13.

Deon

Reggeli edzés a lepedőn, majd kiharcolása annak, hogy Asame ágyba hozza a kávét és az elpusztítása után folytassuk az ágytornát pipálva. Pontosabban mégsem, mert kirendel a szobából alighogy a konyhához érhetett. Mormogva kaparom össze magam, veszek alsónadrágot és pólót, majd út közben megigazítom a hajam, hogy csak annyi legyen levágós, hogy az ágyból másztam ki, az ne, hogy mi előzte meg. Meglepetésemre Jeremy és egy ismeretlen kölyök okozhatta a fennakadást, s hogy szóra bírjam a rosszfiúmat, megjegyzést teszek neki, de csak nehezen bukik ki, mi a franc történt mégis. Jót röhögök az egészen, nem is értem, mi a szarér' veszi ezt ennyire komolyan, de hát Asame is olyan, mint néha az időjárás: nehezen kiszámítható. Persze így imádom.

- Akkor majd jól megfáznak és kínlódhatnak a betegségtől - mondom neki vidáman, mikor elhagyjuk a szobát. Hagyom neki megcsinálni a kávénkat, ha már meggyőztem róla, hogy ma ő a soros, leülök a helyemre az asztalnál.

- Mondd azt, hogy nem érte meg a látványt a dolog. - Hát ezen rohadt jót röhögök. Baszd meg, Asame, imádlak! Csak te lehetsz ennyire gonosz... Percekig röhögök rajta és muszáj elismernem, hogy tökéletesen igaza van, a hüvelykem felmutatom csak, ezzel is értékelve a produkcióját. Nem kisebb hatásvadász, mint én, csak az eszközei mások.


Helyet foglal ő is, aztán elkezdjük meginni a kávénkat. Természetesen egy szál cigi is kijár, én pedig visszaidézem Akemit. Valóban elég jól néz ki, bár sokat segítene rajta, ha lenyugodna és nem sírná ki a szemeit, ám ha ennek ellenére is tetszetősnek találtam, csúcsformában csak még vonzóbb lehet.

- Akemi nagyon szép - jegyzem meg -, nem csodálom, hogy lecsaptak rá.

- Nekem Akemi már túl pici kategória, félnék, hogy eltűnik alattam - heccel, mire vigyorba szalad a szám. Oké, akkor nem csak nekem fordult meg ilyesmi a fejemben. - Bár nem kell nagyon térdelnie... - tűnődik el.

- Gyűlnek itt az olyan fiúk, akik jók lennének harmadiknak - mondom vigyorogva. - Alattam nem tűnne el - jelentem ki rafináltan.

- Én meg majd nézhetem a műsort a kezemet használva, nem? - Felröhögve bólogatok. Anno pont így gondoltam, mikor kigondoltam a hármast, igen. - Bár ha jobban belegondolok... simán le tud szopni, míg te megrakod a csinos kis seggét. - Erről van szó. Remekül szórakozom, Asame is macskamód elégedettnek tűnik, így mikor Jeremy megjelenik, szívesen a fejébe néznék, hogy mire gondol, mert az arcán sokféle minden van. Erősen úgy fest, mint aki szeretné laposkúszásban megtenni a távot vélhetően a gőzölgő teáért, amin jót mosolygok.

- Nyugi, nem eszünk meg még mindig - mondom neki.

- Akkor is ciki volt, és sajnálom - süti le a szemét.

- Van is mit - szólal meg Asame szigorúan, de tudom, hogy csak tovább szívózik Jeremyvel, mert élvezi, hogy a segge is összerándul miatta. Alig bírom ki, hogy ne röhögjek, mint aki megbolondult. Bár Asame tényleg meghülyít teljesen...

- Kár, hogy nem láthattam, ahogy egymást ölitek - jegyzem meg kuncogva.

- Nem volt olyan vicces. Pláne, hogy a kölyök nem érti, miben van benne, ahogy azt sem, miért akarták behúzni. Ráadásul érintésfóbiája van.

- Nem azt mondtad, hogy Masao szeretője? Szerintem csak össze van zavarodva, fél és még nem heverte ki, hogy Kawano nekiesett. Legalábbis erre tippelek azok után, amit eddig tudok arról a gennyládáról - teszem hozzá komolyan.

- Nem úgy tűnt. Meg Masaot szereti, szóval más a helyzet. Modell és valami olyasmit magyarázott, hogy nem szereti, ha megérintik, merthogy mindenki könnyűvérűnek hiszi, vagy valami hasonló. Igazából ezért ugrott nekem, csak én reagáltam rosszul. - Miközben beszél, magához veszi a tálcát a teáskancsóval és a poharakkal, cukorral, mézzel, citromlével.

- Akkor ne nyúlj hozzá - mondom röhögve. - Vagy előttem csináld, mert én bírnám, ha megint bunyóznátok - teszem hozzá.

- El kell, hogy keserítselek, de messze állt a bunyótól, lefogtam és kész... Aztán jött Asame és nem tudom, mert már csak a levegőben lógtam - mondja immár elmosolyodva. Epikus pillanat lehetett.

- Na, majd tanítom picit a kicsikét, mert a látvány simán megér annyit - heccelem Jeremyt.

- Menj a fenébe! Reggel rám teszed a telefont, most meg csibeboxot akarsz, mi? - De kuncog hozzá, én meg majdnem ledőlök a székről a röhögéstől.

- Csibebox akkor lesz, ha Deon esik neked - szól közbe Asame komolyan, a srác meg nagyot néz. Oké, én most akadtam be. Legyezni kezdem magam, de így is fulladok a röhögéstől és a könnyem is potyogni kezd. Valószínűleg kivörösödöm, mert érzem, hogy melegem lesz, ám csak annyit tehetek magamért, hogy egyenesben igyekszem tartani a testem. Hú bassza meg...! Ez kurvajó volt!


Jeremy visszateszi a tálcát és gyorsan poharat kerít, amibe vizet enged és elém pakolja, a yakuzám meg feláll a székről és segít inni pár kortyot. Ez megnyugtat, le bírok végre csillapodni, de a vigyor marad a képemen.

- Végülis abban is benne vagyok - mondom meg lazán. Szoktunk edzeni a sráccal, szóval nem lenne nagyon nehéz, csak vicces lenne, hogy az én perverz rókám les ránk.

- Meg én is - kontráz rá Jeremy is mosolyogva. Ennyi.

- Akkor egy óra múlva a dojoban - közli Asame, azzal feláll és indul is el kifelé a konyhából. Tapsolva nevetek. Ez jó lesz! Jeremy vigyorogva biccent, aztán teástul eltűnik. Úgy imádom, mikor így becsal a málnásba. Persze semmi kifogásom ellene.