211.

Tatsuki

Ha már ilyen szépen kérte a kölyök, beszélek vele. Kíváncsi vagyok, mit akar és ha jól sejtem, az szorosan kapcsolódni fog ahhoz, hogy Yoshimit ággyal együtt megborítottam. Túlélte? Bakari sűrűn ellenőrzi az olyan sérülteket, mint ő, úgyhogy kétség kívül igen. Azért jó lesz megnézni. Rövid, határozott kopogással jelentkezem be a szobába, azzal belépek. Már jócskán kurvára nincs kedvem itt lenni és szerintem Shinji is elunta az életét, főleg, mert Bakari az üzenetéből érezhetően bepöccent rá egy kicsit, amiért nem képes a valagán ülni egy fél napot, de nem számít, Shinji már csak ilyen. Ez a jó benne. Sok más mellett persze.


A szobában fogadó látvány mókás, két huszonéves testőr és a kölyök, amint beszélgetnek, Jeremy azonban amint meglát, rögtön felpattan és hozzám rohanva kézen ragad és már húz is kifele. Ennyire sürgős? A karját nem törtem el a lovagodnak, a harmadiknak meg adhattál volna gyertyát a mancsába, vagy kiküldhetted volna, de komolyan... Hagyom magam kihúzni, bár vetek egy pillantást Yoshimire és a másik fiúra, azzal a mellettünk lévő szobába invitálom a tökalsót.

- Na lökjed a mondandód, mert nem érek rá életem végéig! - mondom neki lazán, noha sejtem, miről akar velem beszélni.

- Ez most mi az istenért volt jó? - kérdezi. Nem ingerült, bár látom rajta, hogy megint felhúzza a tettem.

- Igazán olcsón megúszta a lovagod, Jeremy - tájékoztatom megkomolyodva. - Annnyira felbaszta az agyam, hogy meg sem éreztem annak az ágynak a súlyát. - Tudja, hogy amikor ideges vagy dühös vagyok, a fájdalom csak doppingol, az erőm pedig megsokszorozódik, látta is már életben ezt, úgyhogy ennél bővebb magyarázatra nincsen szüksége szerintem, hogy értse, mekkora kibaszott mázlija volt Yoshiminek. - A lovagod vagy megtanulja, ki a főnök, vagy meghal. A pofája legyen lapos állásban velem szemben, mert kihúzgálom a fogait és feltolom őket a pöcsébe.

- Tatsuki! - szól rám, de látszik, hogy kevésbé bátor már, és megszakad a lendülete is, hiszen tudja, hogy képes vagyok ilyesmire. - Mégis mit csinált? Nem értem egyszerűen.

- Nem reagált jól és nem fogta fel, hogy amit én mondok, az törvény. Az alvilágban ő simán megdöglik, tehát elfogadja a feltételeimet és azok szerint alakítja az életét, vagy búcsúzz el tőle - közlöm egyenesen Jeremyvel. - Megmondtam neki, hol a helye, mi a kötelessége, milyen viszonyok szerint lett elhelyezve, erre nekiállt felbaszni az agyam. Vitathatatlanul a gyenge pontja vagy, nekiáll ugatni, ha rólad van szó, de semmi ugrás, semmi harapás, ami idegesít, mert vagy kussoljon, vagy villantson is valamit! Az olyan korcsok, mint ő, azt érdemlik, amit kapott. Vagy befogja a pofáját, vagy megtanul harapni, mert ezt a kettőt tudom pozitívan értékelni - jelentem ki morogva. - Mellesleg jó lesz, ha tájékoztatod róla, mert úgy festett, az én nyelvemen nem ért, hogy nem tőlem kell védenie téged, mert én a javadat akarom és a jövő felé irányítalak, ez pedig a te döntésed és kérésed volt felém, amiért te az enyém vagy! - ugatom dühösen. - Hergelhet, de nem jár vele jól. Azt hiszi, azzal a semmi tudással és erővel, amivel rendelkezik, elbír velem? Soha nem fog megközelíteni engem, mert míg neki kitörölték a seggét gyerekként, én az utcán rohangáltam, loptam, csaltam, hazudtam, nyalogattam a sebeimet és tanultam fegyvereket forgatni, meg egyáltalán életben maradni! Az ilyen helyzeteket, mint Yoshimivel kialakult, mindigis úgy oldottam meg, hogy kivertem a szart is a másikból, aztán ha utána se látta be, hogy velem nem érdemes ujjat húzni, megöltem. Nem véletlenül vagyok az alvilág egyik nagykutyája és nem véletlenül kerülnek el a yakuzák is, ezt vedd tudomásul! Te a következetes tanítót láthatod belőlem, de mások rémként ismernek és ettől nem is válok meg! - dühöngök mély hangon tovább, mert nem tűröm, hogy egy tizenkilenc éves takony megkérdőjelezzen. - Az első fázis első felét most megkapta a lovagod és igenis eljuthat oda, hogy beleverem a halálba, ha nem jön meg az esze!

- Meg fogom neki mondani - morog vissza. - Nem fogom hagyni, hogy idáig fajuljon a dolog. Ellenben van egy másik kérdésem is. Mi történik, ha azt mondom, hogy nem akarom, hogy Yoshi legyen mellettem? - kérdez rá élből.

- Kicsit el vagy tévedve - jelentem ki. - Közvetítsd Yoshiminek, hogy mi a pálya, több dolgod nincsen! Nem adom át másnak az ügyeim elrendezését. Az alvilágban kutyák vannak és az, amelyik nem fogadja el a falka vezérét, vagy meghal, vagy új vezére lesz a falkának. Lássuk be, utóbbi esélytelen Yoshimi számára. Ha ezt megmondod neki, meg kicsit keményedik a feje, újra elő fogom őt venni. Addig nem nyugszom, amíg nem fogja fel, hogy az életével játszik, amikor engem idegesít és én nem fogom egykönnyen megölni, mert a halál kegy. Asame agyon lőné, mint egy korcsot, ha nem teljesítené a parancsot, én összemorzsolom. Döntse el, hogy a ma vázolt feltételek mellett a kutyád lesz, vagy marad a szeretőd és Asame testőre. Ez az ő döntése, Jeremy - jelentem ki határozottan. - Te pedig kaphatsz másik kutyát, ha ez nem válik be, mert kell valaki melléd és a védelmedre - teszem hozzá.

- Elmagyarázok neki mindent - ígéri meg komolyan -, ennek megfelelően fog dönteni. A másik, amiről szerintem nem árt, ha tudsz, hogy megint produkálok valami furcsát. - Igen, az ilyesmiről tényleg tudni akarok. - Bakari szerint csak sokk és menekülés, de el szoktam felejteni, hol vagyok, félek és menekülnék, ennek megfelelően nekiugrok bárkinek, aztán pedig szétrobban az agyam, de olyan szinten, hogy nem tudok felállni.

- Mitől félsz? - kérdezem meg lenyugodva a fiút.

- Őszintén, azt érzem, hogy valaki üldöz és meg akar ölni. Belső késztetés. Nem látok semmit, nem látom a külvilágot, vagyis nem úgy, ahogy most. Rettegek és minden sejtem üvölt, hogy meneküljek innen. - Most én vagyok az, aki kinyúl érte és magamhoz húzom. Azt már rég tudom, hogy az ölelés, meg a jelenlétem biztonságot jelent a tökalsó számára, úgyhogy erre alapozva kicsit megpróbálom megnyugtatni. Az álmok és az ilyen tudatkieséses helyzetek annak az eredményei, hogy amikor eszénél van, nem foglalkozik ezekkel az érzésekkel, lenyomja a tudatalattiba, kényelmes magyarázatot keres magának, ám a trauma ettől nem múlik el. Megsimogatom a hátát, másik kezemmel meg a fejét, mint egy gyereknek, aki megijedt valamitől, Jeremy pedig automatikusan hozzám bújik és még fel is sóhajt. Az, ami benne van most, nagyban az én művem, ezért nekem is kell eltakarítanom a gedvát, ráadásul nem akarom, hogy féljen, mert nincs mitől. Úgy intézek mindent, hogy ne legyen komoly baja, megerőszakolni sem hagytam volna, ha nem tudnám, hogy túl tud jutni rajta. Mindig csak akkorát marok a tanítványaimba, amiből tudom, hogy felgyógyulnak és megerősödnek. Jeremy vonzó srác, szép, kívánatos, ezért nem Ruki az első és főleg nem az utolsó, aki a magáénak akarja, ha csak egy rövid numerára is.

- Senki nem fog bántani - mondom mély hangon, csendesen, megnyugtatóan. - Biztonságban vagy, itt is, mellettem is. - Szarságnak hangzik ezeket így kimondani, pedig nagyon fontos. Bele kell épüljön a kölyök mélytudatába és tudatlanjába is, hogy vigyázok rá, bízhat bennem. - Nekem most adódott egy kis időm, hogy Shinjivel legyek, neked pedig, hogy Yoshimivel. Élvezd ki, de ha bajod van, felhívhatsz. Nem mondom, hogy mindig fel fogom venni, szex közben cseppet sem érdekel, hogy csörög a telefonom, de vissza foglak hívni, rendben?

- Rendben. - Érzem, hogy nem akar még elhúzódni, ezért egyelőre nem eresztem el, újra és újra megsimogatom a hátát, s végighúzok tenyeremmel a fején. - Csak eltűntél és... féltem, hogy haragszol rám - vallja be végül. - Meg ez az egész most annyira sok. Yoshi, te, Shinji, minden... Az, hogy nem tudom, mit akarok, hogy nem tudom, mit kéne tennem és hogyan. Félek, hogy rosszul döntök, hogy rontok, hogy hibázom, hogy meggyűlölsz, hogy nem fogod már azt látni bennem, amit eddig. Nekem ez nagyon fontos, és... rossz, hogy nem keresel, hogy nem jelentkezel, hogy még annyit sem tettél, hogy megkérdezd tőlem, hogy jobban vagyok-e. Gondolom, beszéltél Bakarival, de... Meg... ma megkerestél volna, ha nem írok? - Kétségbeesett a hangja és meg-megremeg. Hú bassza meg...! Ezt nevezik kutyaszorítónak, mi? Nekem teljesen az.

- Kaptál időt gondolkodni és arra, hogy feldolgozd a történteket. Azt gondoltam, a lovagoddal ez könnyebben megy és örülsz, hogy megszabadulsz tőlem egy kicsit - ismerem el őszintén, ő meg csak megrázza a fejét. - Őszinte leszek, kölyök. Végre van időm kicsit kiszabadulni a nyomás alól, szórakozni. Nem csak azért megyek el valahova, mert melóm van ott, nem csak azért szórakozom, hogy míg a másik fél megérkezik, elüssem az időt, úgyhogy amit lehetett, azt átadtam Bakarinak és most megyek, kihasználom azt az időt, amíg Kitamura nem akarja letépni a fejem a helyéről. Az a mocsok vagy kurvára készül valamire, vagy pedig beijedt, de bármiért is lapít, előbb vagy utóbb el fog jönni és meglesz a levegőben lógó harc. Te itt biztonságban vagy, Deon, Bakari, meg akit rá tudsz venni, taníthat, jó is, ha sokféle harcmodort megismersz és megtanulsz, mi meg Shinjivel kibaszottul reméljük, hogy nem ugrik ránk valamelyik háztömb mögül Kitamura egy hordányi kutyával, mikor nem a lakásomban mulatjuk az időt. Voltunk Kiotóban, Shinji ismert ott valami magaslati üvegpalotát, ahova még majd el akarok menni rajzolni, mert kegyetlenül lenyűgöző hely. Bevallom, eszembe sem jutott, hogy jelentkezni kéne, mert tudom, hogy itt jó helyed van, Bakarival sokat beszélek, szinte minden apróságért felhív, hogy tudjak róla - ismerem el, mert ez most erősen hibának tűnik, hogy még csak a telefont sem emeltem rá a kölyökre. Az igazság az, hogy annyira sodort magával az, hogy Shinjivel lehetek, jövünk-megyünk, mindenhol kefélünk, mint a nyulak, hogy sok mindenről megfeledkeztem. Embernek, férfinek, méghozzá, egyszerű, normális fajtának éreztem magam és ez annyira lekötött, hogy ami ezeknek ellent mondhatott volna, egyszerűen félrelöktem. - Nem foglak meggyűlölni és mindig látni fogom azt, amit megláttam, amíg benned van - térek vissza a kölyök nyűgjéhez. - A hibáktól nem kell félni, tanulsz belőlük. Vigyázok rád, hogy nagyobb bajod ne legyen belőle, mint amiből fel tudsz kelni és segítek is, ha úgy látom, hogy kell. Kicsit magadra is kell maradnod, mert én nem lehetek mindig melletted. Én úgy készülök erre a csatára, hogy nem biztos, hogy túlélem - vallom be, mert jobb, ha felkészül rá a srác. - A gazdám Deon és neki tartozom az életemmel, ha viszont csak úgy tudom megmenteni Shinjit, akkor meghalok érte, mert ő fog tudni vigyázni a srácra, és segíteni neked is továbbtanulni. Tudod... tudnék élni nélküle... de nem akarok. Kihasználom az időt, ami a csata és a jelen pillanat közt van, mert úgy készülök, hogy nem fogok életben maradni - ismerem el. - Ha túlélem és megnyerjük, akkor meg úgyis minden visszakerül a régi kerékvágásba, élünk tovább a szalonban, satöbbi. Érted? - Tudom, hogy Jeremy érteni fogja, hogy a lehetséges hátramaradt, bizonytalan mennyiségű időmet Shinjivel akarom tölteni és igen, minél jobban érzem annak a kibaszott csatának a közeledtét, annál kétségbeesettebben szeretném bepótolni mindazt, amit elszalasztottam korábban.

- Értem - mondja meg komolyan és tudom, hogy tényleg érti, ugyanakkor folynak a könnyei, jól eláztatja a pólómat. Tudtam, hogy sírni fog, annak azonban nem láttam értelmét, hogy eltitkoljam előle, mert ismerem annyira, hogy tudjam, ebbe nem gondol bele. Legyőzhetetlennek hisz, pedig már nem vagyok az. Shinji miatt nem aggódom, ő azért racionálisabb, le fogja verni a lábáról, ha esetleg meghalok, de nem ringatja még véletlenül sem magát abba, hogy ez a háború könnyű lesz. - Nem vártam, hogy minden perced velem töltsd sosem, de mikor már pár napja semmi hír rólad, sem Shinjiről, akkor kezdek kétségbeesni. Nem kértem sosem, hogy beszámolót írj, elég nekem annyi, hogy élek, csak ennyi bizonyosságot hagyj nekem. Nem mondtam el Yoshinak, mi történt, ahogy eddig senkinek sem. Nem hiszem, hogy segítene, nekem meg pláne nem. Nem kell, hogy sajnáljon, pedig azt tenné, de nem akarom elengedni magam. Most neki kell felépülnie, addig szépen csendben ledolgozom magamban ezt az egészet. De továbbra sem válaszoltál. Eszedbe jutott ma csak annyi, hogy megmutasd magad nekem?

- Nem jöttem volna, ha Shinji van olyan állapotban, hogy haza tud vezetni - ismerem el. - Megoldottad, hogy megmutassam magam neked, úgyhogy nem értem, miért fontos még, hogy nekem eszembe jutott-e... Nem - mondom ki nyíltan. - Már elhúztam volna haza rég, csak volt megbeszélnivalóm Yoshimivel, aztán Asaméval és Ryuuichivel.

- Nem fontos - válaszol. Hazudik, hallom a hangján. - Mindegy, nem számít - próbál szabadulni, de nem eresztem el, szorosan a testemhez fogom.

- Jobban fogok erre figyelni, rendben? - kérdezem halkan. Nem akartam megbántani, meg arról se akarok beszélni, hogy azért szarul vagyok még mindig amiatt, hogy Shinji elvert, mert nem finomkodott velem, a sérüléseim meg már nem gyógyulnak meg olyan gyorsan és könnyen, mint húsz évesen. Meg persze nem is kíméljük magunkat, nem heverészünk az ágyban, hanem mint a hibbantak, élünk bele a nagyvilágba, lépten-nyomon kufircolunk és élvezzük a cseppnyi szabadságot.

- Nem kell, biztosan csak én reagálom túl - közli, viszont színtelen a hangja. - Ha nem érzed szükségét, akkor val'szeg nincs is.

- Bocsesz, de ilyen játékokba nem megyek bele - közlöm vele és eleresztem. Ha nem tudja értékelni, hogy bánom, hogy elhanyagoltam és igyekszem jobban figyelni rá, akkor végeztünk is. Nem hagyom magam érzelmileg zsarolni.

- Ne haragudj! - Azonnal visszaváltozik a hangja és a szemeiben is rémület van. - Sajnálom! Tényleg! Csak... Mindegy... Csak néha jelentkezz, csak két szóban, kérlek!

- Jól van - mondom neki rámosolyogva, összeborzolva a haját. Hülye kölyök... Nem szoktam tekintettel lenni másokra, ápolni ilyen szinten és módon kapcsolatokat, noha az elmúlt egy-két hónapban többször látogattam meg Noyát, meg a többi kölköt. Sayuri egy vipera, azonban a közös lányunk mindig annyira elégedetté tud tenni, hogy inkább megharcolok vele, hogy láthassam.

- Köszönöm - mondja hálásan és felragyog a szemében is valami. Bírom, hogy ilyen lelkes és hogy mennyire könnyű felvidítani. Ez a ragyogás a testvéreiben is megcsillan néha, még Rickben is, csak nagyon kevésszer, de ez valami családi vonás lehet náluk. - Rajzoltam is ám, ha vége lesz ennek az egészenek, akkor remélem, meg akarod majd nézni! - hadarja azért el. Shinji még tud várni egy tíz percet, úgyhogy beadom a derekam.

- Most nem érsz rá? - kérdezem kicsit igyekezve heccelni is a srácot.

- Most? - kérdez vissza, de elmosolyodik. - Csak nem akartalak tovább feltartani - vallja be. - De ha ragaszkodsz hozzá... - Azért a szeméből kiolvasható, hogy ezt szeretné. Azt hiszi, nem veszem észre? Inkább csak intek neki a fejemmel, hogy hozza már a műveit. Kíváncsi vagyok, mit alkotott.


Van megint egy sárkány, egyre kidolgozottabb és részletesebb ez az állat és nem is csodálkozom, hogy nem bír elszakadni tőle. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez a misztikus lény áthatja, fontos neki és amíg nem csiszolja tökéletesre, újra és újra és újra meg fogja formálni. Rajzolt egy erdőt, ami szinte dzsungelre hasonlít, ezzel valszeg kifejezve, ami most benne lejátszódik. Ezen csak mosolygok, aztán továbblapozok, a kiértékelést később, az összes átnézése utánra tartogatom. Van egy kép Yoshiról, amint alszik. Ez finom, lágy vonalakkal készült, süt belőle a gyengédség, az, hogy szereti ezt a tökkelütöttet. Ilyenkor örülök, hogy még mindig él, hiszen meg is ihleti a kölyköt, nem csak támogatja és szeretgeti, amiben én az előbbiek alapján nem is vagyok valami ügyes. Van egy vidámpark is, ezen látszik, hogy csak kedvtelésből készült, mert nincs rendesen kidolgozva. Alkotott egy látképet a kertről, itt a pontosságot akarta megragadni és hogy élethű legyen. Ez emlékeim szerint sikerült is és meglehetősen mókásnak találom, hogy mennyire összeszedett Asame egész környezete. Nem tudom, miért, csak rám tör a vigyoroghatnék. Egy sok vonal, ábra, egyenes, kör, négyszög alkotta kép is elém kerül, amin a formákat egymásba ágyazva, ennek megfelelően ki is színezve, árnyalva rajzolta meg. Elég kaotikus, ugyanakkor túlzsúfolt és színes is. Jó így. Rajzolt egy bohócot, ami elég ijesztőre sikeredett, ezen pedig megint elvigyorodom. Meg egy halottat sok vérrel, aki kicsit hajaz Yoshira, de nem teljesen olyan, mint a testőr. Meg van a rózsája sok-sok formában és sokféleképpen, több papíron, több színben, több méretben és egy kicsit átalakítgatva. Hmmm. Nem is rossz.

- Elégedett vagyok - jelentem ki. - A sárkányt nem csak ebben a formában rajzolhatod meg, vannak másfajták is. Egyre szebb és rajzold nyugodtan, de mivel nem egy látott lény, az arányai, a külseje egésze mindig a te képzeleted szüleménye marad, ezáltal nem tudom ellenőrizni, hogy a látványon és a színezésen kívül jó-e. Rajzold meg Shabut és a kutyákat. Azok a dögök bármeddig állnak, ülnek, fekszenek, de ha fénykép alapján rajzolod meg az állatokat, az is tanulságos lesz. Rajzolj embert, kezet, arcot, frizurát, és egész alakot is. Ha nem akarsz az itteniekről, akkor Deon biztosan megengedi, hogy a gépén keress képet - magyarázok tovább. - Az erdő - És lapozok is, hogy elé tudjam mutatni a rajzot. - kellemes, bár a fényviszonyokról még van mit tanulnod. Festeni is érdemes ilyesmit, a színek könnyen keverhetők - teszem hozzá, hátha érdekli ez is a kölyköt. - Igazán jó, ha hagyod megszáradni mindig az alapréteget és utána ráfestesz. Majd mutatok egy üvegképet, ami három lapból van. Az utolsó tükör, azon van a vízesés, a második üveglap, azon egy fa papagájjal, a harmadik pedig egyszerű üveglap. Baromi jól néz ki, nem is nehéz elkészíteni és mivel több rétegből áll, 3D-s. Egyébként Görögországból hoztam, a szemem láttára festette a pasas - árulom el. Nagyon szeretem azt a maroknyi képet, majd el kell hoznom a lakásomról, hogy megmutathassam a srácnak. - Ez mindent visz - mondom, mikor lapozok és a Yoshimiről készült kép kerül elő. - Lerí, hogy szeretettel készült és bár nem tökéletes, a vonásaid lágyak, az egész rajztechnikád más. Ez jó, rajzold még őt! - lelkesítem, noha én nem vagyok annyira könnyen lelkesülő, mint ő, a kérésem inkább hajaz a semlegességre, mint biztatásra, de Jeremy ki fogja érezni a szándékot belőle. Érti, szinte felragyognak megint a szemei és még bólint is. - A vidámpark jó nehéz téma és választás. Ha nem dolgozol ki egy képet, legyen egy központja, amit igen, ezzel eltereled a figyelmet a kidolgozatlanságról, hangsúlyt teszel arra, amit nem elnagyoltan ábrázolsz - tanácsolom. - Egyébként nem rossz, de légy figyelmesebb azzal, amit le akarsz rajzolni és figyelj az arányokra! - figyelmeztetem komolyan, bár nem durván. - Ezt - mutatom fel lapozás után a kert látványképét nagy vigyorral a képemen, mert ez még mindig erre késztet - feltétlen juttasd el Asaméhoz! Üzenem neki, hogy ugyan nem én rajzoltam, de én kértem, hogy vessen rá egy pillantást. Vagy megérti a fricskát, vagy nem, nem számít, de szerintem tudni fogja, miért küldtem el neki - teszem hozzá. - Egyébként nagyon szép és különösen hasznos, hogy látványképet rajzolsz, mert az arányok, fények, formák és a valóság ábrázolása fontos részletek. Nyugodtan játssz, világíts meg valamit és rajzold le fekete-fehérben. Az arcokon ábrázolj érzelmeket - adok újabb tanácsot -, méghozzá minél változatosabb körben. Deon mestere a grimaszolásnak, fényképezd le, van gépe, kölcsön fogja adni, ahogy a laptopját is. - Ebben biztos vagyok, elég segítőkész srác. Váltok, most jön a színes krixkrax. - Ez bejön, kellenek az ilyenek és a formák rajzolásának gyakorlása fontos, úgyhogy ha így van kedved gyakorolni, akkor az tökéletes. A színezés is érdekes, szóval jó kép. A bohócokat nem bírod? - kérdezem meg játékosan, mikor a váltásnál előkerül a bohóc.

- Nem - kuncogja el magát. Sejtettem. - Mikor kicsi voltam, egy nagyon megijesztett, azóta félek tőlük. Gyakran álmodtam velük rosszat - vallja be. - Ugyanakkor izgatnak is valamiért.

- Izgatnak? Úgy érted, felizgatnak? - kérdezem, aztán fél szemmel a képre nézek, hogy ilyesmit felfedezek-e benne.

- Nem, hanem érdekelnek. Mert izgalmasak. - Annak ellenére, amit mond, mégis habozik, de komolyan beszél, az lerí róla, hogy nem vonzódik a bohócokhoz. - Mert van abban valami, hogy ez csak egy maszk az emberen, vagy valóban ilyen mögötte? Ez engem érdekel, nagyon furcsa, pláne, hogy nem merek a közelükbe menni.

- Szokták alkalmazni félelemre a beöltözést - vetem fel. - Deon tud neked segíteni az arcfestésben. A bőrödet vagy másét használni festőfelületnek amúgy is egy érdekes dolog - teszem hozzá.

- Meglátjuk - mondja egy kicsit bizonytalanul. Látom rajta, hogy kicsit elhúzódik az ötlettől, de meggondolja a dolgokat.

- A beöltözést azért javasoltam - kezdem megmagyarázni, hogy legyen mire alapoznia a gondolatait -, hiszen izgatja a fantáziád a bohóc arcára rajzolt érzelem és az, ami benne lehet. Gondolom, ehhez az emberek hozzá való viszonyulása és az övé az emberekhez is hozzátartozik nálad, amit akár a saját bőrödön is megtapasztalhatsz. Deon van annyira hibbant, hogy beöltözik veled és kivisz az utcára, képes megtanulni lufit hajtani is csak azért, hogy az előadása tökéletes legyen, hiszen amikor lolitába öltözött, is találkozott igazi lolitákkal, meg rákészült a nagy dobbantásra - mesélem nyugodtan. Nem akarom rávenni a kölyköt és ezt tudja is, a merészsége és a kíváncsisága azonban simán próbára tehető ilyen apróságokkal. Ezek veszélytelennek számító dolgok, játékok, amik mégis bővítik az ismereteit, a tapasztalatait, a nézőpontját. Remek alkalomnak találom, nekem is nagyon tanulságos volt, amikor elkészítettem a tetoválásaimat a testemre és a testfestéshez is kedvet kaptam megint. Shinji vajon hagyná magát? Majd megtudakolom.

- Értem - mondja mosolyogva. Látszik most már rajta, hogy át fogja gondolni, más megvilágítást kapott a dolog, de még egy picit győzködnie kell magát, ugyanakkor kacérkodik is az ötlettel. - A testfestésen elég sokat gondolkodtam már, néha rajzoltam a lányokra ilyen pici ábrákát, de azok csak játékok voltak. Ugyanakkor mindigis kíváncsi voltam, hogy ha teljes képet akarok készíteni, akkor vajon hogyan tudom felhasználni a vonalakat, az izmokat - vallja be végül.

- A testfestés a tetoválás kistestvérének is tekinthető - világosítom fel. - És neked is van tested - közlöm elvigyorodva, noha komoly hangsúllyal. - Amíg más nem ad engedélyt, hogy az övét használd, a magadét is tudod. Az is kihívás, ha csak a tükör segítségével tudsz ábrázolni, az ráadásul sokat javít a testkoordinációdon. A tükör és tükröződés az utcán is rengeteget segít - kapcsolom össze a szórakozást a munkával, a kellemest a hasznossal -, hiszen nem kell megfordulnod, hogy lásd, mit csinál az ellenfeled, hogy érdemes visszatámadnod rá, vagy elmenekülnöd előle.

- Ez még sosem jutott eszembe - vallja be. - De jól hangzik. Meglátjuk, mindenesetre szívesen kipróbálom. Vagyis kipróbálnám. Aztán meg majd a többit meglátjuk - mondja mosolyogva, aztán szégyellősen néz fel rám. Nem, most nem fog tudni elcsábítani, Shinjit akarom. - Igazából... azt mondtad, hogy nem árt másokat, alakokat is rajzolni. Egyszer majd, szóval... Egyszer majd talán... talán lerajzolhatnálak? - Ezt úgy kérdezi, mintha azzal hozakodna elő, hogy pirszinget akar a farkába. Komolyan mondom, elképeszt néha ez a kölyök is.

- Művész vagy - kezdem komolyan -, használd a művészeted adta pluszokat! - kérem komolyan, mert ez fontos. - Merj játszani, kérni, próbálkozni, új dolgok felé nyitni! Keresd a lehetőségeket, hozz össze olyasmit, amiről azt gondolod, hogy mások sose kapcsolnák össze! Rugaszkodj el azoktól a sémáktól, amiket ismersz! Ha segítség kell, akkor Deon ebben profi. Segítsétek egymást, dolgozzatok össze! Nektek ez nem probléma, tudtommal jól megvagytok. Kibaszott sok lehetőséget kaptál azzal, hogy itt lehetsz, csak ismerd fel őket és kezd el megragadni, ami tetszik!

- Próbálom ki is használni - mondja komolyan, aztán elmosolyodik. - Csak nem mertem eddig Deonnak előhozakodni a hülyeségeimmel. Nem akarom, hogy valami rosszul süljön el. - Mi sülhetne el rosszul? Ezt nem értem. - De... szerintem tök sok dolgot csinálhatnánk, ha össze tudjuk hozni.

- Mi sülhetne el rosszul? - kérdezem meg. - Ne félj már mindentől! Az élet nehéz, az emberek veszélyesek, de a félelem semmitől sem ment meg! - szólok rá, mert nem csípem benne, hogy mulya.

- Nem félek, hanem tartok dolgoktól. Fontos nekem, Deon mit gondol rólam és bár az, hogy felkértem modellnek, tetszett neki, de nem tudom, hogy esetleg a következővel nem verem-e ki a biztosítékot. - Ennek hallatán kitör belőlem a röhögés, ugyanakkor érzem, hogy ez csak fele az egésznek. - De ez hülyeség tudom, de te is mindig azt mondod, hogy hülye kölyök vagyok - ejti úgy, mint ahogy én mondom neki és elmosolyodik.

- Na idefigyelj, te tök! - szólok rá játékosan, mégis komolynak szánva ezeket a szavaimat is. - Deonnál nem hiszem, hogy ki lehet verni a biztosítékot. Ha meg igen, mi lesz? Visszakapcsol és felállítja újra a rendszert. Nem kell túlmagyarázni, egy életerős, akaratos, állhatatos kis vakarcsról van szó, aki sorra rakja zsebre Tokió gengsztereit - közlöm őszintén. - Asahitohoz és Yoruhoz kábé az mert közel menni, akinek az élete múlt rajta és úgy döntött, mindegy, hogy ők ketten nyírják ki, vagy az, akitől menekül, Deon meg rögtön jobbot nyújtott Yorunak és megbékítette Asahitot is magával. Nishida sem szokott hozzá, hogy valaki nem ért egyet vele, a kölyök meg a szemébe mondta, hogy elfogadja, hogy nem szívlel engem, de hozzá tartozom, ezért meg se próbálja visszafizetni a tartozását felém, mert abból baj lesz. Asaméról, vagy arról, hogyan szerezte meg a szalonom tulajdonjogát egy másik yakuzává vált sráctól és adta meg neki azért cserébe egy távolabbi területen élő yakuza kedvenc szajháját már nem is beszélve. Mindenkihez úgy fordul, mintha nem lenne tudatában annak, hogy alig egy perc alatt kivégezhetnék és ha nem Asame meg én védenénk a formás hátsóját, sem siklanának el mellette az emberek, mert olyan akaratereje és elszántsága van, ami mindenkinek szemet szúr. Ezt a gyereket félted te bármitől? Még tökig érő pöcs volt, amikor már akkora pofája volt, hogy befértem volna rajta simán! - világítok rá. - Ezt a kölköt neked nem kell félteni, sokakat megszégyenítő spiritusszal rendelkezik és ha pofára is esik, vagy kiütik, talpra fog állni és még elszántabban megy neki a problémának. Egyébként meg mit titkolsz vele kapcsolatban? - kérdezek rá, mert minden, ami Deonhoz tartozik, vagy köthető, az engem is érint.

- Semmi. - Hát persze, pont olyan képet vág, mintha nem lenne semmi. Na ki vele, kölyök! - Csak van köztünk némi feszültség. - Szóval még mindig kerülgetjük a forró kását. Ettől hanyag félmosolyba fordul szám szeglete. Hát nem tudja ez a tökmag, hogy olyan átlátszó, mint az üveg? Ezek szerint fingja sincs róla, hogy átlátok a ködölésén, kertelésén, terelésén és az arckifejezésén.

- Kitalálom. Gerjedtek egymásra - közlöm könnyedén a megállapításomat. - Meg se próbálj kikezdeni Deonnal! - javaslom neki igen határozottan. Remélem, lehet hatni az eszére, mert fontos lenne. Nagyon fontos. Megmondtam Jeremynek, hogy az önfegyelem elengedhetetlen és ebben a helyzetben ez különösen igaz. - Asame nehezen gurul be, de ami a pártfogoltját érinti, attól robban, ráadásul bosszúálló, kivár és kegyetlen típus. Ha észreveszi, hogy kerülgeted Deont, először kapsz pár gyilkos pillantást, aztán könnyen lehet, hogy meglapogatja a fejed, miközben a tudtodra adja, hogy Deon az övé, hozzá tartozik és nem osztozik rajta senkivel. Ha ez sem elég, kiherél és ebben így legyél biztos, ahogy mondom! - figyelmeztetem. Látom rajta, hogy ijeszti, amit mondok, és valószínűleg tisztában is van vele, hogy ez a veszély valóban fennáll. - Húztam meg Deont még tavaly és hajszálon múlt, hogy nem kellett élet-halál harcot vívnom Asaméval. Ezt másodjára főleg szeretném elkerülni, mivel nagyon sokat dolgozunk össze és őszintén megvallva bírom a fejét. Ha lecsendesednek ezek a háborgások, amik most körülöttem vannak és ráér, én simán el tudom képzelni, hogy megiszok vele valamit, úgyhogy ezt nagyon kérlek, ne cseszd el! - kérem komolyan. - Valószínűleg nagy balhé lenne abból, ha rámoccannál Deonra, ha meg nem, az a kettejük kapcsolatára hatna ki meglehetősen rosszul. Gondolom, nem célod elcseszni azt, ami van köztük, mert abba mindketten bele fognak roppanni. - Lehet lepellel elfedni, csak nem érdemes: Asame imádja a kölyköt, vagyis ha elveszti, abba igenis beledöglik legalább egy kis részt. Ezt meg is tudom érteni, hiszen Shinji nélkül valóban nem akarnám folytatni az életemet. Nem azért, mert egy romantikus balfasz lettem, hanem mert tudom, hogy nem találnék még egy olyan embert, akit úgy bírnék imádni, mint azt a hülyét és nem is lennék képes túllépni a kapcsolatunkon. Nem is akarnék valószínűleg.

- Nem akarom és Deon sem, látom, érzem. Megbeszéltük, hogy nem lépjük át a határokat és ehhez tartjuk is magunkat. Amint valami erősebb lenne, máris kihátrál valaki, hol én, hol ő. Nem vagyok hülye! Így is van elég probléma, nem kell még - mondja komolyan. - Nem akarok bajt, neki meg pláne nem. A barátom. - Tudom, hogy ez a tökalsónak nagyon sokat jelent, meg ahogy beszélt most, abból is lejön, úgyhogy csak megsimogatom a hülye fejét.

- Akkor ezen nincs mit tovább beszélni - állapítom meg. - A többi rajzod is jó - térek vissza a még mindig a kezemben tartott lapokra -, főleg a rózsák. A két fontos motívumod hozd össze, kíváncsi vagyok, mit alkotsz. - Azzal visszaadom a műveit.

- Rendben, majd próbálkozom vele - felel rám mosolyogva, majd leteszi a közeli szekrény tetejére a lapokat és hozzám lépve átölel még egyszer. Átfogom és megsimogatom.

- Minden rendben van, ezt jegyezd meg! - igyekszem a fejébe nyomni ezt újra, hogy elmúljanak a rémálmai és a rohamai. - Biztonságban vagy, nem kell túlaggódnod semmit, van időd gondolkodni és mindenkinek az az érdeke, hogy a dolgok rendben menjenek. - Ezzel én búcsút mondtam neki, eltolom magamtól, megborzolom a haját, majd az ajtó felé fordulok, hogy menjek Shinjiért, aztán haza.

- Vigyázz magadra! - mondja megint, de másképpen mint eddig. Az orrom alatt mosolyogva nyitom ki az ajtót.

- Te is - vetem még hátra neki, azzal magára hagyom.