Valami furcsa zajra ébredek meg, azt sem tudom hirtelen, hol vagyok. Valaki lepaterol magáról, de még nem igazán fogom fel, mi van. Telefon... Ennyi jut el a tudatomig, meg hogy nem az enyém. Aztán realizálom Masao jelenlétét mellettem és már rá is jövök, hol vagyok. Egyértelmű, hogy Akemivel beszél, de valahol le is szarom a dolgot. Megígértem, hogy nem akadok ki, ez az első lépés. Visszafordulnék aludni, de nem tetszik Masao hangja, így csak figyelek tovább. Leteszi a telefont, újra hív, és ezek után még ő mondja nekem, hogy nem ássa bele magát a szeretői magánéletébe... Na persze!
Az viszont szarul esik, ahogy hozzám szól. Én mit követtem el? Mindegy. Teszem, amit kér, mert jobb a békesség, ha még én is rábalhézom a dologra, akkor felrobban. Most megsértődhetek rá, de azzal sem érek el semmit, maximum, hogy nem fog keresni, a mostani után meg ezt szeretném kizárni. Nagyot sóhajtok és megyek utána. Rohadtul nem úgy kezdődik ez a nap, ahogy terveztem. Azt hittem, még belefér egy kis móka is, némi smár, meg akár egy kiadós lovaglás is, de ezek szerint cseszhetem. Mindegy. Ez is.
Nem megyek oda hozzá, mert nem akarom fokozni a hangulatát. Mondjuk legalább bocsánatot kér, bár ha csak a hangnemet figyelném, akkor most igazán megsértődnék, de tudom, hogy őszintén mondja. Elfogadom a békejobbot, mert érzem, hogy nem velem van baja. Felhívom Terut, hogy jöjjön... ezek szerint értünk. Na jó, ezt is túl fogom élni, mint minden mást. Csörgetem a testőrt és várom, hogy felvegye. Remélem, felébresztem és még ő is morcos lesz.
- Jó reggelt - köszönt kótyagos hanggal. Igen, felkeltettem. Remek. - Vége a hajnalig tartó partynak? - Szerencséjére nincs él a kérdésben.
- Vége. Gyere a Edogawa utca 32-be - kérem komolyan. - Yoshi is jön velünk haza - teszem hozzá semlegesen. - Mennyi idő?
- Forgalomfüggő. Raktari? Beszélnék vele, ha lehet.
- Nem tudom még, meglátjuk - zárom le ennyivel. Ez nem az én dolgom, szólok Tarinak, aztán eldönti, mi legyen.
- Hívlak, ha a közelben vagyok.
- Oké! - teszem le a telefont és közlöm Masaoval is a dolgokat.
A helyzet azonban percről percre kezd egyre rosszabb lenni. Egyáltalán nem tetszik nekem ez az egész. De most mit csináljak? Sodródom az árral és mire észbe kapok, két tőrrel felszerelkezve ugrom ki a kocsijából. Egyre jobb. Előkapom a mobilom, miközben futásnak eredek, az sem érdekel, ha mindenki hülyének néz. Tárcsázom Terut és türelmetlenül várom, hogy felvegye.
- Már úton vagyok - szól bele.
- Tudom, mikorra érsz oda? - kérdezem meg nem lassítva.
- Valószínűleg még húsz perc. Futsz? - kérdezi megütközve.
- Igen, gáz van, nem nagy, vagyis minket nem nagyon érint, de van. Raktarit is visszük, de ahhoz lehet, hogy segítség kell. Húsz perc kell kábé nekem is. Találkozzunk a boltnál! - hadarom el, amit akarok.
- Ott. - Ennyi nekem elég, le is csapom a telefont és rohanok tovább.
Átvágok a tömegen. Reggel miért vannak ennyien az utcán? Vagy ha ennyien vannak, akkor ki ül az autókban? Már megint hülyeségeken agyalok, inkább koncentrálni kéne. Régen futottam már ennyit, de nem lesz belőle gáz. Még jó, hogy kicsi vagyok, most lesz igaza Masaonak, mert szlalomozom az emberek lába között. Berongyolok a plázába és átdzsalok rajta, mint a nyíl, aztán már csak még egy sprint és megérkezem a sarokra. Fújtatva várom, hogy megjöjjön Teru is. Amint megjön a kocsival, már száll is ki, én meg nem nagyon pepecselek köszönéssel, hanem indulok is, majd beér. Most nem rohanok, de nem is sétálok, valahol a kettő között robogok az utcán. Teru beér és mellém kerül.
- Na most avass be jobban! - követeli csendesen, szemei ide-oda járnak, pásztázza a környéket.
- Fenn - közlöm komolyan. - Ne kelljen háromszor elmondani, mert nincsen rá időnk! - kérem őt komolyan, mire egy hosszú pillantást kapok beleegyezésképp. Beérek a házhoz, berongyolok a kapun és rátenyerelek a csengőre. Raktari imádni fogja...
Természetesen ő nyit ajtót és láthatóan megriad attól, amit lát. Nem nagyon gondolkodom, hanem kézen fogom és vonszolni kezdem befelé a konyhába. Az megfelel kupaktanácsnak, aztán húzzunk innen, mielőtt tényleg baj lesz!
- Mi a fene van?! Hol van Masao?! - kérdezi hátranézve, majd kirántja a kezét az mancsomból. Teruki nekimegy, átöleli barátian röviden, azzal elengedi és tovább tolja a konyhába. - Ijesztően viselkedtek - jegyzi meg. Talán mert az is vagyok, még ha jól is titkolom. Ránézek, de nem válaszolok, csak mikor meglátom Yoshit is a konyhában. Így terveztem, szuper. Teru biccent Yoshinak, én meg észbe kapok. Na mindegy, ez már kimaradt, kicsit feszült vagyok és ideges, meg zavar a penge, amit folyamatosan érzek, így előszedem és kiteszem az asztalra.
- Kezdj el mesélni! - kér határozottan Teruki.
- Akemi... - Rájövök, hogy ez nem sokat fog jelenteni nekik. - Szóval Masao egyik szeretőjét kipécézte egy yakuza - Tari szinte azonnal leül. Na most vagy a szerető miatt van kiakadva, vagy az egyik miatt... -, Masaoban meg van annyi, hogy utánament, hogy segítsen neki. De nekünk innen el kell tűnni most. - Azzal Raktari felé fordulok. - Azt üzeni, hogy az egyetlen hely, ahol védelmet kapsz, az Asame háza, szóval ne ellenkezz és gyere! Attól fél, hogy eljutnak hozzád és ezt nem akarja semmi módon. Szóval nincs választásod, jössz! - közlöm komolyan, parancsolva és leszarom, mit gondol. - Masao nem meghalni ment, de azért biztosítani akar mindent, vagyis lépés van innen azonnal!
- Nem. Ti mentek, én megkerítem őt és segítek neki. - A pillanatnyi sokk után hirtelen nagyon határozott lesz.
- Azt te csak hiszed, teszed, amit mondott! - Kiabálok, de leszarom. - Nem kell neki segítség, megmondta, nem véletlenül szervezte le így. Jössz velünk és ha sokat ellenkezel, esküszöm, hogy nem állok jót magamért! - Indulat van bennem és tatsukisan pakolom a hangsúlyokat a szavakra.
- Ugyan már - söpri ezzel félre a srác az előbb elhangzottakat. - Te nekem nem parancsolsz, Masao meg remek harcos, de pontosan tudom, mennyi esélye van egy yakuza ellen. - Azzal Raktari felpattan a székről és elhagyja a konyhát. Azonnal fordulok utána, de még odamorgom a döbbent Yoshinak:
- Örülnék, ha nem csak a szemedet meresztenéd! - Azzal már lépek is kifelé. Legalább olyan jól ismerem a házat, mint Tari, így előnyben vagyok a többiekkel szemben. A férfire Masao hálójában találok rá, ahogy a szekrényből fegyvereket pakol elő. - Megőrültél? - kérdezem nagyon komolyan, hatalmas indulattal. - Ugye tudod, hogy hárman állunk ellened, ha megpróbálsz elmenni? Yoshi és Teru is azt fogja csinálni, amit parancsolok nekik, szóval jobban tennéd, ha magadtól jönnél. - Már nyugodt a hangom, de parancsoló és most érezheti, hogy ez nem játék.
- Akkor könnyű dolgom van. Ha a gazda nem dumál, a kutyák maximum csak ugatnak, nem igaz? - kérdez rá fesztelenül. - Masao őrült meg.
- Raktari! - csattanok fel. - Masao tudja, mit csinál, ebben van benne évek óta. Téged akar megvédeni, meg azt, amit most megkaphattál, miközben legalább annyira szenved tőle, mint én! - köpöm a képébe a szavakat, hátha ettől észhez tér. A srác csak eligazítja magán a ruhákat és szembe fordul velem.
- Majd később ezt lebeszéljük. Elöljáróban annyit, hogy kétlem, hogy azalatt a pár éjszaka alatt, amit Masaoval töltöttél, jobban megismerted, mint én a húsz év alatt. - Él nincs a mondatában, de így is nagyon küzdök magammal, mert ez a hideg semmi is kurvára tud ütni. Ha így maradunk, lassan elsírom magam.
- Igen? Akkor ha ismered... most arra vágyna, hogy utána menj talán a biztos halálba? - kérdezem meg hidegen. - Mert ha igen, ha így véled, akkor menj!
- Az érzelmi játszmák nálam nem jönnek be - közli, miközben elhalad mellettem. - Vele ellentétben én tényleg vettem részt yakuza elleni harcban. - Elhallgatok, ez már nem az én játszmám innentől, bár megfordul még egy-két dolog a fejemben. De Yoshi beelőz, mire már fordulok is meg.
- Tari, nem teheted ezt! - A hangja könyörög és engem üt meg ez megint, mégsem szólok egy szót sem. - Kérlek.
- Vigyázz a gazdádra - kéri visszafogottabban, mint ahogy velem beszélt -, én független vagyok jelenleg és... - Elnémul, mintha elájulna és Yoshi felé dől, ő meg utána kap és átkarolja.
- És nincs időnk ezzel szarakodni - közli hidegen Teruki. Mik ki nem derülnek... Teru is képes bántani a barátját, ha kell. Vet egy megrovó pillantást azért Yoshira, ám engem már meg sem lep, hogy nem tudja kezelni a helyzetet. - Elbírod, vagy vigyem?
- Bírom - veszi ölbe Raktarit.
- Menjünk! - szólalok meg végül és elindulok lefelé, kifelé vezetve őket. Tűnjünk el innen, Asaménál majd kitaláljuk, mi legyen Tarival. Teru követ és segít Yoshinak közlekedni.
- Kiabálásnál többre számítok Raktaritól, úgyhogy szerintem az edzőteremben kéne elhelyeznünk - javasolja. Bólintok, bár azért van még kérdésem. - Mi lesz az alvilágitokkal?
- Felhívom Deont, remélem, Asame tud valami értelmeset mondani erre a helyzetre - közlöm be végül. - A lényeg, hogy Tari eléggé benne van a katyvaszban, és ha kézre kerül, fel tudják használni Masao ellen. Ezt akarja kikerülni, ezért akarja, hogy visszavigyük. Ez stimm, ugye? Igazából nem tudom, hova ment, azt nem volt hajlandó megmondani, így csak a sötétben tapogatózom, de van egy nevem - Leérünk az ajtóhoz és kinyitom előttük. -, aztán meglátjuk, mit sikerül összehozni ebből.
- Ez kínos ügy - szólal meg Teruki. - Raktari kilépett Asame testőrségéből, ráadásul egy idegen alvilágival állt mindvégig kapcsolatban, amiért nem lesz megdicsérve.
- Tudom, ez a kör most enyém a yakuzátoknál. Masaot én is meg akarom védeni, a többit meg majd valahogy megoldom. Még nem tudom, hogy, de Deon segíteni fog. Egyébként, Yoshi, ha túlvagyunk ezen, komolyan el kell beszélgetnünk megint - közlöm vele jéghidegen, szinte vágva. Kezd elegem lenni abból, hogy nem csinál semmit, de azt nagyon jól. - Meddig lesz eszméletlen?
- Fél óra? Annyi biztos - teszi hozzá az idősebb testőr. - Asame nem fog belebonyolódni egy ilyen ügybe, Deont pedig hagyd ki ebből. A kölyök nem beszámítható és bekavarhatsz rendesen nála.
- Akkor mit kéne tennem? - veszek vissza minden ellenállást. Rendben, ők a nagyokos testőrök, akkor tessék! Lassan elérünk az autóig és Yoshi bepakolja hátra Raktarit, majd ő is beszáll, így kettesbe kerülünk Teruval végre, aki természetesen lopva kémleli a környéket. Én is odafigyelek most mindenre. - Szerinted?
- Csak egy hülye megy így neki egy yakuzának és egy még nagyobb megy támogatni. Masao vagy tud valamit, vagy olyan bolond, mint Tatsuki.
- A yakuza nem idevaló, Kawanonak hívják, ennyit tudok róla - közlöm nyugodtan -, Masao meg... Az a kurva lelkiismerete... Az a kölyök még Deonnál is nagyobb színész, szóval a fasz kivan vele. De Masaonak van szíve sajnos, vagy nem sajnos... Mindegy. Akkor is kell valamit csinálnom.
- Uhfp! Kawano nem nagykutya, de harapós. Hasonló Asahitohoz, csak nem lázadó típus. Asame nem fog nekimenni, főleg nem egy kölyök miatt. Ez nem az ő ügye és nincs köze se hozzá - magyarázza komolyan. - Nem tudom, mit kéne csinálnod, vagy másnak. Ez egy olyan helyzet, amiben nincs jó lépés.
- Ő is megvédett, tartozom neki - közlöm be nagyon komolyan. - Ki kell találnom valamit, de menjünk, mert Tarit valahova olyan helyre kéne rakni, ahol nem tehet kárt magában és meg tudjuk fogni. - Elindulok és beülök az anyósülésre, majd Teru is mellém kerül a volánhoz és indít.
- Ha úgy vesszük, Raktari tartozik a legtöbbel neki és még őt sem engedtük beszállni a buliba. Egy olyan tippem még van, hogy Tatsuki klánjából talán valaki tehet valamit, de kétlem, hogy bárki nekimegy egy yakuzának, főleg a Kitamurával vívott háború után.
- Tudom, Teru, de várni sem könnyű - mondom meg komolyan. - És érzem, hogy segíteni kell, valami azt súgja, hogy kell. Értesz? - kérdezem meg komolyan, miközben megszemlélem Yoshit és Tarit. Yoshimi persze magába zuhanva ül. Újabb bukott kör, ez van. Majd később... Tari meg mintha aludna, de remélem, ez kitart hazáig, bár hátranyúlok és lenyomom az ajtaja mellett a zárógombot.
- Nézd, ez tipikusan az a helyzet, mint amikor valaki parázson jár. Vagy sikerül neki, vagy kicsit mellélép, vagy szétégeti a talpát - hozza a példát. - Te annyit tehetsz, hogy utánarohansz és ezzel biztosan szétégeted a talpad. Mindenki más is valószínűleg így áll hozzá, ezért nem várható el senkitől, hogy ebben a helyzetben Masao segítségére siet.
- Tudom, de ismersz - mondom csendesen, kifelé nézve az ablakon. - Nem tudom, mit kéne tennem és ez frusztrál. Ráadásul Raktarival sem lesz könnyű és még valahogy Asaméval is rendeznem kell ezt. Ez a nap is remek lesz.
- Mit akarsz Asaméval úgy mégis?
- Mégis hogyan akarod titokban tartani, hogy Raktari őrjöngeni fog? - kérdezek be. - Vagy szerinted majd eltusoljuk?
- Ezzel nehogy Asaméhoz rohanj! - mondja elmosolyodva. - Tarival elleszünk, maximum megkérem Ryuuichit, hogy tegye helyre a fejét. Egyelőre azonban azt kéne tudnunk, hogy van. Yoshi? - szól a srácnak és a visszapillantóban ránéz.
- Lesz egy hatalmas puklija, de ezen kívül nincs gond. De már mocorog, lassan fel fog kelni. - Színtelen a hangja. Nem tetszik, így megfordulok és ránézek. Az arca is sápadt.
- Nem lesz gond - mosolyodom el halványan. Mégsem járja, hogy mindenki mást is kiütök, csak mert dühös vagyok.
- Te, Yoshi... azt pontosan tudom, hogy egy olyan kupán vágástól mennyire nem fogja magát optimálisan érezni a másik. Azt viszont nem, hogy Raktari mennyire jött rendbe azok után, hogy úgy távozott a házból, hogy ha nem engedi Ryuu, akkor főbe lövi magát három napon belül. Erről tájékoztass lécives, ne a hülyeségről! - kéri komolyan. Teru nálam nyert!
- Kibékültünk - közli zavartan, de csak intek neki, hogy folytassa. - Azt hiszem, lassan visszatalál magához, bár ez most nem tudom, merrefelé fogja mozgatni. Kezdett minden visszaállni, már mosolygott, viccelődött, összebújva aludtunk, megbeszéltünk sok mindent. - Elakad a szava, de szerintem csak miattam, pedig most nem kéne. Tisztában vagyok sok mindennel, Masao felkészített.
- Rendben. És veled mi van? Árnyéka vagy önmagadnak.
- Csak Tari, meg Jeremy, meg Masao, meg... Áhh, hagyjuk, jó? - kéri Terut, csak elfelejtkezik rólam.
- Fejtsd ki! - utasítom.
- Tari kisétált volna az ajtón Masao miatt és elmegy meghalni... közben te ott pattogsz, mint a nikkelbolha, és olyanokat vágsz a fejéhez, amitől meg tudnálak fojtani... ő meg elkezd búcsúzkodni, pedig még alig békültünk ki, majd azt mondja, hogy rád vigyázzak. Elég paradox és elég szarul jön ki - közli kissé akadozva. De legalább lehet vele kezdeni valamit. Felnézek Terura, remélve, hogy most tud mondani valamit és nem nekem kell.
- Sajnálom, de a probléma ennél mélyebben gyökerezik, Yoshi - szólal meg az idősebb testőr, miközben belepillant a visszapillantón keresztül Yoshimi szemeibe. - Valahol ott indult hanyatlásnak benned valami, hogy kutyává kezdtél válni. Azóta gyengülsz.
- Tudom - sóhajt fel, nekem meg sok minden megfordul az agyamban. - Csak nem értem. - Ez pont nem volt a listán, hát remek.
- Nagyon feküdj rá a kiderítésére, mert semmire nem vagy használható lassan - kéri komolyan, határozottan, sértő élek nélkül. - Raktarit nem lehet egy kérlekkel megállítani, ha arról van szó, hogy egy barátjának szüksége lehet rá. Túlragozhatod, hogy Masaonak hívják és évek óta ismeri, sose beszélt róla, de felesleges. Tarinak fontosak a barátai, főleg egy olyan, aki régóta kitart mellette. Értünk is ugrana gondolkodás nélkül - teszi hozzá. - Nem tetszik az, ami veled van. Nem visszafejlődsz, hanem sorvadsz, mint testőr.
- Teru... mi van, ha nekem ez nem megy? Ha képtelen vagyok kezelni egyszerre az érzelmeket és a tetteket? - kérdezi és érzem a hangján, hogy ez tényleg aggasztja. Akkor... Nem.
- Ezt most azonnal hagyd abba! - csattanok fel. - Te igenis jó vagy, tanulékony, még Masao is látott benned fantáziát, ha egy kicsit képes vagy összeszedni magad! - villan meg a szemem. - Innen már nem szabadulhatsz, szóval kapard fel magad és küzdj! - Yoshi csak bámul, mintha eddig nem tűnt volna fel neki, hogy itt vagyok. Egyre jobban néz ki ez az egész.
- A küzdőszellemed valóban megdöglött. Hajdanán pont az tetszett benned mindenkinek, hogy kiálltál azért, hogy Asaméhoz kerülj és ne csak unalmas kísérgetésekből állhasson az életed, hanem valódi izgalmakat élhess meg, igazi harcokat, amikben odaveszhetsz. Ez hova lett? Csak még több lehetőséget kaptál ezekre, mégis hanyatlasz. Miért gondolod, hogy nem megy? Korábban ez a gondolat mintha nem létezett volna benned. Mi bizonytalanított el? Mi miatt dőltél meg a hitedben? Mert ez már az önmagadban való hitig lenyúlik.
- Majdnem meghaltam - nyögi ki és érzem, hogy most arról van szó, hogy mi van belül, benne mélyen.
- Én is. Sőt, hajszálra voltam tőle, hogy nyomorékká váljak és ha valami rosszul sül el, még mindig lehetőség a tolószék. És? Vonuljak vissza és dédelgessem a félelmemet?
- Nem - válaszolja elszontyolodva. - De én képtelen voltam ezt feldolgozni. Félek és rettegek, ez pedig a munkám rovására megy - mondja ki végre, mi a gond.
- Tegyük fel, hogy kilépsz, felhagysz a testőrködéssel és szabadulsz, mint kutya. Mihez kezdesz? - kérdezi türelmesen, komolyan.
- Nem tudom - válaszol némi idő után. - Lógok a levegőben, mert mihez kezdenék?
- Hát látod ez az. Gyerekkorod óta ezt tanultad, erre készítettek fel, átestél a vizsgákon, teszteken, éltél már meg durva kiképzéseket, bukhattál már ki elégszer. Ha nem akarod ezt csinálni, az elfogadható érv, vagy ha mást akarsz, de az nem, hogy meghátrálsz. A félelemmel szembe kell menni. Mindigis benne volt a pakliban, hogy odaveszünk - kezdi új lendülettel, továbbra is türelmesen, nyugodtan. Nem ideges még a dugók miatt sem, amikbe sorra belekerül a kocsi, s pillantása is ide-oda cikázik. Teljesen oda tudok lenni érte, persze nem szexuálisan. - Még maga Asame is irtotta a testőreit, ha olyanja volt, szóval még csak a házban sem volt egy életbiztosítás lenni. Ha te voltál szolgálatos és elszúrtad, a főnöknek meg elmentek otthonról, lelőtt, ennyi. Ezt tudtuk, ha nem is előre, de tudtuk. Akkor? Mitől volt más az az eset, mint bármelyik másik?
- Nem tudom, de más volt. Mert átvágtak, becsaptak és elárultak. - Nem néz rám és ebben a pillanatban hasít bennem végig a tudat, hogy Yoshi azért van ki, mert nem védtem meg, mintha ott sem lett volna. Lesápadok és visszahúzom a fejem.
- A saját társaink fejtetőtől talpig elfedve rángattak ki anno minket az ágyból, ordítoztak velünk és vetettek alá különféle kínzási, vallatási és megtörési módszereknek. Én is csináltam veletek, ami után persze nem voltatok jól, de túlléptetek rajta - mondja egyszerűen. - Nem csak azért éltem bele magam a feladatba, mert Asame vagy Ryuuichi megnyúz máskülönben, hanem mert végig az lebegett előttem, hogy minél rohadtabb módon kicsikarom belőletek a szart is, annál jobban fogjátok tudni elviselni, ha egyszer ellenséges kézre juttok és talán nem idegroncsként jöttök vissza, hanem néhány lelki sebbel, amit lehet kezelni.
- Azért én rendesen tartottam tőled - szólal meg csendesen Raktari. A srác a fejét fogja, hunyorog, de nyugton van.
- Ezt hogy érted? - szalad ki Yoshi száján a meglepett kérdés, miközben észre sem veszi, hogy simogatni kezdi Tarit.
- Terunak mondtam - válaszol óvatosan elhúzódva Yoshimitől. - Akkora frászban voltam, hogy nem fogtam fel, hogy ő nyomorgat, de mikor kivilágosodott, komolyan gondolkodtam rajta, hogy keresek egy másik szobát.
- Észrevettem - jegyzi meg egy félmosollyal.
- Ezt most miért így mondod? - Huh, ez jó lesz így, legalább megküzdhetek a hányingeremmel egyedül.
- Mert utána pár napig nem lehetett aludni tőled?
- Nem lehetett aludni tőle? - kérdezi meg Yoshi is, mire nem tudom visszafogni a nevetést. Ezek nem normálisak.
- Na igen, aki horpaszt, mint akit agyonvágtak... - tesz megjegyzést másik barátjának is Teruki.
- Szóval mit csinált Raktari? - kérdezem meg végül én, megint kilesve rájuk.
- Forgolódott, vergődött, vagy csak ült az ágyban és bámult ki a fejéből.
- Teru. Nem akarsz új szobát keresni magadnak? - A kérdésre a szólított egyből meglepetten, gyanakodva és riadtan bámul Raktarira a tükrön keresztül. - Nem azért kérdeztem! - vágja rá sértetten. - Jesszus, na hadd szálljak ki!
- Ha arra gondoltál, hogy túlélek-e négy-öt estét alvás nélkül miattad, akkor túl, ezért nem keresek új helyet magamnak. Ha valami másra, akkor már évekkel ezelőtt tisztáztam veletek, hogy ti mentek a fenébe.
- Én elvesztettem a fonalat - közlöm be kuncogva. - Most ki nem akar kivel és miért aludni? - próbálom összeszedni magam. Már haragudni se tudok senkire, mert valahogy olyan furcsán jó a hangulat.
- Mikor kiszúrtam, hogy két meleggel sikerült egy szobába kerülnöm, közöltem velük, hogy addig alszanak a szobában, amíg ezt a részét az életüknek a küszöbön kívül hagyják - válaszol Teruki, Raktari viszont értetlenül néz mindig másra.
- Szerintem Tari nem erre gondolt - enged fel Yoshi is kissé. - Olyan furcsa képet vág.
- Én értettem félre őt. Azt hittem, szerelmi fészket akar a szobánkból.
- Eszemben sincs! - vágja rá hevesen Raktari. Már nem is fáj a feje?
- Ez megnyugtató.
- Akkor már én sem értem. Miért kéne Terunak eltűnnie? - kérdezi meg Yoshi végül, feladva a harcot, hogy ezt kibogozza. Nem gáz, hogy én sem vagyok evvel tisztában.
- Burkolt megfogalmazása volt a “Menj a francba!” felszólalásnak, amit mondtam. Egyébként csak azért, mert ha kivagyok, nem tudok aludni, szóval ez nálam teljesen normális, így amennyiben ez gondot okoz valamelyikőtöknek, gondoljátok újra a szobafelosztást.
- Majd megint kiköltözöl a kanapéra - ajánlja be elmosolyodva Teruki.
- Dehogy költözik - vigyorodik el Yoshi. - Szépen megtanulsz úgy aludni, mint én. - Mire Teruki elröhögi magát.
- Borzasztóak vagytok - közlöm be. - Teru velem alszik - nézek fel rá angyalian. Raktari szeme nagyra kerekedik erre. Hm... Akkor ő nem tudja, hogy velem aludt párszor? Jah izé... Honnan tudná?
- Na mesélj csak! - szól barátjára, amint szóhoz bír jutni. Azt hiszem, most elszóltam magam.
- Be ne induljon a fantáziád, mert a kutyáknál kereshetsz magadnak kényelmes ólat, ha befogadnak! - figyelmezteti morogva Teruki őt, de aztán csak elmosolyodik halványan.
- Nem másztam rá - közlöm gyorsan. - Csak nem aludtam jól és Teru velem maradt - védem be a testőrt.
- Azok után, ahogy engem kiosztott anno, kétségem sincs afelől, hogy laposra ver, ha bepróbálkozol nála, ez pedig kétlem, hogy változott volna.
- Nem változott - erősít rá az érintett Raktari állítására határozottan.
- Csak egy kicsit, engem már nem laposra akart verni, hanem ájulásig, vagy valami hasonló. De ez lehet, már második este volt - gondolkodom el látványosan.
- Megfontolandó, melyik szobában rosszabb, az, amelyikben te használsz alvósmackónak, vagy az, amelyikben ti vagytok.
- Úgy számolsz velem, mintha...
- Nem kérdés, hogy visszajössz a testőrségbe - vág közbe határozottan Teruki.
- Hirotonál gondoltam munkát vállalni - vág ő is közbe.
- Miért?
- Csak.
- Olyan nincs. Miért? - makacskodik az idősebb testőr.
- Nincs pofám visszamenni.
- Túlleszel rajta.
- Nem akarom, nem érted?
- Leadhatnál egy kicsit, túl erősek a huzalok, amikkel kötöd magad - sóhajtja Teruki, ezzel pedig úgy tűnik, el tudja gondolkodtatni ifjú barátját. - Térjünk vissza az eredeti témához - javasolja aztán. - Becsaptak - mondja a visszapillantó tükörben Yoshimire nézve. - Ez miért ilyen jelentős?
- Nem tudom, csak... akkor túl sok volt minden, olyan, mikor telítődik egy pohár és nincs tovább. Azóta furcsán érzem magam, furcsán gondolkodom mindenről és olyan szorongó itt benn - mutat a mellkasára. - Nem tudom, kiben bízhatok, ki az, akinek számítok. - Szerintem most üvöltene rólam a döbbenet, ha hagynám kiülni az arcomra. De inkább nem. Kicsit fáj, sőt, nem is kicsit, de ezen túl kell lépni, mert Yoshiból jó kutya lesz, ha átlökjük ezen.
- Ha valamit megtanulhatsz az életben - szólal meg Raktari -, hogy akiben igazából, teljesen és mindig megbízhatsz, az saját magad. Mindenki más kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem állhat vagy egyszerűen nem áll melléd, cserben hagy. Nem azért, mert nem vagy neki fontos, nem szeret, hanem mert a helyzet úgy hozza. Lehet, hogy erre nincs magyarázat, nincs bocsánat, de biztos vagyok benne, hogy lenne olyan szitu, amikor te sem azon agyalnál, másnak hogy segíts, hanem a magad életét mentenéd. Mert ez a túlélési ösztön, amivel mindenkinek rendelkeznie kell. - Miközben magyaráz, a várost figyeli. Csak nézem az arcát, elgondolkodtató, ahogy beszél. - A bizalom kényes, mert általában nehéz megszerezni és könnyű eljátszani, de ez nagyban függ attól is, hogy te mennyire vagy stabil, vagy milyen erős a hited. Hogy a pohár példánál maradjunk... Azt mondod, neked túltöltődött a pohár. Viszont van melletted kapásból három, amelyikbe még lehet tölteni. Hol a bizalom, a biztos tudat, hogy ezt megteheted? Rászolgáltunk arra, hogy visszavond, vagy sosem volt? Ezért is kényes a bizalom... könnyű megrengetni és összezavarni vele az embert. Nem kell válaszolnod - mondja meg komolyan, most már Yoshimire pillantva -, szemléltető volt.
- Nem - válaszolja elszontyolodva. - De én képtelen voltam ezt feldolgozni. Félek és rettegek, ez pedig a munkám rovására megy - mondja ki végre, mi a gond.
- Tegyük fel, hogy kilépsz, felhagysz a testőrködéssel és szabadulsz, mint kutya. Mihez kezdesz? - kérdezi türelmesen, komolyan.
- Nem tudom - válaszol némi idő után. - Lógok a levegőben, mert mihez kezdenék?
- Hát látod ez az. Gyerekkorod óta ezt tanultad, erre készítettek fel, átestél a vizsgákon, teszteken, éltél már meg durva kiképzéseket, bukhattál már ki elégszer. Ha nem akarod ezt csinálni, az elfogadható érv, vagy ha mást akarsz, de az nem, hogy meghátrálsz. A félelemmel szembe kell menni. Mindigis benne volt a pakliban, hogy odaveszünk - kezdi új lendülettel, továbbra is türelmesen, nyugodtan. Nem ideges még a dugók miatt sem, amikbe sorra belekerül a kocsi, s pillantása is ide-oda cikázik. Teljesen oda tudok lenni érte, persze nem szexuálisan. - Még maga Asame is irtotta a testőreit, ha olyanja volt, szóval még csak a házban sem volt egy életbiztosítás lenni. Ha te voltál szolgálatos és elszúrtad, a főnöknek meg elmentek otthonról, lelőtt, ennyi. Ezt tudtuk, ha nem is előre, de tudtuk. Akkor? Mitől volt más az az eset, mint bármelyik másik?
- Nem tudom, de más volt. Mert átvágtak, becsaptak és elárultak. - Nem néz rám és ebben a pillanatban hasít bennem végig a tudat, hogy Yoshi azért van ki, mert nem védtem meg, mintha ott sem lett volna. Lesápadok és visszahúzom a fejem.
- A saját társaink fejtetőtől talpig elfedve rángattak ki anno minket az ágyból, ordítoztak velünk és vetettek alá különféle kínzási, vallatási és megtörési módszereknek. Én is csináltam veletek, ami után persze nem voltatok jól, de túlléptetek rajta - mondja egyszerűen. - Nem csak azért éltem bele magam a feladatba, mert Asame vagy Ryuuichi megnyúz máskülönben, hanem mert végig az lebegett előttem, hogy minél rohadtabb módon kicsikarom belőletek a szart is, annál jobban fogjátok tudni elviselni, ha egyszer ellenséges kézre juttok és talán nem idegroncsként jöttök vissza, hanem néhány lelki sebbel, amit lehet kezelni.
- Azért én rendesen tartottam tőled - szólal meg csendesen Raktari. A srác a fejét fogja, hunyorog, de nyugton van.
- Ezt hogy érted? - szalad ki Yoshi száján a meglepett kérdés, miközben észre sem veszi, hogy simogatni kezdi Tarit.
- Terunak mondtam - válaszol óvatosan elhúzódva Yoshimitől. - Akkora frászban voltam, hogy nem fogtam fel, hogy ő nyomorgat, de mikor kivilágosodott, komolyan gondolkodtam rajta, hogy keresek egy másik szobát.
- Észrevettem - jegyzi meg egy félmosollyal.
- Ezt most miért így mondod? - Huh, ez jó lesz így, legalább megküzdhetek a hányingeremmel egyedül.
- Mert utána pár napig nem lehetett aludni tőled?
- Nem lehetett aludni tőle? - kérdezi meg Yoshi is, mire nem tudom visszafogni a nevetést. Ezek nem normálisak.
- Na igen, aki horpaszt, mint akit agyonvágtak... - tesz megjegyzést másik barátjának is Teruki.
- Szóval mit csinált Raktari? - kérdezem meg végül én, megint kilesve rájuk.
- Forgolódott, vergődött, vagy csak ült az ágyban és bámult ki a fejéből.
- Teru. Nem akarsz új szobát keresni magadnak? - A kérdésre a szólított egyből meglepetten, gyanakodva és riadtan bámul Raktarira a tükrön keresztül. - Nem azért kérdeztem! - vágja rá sértetten. - Jesszus, na hadd szálljak ki!
- Ha arra gondoltál, hogy túlélek-e négy-öt estét alvás nélkül miattad, akkor túl, ezért nem keresek új helyet magamnak. Ha valami másra, akkor már évekkel ezelőtt tisztáztam veletek, hogy ti mentek a fenébe.
- Én elvesztettem a fonalat - közlöm be kuncogva. - Most ki nem akar kivel és miért aludni? - próbálom összeszedni magam. Már haragudni se tudok senkire, mert valahogy olyan furcsán jó a hangulat.
- Mikor kiszúrtam, hogy két meleggel sikerült egy szobába kerülnöm, közöltem velük, hogy addig alszanak a szobában, amíg ezt a részét az életüknek a küszöbön kívül hagyják - válaszol Teruki, Raktari viszont értetlenül néz mindig másra.
- Szerintem Tari nem erre gondolt - enged fel Yoshi is kissé. - Olyan furcsa képet vág.
- Én értettem félre őt. Azt hittem, szerelmi fészket akar a szobánkból.
- Eszemben sincs! - vágja rá hevesen Raktari. Már nem is fáj a feje?
- Ez megnyugtató.
- Akkor már én sem értem. Miért kéne Terunak eltűnnie? - kérdezi meg Yoshi végül, feladva a harcot, hogy ezt kibogozza. Nem gáz, hogy én sem vagyok evvel tisztában.
- Burkolt megfogalmazása volt a “Menj a francba!” felszólalásnak, amit mondtam. Egyébként csak azért, mert ha kivagyok, nem tudok aludni, szóval ez nálam teljesen normális, így amennyiben ez gondot okoz valamelyikőtöknek, gondoljátok újra a szobafelosztást.
- Majd megint kiköltözöl a kanapéra - ajánlja be elmosolyodva Teruki.
- Dehogy költözik - vigyorodik el Yoshi. - Szépen megtanulsz úgy aludni, mint én. - Mire Teruki elröhögi magát.
- Borzasztóak vagytok - közlöm be. - Teru velem alszik - nézek fel rá angyalian. Raktari szeme nagyra kerekedik erre. Hm... Akkor ő nem tudja, hogy velem aludt párszor? Jah izé... Honnan tudná?
- Na mesélj csak! - szól barátjára, amint szóhoz bír jutni. Azt hiszem, most elszóltam magam.
- Be ne induljon a fantáziád, mert a kutyáknál kereshetsz magadnak kényelmes ólat, ha befogadnak! - figyelmezteti morogva Teruki őt, de aztán csak elmosolyodik halványan.
- Nem másztam rá - közlöm gyorsan. - Csak nem aludtam jól és Teru velem maradt - védem be a testőrt.
- Azok után, ahogy engem kiosztott anno, kétségem sincs afelől, hogy laposra ver, ha bepróbálkozol nála, ez pedig kétlem, hogy változott volna.
- Nem változott - erősít rá az érintett Raktari állítására határozottan.
- Csak egy kicsit, engem már nem laposra akart verni, hanem ájulásig, vagy valami hasonló. De ez lehet, már második este volt - gondolkodom el látványosan.
- Megfontolandó, melyik szobában rosszabb, az, amelyikben te használsz alvósmackónak, vagy az, amelyikben ti vagytok.
- Úgy számolsz velem, mintha...
- Nem kérdés, hogy visszajössz a testőrségbe - vág közbe határozottan Teruki.
- Hirotonál gondoltam munkát vállalni - vág ő is közbe.
- Miért?
- Csak.
- Olyan nincs. Miért? - makacskodik az idősebb testőr.
- Nincs pofám visszamenni.
- Túlleszel rajta.
- Nem akarom, nem érted?
- Leadhatnál egy kicsit, túl erősek a huzalok, amikkel kötöd magad - sóhajtja Teruki, ezzel pedig úgy tűnik, el tudja gondolkodtatni ifjú barátját. - Térjünk vissza az eredeti témához - javasolja aztán. - Becsaptak - mondja a visszapillantó tükörben Yoshimire nézve. - Ez miért ilyen jelentős?
- Nem tudom, csak... akkor túl sok volt minden, olyan, mikor telítődik egy pohár és nincs tovább. Azóta furcsán érzem magam, furcsán gondolkodom mindenről és olyan szorongó itt benn - mutat a mellkasára. - Nem tudom, kiben bízhatok, ki az, akinek számítok. - Szerintem most üvöltene rólam a döbbenet, ha hagynám kiülni az arcomra. De inkább nem. Kicsit fáj, sőt, nem is kicsit, de ezen túl kell lépni, mert Yoshiból jó kutya lesz, ha átlökjük ezen.
- Ha valamit megtanulhatsz az életben - szólal meg Raktari -, hogy akiben igazából, teljesen és mindig megbízhatsz, az saját magad. Mindenki más kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem állhat vagy egyszerűen nem áll melléd, cserben hagy. Nem azért, mert nem vagy neki fontos, nem szeret, hanem mert a helyzet úgy hozza. Lehet, hogy erre nincs magyarázat, nincs bocsánat, de biztos vagyok benne, hogy lenne olyan szitu, amikor te sem azon agyalnál, másnak hogy segíts, hanem a magad életét mentenéd. Mert ez a túlélési ösztön, amivel mindenkinek rendelkeznie kell. - Miközben magyaráz, a várost figyeli. Csak nézem az arcát, elgondolkodtató, ahogy beszél. - A bizalom kényes, mert általában nehéz megszerezni és könnyű eljátszani, de ez nagyban függ attól is, hogy te mennyire vagy stabil, vagy milyen erős a hited. Hogy a pohár példánál maradjunk... Azt mondod, neked túltöltődött a pohár. Viszont van melletted kapásból három, amelyikbe még lehet tölteni. Hol a bizalom, a biztos tudat, hogy ezt megteheted? Rászolgáltunk arra, hogy visszavond, vagy sosem volt? Ezért is kényes a bizalom... könnyű megrengetni és összezavarni vele az embert. Nem kell válaszolnod - mondja meg komolyan, most már Yoshimire pillantva -, szemléltető volt.
- Én is elárulva éreztem magam - kezdek beszélni nagyon halkan, de kifelé bámulva az ablakon -, de a bizalmam Tatsukiban erősebb volt annál, hogy ez elvesszen. Mindennek oka van, annak is volt, több szempontból is, ugyanakkor meg megadta nekem a lehetőséget dönteni, sőt, a bosszúra is. A bizalom is adok-kapok elven működik valamennyire, ráadásul, ha nem mondod ki, hogy megrendült, akkor nem is tudatosul és tenni sem tudsz azért, hogy változzon. - Nem tudom, mit akarok ebből kihozni, már én sem értem, csak beszélek. - Én ugyanúgy bízom benned, mint eddig - teszem hozzá komolyan, őszintén. Nem ez változott meg bennem és Yoshi is rendesen elgondolkodik azokon, amiket mondtunk. Magába merül, mintha köztünk sem lenne.
- Lehet, hogy neked, távol az alvilágtól, ez megrázó, én a... nem, húsz év alatt azért nem, de tizennyolc biztos... Szóval ennyi idő alatt eléggé megszoktam a bizalomjátékok kontra cselek helyzeteket.
- Nem szeretném, ha megtennéd, amin töröd a fejed - szólal meg komolyan Teruki. - Maradjunk annyiban, hogy ezt a kört elvesztetted és mielőtt belendülnél, tedd magad takarékra - kéri Raktarit. Ő mérgesen elhúzza a száját, majd sóhajtva visszadől az ülésre.
- Nekem sem könnyebb - mondom meg neki komolyan. - Próbálok azon agyalni, hogyan segítsek, vagy mit tegyek, de a biztos halálba menni felesleges. Még egy pisztoly sincs nálad, pedig az nem árt ilyen helyzetben. - Nem papolni akarok, de ennek akkor sincs értelme.
- Masao a többi alvilágival ellentétben és rám való tekintettel tart magánál pisztolyt, így az is van nálam - jelenti ki nyugodtan. - A legnagyobb bajom, hogy túl sok idő telt el és nem tudom, hol van.
- Azt én sem, nem kötötte az orromra - válaszolok elgondolkodva. - De ha visszajönnek, megfojtom Akemit. Tegnap este kellett volna kinyírni. - Aztán észbe kapok. - Bocs... csak érdekes esténk volt.
- Milyen értelemben érdekes? - kérdez rá Raktari. - Ne merj szaftos részletekbe belemenni, mert nem állok jót magamért! - teszi hozzá figyelmeztetően. - Ki ez az Akemi? És melyik yakuzának ment neki miatta Masao?
- Akemi egy fotómodell, tizenhét és egy hatalmas kölyök. Elmentünk Masaoval a bárba, ahol először szedett fel, aztán megjelent a szőkeség. Előadta nekünk a nagy halált, én meg belementem a játékba, aminek persze az lett a vége, hogy én kaptam a fejmosást. Mindegy, hülyeség volt... Aztán viszont három fasz megpróbált elhurcolni, mire megjelent Masao és kiütött kettőt, a harmadikat meg én. Akemi meg végignézte. Nekem bekapcsolt az ösztön, hogy ki kéne nyírni, de Masao pillanatok alatt mást döntött és hazaküldte, de ha jól értem, a kölyök nem ment haza, ahogy suliba sem és Masao ráállított valakit figyeltetni. A yakuza Kawano, nekem fogalmam sincs, ő ki, de szemet vetett Akeimre. Ezen mondjuk nem csodálkozom, mert a kölyök tényleg olyan... már szinte mesterségesen szép - próbálom értelmesen megfogalmazni, aztán Raktarira nézek. - A konyhában melyik akasztott ki? Hogy szeretője van, vagy hogy több? - A srác grimaszol, közben előkotorja a zsebéből az ezüstláncot a medállal, s babrálni kezd vele.
- Nekem ez a téma olyan, mint mikor órákig ülsz a sötétben és valaki rád kapcsolja a neont - árulja el. Meg tudom érteni. - Szeretném, ha nem feszegetnéd - zárja le ennyivel. Bólintok, akkor ezt hagyjuk. - Van összefüggés a három fickó és a yakuza közt?
- Szerintem nincs - gondolkodom el azért rajta kicsit. - Három pitiáner srácnak tűnt, akik szórakozni akartak - vallom be. - Nem úgy tűnt, mintha bármi módon, akár csak kicsit is meg tudták volna védeni magukat. A vezetőjük, vagy mit tudom én, szóval aki először kapott el, szinte teljesen bepánikolt, ilyet szerintem yakuza embere nem csinál, akárkivel kerül szembe. Van Kawanonak fia? - kérdezem meg azért bizonytalanul. Bár akkor sem vág össze nekem a dolog.
- Mintha lenne neki... de kicsi, tíz év körüli - válaszol Teruki.
- Akkor ez kilőve, így viszont szinte tuti biztos vagyok benne, hogy nincs kapcsolat. Meg... Akemi feltűnő jelenség, pici, szőke és van benne valami furcsa lágyság. Szerintem annyira nem furcsa, hogy egy yakuza felfigyelt rá, szóval nem hiszem, hogy itt kéne bármiféle kapcsolatot is keresni. Val'szeg úgy döntött, hogy ellógja a napot és belefutott Kawanoba. Ez hihetőbben hangzik.
- Minden negyvenes alvilági pedofil? - kérdezi meg teljesen komolyan Teruki, de én elnevetem magam, de aztán összeszedem a lélekjelenlétem.
- Nem pedofilok - közlöm nagyon komolyan. - Masao meg főleg nem, ő mindenhonnan válogat. - Ezt most úgy kéne, hogy Raktarit ne borítsam ki, márpedig akkor váltani kell. - Mi kerestük őt, Akemi és én is. Mármint Akemi ráakaszkodott, ő meg nem mondott nemet. Én meg...
- Hanyagoljuk a témát - kéri idegesen Raktari.
- Nem akartam sértő lenni - mormolja az idősebb testőr. Ez így nagyon nem lesz jó, ráadásul Yoshi sincsen igazán magánál.
- Raktari! - mondom csendesen Yoshit figyelve, aki továbbra is csak bámul kifelé. - Valamit csinálj vele, nem tetszik, hogy ilyen - kérem őszinte aggodalommal. Még erre sem figyel fel. Ennyire még sosem láttam magába zuhanni, mintha nem is itt lenne.
- Amit ti nem rendeztetek el, azzal én nem tudok mit csinálni - mondja csendesen, de megsimogatja Yoshi karját. Tisztában vagyok vele, de mivel a hangomra nem reagált, így meg kell érinteni, mert különben ebben marad. Mindegy. - Remélem, ezentúl nem rajtam keresztül akartok egymással kommunikálni.
- Nem tervezem, majd leülünk és ezt megbeszéljük - válaszolok neki. - Az nem fog működni, hogy rajtad keresztül beszéljünk úgyse.
- Hm... Mi? - Mint aki álomból ébred, jön fel Yoshi közénk magából. Ennyi most elég is. - Sikerült kimaradnom, mi? - kérdezi kicsit zavartan.
- Nem gáz, de azt hiszem, rövid időn belül le kell ülnünk beszélni - mondom meg komolyan, talán kicsit parancsolóan. - Ez így nem fog működni.
- Mi lenne, ha nem úgy beszélnél vele, mintha igazi kutya lenne? - kérdez rá határozottan Raktari. - Visszavehetnél.
- Bocs, ideges vagyok, nem akartam - kérek őszintén bocsánatot. Ezt most nem így terveztem. - Ezt nem így gondoltam, mármint nem akartam parancsolni. Sajnálom.
- Mind előbb lehiggadunk - javasolja határozottan Teruki, mire bólintok. Igaza van. Aztán végre bele tud lépni a gázba, mert már nem állnak útjában az autók. Hamarosan meg is érkezünk. Ennek nem örülök annyira, de kiszállok, ahogy a többiek is.
- Én Ryuuhoz megyek - jelenti ki Raktari, jelezve, hogy nem kér társaságot. Biccentek, nekem tök mindegy, én csak szeretnék... nem is tudom, mit. Gondolom, Deon a dojoban van, szóval oda nem, de a medence megfelel.
- Nekem kell egy kis idő egyedül - mondom csendesen. - Medence - közlöm be végül Terunak és elindulok a szobám felé. Ha senki nem szól közbe, akkor tíz perc múlva már mozoghatom ki az ideget magamból. Hagynak elmenni, így felrobogok a szobámba és tíz perc múlva már csobbanok a vízben. Legalább van min gondolkodni.
Faszomat a sok hülye alvilágiba. Mindegyik állandóan belekeveredik valamibe, akármilyen indokból is. Most már Masao is felkerült a listára, akik miatt aggódhatok. Fenemód remek érzés, mit ne mondjak! Ahogy szelem a medencét, egyre jobban megnyugszom, de nem jön meg a felengedés. Már Yoshin agyalok, meg azon, hogy akkor most miért is lett vége a kapcsolatunknak. Lehet, már akkor véget ért, ott, mikor nem foglalkoztam vele, csak magának sem ismerte be. Elkeserít a gondolat és összeszorul a szívem, ugyanakkor tudom, hogy jól döntöttem, mert akkor azt kellett tennem. Kiülök a medence szélére és elsírom magam. Talán az segít, ha így próbálom kiadni magamból a dolgokat. Nem tudom, csak próbálkozom. Fantasztikus nap volt a tegnapi és ez segít tovább most, mert tudom, hogy lehet még ilyen. Masaoval a szex fergeteges, ismer, tudja, mit tegyen, hogy elvegye az eszem és megkapjon teljesen. Ezt még akarom, szóval ajánlom neki, hogy ne dögöljön meg, mert akkor megölöm! Na jó, ezen kár agyalni még. Visszaereszkedem a vízbe és nagy sóhajjal vetem bele magam újra a munkába. Jobb, mintha gondolkodnék, legalábbis könnyebb. Majd elmúlik, egyszer, vagy sosem... Mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése