18.

Deon

Alig bírom tartani magam. Hullámzik bennem minden. Mit hullámzik?! Háborog, mint a tenger egy vad vihar idején. Már nem tudok normálisan beszélni, támadok, a mondataim megtelnek gúnnyal és fenyegetéssel, pedig a hangsúlyom semleges marad. Nem akarom bántani Jeremyt és sosem hibáztatnám azért, amit én követtem el. Mert ő csak partner volt benne, én tettem meg mindkét esetben a kezdőlépéseket. Nem számít, ki találta ki, ki akarta jobban, semmi, csak az, ami történt, ami már tény, mert az a félremagyarázhatatlan.


Tele vagyok félelemmel. Nem attól tartok, hogy Asame kibasz innen vagy elad, mert még mindig eladhatatlan vagyok és ha kivág az ajtón, bejövök az ablakon, nem hagyom magam lerázni, tőlem csak úgy szabadulhat meg, ha kinyír, a haláltól pedig egyáltalán nem félek, ám nagyon sok vesztenivalóm van. Az sokkal jobban aggaszt, hogy Jeremyvel mit tenne, noha nem gondolom, hogy őt venné elsődlegesen elő. Lehet, hogy megpróbálja eladni Asahitonak, de abba nekem is lesz beleszólásom, s mivel Jeremy az enyém, nem hagyom kurvának eladni. Ám még mindig nem ez a legijesztőbb, hanem az, hogy mi a faszért ment az Endorfinbe. Ráadásul Yorut is kivágták, ami betudható annak, hogy a rosszfiúm pontosan tudja, hogy forródróton jönne át hozzám minden infó és ezt akarja elkerülni. Na ez az, ami miatt aggódnom kell. Mert mindarra, amit el tudok képzelni, fel bírok készülni. De amit nem...



Úgy terveztem, szétrúgom a zsákot, most azonban csak nézem és semmi kedvem hozzá. Előkerítem a telefonomat és megnézem az időt. Jócskán benne járunk már a másnapban, Asame is több, mint két órája elment, ezért rácsörgök Yorura.

- Még semmit nem tudok - szól bele. - Azóta is bent vannak.

- Csak ketten? - kérdezem meg. Elhagyom a dojot, miután meghajoltam a szelleme előtt, inkább kimegyek az udvarra.

- Igen.

- Kösz. - Le kéne tennem, de a teljes magány annyira nincs kedvemre. Többet szeretnék tudni, amit csak lehet, azt mindet, csak fogalmam sincs, hogyan kérdezzek és mit.

- Mi folyik itt, Deon? - kérdezi és a zene mögötte halkulni kezd. Nem telefonban szeretném elmondani neki, főleg úgy nem, hogy tudom, marha mérges lesz és biztosan bele akarja majd lapítani a fejem a legközelebbi keménybe. Kint hideg van, ezért megint sarkon fordulok és elindulok inkább a szobám felé.

- Nem tudom. Egyszer csak elhúzott.

- Nem vall rá - jegyzi meg minden bántás nélkül, rágyújtva, de ennyiben hagyva a dolgot. Hát nem, sz’val nem véletlenül vagyok begyulladva. Korábban mindig ő akart mindent megbeszélni, ő nem hagyott kibúvót, most meg egyszerűen lelép és elszigetelődik. - És te, hogy viseled?

- Hát így. Ideges vagyok. Ha probléma van, ő az, aki meg akarja beszélni, ezért nem értem, miért ment el. Fogalmam sincs, mi jár a fejében, mit akar, vagy egyáltalán mi miatt húzott el.

- Az a baj, hogy én sem tudok segíteni így, amíg nem beszéltem Asával. Őt könnyű rávenni, hogy mondja el, mi volt, csak jelenleg bejutni nem jutok hozzá, míg Asame itt van. Nem tudom, miről értekeznek ennyire.

- Miről szoktak?

- Az esetek nagytöbbségében Asa betegségéről. Hogy van, ilyenek. Utóbbi időben pedzegette nekem mondjuk Asahito, hogy a bátyja el akarja rángatni egy újabb vizsgálatra, de nem hiszem, hogy ez most vált volna számára életbevágóan fontossá, bár kinézem a yakuzádból. Múltkor úgyis eléggé morcos volt, mikor felhívtam Asa miatt. - Egy komédiában megirigyelnék most a grimaszaimat. Mivan?!

- Hogyhogy kinézed Asaméból, hogy az éjszaka közepén se szó, se beszéd az Endorfinba megy beszélni az öccsével a betegségéről? - kérdezek rá. - Yoru, ez a gondolat már maga a tökéletes példa az abszurdra. Vagy csak én gondolom így? - Hátha én vagyok a hülye. Kétlem, de sosem lehetek elég biztos benne, hogy valamennyi normális vonás még maradt bennem.

- Deon, mióta Asame veled van... hát... - Elneveti magát a mondandója közben. - Csinál abszurd dolgokat... - fogalmaz így.

- Ezzel nem tudok vitatkozni - mondom neki kicsit megkönnyebbülten. - Na mindegy, majd később hívlak még, ha már nem bírom, hogy nincs még itthon.

- Rendben, addigra hátha sikerül kideríteni valamit.

- Kösz. - Bontom a vonalat, majd leülök az ágyamra és rágyújtok.