18.

Asame

Már egy ideje gyanakodom arra, hogy Deon és Jeremy között valami rohadtul nem stimmel és most, hogy látom őket együtt, egyre világosabbá válik számomra minden. Értelmet nyer az, hogy miért a kölyköt akarta, hogy miért izgatta egész nap ez a téma. A mozdulataik, ahogy egymáshoz érnek, teljesen biztossá teszik számomra azt, hogy ez nem az első együttlétük, Deon mégis engedélyt kér. Teljesen felesleges már, nem? Ám mielőtt megdugná a kölyköt, lemászik az ágyról és ölembe telepedve játékosan veti a szememre, hogy nem csak nézni akartam. Igaza van, csak így már csatlakozni sincs kedvem igazán. Pedig szívesen megdugtam volna a hülye kölykömet, míg ő kiéli Jeremyn a seme hajlamait. Durván markolok bele hajába, birtoklón és szenvedélyesen ajkára marok, de nem veszi a lapot, vagy már túlságosan megszokta, hogy az enyém és magamnak akarom őt. Miért is gondoltam, hogy lekoppan neki a dolog? Talán csak reménykedtem benne, hogy mégis feltűnik valami, mindegy.


Arra sem válaszolok neki, hogy tetszik-e, amit látok vagy sem, mert nincs rá megfelelő válasz. Tetszik, mert izgató ez a kis dög, ahogy Jeremyvel játszadozik és pokolian élvezem, hogy egy rohadt kis seme, de nem tudok elsiklani afelett, hogy nem ez az első kefélésük. Sajnálom, kölyök... Egy darabig nézem még őket, aztán elkezdek felöltözni. Ahogy sejtettem, mindketten annyira belefeledkeztek a másikba, hogy fel sem tűnik nekik a dolog, de nem bánom, most legálisan élhetik ki magukat, viszont gyertyatartó ehhez a művelethez nem kell. Ha két egymást megkefélő kölyköt akarok nézni, rendelek két szajhát Asahitotól, azt’ le van tudva az esti pornó. Apropó, Asahito... Ideje lenne meglátogatni és elbeszélgetni vele kicsit, s mikor Deon hangosan kiáltva elélvez, elhagyom a szobát.


Még betérek a dolgozószobámba a pisztolyomért, s kifelé menet magamra csatolom azt, miközben Ryuut hívom, hogy álljon elő az autóval. Testőröm nem kérdez, s mire kiérek a ház elé, a BMW már ott parkol. Ryuuichi figyelmét persze nem kerülheti el semmi sem, de még mindig mélyen hallgatva nyitja ki nekem a kocsi ajtaját, majd amint ő is beszállt, rágyújtok, s szinte morogva kérem őt, hogy vigyen az Endorfinhoz.

- Mi történt? - kérdezi meg végül belepillantva a visszapillantó tükörbe.

- Semmi olyan, amiről feltétlen tudnod kellene - válaszolok neki még mindig morogva. - Ha Deon keres, veled vagyok, további infókkal pedig ne szolgálj neki! Ez parancs! - utasítom őt. Majd ha hazamentem, beszélek a hülyegyerekem fejével, egyelőre azonban nincs rá ingerenciám.


Megértem és elfogadom, hogy ilyen. Nem érdekel, amíg nem a hátam mögött teszi... Tisztában vagyok sok mindennel, többek között azzal is, hogy szeretne seme lenni, ahogy az is világos volt eddig, hogy ha tőlem nem kapja meg, akkor majd keresi olyasvalakinél, mint Jeremy. Ezért sem ágáltam a hármas ellen, mert így a kecske is jóllakott volna és a káposzta is megmarad. Az sem számított volna, kit vesz rá, hogy csatlakozzon hozzánk, hiszen évekig keféltem meg szajhákat minden érzelem és kötődés nélkül, most is képes lettem volna elvonatkoztatni az ő érdekében, mert nincs ingerenciám arra, hogy másokat dugjak meg mellette.


Bosszant a helyzet...


És az bosszant a legjobban, hogy ha időben előállt volna ezekkel, talán nem itt tartanánk, de persze nem Deon lenne. Én meg nem lennék ekkora marha, ha egyszerűen kibasznám a picsába mindkettőt a házamból... Nesze neked szerelem, nesze neked hűség. Mit vártam? Tulajdonképpen kibaszottul gőzöm sincs. Kezdem úgy érezni azonban, hogy még ezek után is én leszek a prűd, a maradi, a fasz tudja, még mi... Leszarom! Rengeteg mindent vágtak már úgyis a fejemhez az elmúlt időszakban, eggyel több vagy kevesebb dolog már nem oszt, nem szoroz. Csak az egyoldalú tolerancia kezd egyre terhesebbé válni számomra, ám ismerve magam, vak barom módjára ki fogok tartani a kölyök mellett, de ezt nem nyelem be olyan könnyen, mint sok minden mást benyeltem, amiért megkaptam, hogy elpuhultam mellette. Nem, csak kibaszottul meggondolom, hogy valami megéri-e a napokig tartó rinyát, vagy sem. Elpuhultam mellette? Lesem minden szavát? Rendben... nem fogom!


Egy órás kocsikázás után Ryuu leparkol az Endorfin előtt, majd miután kinyitotta előttem az ajtót és én is kiszálltam az autóból a protokollhoz mérten, egyenesen Asahitohoz megyünk. Nem érdekel az emberek hajlongása, riadalma, semmije, nem azért jöttem, hogy körbenyaljanak három helyen hatszor, hanem mert kicsit ideje helyre tennem az én egyetlen hülye öcsém fejét végre. Kopogás nélkül nyitok be irodájába, hiszen tudom, hogy már úgyis értesítették érkezésemről.

- Beszélni akarok veled! Négyszemközt! - utasítom őt ridegen, szigorú pillantást vetve Yorura. Nem érdekel, tetszik-e neki a dolog vagy sem, valahol az ő érdekeit is szolgálja, hogy ez a beszélgetés megtörténjen, különben hamarosan elfelejtheti a yakuzáját. Majd Asahito megosztja vele a többit, ha akarja.

- Nincs előtte titkom! - jelenti ki határozottan, keményen, jelezve számomra, hogy a srác marad. De, Asa, van előtte titkod, úgyhogy kibaszottul örülnék, ha nem most játszanád a fasza yakuzát és állnál a sarkadra velem szemben, mert rábaszol. Kibaszottul rá...

- Ha nem küldöd ki, lelövöm! - morgom fegyverem is előrántva és a kölyökre szegezve. Eszemben sincs kinyírni, de valahogy hatni kell erre a baromra. A testőrök is mozdulnak.

- Látom, nem aludtad ki magad - sziszegi és int Yorunak és a két vérebnek, hogy hagyják el az irodát. Ryuuichi is így tesz, mi pedig kettesben maradunk Asahitoval végül. Elrakom pisztolyom, majd leülök vele szemben az asztalhoz és rágyújtok. - Hallgatlak.

- Áruld el nekem, aranyom, mi a faszt kevered megint a szart Morikawánál?

- Megint megy az árulkodás? Komolyan, mint az óvódában... - morogja.

- Lényegtelen, honnan tudom, de örülnék, ha gondolkodnál egy hangyafasznyit. Pont leszarom, hogy mit okozol magadnak ezzel, azt is, hogy ha beledöglesz, mert hidegen hagy, mi lesz ezzel a kócerájjal, de azt igazán figyelembe vehetnéd, hogy mit okozol annak a kölyöknek ott kint!

- Nem kell játszanod a békebírót, Asame...!

- Eszemben sincs. Úgy basszátok el a dolgokat, ahogy jólesik, de rohadtul gyűlölöm, hogy a Szindikátus megint a fejemen ugrál miattad!

- Ne aggódj, sokáig már nem fog - vonja meg vállát, amivel egyre jobban kezdi felbaszni az agyam. Dühít a nemtörődömsége.

- Láttam a papírjaid...

- Akkor nagyon jól tudod, mi a helyzet és kibaszottul nem tudsz ellene tenni se te, se én, sem senki más! Nem fogok egy tetves tolókocsiban megdögleni!

- Jobb az, ha kinyiratod magad? Méltóbb halál? Szerinted olyan kibaszott sokat fog számítani Yorunak vagy bárki másnak, hogy ha rühes korcsként, golyóval a fejedben végzed? Ez jobb?

- Mert a másik olyan kurva jó, nem?

- Nem, de a méltóságod és a becsületed megmaradna. Most pedig ezeket készülsz szép lassan elbaszni és mindenkit elmarsz magad mellől. Jogod van magányosan és úgy megdögleni, ahogy akarsz, de gondold végig, mit okozol ezzel a környezetednek! Lehet még pár jó éved, ne baszd el!

- Belefásultam, Asame. Elég volt az értelmetlen küzdelemből, mert ez már az.

- Értelmetlen lenne?

- Annak érzem. Vannak napok, mikor alig bírok megmozdulni is... Pokoli az, amikor ezt átéled.

- Az is az lesz, amit tőlem kapsz, ha nem fogod fel végre, hogy ideje lehiggadnod. Morikawa és Nagano békén fognak hagyni, ezt garantálom, de ez csak akkor működik, ha te sem húzgálod feleslegesen az oroszlánbajszukat. Nem fordíthatjuk vissza a dolgot, de ideje lenne úgy élned végre, hogy kiélvezd, ami még hátra van, mert akkor már baszhatod az egészet, ha erre későn döbbensz rá.

- Ránéznél néha az Endorfinra? - kérdezi, miközben rágyújt. Kérdőn pillantok fel rá, meg én is egy újabb szálat vadászom elő cigarettámból. - Úgy értem, mostanában - egészíti ki, bár még mindig nem értem a dolgot. Yoru jóképességű kölyök, ha pihenni akar, a srác simán el tudja látni a dolgait, ehhez nem kellek én. - Na jó - fújja ki a füstöt, majd benyúl az asztal fiókjába és két repjegyet dob elém.

- Egy feltétellel. Innentől kezdve szépen meghúzod magad és nem csinálsz több és nagyobb balhét a kelleténél.

- Tartható - feleli, ezzel végül beleegyezve a dologba.

- Ha nem így lesz, Asahito, én magam rúgom szét a hátsódat és abban annyi köszönet sem lesz, mintha átadnálak a Szindikátusnak! - fenyegetem meg komolyan.

- SM-es vagyok, nem hülye - közli be elmosolyodva.

- És kibaszottul élvezed, hogy az idegeimen táncolhatsz - egészítem ki.

- Valahogy muszáj vagyok téged idecsalogatni.

- Mert kocsiba ülni és átjönni már megerőltető és snassz.

- Pontosan. Van még valami, amit szeretnél?

- Azzal jelenleg nem tudsz szolgálni - állok fel végül. Ideje tovább haladni. Még van egy köröm Morikawánál. Az informátoraim szerint épp lent tanyázik az egyik night klubban, ha még el akarom ott csípni, muszáj lesz mennem.


Kifele menet még megállok az iroda ajtaja előtt, majd Yorura pillantok. A kölyök meghajol előttem egyetlen szó nélkül, holott sohasem vártam el tőle, felesleges. Ez a srác mindent megadna azért a marháért ott bent, csak Asahito néha nem veszi észre, pedig ha valaki, akkor Yoru mindent elvisel az én felelőtlenül hülye öcsémtől. Vállára rakom kezem egy rövid időre, majd intek Ryuuichinek, hogy menjünk. Meggondoltam magam. Morikawát ráérek elrendezni, egyelőre nekem is van egy hülyegyerekem, akivel beszélnem kell.