10.

Yoshimi

Megérkezünk, ráadásul az út nagy része ki is esett. Remek, mit ne mondjak! Most még inkább kétségek között vergődöm, miközben mindenki más próbál nyugodt maradni. Lázadok és forrongok belül. Persze nem is én lennék, ha nem sikerülne tovább rontani a helyzeten. Tudom, hogy megbántottam Jeremyt, pedig nem akartam. Ezt érzem, sajnálom. Magamnak sem mertem eddig bevallani, nem ismertem be senkinek sem. Hát most kijött, csak talán a legrosszabbkor.


Raktari és Jeremy rögtön ellépnek, kettesben maradok Terukival és tudom, hogy ő még bőven nem végzett velem, így várom, hogy mi jön még. A fejmosást megérdemlem, szóval hajrá. Barátian átveti a kezét a vállamon és a szobánkba kíséri. Lehuppan a kanapéra húzva magával, de ott elenged. Bízom Teruban, mindennél jobban és tudom, hogy segíteni akar.

- Jeremy vagy Raktari miatt vagy ki? - kérdezi meg.

- Mindkettő - ismerem el őszintén, nagyot sóhajtva. - Raktarival nem lesz könnyű, de egy idő után rendben leszünk. Ha Masao egyben kerül elő, akkor meg pláne. Jeremy meg... nem akartam megbántani és mégis sikerült.

- Mi lenne, ha egyszerűen csak nem reagálnád túl? Jeremy érzékeny, de te sokkal jobban - mondja meg őszintén a véleményét, mire megvonom a vállam. Nem a legjobb reakció, de a szájhúzás sem az. - Egyébként nem vettem észre, mikor bántódott volna meg, ahogy azt sem értem, miért lenne nehéz Raktarival, hiszen évek óta arra várt, hogy veled lehessen.

- Ettől még nem lesz egyszerűbb - mondom meg őszintén. - Lefektettük a szabályokat és elég kemény lesz így. Nem betarthatatlan és természetesen eszembe sem jut nem megfelelni nekik, de azért időbe telik, míg egymáshoz csiszolódunk. De menni fog - mosolyodom el végül halványan. - Egyébként meg ne mondd, hogy nem vetted észre, mikor lesápadt, vagy mikor megremegett attól, amit mondtam!

- Nem meglepő, hogy Raktari még a párkapcsolatot is szabályok közé szorítja - jelenti ki halvány mosollyal. Na igen, végülis jellemző. Ennek ellenére is szeretem, szóval nem számít. - A figyelmem eléggé megosztott volt a kocsiban, Yoshi. Rangidősként figyeltem rátok, Jeremyre és arra, hogy minél előbb biztosan eljussunk a házig. Észrevettem, de mindhárman szarul voltatok.

- Ne haragudj, nem úgy gondoltam - kérek bocsánatot. Nem megrovásnak szántam. - Szegény kölyök, folyamatosan kihullik mellőle mindenki. Ha Masao is kiesik, akkor megint összezuhan, én meg még generálom benne a feszültséget - sóhajtok fel. - Pedig ezt nagyon nem érdemelte meg.

- Úgy viselkedtek egymással, mint két fatális hülye - közli őszintén. Szeretem, hogy ilyen szókimondó és nem fél helyrepakolni. - A problémákat meg kell beszélni, aztán továbblépni. Jó, nehéz, mert szeret téged és fáj neki, hogy könnyedén lecserélted Raktarira, ugyanakkor teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mi van köztetek. Legyél egyszerűen csak a barátja, Yoshi - kér. - Te vagy, aki igazán ismeri őt, én csak ügyetlenkedek vele és amikor szerencsém van, betalálok. Deon nagyon jól helyre tudja rakni, de a srác is paffon van, rá nem lenne szabad építeni. Jeremy tele van feszültséggel, igen, mert fogalma sincs, mi van a szakítás után, hogy viselkedjen veled, feltételezem, retteg attól, hogy mesélsz neki a Tarival közös kapcsolatodról, vagy összebújtok előtte, mert nem tudja, sírna, vagy közétek ugrana, de ezt normálisnak tartom.

- Én sem vagyok abban biztos, hogy ezt hogyan kéne kezelni - vallom be végül némi hallgatás után. - Ha eddig szakítottam valakivel, vagy ő velem, akkor nem éltünk tovább egy fedél alatt, pláne nem az új párommal együtt. Nem vagyok hülye, nem akarom meggyötörni, sem mesélni neki, sem kimutatni, mert tudom, mennyire tud fájni. Egyikünknek sem tenne jót. Azt mondta, hagyjam békén, hogy ne is szóljak hozzá... most meg mégiscsak kéne és nem tudom, mi lenne a jó. Kicsit tartok tőle, hogy valamivel sikerül még inkább padlóra küldeni - árulom el végül. - Meg... állítja, hogy még mindig bízik bennem, de... ez nekem hihetetlen.

- Nem lehetetlen. A bizalom a szerelemmel együtt nem vész el, nem igaz? - kérdezi óvatosan. - Nézd... leküldöd padlóra, aztán felmossuk. Nem lehetetlen sehonnan visszafordulni és ezt valószínűleg pont Raktarin láthattuk. Legalábbis ahhoz képest nagyon jó állapotban van, hogy alig egy hete még az öngyilkosságon gondolkodott - teszi hozzá.

- Nem tudom. Bennem folyamatosan az jár, hogy becsaptam, és mégsem. Meg... számomra furcsa, hogy nem akar minket elválasztani Tarival, hanem hagyja, hogy kibontakozzunk, nem szól érte egy rossz szót sem. Tetézve jönnek a gondok és még mindig kitart, én meg azt lesem, mikor zuhan össze, mert ennyire még nem erős, ezt én tudom. Tartja magát, legalábbis előttünk biztosan. Fel tudnánk mosni, csak milyen áron? Mert én attól félek, de nagyon, hogy belül törik megint össze - árulom el komolyan.

- Ez az igazi szeretet, Yoshi, amikor elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, azzal, akit választott magának, a döntéseivel, hibáival, bogaras és nem bogaras hülyeségeivel együtt - világít rá komolyan Teruki. - Persze, hogy nem akar elválasztani titeket, hiszen látja, hogy akkor csak ellenségeket szerez magának a személyetekben. Nem hülye, csak fiatal. Élesebb a szeme a tiédnél, gyorsan kiszúrta Tari érzéseit, pedig a srác jól leplezte őket, és azt is látja, hogy te mit érzel, ismer téged. Azt akarja, hogy boldogok legyünk, engem is állandóan hajt Mayuhoz - teszi hozzá kelletlenül. Ezen elmosolyodom.

- Tudom, hogy nem hülye, csak... valahol azt érzem, hogy ugyan nem akarja, de mégis mindig ő kerül ki vesztesen az ilyenekből - árulom el csendesen. - Egyébként meséltél is neki róla? Fogadjunk, hogy elérte, és kifaggatott rendesen! - mondom kedvesen. - Ez zavar téged?

- Sokat és jól kérdez, de amire nem akarok válaszolni, arra nem fogok - felel nyíltan. - Ha zavarna, egy szót nem csikarna ki belőlem - teszi hozzá egy halvány félmosollyal. - Le szoktam állítani, amikor úgy vélem, eleget tudott meg a magánéletemről. Miért kérdezed? Nem értem amúgy ezt a mégis mindig ő kerül ki vesztesen dolgot.

- Akihez elkezd kötődni, vagy akit megszeret, az meghal, elhagyja, eltűnik - mondom meg nagyon komolyan. - Csak kérdeztem, mert ismerem és tudom, hogy rendesen bele tud nyúlni a dolgokba, bár bántani sosem akar senkit.

- Vigyázok erre. Egyébként Deont is szereti, a kölyök pedig be van ide betonozva, úgyhogy ő sem általánosíthatja ezt ennyire le. Tatsuki lehet, hogy meghalt, lehet, hogy él, ez a Masao meg ugyanígy vagy meghal, vagy túléli.

- Tudom, remélem, mindkét esetben élve kerülnek elő - válaszolok komolyan. - Jeremy szerintem nem is így fogja fel, vagyis nem így gondol bele. Még mindig képes hinni és bízni, pedig már lassan a negyedik hét is eltelt, szóval én látom drasztikusabban a kérdést.

- Shinji, Deon és Jeremy, ha feladná a reményt és a hitet, hogy Tatsuki visszatér, összeomlik. Deont még Asame meg tudja tartani, de a másik két srác akkor kerül igazán padlóra és félő, hogy nem lesz, aki összetakarítsa és talpra állítsa őket. Shinji megint elzárkózik, Jeremy meg lovalja bele magát minden másba, csak ne Tatsukin kelljen agyalnia. Mi sem kézenfekvőbb, mint egyből fejest ugrani egy másik alvilági mellett? Így érthető, hogy Masao miatt kivan. Idézi számára Tatsukit.

- Nem hiszem, hogy ezért lenne Masao mellett - mondom meg komolyan. - Vele sokkal inkább van miattam, mint Tatsuki miatt, ugyanis a pasas mintha ellentéte lenne a tetoválónak. Oké, meg akart ruházni, de láttad volna, hogy ért Tarihoz, meg hogy kezelt utána. Teljesen normális volt. Ha nem mondja el, kicsoda, micsoda, csak ebből kell ítélni, rá sem jössz. A kölyök inkább a lelkével fordul hozzá.

- Lehet, hogy igazad van és ugródeszka Jeremynek ez a pasi, sőt, végülis reális.

- Mivel bízik benne, hogy Tatsuki visszajön, így nem látom annak értelmét, hogy más alvilágit keressen magának. Meg Masao semleges, nagyon... szóval ilyen téren tuti esélytelen a dolog - mondom meg komolyan.

- Jól van, értem. Jeremyvel foglalkozom, ha lenyugszik egy kicsit. De veled? Veled mi lesz? Tarival nagyjából egyenesben vagytok, de fontos az, hogy a kölyökkel is célirányba állítsátok a kapcsolatotokat.

- Tudom - rázom meg a fejem, aztán a plafont kezdem bámulni. - Csak azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá.

- Mihez is?

- Mit mondjak neki? Hogyan? Mennyire merjek a közelébe menni? Van határ köztünk? - sorolom, ami eszembe jut. - Azt kérte, hagyjam békén, akkor most ne ennek tegyek eleget?

- Kérdezz rá. Ez így jó? Ez így rendben van? Ezt szeretnéd? - teszi fel a példakérdéseket. - Szerinted én hogy alszom mellette? Az első éjszaka sehogy se aludtam - árulja el őszintén, noha csendesen. - Közöltem vele, hogy ez csak úgy vállalható a számomra, ha betartja a szabályaimat és amint megszegi, megruházom és keríthet magának másik palimadarat.

- De ezek szerint betartja, amit ígért - jegyzem meg halkan. - Ne haragudj, hogy ez is a te nyakadba szakadt, most már igyekszem megoldani valahogy, hogy köztünk is legyen olyan viszony, hogy foglalkozni tudjak vele, ugyanakkor elég rendesen kell vigyáznom is ezzel, Raktari komoly feltételeket szabott, amiket be kell tartanom.

- Nem azért csinálom, mert te nem teszed - köti ki. - Rakd rendbe magadban a dolgokat és ha majd újra nekiállsz vele foglalkozni, én akkor is mellette maradok. Elvállaltam vele együtt ezt a szerepet is, és hogy néha muszáj elfogadnom az érzelgősségét, a szeretetéhségét, meg mindent. Olyan időnként Jeremy, mint egy kicsi gyerek, azt meg nem nehéz megölelni, vigasztalni, ringatni, megnyugtatni. Ha öcsémként tekintek rá, ez az egész nem teher, nem gond és mivel betartja az ígéreteit, elfogadja a játékszabályokat, nincs okom visszakozni, elutasítani, messze tolni magamtól. Tudtam, hogy kénytelen leszek nyílt, nyitott, elfogadó lenni vele, ennek tudatában mentem bele ebbe a kutyaságba és egyelőre úgy vélem, építőleg hat a kapcsolatunk ránk és a várható eredményeinkre - fejti ki bővebben a véleményét. - Miféle feltételeket szabott Raktari? - kérdez rá végül csodálkozva.

- Ha Jeremy bármilyen módon bepróbálkozik, rám mászik, vagy ugyanez fordítva, akkor egyrészt elveri, de nagyon, másrészt pedig soha többé nem látom - közlöm nagyon komolyan. - Nem féltékeny, de nem örül neki, hogy így marad a helyzet. Jeremy simán belement ebbe a felállásba?

- Még szép, hogy kivág, ha visszatáncolsz Jeremyhez! - szól rám Teruki. - Az is reális, hogy utána szóba se áll veled többet, vagy egyszerűen lelép. Hogy simán-e? Nem tudom. Nehéz neki, meglehetősen fájdalmas is, de elfogadta. Legalábbis ezt gondolom - teszi hozzá.

- Eszembe sem jut visszatáncolni - vallom be. - Tegnap, mikor csak ültünk vagy feküdtünk egymáshoz bújva, olyan volt, mint a hazaérkezés, hogy na most otthon vagyok és minden rendben van - árulom el komolyan. Tudom, hogy Teru meg fogja érteni. - Nem akarom, hogy Jeremy szenvedjen, de valahol elkerülhetetlen volt ez már.

- Örülök, ha boldogok tudtok lenni egymással. - Látom, hogy Teru agya beindult, de azért örülnék, ha nem okozna ez gondot.

- Teru, nem fogunk kellemetlen helyzetbe hozni, megígérem, Raktarit meg tudod, milyen, inkább kiugrik az ablakon, csak nehogy bármi ilyesmibe keveredjen. Ne parázz, rendben? - kérem komolyan, keresve a tekintetét. - Nem fog megváltozni semmi sem itt, ha marad, ezt a dolgot ide nem hozzuk be, ebben biztos lehetsz.

- Nem várom el, hogy úgy legyetek egymás mellett, mintha semmi sem lenne köztetek, főleg úgy nem, hogy egy szobában laktok - mondja komolyan, a szőnyeget fixírozva. - Irreális volna - teszi hozzá. - Csak... nem szeretném látni... hallani... tudni... ha kamatyoltok. Találjunk ki erre valamit, jó? - kérdezi kihallható félsszel a hangjában. Ha tudná, hogy ha Tarin múlik, esélye sem lenne a dolognak.

- Mindkettőnknek van lakása, ilyet úgyis csak kimenőidőben vagy pihenőben lehet, és akkor meg van autó is... illetve most nincs, de majd visszamegyek a szalonhoz érte. A lényegen nem változtat, ilyenbe tuti nem fogsz beleszaladni, így jó? - kérdezem meg komoly. Ami azt illeti, valahogy úgy érzem, elég hosszú idő lesz ez még.

- Jeremyvel is megoldottad, van elég üres szoba is... Inkább csak legyen a közös szoba ilyen tekintetben tiltott terület - kéri. - Ha őrszolgálaton vagyok, nem zavar, csak nyoma ne legyen! Alkuképes vagyok.

- Rendben van, ezt természetesen tiszteletben tartjuk. A barátunk vagy, ezekre ügyelni fogunk - ígérem mosolyogva.

- Kösz. Igyekszem toleráns lenni, nem bántóan megfogalmazni, amit mondani akarok, szóval ne haragudj, ha ez nem sikerül.

- Tudom, Teru, neked sem könnyű - válaszolok barátságosan. - De ha valami nem oké, azonnal szólj és akkor teszünk ellene. Kölcsönösen megegyezünk. Egyébként... ettől tartanod még nem nagyon van miért - árulom el burkoltan, hátha ez egy kicsit megnyugtatja.

- Ebbe ne menjünk bele - kéri kellemetlenül. - A "még" meghatározhatatlan tartamot jelölő időhatározó, szóval erre nem alapoznék. Abban viszont kétség nélkül biztos lehetsz, hogy ha valami nem tetszik, szólni fogok. - Ezt már jóval magabiztosabban mondja.

- Rendben van, én is így gondoltam. Jeremy meg... Beszélsz vele erről?

- Miről?

- Hogy mi legyen, hogyan akarja tovább, meg hogy hogyan érzi most magát - válaszolok némi hallgatás és gondolkodás után.

- Miért nem beszéled ezt meg vele te? - kérdezi komolyan.

- Mert nem tudom, hogy akar-e látni.

- Ő mondta, hogy beszélni akar veled - emlékeztet. - Gondolom, előtte úszik pár hosszt, amíg végiggondolja, mit és hogy, lenyugszik, aztán felkeres.

- Rendben - válaszolok kicsit kelletlenül. - Kicsit azért félek ettől az egésztől.

- Miért?

- Nem tudom, hogy mi sül ki belőle - vallom be. - Nem tenne jót, ha porig aláznánk egymást Jeremyvel, márpedig ez is következhet.

- Miért tennétek? Mi okod lenne bántani őt?

- Régen is öltük egymást, most meg fáj neki, szóval támadni fog valószínűleg, én meg védeni magam és Tarit, márpedig abból hatalmas vita is lehet.

- Raktarit ugyan miben kéne védeni, Yoshi?

- Nem tudom, Teru, fogalmam sincs. Tudom, hogy hülye vagyok, de nem tudom.

- Azért azt ne felejtsd el, hogy Raktari testőr és férfi, ne bánj vele úgy, mintha gyenge nő lenne.

- Tudom, ráadásul... - Azonnal beharapom a mondatot, mielőtt kimondanám a végét, és elkapom a tekintetem Teruról. Ez pont az, amit nem akar tudni, és majdnem sikerült elszólni magam. Végül csak megrázom a fejem, hogy hagyjuk. Teru is kínosan hallgat, val'szeg fogalma sincs, mit csináljon. - Csak annyira össze volt törve, és most is össze van, amiket meg a házban Jeremy hozzávágott... - Akkor terelem én a témát, bár elakad néha a hangom még.

- Meg tudja magát védeni. Ha a segítségére sietsz, őt tünteted fel gyengének - mondja meg komolyan. - Azt gondolom, remekül reagálta le. Amire kellett, válaszolt, amit nem kellett, nem vett fel.

- Ebben igazad van - hagyom végül ennyiben. - Bár elég szarul jött ki most ez az egész. Mindenki mindenkivel kavart lassan. Remek kapcsolatkör.

- Megnyugodhatsz, én mindhármótokat kihagyom - mondja és megereszt egy óvatos mosolyt. Elkuncogom magam.

- Még az lenne a hatalmas csavar - kacsintok rá, de csak játékból, kicsit oldódva. - Előre jelzem, hogy nem adom Tarit semmiképpen sem.

- Rossz belegondolni is - kapcsolódik be a játékba, ám még mindig nagyon figyelve arra, nehogy megbántson. - Ilyenkor nem tudom eldönteni, jó-e nekem, ha egyformák vagytok a számomra, egyikőtöket sem talállak vonzóbbnak, szebbnek, vagy ilyesmi - árulja el.

- Hát nem is tudom, azt hiszem, nem vagy könnyű helyzetben - kuncogom el magam, de betartva a határokat. - Nehéz döntés, az tuti.

- Áh, jó ez a felállás, ti együtt, én Jeremyvel - dönt végül felengedve, elmosolyodva, mire visszamosolygok rá.

- Ahogy gondolod, már úgyis vele alszol. - Nem akarom bántani tényleg. - Azért durva, hogy fel sem tűnt nekem igazán, csak az, hogy nem vagy itt.

- Eléggé - szúr oda szigorúan, mégis halvány mosollyal. Tudom, de mással voltam elfoglalva. - Néha ránéztem és mikor láttam, hogy vergődik, inkább befeküdtem mellé. Meg mondta is, hogy úgy tud aludni, ha valaki mellette van, úgyhogy beszoktam hozzá - árulja el őszintén. - Sokat foglalkozik veletek. Rajzol...

- Minket? - Hirtelen köpni-nyelni nem tudok, és csak kérdően nézek Terura.

- Többek közt. Elég... furcsa volt látni... titeket. Egyszerre ijesztő és nagyon szép, mert gondosan rajzolta meg a pillanatot... Szóval volt minden bennem, mikor megtaláltam és kimentettem alóla az első alkotást. Aztán jött a többi. Azt gondolom, így dolgozza fel a szakításotokat és minden mást is.

- Ez... ez... ez... - Szóhoz sem jutok, nehezen tudok most erre mit mondani, de összeszedem magam. - Tatsuki eltűnése óta folyamatosan rajzol. Így próbálja kifejezni a gondolatait, az érzéseit, azt hiszem. De azért ez mellbe vágott - árulom el csendesen.

- Engem is - vallja be készségesen. - Ha valamit sose akartam volna látni, akkor az az első kép. Viszont ha ez segít Jeremynek, akkor rajzoljon, persze, én meg inkább nem vagyok annyira figyelmes, amikor előkerül egy kép.

- Mi volt rajtuk? - kérdezem meg, mert győz a kíváncsiság.

- Sokfélét rajzol az a kölyök - sóhajtja. - Az elsőn ti voltatok... Szex közben - magyarázza meg ennyivel, miért érinti nagyon kellemetlenül ez. Hogy mi? - Sok képzelgés van a rajzai közt, amik elárulják, milyennek képzeli el a kapcsolatotokat vagy a jövőtöket. Azok nagyon szépek, tele vannak örömmel, boldogsággal, szerelemmel, játékossággal. De van olyan is, ami valahogy nagyon durva, mintha véste volna. Nekem indulatosnak tűnt az a pár kép, ám nem értek a művészethez, szóval lehet, hogy csak rosszul ítélem meg. Mindenesetre ő sem igazán tudja szerintem, hogy hogyan viszonyuljon hozzád, mert van olyan is, ami gyűrött a rásírt könnyektől.

- Idő kell, míg feldolgozza, de már az is jó, hogy kiadja magából, ha így is. Régen mindent magába pakolt. Most... most nem volt menekülőrohama, ugye?

- Túljutott rajta, mindig megtaláltuk időben egymást.

- Keres téged? - kérdezem meg komolyan. Remélem, igen, remélem, nyit Teru felé és bízik benne.

- Igen.

- Ennek örülök - árulom el komolyan. - Deon sem bír el Jeremyvel, én kiestem és nem nagyon maradt más. Pedig tudom, hogy néha másképp nem tud megnyugodni, csak ha bújik, ha megölelik, ha vele vannak.

- Deon bírjon el magával. Tudomásom szerint Shinjinél is próbálkozik, meg Jeremynél is, de nem mindig van sikerélménye.

- Le kell venni az ő válláról is ezt, mert nem fogja bírni. Ők hárman rendesen megsínylik ezt az időszakot, az biztos.

- Ne csodálkozz - mondja nyugodtan.

- Nem csodálkozom, már én is kezdtem megszokni a helyzetet, bár nem értem a mai napig, mit bírnak rajta annyira. De ez nem az én dolgom, azt hiszem.

- Én azt nem értem, neked mi bajod vele - jelenti ki őszintén. - Durva, kemény, erőszakos, ezt elismerem, de mindhárom srác a legjobbat kapja tőle. Shinji sosem volt rossz, mindig mindenért megküzdött, Tatsuki azonban kegyetlenül jó harcossá tette, megedzette. Deont és Jeremyt inspirálja, és ahogy én látom, Tatsukiban megtalálták a gyeplőt és a féket is. Jeremyre szinte csak Tatsuki képes olyan erővel hatni, hogy a srác meglóduljon, vagy azonnal megtorpanjon, rengeteget erősödött lelkileg és fizikálisan is. Bakarival is beszéltem pár szót, többet nem nagyon lehet vele, és elismerte, hogy Tatsuki egy rohadt szemétláda, de sosem hagyná el és nem azért, mert fél, hogy a nyomára bukkanna. Ezt jó ideig nem értettem, azon a pár edzésen viszont, amin Tatsuki megjelent, megvilágosodott, hogy Bakari voltaképpen a barátja, csak ez nincs kimondva és sosem ismerné el egyikük se. Ha valakinek van barátja, szerelme és odafigyel két bolond gyerekre is, az nem lehet olyan rossz ember, nem?

- Tudom, csak a tény, hogy megöletett volna... Meg az, hogy ha elbukom, Jeremyvel nyírat ki, nekem sok volt.

- Szerintem korrekt, szinte semmivel sem különb az itteni feltételeknél. Asame ugyanúgy lelő, ha csalódik benned, mint ahogy Jeremynek is meg kell tudnia tenni.

- Tudom, csak nekem ezt fel kell dolgozni, vagy nem tudom. Meg eddig a legrosszabb az volt, hogy ő volt az első Jeremynek. Ez most már nem fog gondot okozni, aztán a többit meglátjuk.

- Első? Ja! Oké, leesett. Szerintem nagyvonalakban Tatsuki annyiban más Asamétól, hogy ő nyíltan megmondja, hogy megdöglesz, ha csalódást okozol neki, elárulod, nagyot hibázol, míg Asaménál ezt kimondatlanul is tudtuk. A munkát és a magánéletet keverni pedig nem egészséges. Kövezz meg, de nekem is a munka az első - jelenti ki komolyan.

- Nekem is, nem erről van szó, vagyis mit tudom már én... csak ilyen hülyeségeket gondoltam állandóan, meg rémeket láttam és féltékeny voltam. Ennyi, azt hiszem.

- Pontosan erről van szó. Nagyon megszerettem Mayut, el tudom képzelni, hogy feleségül is vegyem, családot alapítsunk, de ha nem tudná elfogadni, hogy nekem a munka az első és ez a munka, akkor bármennyire is tökéletes nőnek gondolom magam mellé, fájó búcsút veszünk egymástól - közli határozottan. - Nem agyalok azon, kivel flörtöl, kivel fekszik le, míg nem találkozunk. Nem azért, mert hidegen hagy, hiszen cseppet sincs így, de azzal nem veszem elejét egyiknek sem, hogy ezen aggályoskodom. Sőt! A féltékenység a kapcsolat gyilkosa. A bizalom hiányát jelzi, ami nélkül egy párkapcsolatnak pont annyi értelme van, mint egy késnek él nélkül.

- Tudom, ez kezdte ki a miénket is. Nem bíztam benne, pedig nem adott okot kételkedni, én mégis megtettem, ez meg szépen kiölt mindent, azt hiszem.

- Miért nem bíztál benne? - kérdez rá nyíltan Teruki.

- Mert hagyott volna meghalni - közlöm be végül. Hatalmas kínban vagyok, fel sem nézek Terura, mert val'szeg ez hülyeség, csak visszafogni nem tudom magam a kérdésben.

- Mikor is?

- A próbán. - Ennél többet nehezen fogok kinyögni.

- Fejtsd ki, Yoshi! Ha ez ennyire mély nyomot hagyott benned, akkor beszéld ki magadból! - kéri.

- Én... nekem... - Hogyan fogalmazzam meg értelmesen? - Sok mindenre emlékszem félig-meddig, de inkább ködösen. Jeremy... Jeremy beletörődött volna abba, ha Tatsuki megöl. Legalábbis a válasza egyértelműen ez volt. Kérte, hogy ne tegye meg, de ennél többet nem ellenkezett volna - mondom csendesen, kicsit félve Teru reakciójától.

- Mit kellett volna tennie? Vagy mit tehetett volna? - kérdezi meg csendesen.

- Nem tudom... Talán kicsit több érzelmet mutatni, vagy valami hasonló. Rám sem nézett, csak Tatsukit figyelte. Semmi jele nem volt, hogy felfogja a helyzetet és... ha Tatsuki azt mondja neki, otthagy elvérezni.

- Azt mondtad, nem volt jele annak, hogy felfogná, mi történik körülötte. Zavart volt? Félt? Sokkba került? - kérdezget tovább.

- Csak érzelemmentes volt. Aztán itt kimaradt egy rész, vagy álmodtam, vagy nem tudom, de erre nem emlékszem. Aztán már csak a kocsiban tudom, mi történt. Ugyan az ölében feküdtem, de mintha nem akarta volna tudni, mennyire nagy a baj. A szalonban is eltűnt, csak a nyugtatók és a fájdalomcsillapítók miatt bekómáltam.

- Menekült? - veti fel egyszerűen Teru.

- Nem tudom, talán. El tudom képzelni, de tényleg nem értettem akkor semmit, így csak fájdalmak és képek maradtak meg, szabadulni meg nem tudok tőlük.

- Próbáld meg ennyire higgadtan és nyitottan megbeszélni ezt vele, Yoshi. A későbbiekben sem fog jót tenni az, ha ez lezáratlan marad. Lehet, hogy félreértettél egy csomó mindent, vagy jól értetted, de ha tudnád az okát, másképp gondolkodnál a kérdésről. Nem akarok találgatásokba bonyolódni és tényleg az a legtisztább, ha szépen leültök és átrágjátok magatokat ezeken.

- De hogy hozhatnám fel neki? - kérdezek rá komolyan. - Ha ezzel is csak taposok rajta egyet, azzal nem jutok előrébb.

- Ugyan már, Yoshi! Egyszerűen megmondod neki, hogy ezt meg kell beszélnetek és elkezded elmondani, amit most nekem. Nem úgy, hogy "azt csináltad" és "úgy történt", hanem hogy úgy érzed, úgy gondolod, úgy véled! - utasít rendre engem. - Ha nem támadod azzal, hogy azt sugallod felé, hogy az úgy volt, ahogy te gondolod, hanem hagysz neki lehetőséget megmagyarázni, elmesélni, talán előrébb juttok. Garancia nincs, de valószínűleg Jeremyben is tüskék, fájdalmas tüskék vannak abból az esetből eredően, mert akkor kezdett el romlani kettőtökkel minden.

- Ebben igazad van, tényleg azután lett egyre rosszabb - vallom be némi gondolkodás után. - Ő akkor elkönyvelte, hogy meg kell tanulnom elvonatkoztatni tőle, és ezt mindenhol és mindenhogy tesztelte és nevelte belém. Nekem meg ez nem működött.

- Mert a kapcsolatotok záloga az volt, hogy arról senki sem tudja, hogy egyszerű szexkapcsolat, vagy szerelmi viszony, esetleg csak pletyka. De ezt Raktarival is megkapod azzal a változatossággal, hogy ő megver, ha a házban valaki tudomást szerez róla, hogy együtt vagytok. Legalábbis úgy tippelem - teszi hozzá halvány félmosollyal.

- Meg - mosolyodom el én is. - Ezt is letisztáztuk, bár akkor még nem volt szó a házról, de keményíteni fog, ezt pedig el kell fogadnom és el is fogom, Jeremyvel meg megoldjuk ezt a helyzetet, remélem. Fontos nekem az a kölyök, még akkor is, ha nem úgy, mint régen.

- Ez természetes. Raktari meg... - Röviden felnevet. - Fogod te még a vállamat húzni, én már látom... - sóhajtja.

- Ettől egy kicsit tartok én is, de megoldjuk. Meg akarok oldani mindent. - Ezt teljesen határozottan tudom kijelenteni.

- Ez a hozzáállás jó.

- Tudom - mosolyodom el. - Annyit vártam erre, nem fogom veszni hagyni.

- Még jó. Valószínűleg megvernélek - teszi hozzá őszintén, halvány mosollyal.

- Mért akar mindenki laposra verni? - kérdezem, de vigyorgok hozzá, Teruki pedig elneveti magát.

- Nem tudom.

- Ennyire nem vagyok ám rossz! - kuncogok tovább. - Na mi legyen, várunk még, vagy elindulunk valamerre? Nekem elvileg még van papírmunkám így a délutáni műszak előtt.

- Rosszabb vagy - jegyzi meg barátságosan. - Írjuk együtt, én Raktariét csinálom - javasolja.

- Remek ötlet - vigyorodom el és felállok előtúrni a papírkupacból, ami nekem kell, majd visszatelepszem Teru mellé a kanapéra és ölembe véve egy könyvet kezdek el rajta dolgozni. Nem is volt olyan vészes, mint hittem. Túléltem, Teru sem haragszik, és már csak Jeremyvel kell rendeznem ezt az egészet. Teruki nem sokáig marad mellettem, az asztalhoz megy, előkotorja a jelentést és dolgozni kezd rajta. Mindketten másak vagyunk, én mindigis a kanapét részesítettem előnyben ilyenekhez, de ez volt a szép mindig, a három hülye együtt. És talán megint lehetséges lesz.