14.

Jeremy

Ahhoz képest, hogy csak egy teáért mentem, rögtön nekem jött ez a szuper lehetőség is. Úgyis kellett valami, hát legalább lesz. Kicsit sem unalmas így a dolog és Deonnal mindig élvezet együtt dolgozni. Benyitok a szobába, ahol Akeminek lennie kell, de először nem látok senkit, aztán rájövök, hogy az ajtó mellett a falon lapul. Már csak megvonni tudom erre a vállam.

- Mehetünk? - kérdezem meg tőle csendesen. Bólint párat és utánam jön leszegett fejjel.

- Tök jó a kapcsolatod velük... - motyogja.

- Ezt most nem igazán értem - vallom be. - Mire gondolsz?

- Elküldted a fenébe a fiút, Asame meg annak ellenére, hogy rémisztő, lehívott a dojoba - válaszol még mindig motyogva.

- Hallgatóztál? - kérdezem meg mosolyogva. - Egyébként Deon és köztem ez szokásos, mármint hogy beszólunk egymásnak. Asame meg... nem rémisztő, most is csak szívatott minket, egyáltalán nem haragudott.

- Túl sokáig maradtál és kíváncsi voltam, mit csinálnak veled - árulja el továbbra is leszegett fejjel. - Honnan tudod, hogy csak szívatott minket?

- Deon reakciójából, meg mikor azt mondtam, sajnálom, szerintem csak heccelt, mert Deon épphogy vissza tudta fojtani a nevetést. Plusz nincs oka ezen kiakadni, ha látnád, Deon miket művel néha... - vallom be neki. - Meg ha büntetést oszt ki, akkor nem csibeboxra hív a dojoba, bár így is el leszek kalapálva szerintem, de barátságos meccs lesz - árulom el vigyorogva. Azon sem lepődnék meg, ha birkózásba menne át.

- Ti barátok vagytok? - kérdezi meg, majd kinyitja előttem az ajtót és előre enged.

- Deonnal igen, ő az első igazi barátom - vallom be neki. Közben felmérem a terepet odabenn. Masao visszaaludt, ellenben Raktari most ül fel mellőle. - Meglepő ez? - kérdezem még meg a srácot, mert olyan furcsa volt a ez a kérdés. Közben leteszem a tálcát az asztalra és visszafordulok az ágy felé.

- Nem tudom... Furcsa fiú. Tele van az arca pirszingekkel, mindenen nevet és könnyelmű.

- Az első kettő helytálló, az utolsóval viszont nem értek egyet. Ha kell, nagyon is komoly tud lenni és igazi kis yakuzává válni. - Ezt tapasztaltam magam is jó párszor. - Tari, mi a helyzet? - fordulok a sráchoz.

- Még azt sem tudni, mennyi időt vesz igénybe a gyógyulása, de már azon agyal, hogy hogyan ölje meg Kawanot - mondja szemlátomást bosszúsan, Akemi pedig összehúzza magát ennek hallatán és csak félve mer Raktarira nézni. Nem tudom, mit várt, szerintem egyértelmű volt, hogy Masao majd ezt akarja. - Ritkán láttam őt mérgesnek vagy dühösnek, de ez a főnix, amit a bőrébe nyomtak, valami olyasmi a számára, ami miatt úgy áll a kérdéshez, hogy vagy megöli Kawanot, vagy ő hal meg a harcban. Mintha egy rohadt jel elvehetné a szabadságát, amiért élethalál harcolt kellene vívnia... - folytatja feszülten. - Persze valahol megértem... - sóhajtja csüggedtem. - Kérhetek tőled egy szál cigit? Ha jól tudom, te szívsz levendulásat - teszi hozzá.

- Persze, hogy kérhetsz - halászom elő a dobozt. Még jó, hogy hamarabb elraktam, minthogy Akemi nekem jött. Erre nagyon kell vigyázni, mert fontos. - A tied lehet a maradék - teszem hozzá. - Tudod, velem is letisztázta a helyzetet, pedig csak egy hülye félrefogalmazott mondatot sikerült neki kinyögni. Meg láttad, egy hülye kérdésre hogy reagált, pedig semmi olyan nem volt benne. Ez neki fontos... bár azért megverem, ha előtte nem épül fel teljesen - fejtem ki a véleményem. - Ne haragudj a reggeliért, hogy másképp döntöttem, de tudod, hogy nem áll le addig, így meg legalább tudja, mi a helyzet, plusz betartja a pihenést.


Raktari elveszi a dobozt, kihúz belőle egy szálat, majd rágyújt, miközben távolabb lépked Masaotól. Akemi leül a testőr helyére, s bár a földet bámulja, nagyon óvatosan mégis megérinti a férfi kézfejét. Raktari, mikor mellém ér, kupán nyom Nem nagyon, nem is durván, csak mégis azért odasóz a fejemre. Na nézd már! Ma mindenki engem bánt? Mit követtem el megint?

- Nekem akarod bemutatni őt? - kérdezi meg. Elmosolyodom és megcsóválom a fejem. Esetleg jogos volt az a kupán nyomás, de én csak megnyugtatni akartam. - Nálam jobban senki sem ismeri a kitartását és azt, hogy mennyire fontos számára a függetlensége, a semlegessége és a szabadsága. Csendes dühöngés volt a részemről a kifakadás - teszi hozzá, azzal készít magának a teából.

- Annyira nem volt csendes - kuncogom el magam. - De most már kicsit megnyugodtál? - kérdezem meg végül komolyabban. - Jah, ne lepődj meg, összeakadtunk Asaméval, szóval kicsit sokkos - bökök fejemmel Akemi felé. - Nekem meg majd le kell lépnem, mert kaptam egy kihívást Deontól.

- Kicsit. Mi az, hogy összeakadtatok Asaméval? - kérdez rá meglepetten, miközben magához vesz egy hamutartót. - Még jó, hogy szereti nyárson, kissé átsütve a kölyköket - teszi hozzá apró, átfutó vigyorral.

- Az úúúúgy volt... - húzom el a számat vigyorogva. - Szóval beszélgettünk és azt mondtam Akeminek, hogy Kawano szajhának akarta, amit sikerült úgy értelmezni, hogy én annak tartom, így nekem ugrott, csak ugye beindult a reflex és magam alá gyűrtem, mire úgy sikítozott, mint akit nyúznak, Asame meg megjelent a konyhában és egyszer csak a levegőben lógva találtam magam, aztán átcipelt minket egy szobába, meg odahívta Deont. Még szívattak egy kicsit, de mikor átmentem a konyhába, egyértelművé vált, hogy nincs gáz, csak szívózás volt. Akemi nagyon megijedt ettől, pedig nem csinált semmit sem egyikőjük sem. - Most már tök vicces, mennyire beijedtem én is. - Csak a végén sikeresen csőbe húzott Deonnal együtt, így egy óra múlva meccs a dojoban - kuncogok fel megint.

- Nem is sikítoztam - motyog közbe a szőkeség. Nem... csak a fél ház hallotta szerintem.

- Ne késs, ha nem akarod, hogy kilapítsa a fejedet - mondja Raktari, mire aprót bólintok. Tisztában vagyok a szabályokkal. - És azért sose felejtsd el, hogy ő egy yakuza! - figyelmeztet barátságosan. Elmosolyodom, mivel furcsa, hogy itt csevegünk, mintha mi sem történt volna. Valahogy rá nem lehet dühösnek lenni. - Ettél vagy ittál valamit? - kérdezi meg a kölyköt, mire az meglepetten pillant rá.

- Pirítóst.

- Az nem valami sok. Gyűrj be mellé pár koty teát! - kéri határozottan a fiút, mire az megvonja a szája szegletét. - Ha kidőlsz, a te bajod - hagyja rá, ám Akemit ez veszi rá, hogy a kancsóhoz kullogjon és elkészítsen magának egy bögrényi teát. Raktari visszafordul az ablak felé és átsuhan az ajkain egy halvány félmosoly, majd újabbat szív a cigarettájába.

- Nem felejtem el, mindig van valaki, aki emlékeztet - vonom meg a vállam. - De ismerem a játékszabályokat azért. Ugye ha kiteszem a lábam, sem fojtjátok meg egymást? - kérdezem játékosan. - Utána visszajöhetek?

- Amint kilépsz, Akemit kihajítom az ablakon, aztán bezárom az ajtót is, nehogy vissza tudj jönni. Megfelel? - kérdezi meg a fejét csóválva, majd elnyomja a cigarettát és előhalássza a zsebéből az ezüstláncot. - Sok sikert az edzéshez.

- Nézhetem? - kérdezi meg bátortalanul a srác. Meglep a kérdésével, így felé fordulok.

- Asame-samat kérdezd meg - válaszol neki a testőr, de ettől Akemi láthatóan visszaretten. Még mindig azt hiszi, hogy megeszik? - Légy vele tisztelettudó, akkor nem lesz gond.

- De ugye nem én leszek elverve?

- Nem, Asame-sama jobban szereti az olyan ellenfeleket, akiket nem két perc legyőzni.

- Mert Jeremyt nem két perc? - kérdezi meglepetten. Na ez remekül kezdődik.

- Beletelik talán négybe is - heccel nagyon halvány mosollyal.

- Köszi - kuncogom el magam végül. - Szerintem jöhetsz, nem hiszem, hogy megennének érte. Egyébként csak a tisztázás végett, Deonnal tervezünk harcolni, nem a yakuzájával - közlöm Raktarival vigyorogva. - És már megbocsáss, de minimum öt, fejlődöm - veszem le ennyivel a dolgot. - Viszont én lépek öltözni, meg ilyenek. Szóval jössz? - fordulok Akemihez.

- Kétlem, hogy Asame kibírná a tatamin ülve - jegyzi meg Raktari vigyorogva.

- Megyek - egyezik bele, azzal utánam battyog. - Tudsz adni egy laza nadrágot és pólót? - kérdezi meg bátortalanul. - Te legalább nem vagy olyan égimeszelő, mint Masao... - motyorászik magában. Édes azért, nekem megnyerő.

- Bíztass még! - szólok vissza mosolyogva Tarinak. - Szerintem majd jövünk, addig pihenj te is még egy kicsit - kérem pici aggodalommal őt, aztán elhagyom a szobát. - Persze, hogy adok, majd válogatunk neked valamit - mondom kedvesen Akeminek. - Égimeszelő az tényleg nem vagyok. Még szerencse, megvan az előnye kicsinek lenni, hidd el.

- A nagyok könnyen pakolnak... - motyogja.

- Ugyan már! Ha el tudnak kapni, akkor igen. De gondolj arra, hogy sokkal könnyebben menekülsz, beférsz kis helyekre is, el tudsz futni az emberek lába között, beférsz az ágy alá és hasonlók. Minden, amit gyengeségnek tartsz, lehet erő is, ezt Masao mondta nekem tegnap, de nem tőle hallottam először. Feszült vagy? - kérdezem meg azért. Nem tetszik ez a motyogás.

- Igen - mondja meg őszintén. - Asaméval sem szívesen vagyok, de kettesben azzal a testőrrel sem lennék. Nem mehetnék haza? - kérdezi meg komolyan.

- Egyelőre biztosan nem, de ha Masao felébred, meglátjuk, mit mond. De... minden bántás nélkül, szerintem készülj fel arra, hogy már lakni nem mész haza többet - mondom meg neki nagyon komolyan. - Asame nem fog bántani, ezt megígérhetem. Nincs rá oka, most is csak megleckéztetett minket, de nem bántott volna.

- Maximum Masaohoz vagyok hajlandó odaköltözni - közli dacosan.

- Ezt nem velem kell megvitatnod, hanem vele, nekem teljesen mindegy, én csak vázoltam a helyzetet - vonom meg a vállam, azzal beengedem a szobámba. - Bocs a rumliért, max Deon szokott jönni, meg Teruki mostanában, nekik meg mindegy - nézek körbe a szobán. Főleg a rajzcuccaim vannak széjjeldobálva, a többit valahogy mindig rendberakják, de ahhoz nem nyúlnak. - Mondjuk most egy pár napig biztosan itt lesztek, mert ilyen állapotban Masao nem mehet sehova sem.

- Otthon sem jobb, anya szerintem már elkezdett aggódni miattam, mert a telefonomat elvesztettem, szerintem a kocsiban esett ki a zsebemben, mikor leszorított az a barom. Jeremy... szerinted Masao... szóval... ő csak amiatt dühös, hogy megjelölték? De más is volt... - motyogja el földre szegett fejjel, bánatosan. - Szerinted... kiheveri?

- Mi volt az a más? - kérdezem meg csendesen. - Az anyukádat meg szerintem amint tudja, fel fogja hívni. Így szokás, ha jól értettem.

- Én arról nem beszélek - jelenti ki. - Nem szeretném, ha beszélne vele.

- Miért nem? - Elgondolkodom az előző dolgon is, mi az, amiről nem beszélhet... Egyetlen dolog jut az eszembe és nem tudom, hogyan magyarázzam el neki. - Az alvilágban az, amiről nem beszélsz, szokás. Megtörésre, megalázásra, letörésre alkalmas módszer. Engem is... - kezdem, de nem fejezem be. - Fel fog belőle állni, nem lesz ezzel gond - mondom viszont határozottan. Akemi elfordítja a fejét, eltakarja az arcát és elbőgi magát. Őt sikerült vele megtörni, ez egyértelműen kiderül. - Akemi, figyelj rám! - kérem komolyan, elé lépve. - Tudom, hogy kiborultál emiatt, de muszáj, hogy összeszedd magad. Már nincs baj, Masao meggyógyul, fel fog épülni teljesen, te is biztonságban vagy. Lépj túl a múlton. - Milyen könnyű azokat hangoztatni, amit az ember is hallott. - Papírzsepi az asztalon - teszem hozzá kedvesen. - Aztán gyere, válogassunk neked valamit. - Nem is gondoltam, hogy változni fog a helyzet ettől. Csak sír tovább nem messze az ajtótól állva, s a szemeit törölgeti. Na most mi a csudát csináljak? Közelebb lépek hozzá és kitárom a karomat. Nem merem megölelni, de hátha ő akarja, ha igen, akkor jöhet. Már rájöhetett, hogy én semmit nem akarok tőle és ez baráti gesztus. Ellenben el fogunk késni és ki fognak nyírni, ha rövid időn belül nem találok ki valami megoldást. Akemi nem moccan, ellenben nem sokkal később kinyílik rövid kopogás után az ajtó és Deon dugja be a fejét. Már edzőruhában van és értetlenül bámul rám, s jön is befelé.

- Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű menet - mondja elmosolyodva, miközben biccent nekem, hogy mi van, miért sír a kis szőke.

- Nem én voltam - mentegetőzöm, aztán rájövök, hogy ez így hülyeség. - Nehezen viseli a dolgokat, ráadásul nem tudom, hogyan nyugtassam meg - árulom el neki, kétségbeesetten figyelve Akemit. - Bocsi. - Deon megérinti ezután a fiú vállát, de persze az ő kezét is elüti, sőt, még távolabb is lép tőle.

- Héj, nyugi! - szól neki csitítóan. - Min törött el a mécses? - kérdezi, ám a szőkeség neki sem felel. - Közben te készülj, mert Asame megnyúz, ha késünk - kér, mire bólintok és kirakom a ruhám, meg szedek elő Akeminek is valami megfelelőt és az ágyra rakom. Elvonulok a fürdőbe, de nem csukom be az ajtót, hogy halljam őket. - Figyelj, Akemi. Mindenkinek marha nehéz ez az időszak, de ha csak nyafogsz és sírdogálsz, semmi sem fog haladni semerre.

- Te csak fogd be! - Ajaj! Az a gond, hogy a kölyöknek fogalma sincs, hogy mi min megyünk keresztül közben.

- Nem, te fogd be és hallgass rám! - szól vissza a kölyöknek nyugodtan. - Lehet róla szó, hogy szenvedsz, mert pofán fúj a szél is, de akkor azt csináld csendben és egyedül! Itt mi nem azért vagyunk, hogy pesztráljunk, mindenki rég kinőtte a gyerekcipőt és megvan a saját gondunk, úgyhogy kapd marokra a segged! - osztja ki kapásból őt Deon. Na ez most vagy segít, vagy ront a helyzeten, de nem szólok közbe. - Asame kurva nagy gesztust tedd feléd, te meg úgy viselkedsz, mint egy buta gyerek. Nem hiszem, hogy hülye lennél, szóval gondold végig kicsit a szitut!

- Nem kértem meg rá! - vág vissza dacosan Akemi. Vajon én is ilyen voltam? Nem... csak nem... remélem, nem... Még tizenhét évesen sem.

- Végülis visszaadhatunk Kawanonak, mint elértéktelenedett szajhát, hogy ropogósra sütögessen, miközben szétbassza a segged - közli affektálva. - Más alternatíváink is vannak, elég szép vagy, szóval borsos árat fizetnének érted, még licitre is lehetne bocsátani.

- Azt nem! Masao nem engedné!

- Kurvára leszarom, mit nem enged kicsoda - közli vele morogva. Akemi most komoly leckét kap. - Masao csak egy semleges eltakarító, csettintést jelent számunkra a halálba küldeni, ehelyett Asame kimentette a szarból veled együtt, amivel kockázatot is vállalt önmagára. - Eddig bírtam, ezt látni is kell, kész. A nadrágot már meg tudom előttük is kötni, ahogy a felsőt is felvenni, így visszamegyek a szobába látszólag nem törődve velük. - Nekem te ne ugass arról, hogy ezek után ki mit enged, mert simán tartozol annyival, ha már egy gyenge kis pöcs vagy, hogy nyald a yakuzám után a szőnyeget! - Akemi levegőt visszafojtva mered Deonra, én meg elfojtok egy mosolyt. Deon... - Neked itt arany életed van, baszd meg! Senki nem bánt, még istápolnak is, pedig nem lenne kötelező, vedd már észre! Ez nem valami szeretetszolgálat, nem nyitottunk bölcsödét sem, és kibaszott gyorsan pattan a cérna az ilyen faszságokon! Mi bajod van, mondd már meg! - parancsol rá. Mire elhallgat, a szöszi kicsire összehúzta magát. Hallgat, meg sem bír mukkanni. - Én is úgy gondoltam, hogy semmi - jelenti ki Deon. - Most, hogy ezen szépen túlestünk, vedd fel azt a hacukát és ringasd szépen a csípődet a dojoba, mielőtt Asame jön fel értünk! Ha később érünk le, minthogy lejár az egy óra, megnyúzlak elevenen! - fenyegeti meg villogó szemekkel a kölyköt, az pedig rémülten iszkol, majd a neki szánt ruhákat felkapva eltűnik a fürdő ajtaja mögött, ami bevágódik utána. - Imádom ezt csinálni - jegyzi meg elvigyorodva. Most már én is el merem engedni magam és rávillantom a mosolyom.

- Nem tudtam kihagyni, hogy ne lássam - vallom be. - De legalább használt, remélem - mondom meg komolyan. - Ugye a yakuzád még nem dühös ránk, jól éreztem, hogy a reggeli főleg szívózás volt? - kérdezek rá azért.

- Rohadt édes volt, csak azért nem röhögtem el magam, mert indulatban voltam - mondja meg őszintén. - Egyébként kevés olyan ember van, aki nem fagy le teljesen attól, ha harciasan a képébe tolok egy csomó szót - közli büszkén, mire elnevetem magam. Még én is. - A reggeli? Hát... az... Az kurvajó volt! - röhögi végül. - Asame a rendet szereti és az van, amit ő mond, pont, nincs vétójog, max nekem, vagy csak hiszem, hogy nekem, de jót szórakozott rajtatok. Kicsit elvicceltünk vele, hogy Akemit befogjuk harmadiknak, aztán megjelentél - árulja el széles vigyorral.

- Kezdjek féltékeny lenni? - kérdezem meg játékosan, kuncogva. - Utólag amúgy vicces, mennyire betojtam a yakuzádtól, pedig csak egy kicsit volt para a szitu. Ellenben az a felelősség dolog most hogy is van? - fejezem be az öltözködést megigazítva mindent.

- Alám tartozol - válaszol a vállát megvonva. - Ha valamivel megharagítod Asamét, valamit elcseszel, gond van veled, nekem van úgymond jogom megregulázni. Jobban is jársz vele, ha én baszlak le, de jelenleg az én tanuló kutyámnak számítasz - fejti ki bővebben. Bólintok, ez nekem is teljesen egyértelmű. - Miért is lennél féltékeny? - kérdezi meg elmosolyodva.

- Ha már hármasba akarod vinni... - kuncogom el magam és közelebb lépek hozzá. Már csak Akemi hiányzik. - Hm.... szerinted, ha nagyon szépen megkérem a yakuzád, mutat valamit? - kérdezem be végül.

- Kész vagy már?! - kiabálja a fürdő felé, majd rám mosolyog. - Szerintem előbb neked kell mutatnod valamit - közli, azzal mivel nem érkezett válasz, odalépdel az ajtóhoz és bekopog. Megismétli. - Akemi? - Megpróbál benyitni, de zárva. Megszívja magát, hátrább lép és berúgja az ajtót. - Bocs - kér elnézést tőlem, azzal a vállára veszi az egyébként átöltözött fiút, aki persze megint sikítozásba fog. Kezd ebből nagyon elegem lenni. Ez a hang sérti a fülem most már, ráadásul a kutya nem bántotta. Deon közben betartja a zuhany alá a srácot és ráengedi a hidegvizet. Egy darabig még kiabál, végül csak elhallgat. Nagyot sóhajtok és újabb adag ruhát túrok elő a szekrényből, mivel azt hiszem, szükség lesz rá, de ha Akemi elhasználja a Deon-féle ruhatáram, tényleg megruházom. Gondosan lerakom az ágyra az új garnitúrát, aztán csak figyelek. - Vége a hisztinek! - közli határozottan, utasítóan Akemivel. Leülteti a földre, majd törölközőt dob a fejére és elkezdi dörgölni. - Asame és Jeremy elég türelmes, de én nem igazán, én csak kitartó vagyok. Azt akarom, hogy kijózanodj és nem érdekel, mit kell érte csinálnom veled - mondja nyugodtan. - Könnyen sajnáltatod magad, csak rohadtul nincs miért, nekünk meg nem ez a legalkalmasabb időszak, hogy napokig várjunk, míg végre ráeszmélsz, hogy mi a fasz van tulajdonképpen. Meg kell értened, hogy vannak kimondatlan szabályok, amiket még neked is be kell tartanod. - magyarázza, miközben gondosan dörgöli Akemi fejét. - Mi kurvára le leszünk baszva miattad Jeremyvel. Ez szerinted nekünk jó?

- Nem.

- Szerintem se. A ti hülyeségetek miatt szívok, mert nektek baromkodni kell. Nyugodtan, csak azt szokták mondani, ne más faszával verd a csalánt. Mindenhol úgy működik, hogy ha a kicsi elcseszi, a főnök leveri az alatta lévőn, aki aztán az alatta lévőn, míg a kicsi is a nyakába kapja, ami a láncolaton felhalmozódott. Tök mindegy, hogy suli, vagy melóhely, vagy a mi világunk. Ha Jeremy valamit elszar, azért nekem kell elvernem és mivel a barátom, ezt rohadtul nem szívesen teszem, de meg fogom csinálni, mert ez a dolgom és mivel én is kapok a fejemre érte Asamétól. - Ez így igaz, próbálok is ennek megfelelően viselkedni. - Ez az ő birodalma, te vendég vagy, Jeremy alám tartozik, én Asame pártfogoltja vagyok.

- És Masao?

- Ő egy alvilági, és mivel semleges, egyáltalán nem kéne foglalkoznunk vele, amíg az utunkat nem állja, vagy ránk nem tör. Az egyetlen ok, amiért itt van és gondoskodunk arról, hogy felépüljön, hogy az egyik jó testőrünk, Raktari mély főhajtással megkérte a főnökét, Asamét, hogy mentse ki a másik yakuza karmai közül. Ezért majd Raktari szépen teper, hogy leadózza, Masao meg úgyszintén kifejezi mély háláját és elhúz a francba, vagy segít Asaménak lapátra tenni Kawanot.

- Ennyi? - Mennyi? Vagy mi ennyi?

- Mit akarsz még? Nekünk nincs dolgunk sem Masaoval, sem veled. Magasról szarunk rátok, főleg, ha ilyen barom módjára viselkedsz.

- Jeremy valami olyasmi, mint Masao, ugye? - kérdezi motyogva. Már mondtam neki, hogy nem, mi érthetetlen ezen?

- Nem egészen. Jeremy Tatsuki tanítványa, Tatsuki pedig egy nagykutya az alvilágban. Tatsuki összeköt embereket, átfutnak rajta áruk, információkat szerez, tanítványokat képez, területeket birtokol, törvényeket határoz meg, sereget toboroz a harcaihoz, míg Masao csak eltüntet embereket, tárgyakat vagy információkat, nincs semmije, a szava semmit sem ér és szinte mindig egyedül dolgozik. Tatsuki egy vezér, Masao egy senki. - Halvány mosolyra húzom a szám. Ezek szerint nem tilos a kölyöknek kiadni ilyet, akkor jó. Ha Deon mondja el, úgy mindjárt jobb.

- Akkor Jeremy Masao felett áll?

- Nem, Masao felett nem áll senki.

- És tényleg nem mehetek haza többet? - Ezek szerint amit én mondok, az kevés...

- Nem lehetetlen kiszállni a mi világunkból, de teljesen sosem lehetséges. Aki egyszer bekerült, az már valamilyen szinten bent is marad. Részünkről semmi akadálya, hogy hazamenj, de azt tudnod kell, hogy ha eljár a szád, megkeresünk és nem lesz neked jó. Terítsd ki ezt a pólót, vegyél fel egy tisztát és menjünk, mert tényleg szétrúgják a seggünk! - kéri a törölközőt a tartóra akasztva. Akemi átveszi a pólóját és végre elindulunk a dojoba. Persze Asame már vár minket, így is jó tíz perc késéssel futunk be. Kicsit szorongok emiatt, mert cseszettül nem rajtunk múlt Deonnal, de valahol tuti, hogy Asame nem fogja ezt annyira értékelni. Deon megy be először, meghajol a dojo szelleme előtt, mint mindig, aztán belépek én is, és bár nem követek minden hagyományt, de ezt a tiszteletadást igen. Akemi picire húzva össze magát kullog be leghátul inkább, mint egy utánfutó. Asamén a már jól megszokott hakama, mely ha véletlenül letévedtem ide, mikor edzettek, akkor is mindig ez volt rajta. Csak végignéz rajtunk és letelepszik a tatamira. Na ez érdekes... Kérdőn nézek Deonra, majd Akemit keresem meg a szememmel, de ő csak áll az ajtóban leszegett fejjel.

- Nyugodtan ülj le, ahol kényelmes - mondja neki Deon, ő pedig nekiáll bemelegíteni. Követem a példáját, de lopva a kissrácra lesek, aki közvetlenül az ajtó mellé ült le és marha kellemetlenül érzi magát, ez szinte süt az arcáról, a tartásáról, a szeméből. Eldönthetné már, hogy mit akar.


Megvonom a vállam és megfeledkezve minden másról kezdek el koncentrálni. Legalább kicsit kiszakadok abból, ami van. Már szinte rutinból végzem a bemelegítő mozdulatokat, ebből is látszik, hogy túl sokat voltam itt, azt hiszem. Deon bemozgatja minden tagját, előbb a vállait, a nyakát, a gerincét, aztán a lábait is, közben persze lépked befelé gördülékeny mozdulatokkal haladva. Furcsa, hogy mennyire tőle tanultam el a dolgokat, mert ha nem is ugyanúgy, de hasonlóan csinálok sok mindent. Ezen elmosolyodom, hiszen nem kéne agyalnom, most mégis ezt teszem. Leguggol, aztán felrúgja magát és átfordul a levegőben, majd nekirohan a falnak, fellép rá és átfordul a levegőben. Azt hiszem, ez a kedvenc módszerei közé tartozik. Közben olyan mozdulatot tesz, mint aki elvágja valakinek a torkát. Utána, mintha tényleg lenne ott valaki, elsiklik mellette és bemutat egy tigrisbukfencet, majd a szemembe néz. Vegyem kihívásnak? Hát jó! Megforgatom még egyszer a nyakam, rúgok kettőt, ezzel megmozgatva a lábamat is, aztán nekilódulok. Egyelőre nem Deonnak megyek neki, nézzünk egy kis erőfitogtatást innen is, ha már neki szabad. Nekifutásból fél kézről rugaszkodva fordulok át és nyílegyenes rúgással érkezem a falnak, majd mellérakom a másikat is és visszafelé rugaszkodva lövök ki, megfordulva a levegőben, szinte úszok. Ezt az érzést imádom, nem cserélném le semmire sem. Majd szépen két lábra fordítom magam, mikor elvész a magasság és Deon mellé kerülök, végül rávigyorgok.