212.

Shinji

Nem tudom, mikor ébredek meg, de Tatsuki még mindig ölel, nekem meg rohadtul ki kéne jutnom a mosdóba. Oda elengedett egyedül is Bakari, így kievickélek a tetováló karjai közül, majd kikelve az ágyból, a lehető legkevesebbet terhelve lábam mászom ki hugyozni. Megint határozottan ég az egész combom és lüktet, mint mikor görcsben van. Elhatározásaimmal ellentétben mégsem megyek vissza a szobába, hanem magamhoz veszek egy törülközőt és a konyhába caplatok jeget keresni. Nagyon remélem, hogy most is elég lesz neki, ha kicsit beborogatom egy tíz percre, aztán visszamászok Tatsuki mellé és alszom tovább, mert rohadt fáradt vagyok. Becsavarom a jeget a törülközőbe, leülök az egyik székre, míg a másikra felrakom lábam, majd beborogatom combom, s most csaklizom egy cigit Tatsukiéból, ha már az enyém sikeresen a szobában maradt, majd rágyújtok. Nem sokkal később Tatsuki jelenik meg a konyhában, én pedig rápillantok. Álmos képpel és halvány félmosollyal ajkain csóválja meg fejét, majd arra kér, hogy fogjam a borogatást. Ölébe vesz és visszacipel az ágyba. Oké, itt tény, hogy kényelmesebb, az időt itt is tudom nézni, hamutartó is akad... Mentségnek annyit tudnék jelenleg felhozni, hogy arra már nem futotta az energiámból, hogy visszamásszak. Ez van. Kényelmesen elhelyezkedem, míg Tatsuki is elfekszik mellettem oldalára fordulva, fejét feltámasztva és engem néz.

- Felkelthetsz ám, ha bajod van - közli be könnyedén.

- A hugyozás engedélyezett volt Bakari részéről is - felelem neki mosolyogva. - Tény, hogy utána már csak a konyháig jutottam.

- Én sem tiltom, de ha fájsz annyira, akkor cipellek, ezt tudod, hogy nem gond - jelenti ki teljesen természetesként gondolva arra, hogy cipel, segít. Tudom, hogy nem gond, ahogy azt is, hogy szereti is csinálni, főleg, ha tiltakozom a dolog ellen, akkor végképp.

- Tudom - mondom komolyan. - Kifele tényleg nem is volt gond, inkább utána.

- Akkor meg kiabálj, ha kellek - kéri komolyan. - Úgy tűnik, mintha nehezen ébrednék meg, de amint mozdulsz, félig már ébren vagyok. Ha nem érzem úgy, hogy veszély vagy baj van, akkor majdnem visszaalszom, de mélyen csak akkor tudok aludni, ha beteg vagyok, súlyos sérülésem van, vagy hosszú ideje egy-két órát tudtam pihenni.

- Rendben, kiabálni fogok - ígérem meg neki.

- Van még valamire szükséged? - kérdezi meg, s egy halvány mosoly kúszik a szájára.

- Nincs - nyomok csókot ajkaira kuncogva.

- Tervezel még aludni? - kérdezi meg ásítva, aztán úgy nyúl a telefonjáért, hogy egy pici harapást meg tudjon ejteni mellkasomra. Valljuk be, délután is annyit aludtam, hogy az már az én esetemben simán betegesnek számít, így nem lepődöm meg azon, hogy most már egyáltalán nem megy.

- Úgy indultam neki, hogy nem ártana - vigyorgok. - De jelenleg nem vagyok álmos.

- Tudlak irigyelni - jegyzi meg, s pötyögni kezd. - Kajás sem vagy?

- Az sem - felelek vállat vonva, s elnyomom csikkemet a hamutartóban, majd félrerakom azt. - De azért, mert én nem vagyok jó alvó, te még folytathatod - mondom nagy komolyan és igyekszem olyan képet is vágni, Tatsuki pedig rám sandít a szeme sarkából, majd kuncog rajtam.

- Gondoltam - jelenti ki. - Tudnék még durmolni, de indul az élet. Már megint mindenki elfelejti, mi a dolga és engem baszogat olyan alapokért, amikre ők is képesek lennének, ha használnák azt a töklevet, amit az agyuknak mernek nevezni - morog, nekem pedig vigyorba szalad a szám. - Számítok még Bakari, Jeremy és Ryuuichi hívására vagy üzenetére is, ők meg ritkán alszanak sokáig.

- Na igen, nem jellemző egyikre sem, hogy mormotákat megszégyenítő életet élnek - kuncogom.

- Hát akkor...! - csinál úgy, mintha nagyon megindulna, de visszadől. - Szerintem lejárt a tíz perc - bök a borogatásra, én pedig leoldom azt combomról. - Bakari azt írta, van egy gyorsabb módja annak, hogy helyre jöjjön a lábad, de utálni fogod.

- Ne kímélj, vagy ne most kezdj el! - kérem őt komolyan, hogy álljon elő a dologgal. Utána ráérek azon agyalni, hogy utálom vagy sem a dolgot, vagy vállalható-e.

- Injekciós kúra - jelenti be.

- Visszavonom. Kímélj! - De elröhögöm magam a végén. - Nem nekem találták ki a hetekig tartó ágyban döglést.

- Rajtad se könnyű eligazodni - szólal meg játékosan morogva, majd kikel az ágyból és elhagyja a szobát.

- Szerintem nem volt bonyolult - kiáltok utána, heccelve őt. - Ha duzzogva is, de inkább a gyorsabb módját választom a dolgoknak.

- Kiértettem a katyvaszból! - szól vissza.

- Kapsz te mindjárt olyan katyvaszt, csak másszak ki innen! - fenyegetem meg játékosan.

- Csak maradj ott, ha jót akarsz magadnak! - fenyeget vissza ugyanúgy játékosan.

- Kell a francnak hajó! Mit kezdjek vele?

- Dugd a fenekedbe!

- Majd te és mást! - Ezen Tatsuki hangosan nevet, majd hamarosan megjelenik széles vigyorral a képén és rám mászik, de csak fölém telepszik, nem ér hozzám. Oké... Én sem mozdulok, csak vigyorgok, mint a vadalma.

- Pedig mennyire nem akartad anno - heccel.

- Öregszem, tudd be annak! - vágok vissza vigyorogva.

- Nem, mert az azt jelenti, hogy én meg vénülök - közli egyszerűen.

- Te már csak fiatalodsz - vigyorgom még mindig.

- Persze, ez valószínű - mondja kétkedve. Látom arcán, hogy inkább hanyagolná ezt a témát, hát legyen. Csókot nyomok ajkaira, ő pedig rám telepszik és hozzám simul. Átfogom testét lazán és csak nézem őt. Szeretek így lenni vele, bár igazából mostanában már teljesen mindegy, csak együtt legyünk, legyen szó szexről, vagy bármi másról. - Mi van, kajás maradtam? - kérdezi és megtörli a száját, mielőtt válaszolhatnék.

- Nem.

- Csak úgy néztél...

- Hogy? - incselkedek vele.

- Nem tudom - feleli picit megvonva a vállait, majd hosszan, őszintén megcsókol. Viszonzom csókját, s jobban magamra húzom őt. Szeretem érezni a súlyát, a bőrét enyémhez simulni. Amint elválnak ajkaink, elmosolyodom.

- Mit szólnál, ha folytatnánk azt a félbe hagyott alvást? Vaaagy... - hagyom félbe a mondatot és angyalian rápislogok. Szerintem még ilyet sem produkáltam neki, ezért kíváncsi vagyok, ehhez mit szól.

- Vagy - közli határozottan, farkát pedig altestemhez dörgöli, hogy egyértelművé tegye számomra az eddig is oly egyértelmű helyzetet, mintha nem esett volna még le nekem. Egyszerűen csak imádom húzni az agyát ilyenkor is. Apró harapásokat mér a nyakamra, fogaival bőröm csipkedi, miközben ujjaival jeleket rajzol combomra, én pedig jólesően megborzongok és felszusszanok alatta. - Máris nem tűnsz olyan fáradtnak. Ellenben... - húzza ő is kicsit az én agyamat és kezébe fogja farkam. Nem is mi lennénk, ha nem szívatnának még ilyenkor is a másikat. Megszokott.

- Ellenben? - kérdezek vissza csípőből. - Ha arra vágysz, hogy úgy doromboljak neked, mint a V8-as a Nissanban, jó úton haladsz - vigyorogok rá ravaszul.

- Nem is rossz kilátások - jegyzi meg vigyorogva, azzal elhúzódik, majd lejjebb kúszik és végignyal köldökömtől egészen az állam csúcsáig. - De azzal is beérem, ha csak egy tigris hangján dorombolsz - heccel, aztán újabb harapásokat mér még testemre.

- Morr - mordulok fel megremegve, játékosan húzva őt. Látom rajta, hogy tetszik neki a dolog, aztán a hasamra fordít, s kezeim jelzésértékkel a fejem fölé teszi, fölém telepszik, nyakamról félrekotorja a hajam, orrával pedig végigsimít rajta. Lassú, masszázsszerű simogatással húz végig hátamon, miközben nyakamat apró csókokkal hinti be. Eltervezte, hogy lassan kerget az őrületbe, és persze, hogy megy is neki, mert minél jobban beindulok rá, annál jobban húzza az idegeimet és játszik az érzékeimmel. Megremegek alatta többször is, s egyre sűrűbbé válnak jóleső mordulásaim, tényleg már-már úgy dorombolok alatta, mint az oldalamon díszelgő nagymacska. Tatsuki persze továbbra is lassú tempóban kínoz, harapásokat mér nyakamra, vállamra, miközben hátam cirógatja, ezzel újabb jóleső morgásokat váltva ki belőlem, s hogy továbbra is folytathassa lassú megőrjítésem, néha belemarkol fenekembe, vagy épp belemasszíroz izmaimba újabb remegést és borzongást kiváltva belőlem.


Szinte megkönnyebbülten szusszanok fel, mikor Tatsuki végre a síkosítóért nyúl és nyom belőle ujjaira, ám hamar támadt örömöm pillanatok alatt szertefoszlik, mikor nem kezd el megujjazni, hanem egyszerűen csak szétkeni azt fenekem partjai közt, majd úgy helyezkedik el, hogy farkával simogathasson, ezzel pedig ismét csak jóleső nyögést és remegéseket vált ki belőlem, miközben nem adja fel továbbra sem a megőrjítésem érdekében tett harapásokat és csókokat sem. Azt hiszem, ebbe most tényleg kurva gyorsan bele fogok őrülni, mert Tatsuki még erre is csak rátesz egy lapáttal, csípőm alatt alám nyúlva végighúzza kezét farkamon párszor, ám mielőtt túlságosan élvezhetném ezt is, abbahagyja. Most elégedetlenül mordulok, ami hamar nyögésbe fullad, mikor végre belém hatol.


Azt hiszem, ez az a tipikus baszd meg érzés...


Tatsuki ahelyett, hogy végre elmerülne bennem tövig, épp csak, hogy belém hatol, már húzódik is ki belőlem, s újra csak simogat farkával hosszan, miközben továbbra is csókol és harap. Akartam én ezt? Akartam! De nem pont így. Egyre többször remegek meg és mordulok fel alatta jólesően, miközben ő tovább folytatva lassú ostromom egyre mélyebbre hatol bennem minden egyes belém nyomulásnál. Tényleg megőrjít, és mindenem fájdalmas lüktetéssel könyörög a vad folytatásért. Nem tudom, meddig akar még így kínozni, de egyre rosszabbul viselem el ezt a játékot és már rohadtul vágyom arra, hogy megkeféljen. Szerencsémre Tatsuki továbbra sem a türelméről híres, így hamar megkapom ezek után azt a hőn áhított dugást, amiért testem veszettül könyörög egy ideje, s végül zihálva, megfeszülve élvezek el a tetováló alatt, s ő is követ engem a beteljesülésbe. Kapkodom a levegőt, mindenem remeg, combom fájdalmasan lüktet, de ez most... kurva jó volt! Tatsuki még egy darabig játszik érzékeimmel továbbra is, csókolja és harapja bőrömet, majd kihúzódik belőlem, s mellém fekve engem figyel. Még mindig szaporán veszem a levegőt, meg-megremegek, s egyszerűen nincs erőm mozdulni, csak nézem őt én is.