milyen régen? És... - Na jó, ez most ciki lesz, de lássuk! -, azt mondtad ködölök, de te sem mondtál semmi konkrétat.

- Milyen rég? - kérdezi, azzal megemeli a fejét és a plafont bámulva gondolkodik el a válaszon. Ezt szokta csinálni, ha valamire vissza kell emlékeznie. Ilyenkor mindig olyan aranyos. - Passz - válaszol szokványosan, miközben újra rám néz -, amikor legutóbb szabin voltam, akkor kettyintettem legutóbb. Vagy az érdekel, mikor lett vége a legutóbbi kapcsolatomnak? Ööö... - Megint felemeli a fejét és a kulcsát pörgetve gondolkodik. - Hát öööö... - Rájött a válaszra, amiért szégyenlősen elmosolyodik. - Azután szakítottam, hogy ide kerültem. Annak már négy éve. A nagy lamúr elmúlt, a feladataimra kellett koncentrálnom és a távolság amúgy is szétszedte a kapcsolatomat a sráccal, szóval nem volt nagy sírás-rívás. - Könnyedén beszél róla, érződik, hogy már rég túlvan azon a kapcsolaton.

- Értem. - Megint a szokott válasz, mikor nem tudok valamit lereagálni. Olyan régen? A franc! Én meg állandóan arról beszélek nekik, hogy milyen jó Jeremyvel. Pláne akkor regéltem, ha nem volt ott Teru. - Akkor a másik felére is válaszolnál?

- Mit akarsz konkrétan tudni? - kérdez vissza.

- Hogy mégis hogyan képzelted el ezt... ezt kettőnk között? - kérdezem meg végül hosszú gondolkodás után. Szemét kérdés, de tudnom kell a választ.

- Ja... Szerintem egyértelmű volt abból, amit mondtam - jelenti ki zavartan, de még mindig mosolyog, bár most látom a nyíltság hiányát benne. - Jeremy végülis felajánlkozott, de mondtam, hogy én nem őt akarom. Ebből neked nem jön le?

- De igen, csak hallani akartam így is - mondom meg csendesen. Furcsa érzések kavarognak bennem megint és nehezen tudom megmondani, miért. Imádom Jeremyt, de ez... teljesen más. Egyelőre nem tudok felülkerekedni azokon a dolgokon, amik most söpörnek bennem. Sosem gondoltam volna, hogy Tari rám vágyik, hogy velem akar lenni, pedig hogy bele voltam esve egy ideig, csak elkönyveltem, hogy lehetetlen. Legalább olyan vonzó ez a lehetőség, mint Jeremyvel lenni. Furcsán kettős az érzés.

- Azt gondoltad, csak Jeremyt akartam megnyugtatni, vagy mi?

- Ha ezzel arra gondolsz, hogy őt akarnád, szerintem nincs kifogása ellene, ismerem már ennyire. Vagy igazából nem tudom, mire gondolsz - küldök egy szégyellős mosolyt neki.

- Nem gondoltam erre - jelenti ki határozottan. - Van-e kifogása, nincs-e, igazából mindegy nekem, mert nem fogok hozzányúlni semmilyen körülmények között sem. Megölelt, azt hiszem, ilyen szeretetkirohanás volt ez tőle, engem meg a frász kerülgetett, hogy ha most kinyitod a szemed, minek fogod ezt látni. Aranyos, kedves, odaadó, minden, de túl nyílt nekem. Anno elmentem volna vele, ha nem csapsz le rá, de... Mindegy. Nem rá vágyom - mondja meg végül ezzel megadva magát.

- Hanem rám - foglalom össze halkan, hogy az egésznek mi a lényege, ő pedig szégyellősen bólint. Basszus! - Egyébként ha nem tud valamit elmondani, vagy kifejezni, akkor érint, mert így könnyebb. Néha olyan, mint egy tizenéves gyerek, bújik, nem beszél, de mégis tudod, mit szeretne, úgyhogy ezen ne lepődj meg, lesz még ilyen. Egyébként bízom benne és benned is, meg ismerem is, rögtön látszik, hogy kit hogyan ölel meg, vagy kihez hogy viszonyul - magyarázom meg, miért nem lett volna belőle probléma. Aztán megint az elején jár az agyam. Raktari...

- Egy baráti hátba veregetés ellen semmi kifogásom, de ami meghaladja az intimitásmércémet, azt nem engedem, ezt pedig akkor is tudatosítom Jeremyben, ha csak így tud kommunikálni. Tudom, hogy ismersz minket, meg egyáltalán nem festettünk félreérthetően, de ezt magam miatt is elutasítom.

- De akkor ezt mondd majd el neki, kérlek, mert nem fogja tudni értelmezni és oda lyukad ki, hogy utálod, amilyen kis hülye - mondom meg mosolyogva a véleményem, erre Raktari elröhögi magát. Megcsóválom a fejem, ez hihetetlen. - Ismerlek nagyon jól, tudod, hogy tiszteletben tartom a határaidat, ezt meg te tudod nagyon jól. - Bólint párat. - Szóval nem hiszem, hogy ezek a dolgok gondot okoznának. Ugyanakkor... - Megrázom megint a fejem, inkább hagyjuk.

- Bökd ki! - nógat mosolyogva.

- Ugyanakkor most komolyan elgondolkodtam sok mindenen. Adtál nekem bőven munkát - vallom be végül.

- Mégis min?! - hördül fel.

- Hogyan mondjam meg Jeremynek a dolgokat, mégis hogyan tereljem errefelé a beszélgetést - kezdem részletezni a dolgot. - Hogy mit is akarok valójában. Mire vágyom istenigazából. Mi az, amit feltétlenül meg kell beszélnünk, hogy továbbra is így tudjak maradni vele. Meg, hogy mi lesz, ha nem.

- Már azt hittem, valami olyasmin töröd a fejed, hogy szakítasz vele miattam, mert az nagyon nem tetszene. Vagy az említett hármas, amibe amúgy remélem, tudod, hogy nem mennék bele - közli mindkettőt nagyon komolyan.

- Én... - Na jó össze kell szednem magam. - Nem akarom elhagyni Jeremyt - vallom be egyszerűen. Már az enyém és szeretem, ezt pedig egyelőre nem tudnám feladni, még akkor sem, ha valahol fáj, hogy így viszont sosem tudhatom meg, hogy milyen egy normális kapcsolat tabuk nélkül. - Inkább azt kell kitalálnom, hogy hogyan tegyem jobbá a helyzetet. Egyébként tudtam, hogy sosem mennél bele. De kíváncsi lennék, miért nem.

- Áh, most komolyan, Yoshimi! - csattan fel Raktari feldúltan és felugrik az ágyról. Hopsz! Nem számítottam erre. - A barátom vagy! - magyarázza hirtelen ezzel, ám aztán a markába kapja a kulcsát és megszorítja. - Szerinted hogy esne az nekem, hogy egyszer megkaplak, aztán meg csinálhatnék úgy, mintha semmi sem történt volna?! Évek óta titkolom az érzéseimet, a vágyaimat, a gondolataimat, és annak ellenére, hogy fáj, igyekszem minél őszintébben örülni a boldogságodnak egy olyan fiúval, akinél sokkal jobban megbecsülnélek, elfogadni és segíteni a kapcsolatotokat, te meg nem érted meg, hogy amit pedzegetsz, az egy rohadt dolog?! Ne legyél már ekkora tapló, lécives! - kiabál most már velem, miközben a szemei villognak. Vajon tudja, hogy neki is mennyire jól áll az indulat? - Mindigis nehéz volt elválasztani a barátságomat a gyengéd érzéseimtől, úgyhogy ahelyett, hogy fantáziálgatsz valamiről, ami ugyanannyira vonzó a számomra, mint amennyire ellentétes az elhatározásaimmal, és ami akkor nagyon jó lenne, később meg nagyon fájna, inkább azon gondolkozz, hogy állsz talpra és állod is meg a helyed!

- Raktari! - szólok rá kicsit erélyesebben. - Ne kiabálj! - Inkább kérem, mint parancsolom neki. - Megértettem, felfogtam és tiszteletben tartom. Ettől még vonzó lesz számomra mindig, ezzel meg te nem tudsz mit kezdeni! - Talán egy kicsit én is ingerültebb vagyok, de inkább azért, mert dühös vagyok magamra, amiért egy ilyet nem vettem észre. Mekkora balfasz vagyok!

- Zárjuk ezt le, jó? - kéri tartózkodóan.

- Rendben. - Egy időre biztosan. Annyira bánom és sajnálom ezt az egészet, azonban mielőtt még bármit is mondhatnék, megint nyílik az ajtó és Jeremy lép be rajta. Elgondolkodó képet vág, bár nem úgy tűnik, mintha Tatsuki bántotta volna.

- Akkor hozom a képregényed és a laptopod! - szólal meg Raktari, azzal olajra lép. Nem is vártam mást, Jeremy meg a szokott módon felmászik mellém és hozzám bújik. Tudom, hogy kicsit meglepett, nem nagyon érti, mi volt itt, ugyanakkor mikor mozdulok, hogy megöleljem, belebújik a karjaimba. Ilyenkor is annyira aranyos tud lenni, de már készülök, hogy nekem fog esni, mert szerintem ő is kapott fejtágítást rendesen.