Kopogtatnak az ajtón. Tudom, hogy Yoshi az, de még félek egy kicsit, nem tudom, mit akarok mondani, vagy hogyan. Vagy neki kéne kezdenie? Nem tudom. Mindenesetre rebegek egy "szabad"-ot és összébb húzom magam az ágyon, miközben figyelem, ahogy belép. Megtorpan, de becsukja az ajtót. Csak néz, ahogy én is őt, nem tudom, mit kellene mondanom, vagy mit akarok hallani tőle.
Mindegy, leszarom. Elpattan bennem valami, elég volt, nem bírom tovább, végre megteszem, amit már négy napja akarok. Addigra elmúlt az idegesség, a harag, a fájdalom egy része, de túl büszke voltam. Most viszont nem bírom tovább. Kell! Pillanatok alatt ugrom meg az ágyból és Yoshi veszi a lapot, mert lép is közelebb, én meg szinte a karjába dobom magam. Nem érdekel már semmi, csak hogy szűnjön meg a távolság, hogy velem legyen. Csak ölelem szorosan, miközben a lábammal átkarolom a derekát. Nem engedem el soha többet, nem tudom megtenni, már függő vagyok tőle. Tudom, hogy megint zokogok, hogy megint fáj, de ez most másfajta. Csak tart szorosan, ölel és hagyja, hogy sírjak, hogy kiadjam magamból ezt az egészet. Leül az ágyra, de nem enged elhúzódni, s én sem akarok, így maradunk percekig. Nem nagyon van mit mondani, most nem is tudok, csak kapaszkodom belé és hagyom, hogy elragadjanak megint az érzelmek. Ma már sokadjára sírok, csoda, hogy még vannak könnyeim, de jönnek. Yoshi hagyja, gyengéden simogat, nyugtat, de engedi, hogy kijöjjön belőlem minden.
Már megint nem tudom, mennyi idő telik el így, de most jólesik. A fejem Yoshi nyakához fúrom, ő pedig csak csendesen ringat, nyugtat. Már nem is könnyezem, csak bújok és halkan szuszogok, próbálok lenyugodni. Lassan elhúzódom tőle és meglepetten veszem észre az arcán a könnyeket. Ő is sírt volna? Remegő kézzel törlöm le a cseppeket, aztán homlokom az övének támasztom. Végre megint kezdek nyugodt lenni, végre most kicsit kevésbé kavarognak a gondolataim, az érzéseim, mindenem.
- Sajnálom! - Végül Yoshi töri meg a csendet, ő nem bírja tovább. Csak aprót bólintok és megpróbálom megtalálni a saját hangom. Rekedt a sírástól, de sikerül végül megszólalnom.
- Én is sajnálom. - Szinte csak rebegem, de Yoshimi elmosolyodik és apró csókot nyom a számra. - Szeretlek - teszem hozzá halkan. Nem sokszor mondom, sőt, inkább kerülöm, csak ha vitázunk, vagy ilyesmi, de most idekívánkozott.
- Én is szeretlek - mondja komolyan, mélyen át is élve a szavak jelentését. Megint szorosan hozzábújok, elrejtve az arcom előle, ő pedig csak lassan simogat. - Tudom, hogy hülyeséget mondtam, nagyon rosszul jött ki, de nem úgy gondoltam. Tudod, hogy már rég nincs bajom Tatsukival, azon már túlvagyunk. Csak... hülyén akartam neked segíteni - vall csendesen, én pedig átkarolom a nyakát és nyomok bele egy csókot.
- Tudom - válaszolok ugyanolyan halkan, mint ő. Aztán gondolok egyet és kibontakozom az ölelésből, felkúszok az ágyra és húzom magam után őt is, majd megvárom, míg elhelyezkedik és rámászva bújok hozzá, szorosan simulva. - Én is túlreagáltam. Csak fájt, mint mikor megharapnak és kitépnek belőled egy darabot. Eddig csak földrengés volt, akkor már minden kezdett összedőlni és leomlani. Nem tudok mást tenni, csak rátok építeni. Rád és Tatsukira. És egyszerre a kettő elvesztése túl sok volt.
- Sajnálom - ismétli újra. Tudom, csak... ez nekem akkor is túl sok most. Megint itt van, ezt tudom értékelni, de... nem akarom még egyszer elengedni. Nem! - Nem gondolkodtam és nagyon elrontottam. De volt időm gondolkodni most és tudom, hogy mit akarok. Téged. Véglegesen és biztosan. Ma sokat beszélgettünk Deonnal, többek között erről is - vallja be nekem, mire kicsit összeszorul a gyomrom.
- És Raktari? - teszem fel azt a kérdés, ami már hónapok óta izgat és félek tőle. Mármint a választól persze, így inkább fel sem tettem eddig. Felsóhajt. Tudom, hogy nehéz téma, de essünk túl ezen is.
- Akkor most már beszéljünk meg mindent, jó? - kérdezi, mire bólintok, de még közelebb bújok. - Rendben van. - Megint nagy sóhaj szakad fel belőle. Neki sem lehet könnyű erről beszélni, de nekem sem az. - Szóval, gondolom, neked nem lesz új, hogy kicsit bele vagyok esve Raktariba is. - Újabb aprókat bólintok, mivel már az elején is tisztában voltam vele. Oké, hallgatóztam, de abból minden kiderült. - Sokféle dolgon elgondolkodtam, de sosem merült fel, hogy elhagyjalak. Igen, agyaltam ezen eleget, de ennek ellenére szeretlek és veled akarok lenni. - Meg vele is. Talán ki kellett volna tartanom a szakítás mellett? Talán nem volt jó döntés, mert megint magamhoz kötöm? - Egy hete minden nap azon vagyok, hogy megbocsáss, hogy beszélj velem, hogy engedd, hogy segítsek. Éjszaka legalább elfogadtad a segítségem és hagytad, hogy itt legyek veled, sőt, valahol kívántad is, én pedig itt voltam, minden nap, hogy ne légy egyedül. - Ezen meg is lepődtem, ugyanakkor elmosolyodom most, mert nagyon jólesik. Apró puszit nyomok a vállára hálaképpen, de érzem, hogy még van valami. - Raktarit elkerültem, hogy nehogy olyan szituációba keveredjünk. Ő büszke ahhoz, hogy közbelépjen vagy megpróbáljon elcsábítani, annál sokkal többet jelent neki a becsület. Én sem léptem felé, mert minden gondolatom te voltál. - Ha így lenne, most nem került volna elő ez az egész. Nem tudom, mi van velem, de megint az a furcsa lelkiismeret érzés jön elő. Felülök és elhúzódom egy kicsit tőle, most nagyon meg kell gondolnom, hogy és mit akarok mondani.
- Yoshimi, ennek így semmi értelme - mondom csendesen, de határozottan. - Ha rá vágysz, ha vele szeretnél lenni, akkor minek húzzuk egymást? Tudom, hogy szeretsz, érzem, én is téged, de ha őt is... Nem tudhatod, hogy talán vele nem lenne-e jobb. Akkor viszont menj és legyél vele! - Komolyan beszélek, ha meg is hasad közben a szívem. - Ezen már gondolkodtam sokat, nem egyszer akartam veled szakítani, hogy esélyt kapjatok. Képes vagyok túlélni és túltenni magam ezen, majd találok mást. - Vagy nem... Mert nem akarok. - Nem köthetlek meg, nem is akarlak, nem vehetek el tőled mindent. Sosem lesz normális a kapcsolatunk teljesen és ezzel tisztában vagyunk mindketten. Vele más lehet, teljesen. Ha ezt szeretnéd, akkor menj, és légy boldog vele. - Nem tudom, mit csinálok, ha most feláll és tényleg kimegy. Nem megzsarolni akarom, nem azt, hogy megsajnáljon, ezért is tartom még magam és beszélek határozottan. Ha vágyik erre, akkor nem tarthatom tőle vissza. Raktari a legjobb társa lehetne, sokkal jobb, mint én valaha is leszek. El kell engednem, ha menni szeretne. Fel kéne néznem, rá kéne néznem, hogy lássam, hogyan reagál, de egyelőre nem megy. Nem tudom, el tudnám-e viselni, amit látok, márpedig ha megsajnál, akkor nem a saját maga döntését fogja meghozni, ezt pedig nem akarom semmiképpen sem. Várom, hogy tegyen valamit, hogy felálljon és kimenjen. Erre számítok már jó ideje, felkészültnek érzem magam rá, pedig kurvára nem vagyok az. Döntsön már valamit! Nem bírom tovább és ránézek. Látom rajta a megdöbbenést és filózik valamin, amitől elmegy a maradék remény is. Akkor ezek szerint... igenis érdekli ez a változat is, és ha így dönt, bele kell törődnöm. Bele tudok törődni, mert tudom, hogy számíthatok rá, még ha nem is így. Ismerem, nem fog cserben hagyni és vigyázni fog rám. Erre kell építenem. Nem értem, miért nem megy, vagy mond valamit... de még mindig nem teszi meg, csak mered a semmibe. Most akkor mi van? Ezt így nem sokáig fogom elviselni. Feszül a levegő kettőnk között, érzem, hogy egyre inkább vibrál. Mondj már valamit! Kérlek! Kérlek! Kérlek! Mindegy, mit, dobj ki, vagy tarts meg, csak mondd!
- Jeremy - kezd bele felsóhajtva -, mondtam neked, hogy már döntöttem melletted. - Felül és átkarolva von magához. De akkor min gondolkodik még? Vagy miért merül fel ez? Vagy mi lesz, ha most hibázik és elveszíti Raktarit is? - Szeretlek, ennyi nem elég?
- De őt is! - tör ki belőlem ez az egész és megint kibontakozom az öleléséből és még arrébb húzódom. - Honnan tudod, hogy ez a jó döntés? És mi lesz, ha később rájössz, hogy nem?
- Mi lenne? - kérdez vissza szelíden. Csak én marcangolom magam már megint? - Akkor így jártam, de próba szerencse, nem? Választottam, és szerintem ez így lesz helyes.
- És ha miattam szalasztod el a nagy lehetőséged? - Szinte már csak nyöszörgöm a kérdést, ugyanakkor egyre jobban látok valamit, amit meg kéne tennem. Legalábbis szerintem.
- Te nem vagy normális. - Még mindig nem kiabál, de látom, hogy most nem érti, mit akarok. - Feltűnt, hogy éppen le akarsz beszélni magadról? Jeremy, miért csinálod ezt?
- Nem tudom, csak... nem akarom azt, hogy később ez legyen az oka annak, hogy boldogtalan leszel - vallom be végül. - Tisztában vagyok vele, hogy nagyon nem vagyok tökéletes, ugyanakkor Raktari az. És talán... talán neked ez jobb lenne.
- Jeremy... kérlek, ennek semmi értelme nincs. Hallod egyáltalán magad? - kérdez meg, mire bólintok.
- Raktari és Teruki is így gondolja, még ha nem is mondják ki, ettől még ezt érzi az ember - közlöm csendesen. - Talán igazuk is van. Talán ez nekünk nem való és jobb lenne, ha csak barátok maradnánk.
- Jeremy... elég volt! Miért beszélsz hülyeségeket? Te is tudod, hogy nem bírnánk ki és nem csak, mert testileg vonzzuk egymást. Hiszen szeretlek és te is engem, akkor mi a baj?
- Az, hogy nem tudom betartani, amit ígérek. Képtelen vagyok rá és más be tudná. Nem tudok olyan hűséges lenni, ahogy megérdemelnéd, nem megy.
- De én ezen már túlvagyok. Felfogtam. Amíg nem mész el tőlem, amíg utána visszajössz, akkor teljesen mindegy. Túl fogok ezen jutni, de ettől még nem kell szétmennünk. Én hiszem, hogy ennek még van értelme. - Tudom, hogy komolyan beszél, csak...
- De te mégis Raktarira vágysz és mégis szeretnéd őt, mégis bele vagy esve és régebben, mint belém. Mi lesz, ha kiderül, hogy ez csak egy lángolás? - kérdezem meg nyíltan.
- Akkor majd ott elválnak az útjaink. De mi van, ha mégsem az? - A kérdés jogos, ugyanakkor bennem már érik az, hogy ennek a vitának semmi értelme.
- Tudod, mit? Rendben van, ez így nem fog menni - mondom meg komolyan. - Mi itt elvitatkozunk ezen, ugyanakkor ennek van egy komoly harmadik szereplője is. Nem kéne őt is megkérdezni? - Komolyan beszélek és Yoshi szeme elkerekedik.
- Tessék?
- Hívd fel Raktarit és beszéljük meg hárman! - válaszolok komolyan, most ez nem dönt meg, szerintem ez a megoldás.
- Ennek semmi értelme, Jeremy!
- Akkor nem mindegy? Ha semmi értelme, akkor miért ne lehetne itt? - kérdezek szenvtelenül és érzem, hogy Yoshi meginog. Tudtam, hogy eljutunk ide is. - Add ide a telód! - Nyújtom ki a kezem és küldök egy sms-t Raktarinak. “Szeretném, ha benéznél hozzánk, ha most nincs dolgod. Nálam vagyunk. Jeremy” Na, akkor most lássuk, mi lesz! Remélem, Raktari ráér és jön. Szükséges szerintem, aztán maximum az egész hülye ötletet a pokolba fogom kívánni. Yoshi csak ingatja a fejét, ő nem érti, miért csinálom. Én sem, de ez jött és majd meglátjuk, hogy lesz tovább. Pár percen belül megint kopognak az ajtón és Raktari lép be rajta. Remek! Akkor terítsünk mindent és tegyünk pontot az egész végére.
- Szia! - köszönök azért kedvesen, mintha mi sem történt volna, ugyanakkor Yoshi képtelen megszólalni. Szerintem még mindig nem hiszi el, hogy tényleg idehívtam a testőrt.
- Sziasztok - köszön már nem olyan felhőtlen arckifejezéssel, mint amivel megjelent és kérdőn pillant Yoshimire, majd rám. - Én nem vagyok jó békebírónak - mentegetőzik reflexszerűen.
- Nem is ez volt a cél - mondom végül én, mivel Yoshi még mindig mozgásképtelen. Aranyos így lefagyva, csak nem tudom, mennyit tudunk beszélgetni. Mindegy, remélem, lassan elfogadja, hogy ez van. - Igazából úgy gondolom, hogy jogod van ebben a döntésben részt venni, mert ez nem csak kettőnket érint. Szerintem ülj le - teszem hozzá halványan mosolyogva. Nem neheztelek, meg semmi, de ez így tisztább szerintem.
- Ez nagyon rosszul hangzik - közli komoly hangon. Arcáról eltűnnek az érzések, a testőrökre jellemző rettenthetetlenség és kifejezéstelenség kerül elő. - Remélem, nem akartok bevonni egy olyan döntésbe, hogy mit szólok, ha kibékültök, vagy támogatom-e a szakításotokat, mert most már az idegeimre mentek. - Ez, azt hiszem, abból is levehető, hogy véletlenül sem akar leülni. Gondolom, készül megszökni. Pedig szerintem nem kéne... Vajon merjek nagyon bátor lenni? De végül Yoshi előz be.
- Nem, ennél kicsit komolyabb a helyzet - találja meg a hangját, mire Raktarinak felszalad fél szemöldöke. - Jeremynek az a problémája, hogy mindkettőtökbe szerelmes vagyok, illetve ez az én problémám is, így pedig szerinte úgy jogos, ha a döntést hárman hozzuk meg.
- Elmentek ti a jó francba! - fakad ki. - Szerinted hány évig lehet még gyűrni engem? - kérdezi meg komolyan Yoshimit. - Semmi közöm a kapcsolatotokhoz, kifejtettem, hogy békáknak kellene potyogniuk az égből, hogy mi járjunk, ezért egyáltalán nem értem, mit keresek itt és ti min szenvedtek! - Ingerült. Barna szemeiben mindenféle érzelem csillog annak ellenére, hogy az imént vette fel a maszkját, ami már le is mállott róla, ujjai pedig mintha külön életet élnének, észre sem veszi, de remegnek, valószínűleg a feszültség rángatja őket. Yoshi rám néz, tudom, hogy én akartam, de akkor most talán nyitni is kéne valahogy azt, ami bennem már egy ideje megfogalmazódott. De akkor előbb kérdezek.
- Ne Yoshit bántsd, ő nem akart idehívni, én voltam az - mondom meg komolyan, őt figyelve. - Miért nem járnál vele?
- Miért járnék egy olyan emberrel, aki mást szeret? - kérdez vissza.
- Na de ha téged is? - Átrándul Raktari arcán egy fájdalmas grimasz, de a pillanat tört része alatt válik újra kifejezéstelenné. Na ezt most miképpen értelmezzem?
- Okosan taktikázol - jelenti ki határozottan -, de én sem megkönnyíteni, sem megnehezíteni nem akarom a döntését. Yoshinak kell eldöntenie, hogy kivel akar lenni, vagy azt, hogy mire vágyik és azt szerinte ki tudja számára biztosítani. Ha nem tud dönteni, akkor mindegy, szeret-e téged vagy engem, tépázza az idegeinket. Én, noha senki se kérte, magam döntöttem így, évek óta rongyolódom el, úgyhogy megkérlek, hogy zárjuk nagyon rövidre ezt a beszélgetést!
- Rendben van, akkor viszont már csak egyetlen kérdésem van. - Nagy levegőt veszek, szerintem most mindenki kiakad, de ki tudja... - Szerinted életképes egy olyan kapcsolat, ami három ember kölcsönös bizalmára épül? - Yoshi hirtelen akkorát nyel, hogy félő, hogy megfullad, de nem veszem le a szemem Raktariról. Először nem fogja fel, mit kérdezek tőle, aztán kikerekednek a szemei, arca megnyúlik a döbbenettől, ajkai szétnyílnak.
- Ugye... Ugye... - rugaszkodik neki még egyszer, de most sem sikerül kimondania, amit már másodjára próbál. - Ugye nem azt akarod... - Megint nem jön neki össze, láthatóan lesápad és nehezen tud levegőhöz jutni. - Hárman párban? - bukik ki belőle mégis.
- De, pontosan azt - válaszolok komolyan. Számomra ez már rég nem elképzelhetetlen és ha így lenne... nekem sem tartana sokáig beleszeretni Raktariba, ha elengedem az érzelmeimet. Yoshi legalább olyan sápadt, mint a másik srác, rendesen beletenyereltem szerintem, Raktari viszont olyan reakciót ad, amire nagyon nem számítottam. Yoshi azonnal megugrik mellőlem, én meg nem tudom, mit kéne csinálni. Szabályosan fulladni látszik és érdekesen rángatózik a karja, most már szabálytalanul. A franc! Erre nagyon nem számítottam. Látom, hogy Yoshi is kezd kibukni, nagyon meg van ijedve, ahogy én is. Valamennyire sejti, mi a baj, szerintem tudja, mi ez, de nem tudom, tudja-e kezelni. A francba! Hogy lehettem ennyire hülye? Vagy most így mi lesz?
- Ezt nem... - nyögi a fejét is megrázva. Furcsa mód rémültnek és zavartnak tűnik az arckifejezése alapján, de amit mond, arra utal, hogy pontosan tudja, mi történt, mi van körülötte. Yoshi sem nagyon tudja, mit csináljon, de muszáj lesz valamit. Elfogy a türelmem, ez így nem fog működni. Vagy nem látta még így igazán, vagy nem tudja, mi ez, vagy azt nem, hogy ennyire súlyos lehet. Akkor viszont kihez forduljak? A franc! Automatikusan hívtam volna Bakarit, de nem lehet. Kezdek teljesen kétségeesni. Yoshi elé lép végül, de látom a szemén, hogy fogalma sincs, mit tegyen.
- Raktari, meg kell nyugodnod - igyekszik csitítani a férfit, miközben az ágy felé vezeti és leülteti rá. Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogom kiváltani belőle, most érzem csak igazán szarul magam. Pedig én ezt nem akartam! Végigfolyik az első könnycsepp az arcomon. Kétségbeesetten segítenék, de nem tudom, mit tegyek. Figyelem őket, azt, ahogy Yoshi gyengéden fekteti le végül a férfit. Tudom, hogy gáz van, hogy ez már nem csak az idegesség, látom.
- Mit tudok segíteni? - Apám, már hangom sincs? Nagyon meg vagyok ijedve és szorítja a mellkasom a félelem. Én ezt nem akartam!
- Csak maradj nyugton! - közli velem Yoshi és érzem, hogy ingerült. Ezt jól elbarmoltam, az tuti. Nézem a mozdulatait, gyengéden ér Raktarihoz, próbál neki segíteni. Lassan működik a dolog, mert a testőr remegése szelídül, szinte el is hal, miközben jobbjával a zsebébe túr, hogy megszerezze a kulcsát. Yoshi segít neki ebben is és kiveszi a zsebéből a kulcsot, majd a kezébe adja. Tudom, hogy most dühös rám mérhetetlenül, ráadásul joggal. Raktari végül a markába szorítja a kulcsot, de olyan erővel, hogy az ujjai elfehérednek és a tenyerébe nyomódik a hideg fém. Yoshi felé kap és ráfog az öklére. Várok, csendben, picire összehúzva magam. Nem tudom, meddig kell még itt ülnöm mellette, de most már nem fogok megfutamodni. Várom a lecseszést mindkettejüktől, mégsem tartom hülyeségnek, amit mondtam. Raktari egyre inkább megnyugszik, remélem, most már rendben lesz, mert ha baja esik, akkor nem csak Yoshi nem bocsát meg nekem, de én sem magamnak.
- Ez nekem sok volt - szólal meg csendesen, a plafont nézve. - Rohadtul hajszálra voltam tőle, hogy kiboruljak, vagy egyszerűen felkapjalak, nekivágjalak a falnak és addig üsselek, amíg eszméletednél vagy - Na még mi fog jönni? Yoshira nézek, de nem tetszik, amit rajta látok. -, aztán elvonszoljam innen Yoshit és kényszerítsem, hogy dobjon ki a francba és vágjon el minden kapcsolatot veled, mert te egyszerűen nem vagy normális és kibaszottul fogalmad sincs azokról a normákról, amik szerint például én élek. Kényszeríteni akartam, hogy válasszon, mert ezt így én nem bírom tovább. Nincsenek kötélből az idegeim nekem sem, elég sokfajta kiképzésen mentem keresztül, de ahogy minden ember, úgy idővel nekem is túlnőnek dolgok a tűréshatáromon. Ez volt a vége az enyémnek. Nem akarok egy agresszív állatként viselkedni, az nem helyes és az sem, amit akartam, követelni, hogy döntse el, te vagy én, mert ha nem teszi, én elhúzok innen, aztán teszek rá mindenre, új életet kezdek, mert nem vagyok hajlandó tönkremenni. Azt hittem, a hármasos ötlet felmerülésekor egyértelművé vált, hogy mit hogy gondolok, akarok. Ha haveri alap lenne részemről, még akkor is nehezen fogadnám el, de hajtana a kíváncsiság és a lehetőség, úgy belemennék, de azzal, amit érzek, nem, mert aztán megpusztulnék és undorodnék magamtól. - Szinte összefolynak a szavak, miközben beszél. Furcsa ez az egész nekem, de akár ideges, akár nem, most elmondom, mit gondolok. Ha nem tetszik, akkor meg kisétálok az életükből. Mindkettejükéből. Ennyi.
- Azt megértem, hogy egy éjszakába miért nem mész bele - kezdek beszélni halkan, de határozottan. - Megértem, hogy vannak normáid, azt is, hogy hogyan neveltek. De én nem erről beszéltem. Láttam olyan hármasokat, akik nagyon szépen és békében megvoltak egymás mellett. Igenis lehet két embert szeretni, ha akarod, ha pedig ez így van, akkor nincs miért ellene tenni, márpedig ha képesek bízni egymásban, akkor ez így van. Ebből még én lógnék ki leginkább, de ha ez az ára, hogy Yoshi és te boldog legyetek, akkor képes vagyok változni. Talán furcsa, talán értelmetlen, én ebben mégis hiszek. Ennyi. Ezt nem kell elfogadni, de ettől még meg kellett kérdeznem, mert nem mindegy.
- Így is komoly erőfeszítésekbe kerül elválasztani ez érzéseimet és a kapcsolatunkat. Nekem te ellenfél vagy - vallja be -, akit likvidálnék, ha nem lennék jól nevelt és tartanám kézben a gyeplőt. Szerinted képes lennék belemenni egy olyan kapcsolatba, amiben félig megkapnám azt, akiért évek óta epekedem és puszipajtás lenni veled, aki a másik felét birtokolja? Nekem nem kell még több gané a nyakamba, Jeremy, éppen elég az, ami van. Megalkuvónak és szánalmasnak érezném magam egy ilyen kapcsolatban, folyamatosan marna szét, míg végül elveszítenék mindent, amit magamnak tudok, amilyennek magam tartom. Normális kapcsolatot akarok - jelenti ki. - Egy pasit, aki őszinte hozzám, szeret, hűséges, akivel jól megvagyunk, bízhatunk egymásban, működik a szex, barátnak ugyanúgy megállja a helyét és elfogadja, hogy vannak kötelességeim, kényes dolgaim. Egy embert, aki megérti, elfogadja a nézeteimet, ha osztani nem is osztja és nem próbál meg hajmeresztő mutatványokra rávenni, mert az érzelmi stresszt egyre kevésbé bírom.
- Tudod, én úgy vagyok vele, hogyha szeretem, akkor semmi sem áldozat - vonom meg a vállam. - Egyébként akkor miért nem harcolsz érte? Miért nem próbálsz kiütni? Mikor egyértelmű, hogy te jobban illesz Yoshi mellé, te vagy a megfelelőbb a számára. Nem értem...
- Te meg miért próbálod lepasszolni nekem, ha szereted? - kérdez vissza, miközben hevesen pörgeti a kulcsot az ujján. - Egyébként nem tudok róla, hogy Yoshi is úgy gondolná vagy érezné, hogy én jobban illek mellé, megfelelőbb vagyok a számára - közli.
- Nem lepasszolni próbálom, hanem mérlegelek - mondom meg komolyan -, ugyanis most kettőtöket esz a fene egymás iránt. Yoshi ezt nem mondta, de akkor kérdezzük meg őt - közlöm ellentmondást nem tűrően és felnézek rá.
- Én... Most mégis mit vársz tőlem? A rohadt életbe! Nem fogom egyikőtöknek sem azt mondani, hogy te, vagy te vagy a jobb, mert akárhogy is nézzük, mindkettőtökbe bele vagyok zúgva. Ezen nincs mit tagadni. Akkor meg?
- Egyszerűen nem értelek meg, Yoshi - szólal meg Raktari. - Totál odavoltál Jeremyért, most totál megborultál, mert nem lehetsz vele és mégis azon szórakozol, ez a hármas dolog akár bejönne neked, mert mindkettőnket szeretsz. Azóta van ez a hiszti, hogy lebuktam azzal, amit érzek - közli komolyan. - Tőlem mit vártok? Dobjam a sarokba a neveltetésem, a tartásom, az erkölcseimet, az előítéleteimet és éljek átlag buzi életet, amiben mindenki mindenkivel baszik, mindenki mindenkit taperol, mert miért ne?
- Igen, megborultam, mert évek óta játszom azzal a gondolattal én is, hogy milyen lenne veled, vagy éppen, hogy tudnál-e szeretni engem. Ez nem múlik el csak így, pláne, mikor kiderülnek dolgok. Odavagyok Jeremyért, továbbra is így van, de ettől még kurva szar érzés kétfelé húzni. Egyébként nem is én agyalok ezen sokat, hanem Jeremy.
- Naná, hogy agyalok rajta, mert... mert nem tudom... Agyalok, kész! - zárom le ezzel végül hihetetlen határozottan. Remek. - A kutya nem kérte tőled, hogy legyél átlag buzi - hangsúlyozom ki a szót. - Nem ezt mondtam. Én komoly kapcsolatra gondoltam, komoly határokkal és ésszel, mert szerintem lehet. De elfogadom, hogy szerinted meg nem.
- Szerinted lehet? - kérdezi meg Yoshit.
- Nem tudom. - Látom, hogy nagyon bizonytalan. Én sejtem, hogyha nem is így, de már eljátszott az ötlettel. Nem tudja, mit válaszoljon, hogy az jó legyen. - Fogalmam sincs. - Raktari kifújja a levegőt, majd felül, kulcsa közben elrepül, a földön landol koppangva és még viszi tovább a lendület, ő pedig belemarkol Yoshimi hajába, határozottan magához húzza és forrón megcsókolja. Még csak el sem fordulok. Kicsit furcsa érzés látni ezt, de végülis én akartam, nem? Ami a legfurcsább, hogy nem mondanám, hogy fáj, kicsit kellemetlen belül, de el tudom viselni. Halványan elmosolyodom és nem tudom, mi üt belém, de elgondolkodom azon, hogy tényleg ki kéne sétálni véglegesen az ajtón. Yoshi teljesen beleéli magát, ahogy lehunyja a szemét... Ezt már ismerem én is. Bár hogy ebből mi lesz a végén, még nem tudom... Várok, türelmesen, csendben figyelve őket. Hosszan, mélyen csókolja meg őt, aztán elhúzódik és felém nyúl. A csípőmnél fog meg és közelebb húz, majd engem is megcsókol. Hoppá! Erre aztán nem számítottam, ugyanakkor megadom neki magam és hagyom, hogy irányítson a csókjával. Lehunyom a szemem és engedem, hogy tegye, ahogy érzi, ahogy neki megfelelő, ugyanakkor csempészek bele egy kicsit magamból is. Érzem, hogy ez nem ugyanolyan csók, tőlem mintha követelne, ugyanakkor tele van szenvedéllyel. Még nem tudom, ez mire megy ki, de kíváncsi vagyok most már. Mikor elenged, csak figyelem az arcát és várom, hogy mi jön most. Yoshira nézek, de nem tudom eldönteni, mit látok. Raktari is őt figyeli rögtön, de nem tudom, ő képes-e olvasni a srácban. Abban biztos vagyok, hogy még úszik a csók hatásában, ugyanakkor nem látom dühösnek. Hát ez most a passz kategória nálam. Kérdőn nézek fel Raktarira. Akkor most ez mi volt?
- Már van fogalmatok? - kérdezi meg határozottan. Nekem van, de előbb jöjjön Yoshi. Nekem továbbra is elképzelhető, nem volt ebben semmi olyan, amit nem tudtam volna simán elviselni. Sőt... valahol meg is nyugodtam. De Yoshimi az istennek nem akar megszólalni. Jó, akkor kezdem én.
- Engem megnyugtatott - árulom el csendesen, őszintén. - Számomra vállalható. - Ezt már korábban is mondtam, tartom is magam hozzá, most pedig már biztos is vagyok abban, hogy ezt képes vagyok elviselni, ami viszont furcsa, hogy a válaszomtól Yoshi nem meglepődik, hanem mintha ő is megnyugodna. Ajaj! Na most akkor halljuk!
- Ez... nekem... én... - Egyre összefüggőbb lesz. Igazi zavar, amit az arcán látok, szerintem ő ezt nem tudja kezelni sem. Egyáltalán látta, hogy Raktari megcsókolt? Vagy az már el sem jutott hozzá? - Ez fantasztikus volt - közli végül. Mi? Most mire gondol? Vagy mi van?
Raktari nem szóval válaszol, hanem hátrébb csusszan az ágyon és maga felé vonja Yoshimit, engem pedig tapogatva talál meg és invitál. Nem ellenkezem, ahogy láthatóan Yoshi sem, engedi magát újra megcsókolni, miközben Raktari a kezével engem fedez fel szinte csak puhatolózva. Egészen közel mozdulok, ahogy Yoshi is, de egyelőre engedem, hogy Raktari irányítson mindent, így nem igazán teszek semmit, bár a készetetés bőven megvan, hogy mindkettejüket érintsem, simogassam, végül ennek engedek is és megérintem őket, mert muszáj, de csak ruhán keresztül, miközben nem tudom levenni a szemem róluk. Furcsa érzés, de még mindig nem ijesztő. Yoshit egyre közelebb húzza magához, nem is nagyon vártam mást, ki tudja, mióta vágyik erre, meg val'szeg Yoshi is. Szinte már összebújnak, úgy csókolóznak. Raktari végül elszakad tőle és már két kézzel fedez fel, miközben a nyakamat kezdi el csókolni. Megborzongok az érzéstől és egy apró sóhaj szakad fel belőlem. Közben Yoshit is figyelem, mert tudnom kell, tényleg akarja-e, de nem úgy tűnik, mintha nem. A keze becsúszik Raktari felsője alá és félig hátulról öleli így át, ismerkedve vele. Ahogy egymáshoz simulnak, Raktari von magával, én pedig megyek, engedem, hogy irányítson, azonban lassan nem bírok magammal és ha csak bátortalanul is, de elkezdem kigombolni az ingét. Hagyja nekem, miközben felfedezi a mellkasom, a hasam, végigsimít a hátamon, a lapockáimon, a vállamon, majd le a gerincemen a derekamig. Ismerkedik, ahogy Yoshi is, érzem a kezét mozdulni az inge alatt. Végre sikerül megküzdenem az utolsó gombbal is és elkezdem hátratolni, amiben már Yoshi is segít és együttes erővel szedjük le Raktariról az anyagot. Egyszerre lódulunk meg és támadjuk le őt. Csókok, nyalások mindenhova, ahol elfér a testén, amit elérünk. Lassan elszakadok Yoshitól is, már nem tudok csak rá koncentrálni, leköt az, amit éppen csinálok. Fél kézzel hátranyúl, beletúr Yoshi hajába, miközben másik kezével megint engem simogat, majd feltúrja a pólóm. Értek én ebből is, így leveszem a felsőm és valahova az ágy mellé dobom. Nem nagyon érdekel ez a része. Megint Yoshimire sandítok. Raktari keze végigcsúszik a nyakán, aztán be a póló alá, amíg csak éri. Mindkettőnkkel foglalkozik, ez pedig most kifejezetten jó érzés. Hallom Yoshi szuszogásán, hogy lassan, de biztosan indul be teljesen, ahogy bennem is ugrál a vágy és szerintem Raktari sincs ezzel másképp. Visszabukok a vállára, a nyakába csókolok, végig a kulcscsontján, majd a vállán. Egy pillanat alatt fog át és hirtelen Yoshi ölében találom magam, miközben már mindketten az ágyon fekszünk. Felnézek Raktarira és vágy csillog a szemében. Megkapom én is a kényeztetést, mire halkan sóhajtozom hozzá, közben Yoshit is kezelésbe veszi, végigsimít combján, fel a csípőjén és az oldalán. Most már Yoshimi is vágyakozva sóhajtozik, nekem ez már ismerős, Raktari meg majd rájön, mi ez.
Áthajol felettem, hogy újra forró csókba vonja Yoshit, de közben a keze már rajtam van. Megkeresi a csípőm, majd a tenyerével végigsimít a combomon. Mikor visszafelé teszi ugyanezt, már lassan siklik a keze, éppen kellemes, élvezem, azonban hangosan nyögök fel, mikor a nadrágon keresztül fog rám, és ha csak rövid ideig is, de kényeztet. Kezd megszűnni a világ és nehezen koncentrálok már, de azt érzem, hogy Yoshi nagyon élvezi, és szerintem Raktari is. Végül nem is tudom, hogyan, de lekerülök Yoshiról, miközben halk nyögéssel veszem tudomásul, ahogy Raktari megmarkolássza a fenekem, aztán egy sokkal hangosabb és erőteljesebb követi, mikor a gerincemen húz végig. Szinte elernyedek az érzéstől, ugyanakkor már nézek is fel és még pont elkapom, ahogy lekerül Yoshiról a felső. Újra szenvedélyesen csókolja meg, miközben simogatva, finoman markolászva ismerkedik az izmaival, a testével. Rohadtul beindít, amit látok, mert ez kész... Le sem tagadhatom, hogy engem izgat az egész helyzet, a feeling és a lehetőség, ami benne van. Ajkai végül Yoshi nyakára tévednek, csókolja és harapja őt, miközben teljes testével simul hozzá. Agyékát nekifeszíti, rá vágyik, ami engem addig nem zavar, amíg én is kapok valamit. Ugyanakkor... érdekel, milyenek lehetnek együtt. Raktari végül felül és kibontja Yoshi nadrágját, de aztán leszáll róla és fölém telepszik. A nyakamat, vállamat kezdi harapva csókolni, miközben simogat, majd hozzám simul. Megborzongok, ez kurvajó! Játékosan nyal végig a nyakamon, egészen a fülem mögé, miközben ágyékát a fenekemhez dörgöli. Basszus! Tényleg vágyik erre az egészre, én pedig kétkedés nélkül tolom meg egy kicsit magam, hogy még jobban összeérjünk.
Végül feltámaszkodik fél karjára és alám nyúl. Végigsimít a hasamon, majd pillanatok alatt bontja ki a nadrágom és már be is nyúl, alsón keresztül kezd ingerelni. Nem szeretek így lenni, de hagyom magam most, ugyanakkor valamit tennem kell, így ha nehezen is, de felküzdök a támaszkodó karjáig és ráfogok. Egy kicsit kiszolgáltatva érzem magam, ugyanakkor bízom benne, nem félek, hogy bántani fog. Végül lehajol és egy harapást hagyva a vállamon mászik le rólam. Már fordulok is ki, így sokkal kényelmesebb. Yoshi már ruha nélkül fekszik, ezek szerint vette a lapot, hogy Raktari mit akar. Én is elkezdem leküzdeni magamról a nadrágot és az alsót, miközben képtelen vagyok elszakítani a tekintetem róluk. Raktari finoman, szinte alig érintve fog rá, lassan cirógatja Yoshit, aki halkan sóhajtozva fogadja ezt tőle. A hajába túr, az arcát simogatja, a vállát, ahol eléri. Aztán Raktari megelégeli a dolgot, mert lemászva az ágyról vetkőzni kezd. Egyszerre tapad rá a szemünk Yoshival, majd egymásra villan. Halványan elmosolyodom, ahogy ő is és egymás felé mozdulunk. Megcsókolom őt, miközben mindketten a másik testőrt próbáljuk lesni. Furcsa harc ez köztünk, de végül engedek neki és hagyom, hogy háttal fordítson Raktarinak. Nem gondoltam volna, hogy ide lyukadunk ki a végén, de nincs ellenemre még mindig. Yoshi élvezi és valahol érzem, hogy megköszön a csókjával. Csak tudnám, hogy mit! Ez nekem is jó, kurvajó! Az a durva, hogy nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy minden gond nélkül bele tudok szeretni a srácba, mert tényleg. Már most kezdek belezúgni, pláne, hogy látom, milyen gyengéd Yoshival. Ő pedig boldog, érzem, hogy az. Félek egy kicsit, hogy Raktari megtörik, de majd felhozzuk. Én már döntöttem, nekem nem okoz gondot, hogyha így maradunk, képes vagyok alkalmazkodni. Kicsit tartok attól is, hogyha Raktariból kibukik, hogy ellenfélnek tekint, akkor már nem lesz ennyire kedves velem, de egyelőre nem bántott egy percig sem. Nem félek tőle, csak sok mindenen agyalok talán feleslegesen. Bár ez nem sokáig fog tartani, mert érzem, ahogy elönti az agyam lassan a lila köd és akarom, hogy folytassuk.
Raktari végül visszamászik hozzánk egészen közel húzódva. Ő legalább olyan jól néz ki meztelenül, mint Yoshi. Két ilyen pasival egy ágyban... Ez hihtetlen! Beletúr a hajamba, ahogy Yoshimiébe is, és közel húzza magához, meg egymáshoz az arcunkat, majd játékba kezd. Hol engem, hol Yoshit csókolja, nyalja, harapja és mindketten élvezettel viszonozzuk ezt. Érezhetően Raktari vezet mindkettőnket, és marha jól csinálja. A keze végül lassan végigcsúszik a hátamon és a fenekembe markol, taperol, fogdos. Azt hiszem, Yoshi is hasonlóan jár, mert megremeg és jólesően sóhajt fel. Már képtelen vagyok ennyi felé figyelni, de igyekszem mindent tudatosítani magamban. Tudni akarom, mi történik, miközben képtelen vagyok elfojtani egy-egy nyögést, szusszanást, végül látom, ahogy eltolja Yoshimit, ő pedig teszi és feljebb helyezkedik, miközben engem szelíden irányít négykézlábra, majd Yoshi lábai közé. Visszanézek rá, de elhelyezkedem viszonylag kényelmesen, miközben ő síkosítót és óvszert kerít, méghozzá rögtön többet. Aha! Vagyis izé... De minden, ami most felötlött bennem, egy perc alatt elvész, mikor mögém telepszik és hátamat csókolja, harapja, simogatja, így izgat, ingerel. Hangosan nyögök fel, ez finom és élvezetes! Felpillantok Yoshira is, de élvezet csillog a szemében, ahogy minket néz. Raktari ajkaival már a nyakamnál jár, mire újra és újra megborzongat. Farkát a fenekemhez dörgöli, miközben mellkasom, hasam, combom simogatja, fedezi fel. Úgy döntök, hogy Yoshi se maradjon ki a jóból, így fél kézen támaszkodva végül kinyúlok és farkára fogva ingerelni kezdem. Ha Raktarinak nem tetszik, majd jelzi. Yoshi persze felnyög, mire elvigyorodom, és mivel Raktari sem ellenkezik, folytatom tovább a kényeztetését. Hirtelen belőlem is felszakad egy hangos sóhaj, mikor Raktari keze a farkamra téved és kényelmes tempóban kezd eljátszadozni vele. Hátravetem a fejem egy pillanatra, tekintetem találkozik Yoshiéval és a vigyor az arcán mindent elárul. Nem agyalok tovább hülyeségeken, az ölére bukok és torkomra engedem. Lassan, kiélvezve kezdem el őt leszopni, miközben néha remegés fut végig rajtam Raktari érintéseitől, játékától.
Hirtelen engedem el Yoshit, mikor megérzem a másik testőr síkosítós ujját a bejáratomnál. Engedek neki és lassan, de biztos ujjal nyomul be végül. Hangosan nyögök fel, ahogy izgatni kezd, de újra kezelésbe veszem Yoshi farkát is. Beletúr a hajamba, halkan nyög alattam. Furcsa érzés, de imádom és élvezem, végül már együtt mozdulok Raktarival, így második ujjával is belém nyomul. Újra felnyögök, miközben igyekszem ellazítani magam, de hihetetlen gyorsan átsegítenek ezen a srácok. Pedig, basszus, egy hete nem is szexeltem egyáltalán! Egyre jobban élvezem a játékot, hogy mindketten itt vannak és most engem simogatnak, érintenek. Nem félek, érzem, hogy Raktari is vigyáz rám és nem fog bántani, így pedig türelmetlenül várom, hogy hogyan viszi tovább ezt most. Közben Yoshi lassabb tempóra fog, gondolom, még nyújtani akarja a dolgot, így eleget teszek neki és kínzóan lassan ingerlem tovább. Bezzeg Raktari nem így tesz, egyre jobban és jobban húz fel a kezének játékával, aztán egyszer csak eltűnnek belőlem az ujjai, de kisvártatva már farkával nyomul belém. Hangosan felnyögök és megint kiengedem Yoshit a számból, mielőtt még fájdalmat okoznék neki. Raktari nem szarozik, egyszerűen elkezd megdugni, én pedig ennek ütemére nyögök, nyöszörgök, szinte vergődöm, Yoshi a hajamat túrja, majd visszahúz az ölébe. Nem ellenkezem, most hagyom, hogy irányítson, miközben már azt sem tudom, hol vagyok, vagy miért. Annyira jó érzés, annyira kellett már, és ez az egy hét böjt meghozza a hatását. Nem tudom, pontosan mikor, de Yoshi végül elélvez a számban, amit ugyan sikerül lenyelni, de aztán felemelkedni már nem nagyon. Fejem ölébe hajtom, mire combját alám csúsztatja, én pedig szinte kiabálva élvezem, amit Raktari csinál velem. Nem tartok már ki sokáig, megfeszülök teljes testemben és hangosan nyögve jár át az élvezet. Ha most nem tart meg valaki, tuti összezuhanok. Elveszek a ködben, ami a fejemet uralja és jóleső bizsergéssel jár át. Kihúzódik belőlem és felnézek rá, de nagyon sokat nem tudok gondolkodni, csak annyit fogok fel, hogy őt is sikerült eljuttatni az orgazmusig. Közben Yoshi, ha finoman is, de kipakol az öléből maga mellé, nekem meg nincs erőm ellenkezni sem. Meg kedvem sem.
Raktari Yoshimi másik oldalára kerül és lehunyt szemmel fekszik mellé. Nem akarom őket sem elmulasztani, de nehezen bírok magammal, így csak pillanatokat fogok fel, ahogy Yoshi kinyúl és gyengéden simogatni kezdi, majd ahogy a hajába túr, a mosolyát, a szemeinek csillogását. Furcsa ezt látni, de nem érzek féltékenységet, ugyanakkor kíváncsiságot annál inkább. Raktari keze végül Yoshira téved és gyengéden cirógatni kezdi, végig a hasán, oldalán, mellkasán, aztán megint a hasán, a csípőjén, combján. Felkutat rajta mindent, ismerkedik, de annyira mások a mozdulatok, mint ahogy hozzám ért. Halványan elmosolyodom, miközben megbizserget már az is, hogy látom őket. Raktari csak nézi Yoshit, miközben tovább siklanak rajta ujjai. Kíváncsi lennék, most mire gondolhat, mit érezhet, mire vágyhat. Végül felé fordul és megcsókolja megint azon a gyengéd, mély, szenvedélyes módon. Keze végigköveti Yoshi testét, néhol markolva, vagy éppen cirógatva őt, beletúr a hajába, miközben apró harapásokat, csókokat szór el a nyakán, mellkasán. Hihetetlen az a különbség, ahogy hozzám és ahogy Yoshihoz ér. Nem is vártam igazán mást, hiszen szereti, ez egyértelműen látszik. Yoshimi sem hagyja magát, keze végigsimít Raktari oldalán, simogatja, felfedezi a másik testét, miközben fel-felnyög, mikor olyan pontot talál el rajta a másik testőr. Furcsa érzés nézni őket, ugyanakkor vágykeltő is. Szépek együtt, jobb szót nem tudok erre. Hívogató a párosuk, olyan igazán nem is tudom... összeillenek valóban. Raktari mozdul és Yoshi fölé telepedve lép be a lábai közé. Vajon Yoshimi volt már ilyen helyzetben? Erről valahogy sosem beszéltünk, ugyanakkor a reakciói azt tükrözik, hogy vágyott már erre. Újabb valami, amit én sosem tudtam volna megadni neki, ellenben Raktari igen. Felkönyökölök, mert fekvésből nehéz figyelni őket, viszont a legfurcsább, hogy lázba hoznak. Élvezettel nézem őket, miközben azért egy icipicit féltékeny vagyok, meg féltem Yoshit is, bár bízom abban, hogy Raktari sosem bántaná. Azt is látom, hogy megadja magát neki, simán engedi ténykedni, néha a hajába túr, simogatja, ismerkedik vele, érinti, akarja. Ezt nagyon jól látom, mindketten akarják.
Raktari belép másik lábával is Yoshiéi közé, s leereszkedve rá dörgöli ágyékát az övéhez. Szenvedélyesen csókolja és harapja végig a nyakát, vállát, forrón lehel bőrére az újra feléledő vágytól. Yoshi szinte markolva kapaszkodik belé, minél nagyobb felületen próbálva érintkezni vele. Már szerintem azzal sincsenek tisztában, hogy itt vagyok. Furcsa, de egyszersmind tetszik is valamennyire, bár meg kell hagyni, sosem voltam elhanyagolva ennyire. Vigyorba csúszik a szám. Nem is az zavar, hogy mit tesz Yoshival, hanem az, hogy jobban kívánja őt, mint engem. Ezt is megértük! És ez furcsa még. Raktari is markolja őt, ujjait a bőrébe nyomja, de nem durva, csak ismerkedő, birtokló. Felhúzza a lábait és a vágytól hevesen markol combjára, fenekébe, ahol csak éri. Yoshi hangosan nyög, vissza sem próbálja fojtani, mennyire élvezi, mindent enged Raktarinak, és csak ködös tekintettel figyeli, vágyakozva néz fel rá. Tényleg ezt akarja, vágyik rá. Végül elhúzódik tőle Raktari és szinte lopva méri végig Yoshit, miközben síkosítót nyom az ujjára és szelíden, de határozottan ér hozzá, éreztetve, mit akar. Yoshi egy kicsit megfeszül, látom, hogy ezt még szoknia kell, ugyanakkor percek múlva elernyed, és engedi, hogy Raktari folytassa, amit elkezdett, így ő lassan, óvatosan nyomul belé. Ezek szerint Yoshinak ez az első ilyen alkalma, látom, ahogy megfeszül egy kicsit, kellemetlen és furcsa lehet neki az érzés, de láthatóan nem akar megállni, csak szoknia kell ezt. Raktari segít neki, óvatosan szoktatja az érzéshez, miközben minden rezdülésére figyel, nyelvével végigkalandozik Yoshi mellkasán, apró, finom harapásokba váltva néhol. Yoshimi keze a hajába túr és lehunyt szemmel várja a folytatást. Minden ellenérzet és talán fájdalom ellenére is élvezi. Nagyon élvezi. Amint Yoshi teljesen felenged, Raktari második ujjal is belé nyomul, de tompítja az érzést egy hosszú, mély és forró csókkal. Azért látom megint megmerevedni Yosimit, de tudom, hogy ez csak a kellemetlenségnek köszönhető, Raktari sosem bántaná. Furcsa érzésem támad, mert így kívülről nézni olyan más. Mikor benne vagy, ez teljesen természetes, most meg olyan új élmény.
Tovább ujjazza, miközben falja ajkait, nyakát, vállait, mellkásat, mindent, amihez hozzáfér, majd mikor már érzi, hogy Yoshi kész, lecsúszik a hasára és összegörnyedve húz óvszert magára, síkosítót ken rá, és Yoshimibe nyomul. Hangos kiáltással fogadja ezt a testőr és a lepedőbe markolva keres valami kapaszkodót. Láthatóan fáj neki, eltorzul az arca, de igyekszik ellazulni, miközben hangosan zihálva kapkodja a levegőt. Az sem semmi, amit belőlem váltanak ki. Egy dolog, hogy megint áll a farkam, ez belefér, de tátott szájjal lesem őket, s alig bírok magammal. Nem semmi jelenet! Még én is tudom kívülről élvezni, rohadtul jó! Raktari nem mozdul, nyugtató csókokat nyom Yoshi szájára, álla vonalára, nyakára, fél kézzel lassan simogatja hasát, oldalát, csípőjét, fenekét, combját. Lassan húzódik kijjebb belőle, s úgy tolja magát vissza Raktari, hogy az egész teste finoman gördül, mintha hullámzást lassítva nézne az ember. Gyönyörű látvány, nem találok rá jobb szót és meg is fognak azonnal. Ebből holnap rajzolok, az biztos! Ezt meg kell örökíteni így. Yoshi halkan nyöszörög, ugyanakkor kapaszkodik Raktariba és nem engedné elhúzódni a világért sem. Fájdalom és élvezet tükröződik a szemében. Ki tudja, mióta várt már erre. Én sem bírom tovább és kezemet magam köré fonom, lassan kezdek játszadozni magammal. Igazából észre sem veszem, mit csinálok, annyira leköt a kettősük.
Raktari letámaszkodik Yoshi mellé, fejét a nyakához hajtja, beleszuszog, belecsókol, testével hozzásimul, így miközben lassan mozog benne, szinte végighullámzik Yoshimin, érezheti az izmai munkáját. Yoshi lassan teljesen elveszti a tudatát, látom, ahogy már szinte nem is tudva magáról karmol végig Raktari hátán, vörös csíkokat húzva rajta. Raktari válaszul mély torokhangon nyög fel, kicsit gyorsít a tempón, de egész testében mozogva dugja tovább Yoshit, ő meg olyan átéléssel és élvezettel fogadja, ahogy csak nagyon ritkán látom. Lehunyt szemmel élvez mindent, amit kap, miközben önkéntelenül is mozdul és lábával átkarolja Tari derekát, hogy még mélyebben merülhessen el benne. Olyan összhanggal mozognak, ami szerintem nagyon ritka. Egyre jobban feltüzel az, hogy nézhetem így őket, ugyanakkor irigy is vagyok egy kicsit, mert... mert bárcsak valaki egyszer engem is...! Gyorsítok a kezemmel és halkan nyögök fel most már én is. Raktari ezt biztatásnak veszi, ennek megfelelően erősebb lökésekre vált, olyan hangokat csal ki Yoshimiből, amiket nekem sosem sikerült, mellkasát Yoshiéhoz nyomja, most már gyors, erős lökéseket visz be, szenvedélyesen dugja meg, miközben nyakát harapja, csókolja és a testébe kapaszkodik, Yoshi pedig igyekszik minél jobban hozzábújni, minél nagyobb felületen érintkezni vele. Egy nyögéssorozat szakad fel belőle, most már nagyon közel lehet a beteljesüléshez. Ez a tempó, a látvány, ahogy együtt mozognak, teljesen elszédít, ezért én sem tudom visszafogni a hangom, de nem is akarom. Az ő ütemükre kényeztetem magam, miközben követem az összes mozdulatot, az erőt, mindent, amit együtt nyújtanak. Hihetetlen, amit megélnek, amit látok, az pedig elvarázsol. Valahogy annyira tökéletesnek tűnnek, mintha mindigis együtt lettek volna és egymással összhangban, tökéletes ritmusban mozognának. Yoshi egyre többször feszül meg, hangos kiáltások hagyják el a torkát, szinte üvölt néha, mikor Raktari elég mélyre nyomul benne, aztán még egyszer megremeg és a másik férfi vállába nyomva körmeit járja át az élvezet. Gyönyörű, mint mindig, ahogy összerándulnak az izmai, ahogy az egész teste egyszerre mozdul, ahogy hátravetett fejjel sodorja őt a gyönyör. Én sem bírom tovább, feladom a harcot magam ellen és újra elélvezek, most a saját markomba. Raktari lelassít közben és megpihen Yoshin. Erőteljesen szuszog a fülébe, felhevült teste meg-megfeszül, de csak egy pillanatra, majd mindig el is ernyed. Raktari csak piheg Yoshi felett, majd leszáll róla és az óvszert a kukába dobja, majd kiül az ágy szélére. Elgondolkodva figyelem, miközben Yoshira is rá-rápillantok, de ő már lassan be is alszik. Val'szeg tegnap éjjel is mellettem lehetett, de ezt nem tudom. Beletörlöm a kezem egy papírzsebkendőbe, amit lehalászok az éjjeliszekrényről, aztán Raktari mellé somfordálok, de kikerülöm Yoshit inkább, ha bealszik, legyen úgy, majd mikor a férfi mellé érek, gyengéden végigsimítok a karján. Nem tudom, mi a helyzet, de szeretném, és remélem, nem okoztam katasztrófát ma. Raktari rám néz, végigmér, de csak tétován viszonozza a simogatást. Szerintem sikerült félreértenie. Visszanézek Yoshira, de már az igazak álmát alussza, így pedig egész közel merek menni a másik testőrhöz és fejem a vállára hajtom.
- Minden rendben? - kérdezem csendesen.
- Még az élmény hatása alatt állok - válaszol őszintén. Halványan elmosolyodom, de nem távolodom el tőle, bár nem is simulok hozzá, mint ahogy eredetileg terveztem.
- Gyönyörűek voltatok - törnek utat a szavak, pedig ki sem akartam mondani őket, csak jött. Belepirulok, és legszívesebben elsüllyednék. Raktari zavartan, de halvány mosollyal, sandán pillant le rám. Talán nem hiszi, hogy komolyan mondtam, pedig tényleg. Felnézek rá és bólintok, bár nem tudom, miért, de utána megint a vállára támasztom a homlokom.
- Nem voltál féltékeny? - Kicsin múlik, hogy nem nevetem el magam.
- Féltékeny nem - vallom be -, sokkal inkább irigy. Yoshira - teszem hozzá azonnal. - Velem még soha senki... sosem... sosem volt ekkora összhang. - Nem sikerül valami értelmesre, de igyekszem normálisan kifejezni magam.
- Ez meglep - mondja ki őszintén. - Nem tegnap jöttetek össze, nem kétszer voltatok már együtt, szeretitek is egymást, ezért nem igazán értem, miért érzed, hogy még nem volt senkivel meg az összhang.
- Ti olyan... - próbálom értelmesen megfogalmazni, amit akarok - furcsán csináltatok mindent együtt. Mi is szeretkeztünk hasonlóan, de ennyire egyszerre, ennyire együtt még sosem. Ahogy egymáshoz értetek, ahogy összhangban mozdultatok, mintha évek óta ezt csinálnátok együtt - vallom be, mit gondolok. - Mintha nem ez lett volna az első alkalom.
- Pedig ez volt, Yoshinak még a passzív szerep is az első volt szerintem, az összhangot pedig annak tulajdonítom, hogy a gyakorlatok és éles helyzetek alkalmával egymásra vagyunk utalva, összhang, a másik legkisebb rezzenésének értése nélkül meghalhatunk. Hajdanán Teruki is ezzel indokolta, miért kell egy szobában aludnunk, amivel ők szívtak is az elején, mint a torkos borz miattam.
- Ez volt neki az első - mondom komolyan, hiszen ebben biztos vagyok, tekintve a reakcióit. - Magyarázhatjuk ezzel is, nem tudom, de kívülről nézve... én rohadtul élveztem - vallok továbbra is. Rám jött az őszinteség. - Sajnálom a délutánit - teszem hozzá most és egy gyengéd csókot nyomok a karjára.
- Felejtsd el - kéri, miközben bizonytalanul beletúr a hajamba. Aprót bólintok és arcomat fúrom most már hozzá.
- Még mindig elképzelhetetlennek tartod? - kérdezek rá, ami engem most a legjobban hajt. Szeretném, ha maradna velünk, de ha ez neki sok... bár neki kell tudnia, mit és meddig.
- Igen. Kedvellek, de nekem Yoshi nélküled kell. Neked Yoshi kell, neki meg mindketten. Valaki mindenképpen hoppon marad, mert ez a hárman párban a világ legnagyobb buktatója - fejti ki a véleményét őszintén. - Én elvinném sörözni a barátaimmal, vagy a kedvenc báromba, ahol mindjárt lebombáznának minket a kérdésekkel. Ha hárman mennénk, az fura lenne, rövid úton problémákba ütköznénk és ahogy ismerem egy-egy barátomat, gyorsan pofonosztás lenne a történet vége. Erre nekem semmi szükségem. Évek óta szerettem őt, megszoktam, hogy mellettem van, de nem tartozik hozzám. - Elgondolkodva hallgatom végig, aztán még pár percig agyalok azon, amit mondani szeretnék.
- Őszinte leszek - mondom meg komolyan. - Hetek óta, sőt, inkább hónapok óta gondolkodom azon, hogy esélyt kéne adnom nektek. Mert... mert te sokkal jobb párja lehetnél Yoshinak. Komoly időszak volt, többször volt olyan, hogy azt mondtam, ez az utolsó nap, az utolsó éjszaka, de sosem tudtam megtenni, de amit ma láttam, ahogy egymáshoz viszonyultatok... Ezen nem tudok csak úgy továbblépni, szerintem nem is szabad. Te most mit tennél, mire vágysz?
- Időt szeretnék.
- Mire? - kérdezek rá élből.
- Gondolkodni - válaszol, majd feláll és elkezdi felszedni a ruháit a földről.
- Miről? - kérdezek tovább, miközben őt figyelem.
- Mindenről, erről... - Alsónadrágot húz, majd belelép a nadrágjába és hamarosan elrendezi magán. Határozott mozdulatokkal, gyorsan öltözködik, belőlem meg kibukik a kérdés, pedig igyekszem visszatartani.
- Most elmenekülsz?
- Üldözöl?
- Üldözzelek?
- Mindegy, mindenképpen dobbantok - jelenti ki már az ingét gombolva.
- És mit mondjak Yoshinak, ha felébred? - Valódi kíváncsiságból kérdezem, mert ezt tudnom kell. Gondolom, ő sem teszi ezen könnyen túl magát és ha most Raktari lelép... Fogalmam sincs, mit fog gondolni.
- Hogyhogy mit mondj neki? - kérdez vissza értetlenül. - Mondjuk, hogy megcsinálom helyette a feladatát, amíg durmol - válaszol elmosolyodva, mire visszamosolygok rá. Tudom, hogy ez nem az első eset lenne, bár azt is tudom, hogy nem mindig hagyta neki Raktari, hogy visszafizesse ezt.
- Csak ismerem és tudom, hogyha most szó nélkül lelépsz és nem hagysz üzenetet, akkor azon fog agyalni, hogy hol rontotta el és hogy biztosan valamit nem jól csinált - mondom meg neki komolyan.
- Nem szó nélkül lépek le, tudod, hova megyek, mit csinálok. Nem csinált semmit rosszul, mindenben teljesen Yoshimi volt - teszi hozzá halvány mosollyal, majd az ajtó felé indul.
- Raktari! - szólok még utána csendesen, de határozottan. - Mégis mi lesz ezután? Ha reggel felébred és keres? Ha utánad megy, mit fogsz tenni? - Ezt tudnom kell, muszáj.
- Majd keresem - jelenti ki megkomolyodó arccal. - Addig döntse el, mit akar, mert ha nem tudja, én döntök helyette - teszi hozzá határozottan.
- Rendben - hagyom rá ennyiben. - Mégis mikor fogod keresni?
- Majd. Nem tudom. Te tudod, mennyi idő múlva leszel éhes, szomjas, fáradt? - kérdezi meg értetlenül. - Ha itt az ideje - feleli, azzal elhagyja a szobát.
Csak nézek utána és nem tudom, mit kéne tennem. Ránézek Yoshira és gyengéden kisimogatok a homlokából pár tincset. Nem fogok tudni aludni, már most érzem, ahhoz túl sok a kérdés, a kétség, a félelem bennem. Hihetetlen szex volt, de nekik nem csak ennyit jelentett, ebben biztos vagyok. Most mi lenne jó? Végül nagyot sóhajtok, nem tudok itt maradni. Betakarom Yoshit és hagyok neki egy üzenetet, hogy minden rendben van, aludjon csak, Raktari dolgozni van, én meg nem tudtam aludni. Ennyit. Úgyis csak reggel fog felébredni. Hova menjek? Végül a medence mellett döntök, a víz közelsége mostanában megnyugtat. Hosszú éjszaka lesz ez ma is...
- Így is komoly erőfeszítésekbe kerül elválasztani ez érzéseimet és a kapcsolatunkat. Nekem te ellenfél vagy - vallja be -, akit likvidálnék, ha nem lennék jól nevelt és tartanám kézben a gyeplőt. Szerinted képes lennék belemenni egy olyan kapcsolatba, amiben félig megkapnám azt, akiért évek óta epekedem és puszipajtás lenni veled, aki a másik felét birtokolja? Nekem nem kell még több gané a nyakamba, Jeremy, éppen elég az, ami van. Megalkuvónak és szánalmasnak érezném magam egy ilyen kapcsolatban, folyamatosan marna szét, míg végül elveszítenék mindent, amit magamnak tudok, amilyennek magam tartom. Normális kapcsolatot akarok - jelenti ki. - Egy pasit, aki őszinte hozzám, szeret, hűséges, akivel jól megvagyunk, bízhatunk egymásban, működik a szex, barátnak ugyanúgy megállja a helyét és elfogadja, hogy vannak kötelességeim, kényes dolgaim. Egy embert, aki megérti, elfogadja a nézeteimet, ha osztani nem is osztja és nem próbál meg hajmeresztő mutatványokra rávenni, mert az érzelmi stresszt egyre kevésbé bírom.
- Tudod, én úgy vagyok vele, hogyha szeretem, akkor semmi sem áldozat - vonom meg a vállam. - Egyébként akkor miért nem harcolsz érte? Miért nem próbálsz kiütni? Mikor egyértelmű, hogy te jobban illesz Yoshi mellé, te vagy a megfelelőbb a számára. Nem értem...
- Te meg miért próbálod lepasszolni nekem, ha szereted? - kérdez vissza, miközben hevesen pörgeti a kulcsot az ujján. - Egyébként nem tudok róla, hogy Yoshi is úgy gondolná vagy érezné, hogy én jobban illek mellé, megfelelőbb vagyok a számára - közli.
- Nem lepasszolni próbálom, hanem mérlegelek - mondom meg komolyan -, ugyanis most kettőtöket esz a fene egymás iránt. Yoshi ezt nem mondta, de akkor kérdezzük meg őt - közlöm ellentmondást nem tűrően és felnézek rá.
- Én... Most mégis mit vársz tőlem? A rohadt életbe! Nem fogom egyikőtöknek sem azt mondani, hogy te, vagy te vagy a jobb, mert akárhogy is nézzük, mindkettőtökbe bele vagyok zúgva. Ezen nincs mit tagadni. Akkor meg?
- Egyszerűen nem értelek meg, Yoshi - szólal meg Raktari. - Totál odavoltál Jeremyért, most totál megborultál, mert nem lehetsz vele és mégis azon szórakozol, ez a hármas dolog akár bejönne neked, mert mindkettőnket szeretsz. Azóta van ez a hiszti, hogy lebuktam azzal, amit érzek - közli komolyan. - Tőlem mit vártok? Dobjam a sarokba a neveltetésem, a tartásom, az erkölcseimet, az előítéleteimet és éljek átlag buzi életet, amiben mindenki mindenkivel baszik, mindenki mindenkit taperol, mert miért ne?
- Igen, megborultam, mert évek óta játszom azzal a gondolattal én is, hogy milyen lenne veled, vagy éppen, hogy tudnál-e szeretni engem. Ez nem múlik el csak így, pláne, mikor kiderülnek dolgok. Odavagyok Jeremyért, továbbra is így van, de ettől még kurva szar érzés kétfelé húzni. Egyébként nem is én agyalok ezen sokat, hanem Jeremy.
- Naná, hogy agyalok rajta, mert... mert nem tudom... Agyalok, kész! - zárom le ezzel végül hihetetlen határozottan. Remek. - A kutya nem kérte tőled, hogy legyél átlag buzi - hangsúlyozom ki a szót. - Nem ezt mondtam. Én komoly kapcsolatra gondoltam, komoly határokkal és ésszel, mert szerintem lehet. De elfogadom, hogy szerinted meg nem.
- Szerinted lehet? - kérdezi meg Yoshit.
- Nem tudom. - Látom, hogy nagyon bizonytalan. Én sejtem, hogyha nem is így, de már eljátszott az ötlettel. Nem tudja, mit válaszoljon, hogy az jó legyen. - Fogalmam sincs. - Raktari kifújja a levegőt, majd felül, kulcsa közben elrepül, a földön landol koppangva és még viszi tovább a lendület, ő pedig belemarkol Yoshimi hajába, határozottan magához húzza és forrón megcsókolja. Még csak el sem fordulok. Kicsit furcsa érzés látni ezt, de végülis én akartam, nem? Ami a legfurcsább, hogy nem mondanám, hogy fáj, kicsit kellemetlen belül, de el tudom viselni. Halványan elmosolyodom és nem tudom, mi üt belém, de elgondolkodom azon, hogy tényleg ki kéne sétálni véglegesen az ajtón. Yoshi teljesen beleéli magát, ahogy lehunyja a szemét... Ezt már ismerem én is. Bár hogy ebből mi lesz a végén, még nem tudom... Várok, türelmesen, csendben figyelve őket. Hosszan, mélyen csókolja meg őt, aztán elhúzódik és felém nyúl. A csípőmnél fog meg és közelebb húz, majd engem is megcsókol. Hoppá! Erre aztán nem számítottam, ugyanakkor megadom neki magam és hagyom, hogy irányítson a csókjával. Lehunyom a szemem és engedem, hogy tegye, ahogy érzi, ahogy neki megfelelő, ugyanakkor csempészek bele egy kicsit magamból is. Érzem, hogy ez nem ugyanolyan csók, tőlem mintha követelne, ugyanakkor tele van szenvedéllyel. Még nem tudom, ez mire megy ki, de kíváncsi vagyok most már. Mikor elenged, csak figyelem az arcát és várom, hogy mi jön most. Yoshira nézek, de nem tudom eldönteni, mit látok. Raktari is őt figyeli rögtön, de nem tudom, ő képes-e olvasni a srácban. Abban biztos vagyok, hogy még úszik a csók hatásában, ugyanakkor nem látom dühösnek. Hát ez most a passz kategória nálam. Kérdőn nézek fel Raktarira. Akkor most ez mi volt?
- Már van fogalmatok? - kérdezi meg határozottan. Nekem van, de előbb jöjjön Yoshi. Nekem továbbra is elképzelhető, nem volt ebben semmi olyan, amit nem tudtam volna simán elviselni. Sőt... valahol meg is nyugodtam. De Yoshimi az istennek nem akar megszólalni. Jó, akkor kezdem én.
- Engem megnyugtatott - árulom el csendesen, őszintén. - Számomra vállalható. - Ezt már korábban is mondtam, tartom is magam hozzá, most pedig már biztos is vagyok abban, hogy ezt képes vagyok elviselni, ami viszont furcsa, hogy a válaszomtól Yoshi nem meglepődik, hanem mintha ő is megnyugodna. Ajaj! Na most akkor halljuk!
- Ez... nekem... én... - Egyre összefüggőbb lesz. Igazi zavar, amit az arcán látok, szerintem ő ezt nem tudja kezelni sem. Egyáltalán látta, hogy Raktari megcsókolt? Vagy az már el sem jutott hozzá? - Ez fantasztikus volt - közli végül. Mi? Most mire gondol? Vagy mi van?
Raktari nem szóval válaszol, hanem hátrébb csusszan az ágyon és maga felé vonja Yoshimit, engem pedig tapogatva talál meg és invitál. Nem ellenkezem, ahogy láthatóan Yoshi sem, engedi magát újra megcsókolni, miközben Raktari a kezével engem fedez fel szinte csak puhatolózva. Egészen közel mozdulok, ahogy Yoshi is, de egyelőre engedem, hogy Raktari irányítson mindent, így nem igazán teszek semmit, bár a készetetés bőven megvan, hogy mindkettejüket érintsem, simogassam, végül ennek engedek is és megérintem őket, mert muszáj, de csak ruhán keresztül, miközben nem tudom levenni a szemem róluk. Furcsa érzés, de még mindig nem ijesztő. Yoshit egyre közelebb húzza magához, nem is nagyon vártam mást, ki tudja, mióta vágyik erre, meg val'szeg Yoshi is. Szinte már összebújnak, úgy csókolóznak. Raktari végül elszakad tőle és már két kézzel fedez fel, miközben a nyakamat kezdi el csókolni. Megborzongok az érzéstől és egy apró sóhaj szakad fel belőlem. Közben Yoshit is figyelem, mert tudnom kell, tényleg akarja-e, de nem úgy tűnik, mintha nem. A keze becsúszik Raktari felsője alá és félig hátulról öleli így át, ismerkedve vele. Ahogy egymáshoz simulnak, Raktari von magával, én pedig megyek, engedem, hogy irányítson, azonban lassan nem bírok magammal és ha csak bátortalanul is, de elkezdem kigombolni az ingét. Hagyja nekem, miközben felfedezi a mellkasom, a hasam, végigsimít a hátamon, a lapockáimon, a vállamon, majd le a gerincemen a derekamig. Ismerkedik, ahogy Yoshi is, érzem a kezét mozdulni az inge alatt. Végre sikerül megküzdenem az utolsó gombbal is és elkezdem hátratolni, amiben már Yoshi is segít és együttes erővel szedjük le Raktariról az anyagot. Egyszerre lódulunk meg és támadjuk le őt. Csókok, nyalások mindenhova, ahol elfér a testén, amit elérünk. Lassan elszakadok Yoshitól is, már nem tudok csak rá koncentrálni, leköt az, amit éppen csinálok. Fél kézzel hátranyúl, beletúr Yoshi hajába, miközben másik kezével megint engem simogat, majd feltúrja a pólóm. Értek én ebből is, így leveszem a felsőm és valahova az ágy mellé dobom. Nem nagyon érdekel ez a része. Megint Yoshimire sandítok. Raktari keze végigcsúszik a nyakán, aztán be a póló alá, amíg csak éri. Mindkettőnkkel foglalkozik, ez pedig most kifejezetten jó érzés. Hallom Yoshi szuszogásán, hogy lassan, de biztosan indul be teljesen, ahogy bennem is ugrál a vágy és szerintem Raktari sincs ezzel másképp. Visszabukok a vállára, a nyakába csókolok, végig a kulcscsontján, majd a vállán. Egy pillanat alatt fog át és hirtelen Yoshi ölében találom magam, miközben már mindketten az ágyon fekszünk. Felnézek Raktarira és vágy csillog a szemében. Megkapom én is a kényeztetést, mire halkan sóhajtozom hozzá, közben Yoshit is kezelésbe veszi, végigsimít combján, fel a csípőjén és az oldalán. Most már Yoshimi is vágyakozva sóhajtozik, nekem ez már ismerős, Raktari meg majd rájön, mi ez.
Áthajol felettem, hogy újra forró csókba vonja Yoshit, de közben a keze már rajtam van. Megkeresi a csípőm, majd a tenyerével végigsimít a combomon. Mikor visszafelé teszi ugyanezt, már lassan siklik a keze, éppen kellemes, élvezem, azonban hangosan nyögök fel, mikor a nadrágon keresztül fog rám, és ha csak rövid ideig is, de kényeztet. Kezd megszűnni a világ és nehezen koncentrálok már, de azt érzem, hogy Yoshi nagyon élvezi, és szerintem Raktari is. Végül nem is tudom, hogyan, de lekerülök Yoshiról, miközben halk nyögéssel veszem tudomásul, ahogy Raktari megmarkolássza a fenekem, aztán egy sokkal hangosabb és erőteljesebb követi, mikor a gerincemen húz végig. Szinte elernyedek az érzéstől, ugyanakkor már nézek is fel és még pont elkapom, ahogy lekerül Yoshiról a felső. Újra szenvedélyesen csókolja meg, miközben simogatva, finoman markolászva ismerkedik az izmaival, a testével. Rohadtul beindít, amit látok, mert ez kész... Le sem tagadhatom, hogy engem izgat az egész helyzet, a feeling és a lehetőség, ami benne van. Ajkai végül Yoshi nyakára tévednek, csókolja és harapja őt, miközben teljes testével simul hozzá. Agyékát nekifeszíti, rá vágyik, ami engem addig nem zavar, amíg én is kapok valamit. Ugyanakkor... érdekel, milyenek lehetnek együtt. Raktari végül felül és kibontja Yoshi nadrágját, de aztán leszáll róla és fölém telepszik. A nyakamat, vállamat kezdi harapva csókolni, miközben simogat, majd hozzám simul. Megborzongok, ez kurvajó! Játékosan nyal végig a nyakamon, egészen a fülem mögé, miközben ágyékát a fenekemhez dörgöli. Basszus! Tényleg vágyik erre az egészre, én pedig kétkedés nélkül tolom meg egy kicsit magam, hogy még jobban összeérjünk.
Végül feltámaszkodik fél karjára és alám nyúl. Végigsimít a hasamon, majd pillanatok alatt bontja ki a nadrágom és már be is nyúl, alsón keresztül kezd ingerelni. Nem szeretek így lenni, de hagyom magam most, ugyanakkor valamit tennem kell, így ha nehezen is, de felküzdök a támaszkodó karjáig és ráfogok. Egy kicsit kiszolgáltatva érzem magam, ugyanakkor bízom benne, nem félek, hogy bántani fog. Végül lehajol és egy harapást hagyva a vállamon mászik le rólam. Már fordulok is ki, így sokkal kényelmesebb. Yoshi már ruha nélkül fekszik, ezek szerint vette a lapot, hogy Raktari mit akar. Én is elkezdem leküzdeni magamról a nadrágot és az alsót, miközben képtelen vagyok elszakítani a tekintetem róluk. Raktari finoman, szinte alig érintve fog rá, lassan cirógatja Yoshit, aki halkan sóhajtozva fogadja ezt tőle. A hajába túr, az arcát simogatja, a vállát, ahol eléri. Aztán Raktari megelégeli a dolgot, mert lemászva az ágyról vetkőzni kezd. Egyszerre tapad rá a szemünk Yoshival, majd egymásra villan. Halványan elmosolyodom, ahogy ő is és egymás felé mozdulunk. Megcsókolom őt, miközben mindketten a másik testőrt próbáljuk lesni. Furcsa harc ez köztünk, de végül engedek neki és hagyom, hogy háttal fordítson Raktarinak. Nem gondoltam volna, hogy ide lyukadunk ki a végén, de nincs ellenemre még mindig. Yoshi élvezi és valahol érzem, hogy megköszön a csókjával. Csak tudnám, hogy mit! Ez nekem is jó, kurvajó! Az a durva, hogy nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy minden gond nélkül bele tudok szeretni a srácba, mert tényleg. Már most kezdek belezúgni, pláne, hogy látom, milyen gyengéd Yoshival. Ő pedig boldog, érzem, hogy az. Félek egy kicsit, hogy Raktari megtörik, de majd felhozzuk. Én már döntöttem, nekem nem okoz gondot, hogyha így maradunk, képes vagyok alkalmazkodni. Kicsit tartok attól is, hogyha Raktariból kibukik, hogy ellenfélnek tekint, akkor már nem lesz ennyire kedves velem, de egyelőre nem bántott egy percig sem. Nem félek tőle, csak sok mindenen agyalok talán feleslegesen. Bár ez nem sokáig fog tartani, mert érzem, ahogy elönti az agyam lassan a lila köd és akarom, hogy folytassuk.
Raktari végül visszamászik hozzánk egészen közel húzódva. Ő legalább olyan jól néz ki meztelenül, mint Yoshi. Két ilyen pasival egy ágyban... Ez hihtetlen! Beletúr a hajamba, ahogy Yoshimiébe is, és közel húzza magához, meg egymáshoz az arcunkat, majd játékba kezd. Hol engem, hol Yoshit csókolja, nyalja, harapja és mindketten élvezettel viszonozzuk ezt. Érezhetően Raktari vezet mindkettőnket, és marha jól csinálja. A keze végül lassan végigcsúszik a hátamon és a fenekembe markol, taperol, fogdos. Azt hiszem, Yoshi is hasonlóan jár, mert megremeg és jólesően sóhajt fel. Már képtelen vagyok ennyi felé figyelni, de igyekszem mindent tudatosítani magamban. Tudni akarom, mi történik, miközben képtelen vagyok elfojtani egy-egy nyögést, szusszanást, végül látom, ahogy eltolja Yoshimit, ő pedig teszi és feljebb helyezkedik, miközben engem szelíden irányít négykézlábra, majd Yoshi lábai közé. Visszanézek rá, de elhelyezkedem viszonylag kényelmesen, miközben ő síkosítót és óvszert kerít, méghozzá rögtön többet. Aha! Vagyis izé... De minden, ami most felötlött bennem, egy perc alatt elvész, mikor mögém telepszik és hátamat csókolja, harapja, simogatja, így izgat, ingerel. Hangosan nyögök fel, ez finom és élvezetes! Felpillantok Yoshira is, de élvezet csillog a szemében, ahogy minket néz. Raktari ajkaival már a nyakamnál jár, mire újra és újra megborzongat. Farkát a fenekemhez dörgöli, miközben mellkasom, hasam, combom simogatja, fedezi fel. Úgy döntök, hogy Yoshi se maradjon ki a jóból, így fél kézen támaszkodva végül kinyúlok és farkára fogva ingerelni kezdem. Ha Raktarinak nem tetszik, majd jelzi. Yoshi persze felnyög, mire elvigyorodom, és mivel Raktari sem ellenkezik, folytatom tovább a kényeztetését. Hirtelen belőlem is felszakad egy hangos sóhaj, mikor Raktari keze a farkamra téved és kényelmes tempóban kezd eljátszadozni vele. Hátravetem a fejem egy pillanatra, tekintetem találkozik Yoshiéval és a vigyor az arcán mindent elárul. Nem agyalok tovább hülyeségeken, az ölére bukok és torkomra engedem. Lassan, kiélvezve kezdem el őt leszopni, miközben néha remegés fut végig rajtam Raktari érintéseitől, játékától.
Hirtelen engedem el Yoshit, mikor megérzem a másik testőr síkosítós ujját a bejáratomnál. Engedek neki és lassan, de biztos ujjal nyomul be végül. Hangosan nyögök fel, ahogy izgatni kezd, de újra kezelésbe veszem Yoshi farkát is. Beletúr a hajamba, halkan nyög alattam. Furcsa érzés, de imádom és élvezem, végül már együtt mozdulok Raktarival, így második ujjával is belém nyomul. Újra felnyögök, miközben igyekszem ellazítani magam, de hihetetlen gyorsan átsegítenek ezen a srácok. Pedig, basszus, egy hete nem is szexeltem egyáltalán! Egyre jobban élvezem a játékot, hogy mindketten itt vannak és most engem simogatnak, érintenek. Nem félek, érzem, hogy Raktari is vigyáz rám és nem fog bántani, így pedig türelmetlenül várom, hogy hogyan viszi tovább ezt most. Közben Yoshi lassabb tempóra fog, gondolom, még nyújtani akarja a dolgot, így eleget teszek neki és kínzóan lassan ingerlem tovább. Bezzeg Raktari nem így tesz, egyre jobban és jobban húz fel a kezének játékával, aztán egyszer csak eltűnnek belőlem az ujjai, de kisvártatva már farkával nyomul belém. Hangosan felnyögök és megint kiengedem Yoshit a számból, mielőtt még fájdalmat okoznék neki. Raktari nem szarozik, egyszerűen elkezd megdugni, én pedig ennek ütemére nyögök, nyöszörgök, szinte vergődöm, Yoshi a hajamat túrja, majd visszahúz az ölébe. Nem ellenkezem, most hagyom, hogy irányítson, miközben már azt sem tudom, hol vagyok, vagy miért. Annyira jó érzés, annyira kellett már, és ez az egy hét böjt meghozza a hatását. Nem tudom, pontosan mikor, de Yoshi végül elélvez a számban, amit ugyan sikerül lenyelni, de aztán felemelkedni már nem nagyon. Fejem ölébe hajtom, mire combját alám csúsztatja, én pedig szinte kiabálva élvezem, amit Raktari csinál velem. Nem tartok már ki sokáig, megfeszülök teljes testemben és hangosan nyögve jár át az élvezet. Ha most nem tart meg valaki, tuti összezuhanok. Elveszek a ködben, ami a fejemet uralja és jóleső bizsergéssel jár át. Kihúzódik belőlem és felnézek rá, de nagyon sokat nem tudok gondolkodni, csak annyit fogok fel, hogy őt is sikerült eljuttatni az orgazmusig. Közben Yoshi, ha finoman is, de kipakol az öléből maga mellé, nekem meg nincs erőm ellenkezni sem. Meg kedvem sem.
Raktari Yoshimi másik oldalára kerül és lehunyt szemmel fekszik mellé. Nem akarom őket sem elmulasztani, de nehezen bírok magammal, így csak pillanatokat fogok fel, ahogy Yoshi kinyúl és gyengéden simogatni kezdi, majd ahogy a hajába túr, a mosolyát, a szemeinek csillogását. Furcsa ezt látni, de nem érzek féltékenységet, ugyanakkor kíváncsiságot annál inkább. Raktari keze végül Yoshira téved és gyengéden cirógatni kezdi, végig a hasán, oldalán, mellkasán, aztán megint a hasán, a csípőjén, combján. Felkutat rajta mindent, ismerkedik, de annyira mások a mozdulatok, mint ahogy hozzám ért. Halványan elmosolyodom, miközben megbizserget már az is, hogy látom őket. Raktari csak nézi Yoshit, miközben tovább siklanak rajta ujjai. Kíváncsi lennék, most mire gondolhat, mit érezhet, mire vágyhat. Végül felé fordul és megcsókolja megint azon a gyengéd, mély, szenvedélyes módon. Keze végigköveti Yoshi testét, néhol markolva, vagy éppen cirógatva őt, beletúr a hajába, miközben apró harapásokat, csókokat szór el a nyakán, mellkasán. Hihetetlen az a különbség, ahogy hozzám és ahogy Yoshihoz ér. Nem is vártam igazán mást, hiszen szereti, ez egyértelműen látszik. Yoshimi sem hagyja magát, keze végigsimít Raktari oldalán, simogatja, felfedezi a másik testét, miközben fel-felnyög, mikor olyan pontot talál el rajta a másik testőr. Furcsa érzés nézni őket, ugyanakkor vágykeltő is. Szépek együtt, jobb szót nem tudok erre. Hívogató a párosuk, olyan igazán nem is tudom... összeillenek valóban. Raktari mozdul és Yoshi fölé telepedve lép be a lábai közé. Vajon Yoshimi volt már ilyen helyzetben? Erről valahogy sosem beszéltünk, ugyanakkor a reakciói azt tükrözik, hogy vágyott már erre. Újabb valami, amit én sosem tudtam volna megadni neki, ellenben Raktari igen. Felkönyökölök, mert fekvésből nehéz figyelni őket, viszont a legfurcsább, hogy lázba hoznak. Élvezettel nézem őket, miközben azért egy icipicit féltékeny vagyok, meg féltem Yoshit is, bár bízom abban, hogy Raktari sosem bántaná. Azt is látom, hogy megadja magát neki, simán engedi ténykedni, néha a hajába túr, simogatja, ismerkedik vele, érinti, akarja. Ezt nagyon jól látom, mindketten akarják.
Raktari belép másik lábával is Yoshiéi közé, s leereszkedve rá dörgöli ágyékát az övéhez. Szenvedélyesen csókolja és harapja végig a nyakát, vállát, forrón lehel bőrére az újra feléledő vágytól. Yoshi szinte markolva kapaszkodik belé, minél nagyobb felületen próbálva érintkezni vele. Már szerintem azzal sincsenek tisztában, hogy itt vagyok. Furcsa, de egyszersmind tetszik is valamennyire, bár meg kell hagyni, sosem voltam elhanyagolva ennyire. Vigyorba csúszik a szám. Nem is az zavar, hogy mit tesz Yoshival, hanem az, hogy jobban kívánja őt, mint engem. Ezt is megértük! És ez furcsa még. Raktari is markolja őt, ujjait a bőrébe nyomja, de nem durva, csak ismerkedő, birtokló. Felhúzza a lábait és a vágytól hevesen markol combjára, fenekébe, ahol csak éri. Yoshi hangosan nyög, vissza sem próbálja fojtani, mennyire élvezi, mindent enged Raktarinak, és csak ködös tekintettel figyeli, vágyakozva néz fel rá. Tényleg ezt akarja, vágyik rá. Végül elhúzódik tőle Raktari és szinte lopva méri végig Yoshit, miközben síkosítót nyom az ujjára és szelíden, de határozottan ér hozzá, éreztetve, mit akar. Yoshi egy kicsit megfeszül, látom, hogy ezt még szoknia kell, ugyanakkor percek múlva elernyed, és engedi, hogy Raktari folytassa, amit elkezdett, így ő lassan, óvatosan nyomul belé. Ezek szerint Yoshinak ez az első ilyen alkalma, látom, ahogy megfeszül egy kicsit, kellemetlen és furcsa lehet neki az érzés, de láthatóan nem akar megállni, csak szoknia kell ezt. Raktari segít neki, óvatosan szoktatja az érzéshez, miközben minden rezdülésére figyel, nyelvével végigkalandozik Yoshi mellkasán, apró, finom harapásokba váltva néhol. Yoshimi keze a hajába túr és lehunyt szemmel várja a folytatást. Minden ellenérzet és talán fájdalom ellenére is élvezi. Nagyon élvezi. Amint Yoshi teljesen felenged, Raktari második ujjal is belé nyomul, de tompítja az érzést egy hosszú, mély és forró csókkal. Azért látom megint megmerevedni Yosimit, de tudom, hogy ez csak a kellemetlenségnek köszönhető, Raktari sosem bántaná. Furcsa érzésem támad, mert így kívülről nézni olyan más. Mikor benne vagy, ez teljesen természetes, most meg olyan új élmény.
Tovább ujjazza, miközben falja ajkait, nyakát, vállait, mellkásat, mindent, amihez hozzáfér, majd mikor már érzi, hogy Yoshi kész, lecsúszik a hasára és összegörnyedve húz óvszert magára, síkosítót ken rá, és Yoshimibe nyomul. Hangos kiáltással fogadja ezt a testőr és a lepedőbe markolva keres valami kapaszkodót. Láthatóan fáj neki, eltorzul az arca, de igyekszik ellazulni, miközben hangosan zihálva kapkodja a levegőt. Az sem semmi, amit belőlem váltanak ki. Egy dolog, hogy megint áll a farkam, ez belefér, de tátott szájjal lesem őket, s alig bírok magammal. Nem semmi jelenet! Még én is tudom kívülről élvezni, rohadtul jó! Raktari nem mozdul, nyugtató csókokat nyom Yoshi szájára, álla vonalára, nyakára, fél kézzel lassan simogatja hasát, oldalát, csípőjét, fenekét, combját. Lassan húzódik kijjebb belőle, s úgy tolja magát vissza Raktari, hogy az egész teste finoman gördül, mintha hullámzást lassítva nézne az ember. Gyönyörű látvány, nem találok rá jobb szót és meg is fognak azonnal. Ebből holnap rajzolok, az biztos! Ezt meg kell örökíteni így. Yoshi halkan nyöszörög, ugyanakkor kapaszkodik Raktariba és nem engedné elhúzódni a világért sem. Fájdalom és élvezet tükröződik a szemében. Ki tudja, mióta várt már erre. Én sem bírom tovább és kezemet magam köré fonom, lassan kezdek játszadozni magammal. Igazából észre sem veszem, mit csinálok, annyira leköt a kettősük.
Raktari letámaszkodik Yoshi mellé, fejét a nyakához hajtja, beleszuszog, belecsókol, testével hozzásimul, így miközben lassan mozog benne, szinte végighullámzik Yoshimin, érezheti az izmai munkáját. Yoshi lassan teljesen elveszti a tudatát, látom, ahogy már szinte nem is tudva magáról karmol végig Raktari hátán, vörös csíkokat húzva rajta. Raktari válaszul mély torokhangon nyög fel, kicsit gyorsít a tempón, de egész testében mozogva dugja tovább Yoshit, ő meg olyan átéléssel és élvezettel fogadja, ahogy csak nagyon ritkán látom. Lehunyt szemmel élvez mindent, amit kap, miközben önkéntelenül is mozdul és lábával átkarolja Tari derekát, hogy még mélyebben merülhessen el benne. Olyan összhanggal mozognak, ami szerintem nagyon ritka. Egyre jobban feltüzel az, hogy nézhetem így őket, ugyanakkor irigy is vagyok egy kicsit, mert... mert bárcsak valaki egyszer engem is...! Gyorsítok a kezemmel és halkan nyögök fel most már én is. Raktari ezt biztatásnak veszi, ennek megfelelően erősebb lökésekre vált, olyan hangokat csal ki Yoshimiből, amiket nekem sosem sikerült, mellkasát Yoshiéhoz nyomja, most már gyors, erős lökéseket visz be, szenvedélyesen dugja meg, miközben nyakát harapja, csókolja és a testébe kapaszkodik, Yoshi pedig igyekszik minél jobban hozzábújni, minél nagyobb felületen érintkezni vele. Egy nyögéssorozat szakad fel belőle, most már nagyon közel lehet a beteljesüléshez. Ez a tempó, a látvány, ahogy együtt mozognak, teljesen elszédít, ezért én sem tudom visszafogni a hangom, de nem is akarom. Az ő ütemükre kényeztetem magam, miközben követem az összes mozdulatot, az erőt, mindent, amit együtt nyújtanak. Hihetetlen, amit megélnek, amit látok, az pedig elvarázsol. Valahogy annyira tökéletesnek tűnnek, mintha mindigis együtt lettek volna és egymással összhangban, tökéletes ritmusban mozognának. Yoshi egyre többször feszül meg, hangos kiáltások hagyják el a torkát, szinte üvölt néha, mikor Raktari elég mélyre nyomul benne, aztán még egyszer megremeg és a másik férfi vállába nyomva körmeit járja át az élvezet. Gyönyörű, mint mindig, ahogy összerándulnak az izmai, ahogy az egész teste egyszerre mozdul, ahogy hátravetett fejjel sodorja őt a gyönyör. Én sem bírom tovább, feladom a harcot magam ellen és újra elélvezek, most a saját markomba. Raktari lelassít közben és megpihen Yoshin. Erőteljesen szuszog a fülébe, felhevült teste meg-megfeszül, de csak egy pillanatra, majd mindig el is ernyed. Raktari csak piheg Yoshi felett, majd leszáll róla és az óvszert a kukába dobja, majd kiül az ágy szélére. Elgondolkodva figyelem, miközben Yoshira is rá-rápillantok, de ő már lassan be is alszik. Val'szeg tegnap éjjel is mellettem lehetett, de ezt nem tudom. Beletörlöm a kezem egy papírzsebkendőbe, amit lehalászok az éjjeliszekrényről, aztán Raktari mellé somfordálok, de kikerülöm Yoshit inkább, ha bealszik, legyen úgy, majd mikor a férfi mellé érek, gyengéden végigsimítok a karján. Nem tudom, mi a helyzet, de szeretném, és remélem, nem okoztam katasztrófát ma. Raktari rám néz, végigmér, de csak tétován viszonozza a simogatást. Szerintem sikerült félreértenie. Visszanézek Yoshira, de már az igazak álmát alussza, így pedig egész közel merek menni a másik testőrhöz és fejem a vállára hajtom.
- Minden rendben? - kérdezem csendesen.
- Még az élmény hatása alatt állok - válaszol őszintén. Halványan elmosolyodom, de nem távolodom el tőle, bár nem is simulok hozzá, mint ahogy eredetileg terveztem.
- Gyönyörűek voltatok - törnek utat a szavak, pedig ki sem akartam mondani őket, csak jött. Belepirulok, és legszívesebben elsüllyednék. Raktari zavartan, de halvány mosollyal, sandán pillant le rám. Talán nem hiszi, hogy komolyan mondtam, pedig tényleg. Felnézek rá és bólintok, bár nem tudom, miért, de utána megint a vállára támasztom a homlokom.
- Nem voltál féltékeny? - Kicsin múlik, hogy nem nevetem el magam.
- Féltékeny nem - vallom be -, sokkal inkább irigy. Yoshira - teszem hozzá azonnal. - Velem még soha senki... sosem... sosem volt ekkora összhang. - Nem sikerül valami értelmesre, de igyekszem normálisan kifejezni magam.
- Ez meglep - mondja ki őszintén. - Nem tegnap jöttetek össze, nem kétszer voltatok már együtt, szeretitek is egymást, ezért nem igazán értem, miért érzed, hogy még nem volt senkivel meg az összhang.
- Ti olyan... - próbálom értelmesen megfogalmazni, amit akarok - furcsán csináltatok mindent együtt. Mi is szeretkeztünk hasonlóan, de ennyire egyszerre, ennyire együtt még sosem. Ahogy egymáshoz értetek, ahogy összhangban mozdultatok, mintha évek óta ezt csinálnátok együtt - vallom be, mit gondolok. - Mintha nem ez lett volna az első alkalom.
- Pedig ez volt, Yoshinak még a passzív szerep is az első volt szerintem, az összhangot pedig annak tulajdonítom, hogy a gyakorlatok és éles helyzetek alkalmával egymásra vagyunk utalva, összhang, a másik legkisebb rezzenésének értése nélkül meghalhatunk. Hajdanán Teruki is ezzel indokolta, miért kell egy szobában aludnunk, amivel ők szívtak is az elején, mint a torkos borz miattam.
- Ez volt neki az első - mondom komolyan, hiszen ebben biztos vagyok, tekintve a reakcióit. - Magyarázhatjuk ezzel is, nem tudom, de kívülről nézve... én rohadtul élveztem - vallok továbbra is. Rám jött az őszinteség. - Sajnálom a délutánit - teszem hozzá most és egy gyengéd csókot nyomok a karjára.
- Felejtsd el - kéri, miközben bizonytalanul beletúr a hajamba. Aprót bólintok és arcomat fúrom most már hozzá.
- Még mindig elképzelhetetlennek tartod? - kérdezek rá, ami engem most a legjobban hajt. Szeretném, ha maradna velünk, de ha ez neki sok... bár neki kell tudnia, mit és meddig.
- Igen. Kedvellek, de nekem Yoshi nélküled kell. Neked Yoshi kell, neki meg mindketten. Valaki mindenképpen hoppon marad, mert ez a hárman párban a világ legnagyobb buktatója - fejti ki a véleményét őszintén. - Én elvinném sörözni a barátaimmal, vagy a kedvenc báromba, ahol mindjárt lebombáznának minket a kérdésekkel. Ha hárman mennénk, az fura lenne, rövid úton problémákba ütköznénk és ahogy ismerem egy-egy barátomat, gyorsan pofonosztás lenne a történet vége. Erre nekem semmi szükségem. Évek óta szerettem őt, megszoktam, hogy mellettem van, de nem tartozik hozzám. - Elgondolkodva hallgatom végig, aztán még pár percig agyalok azon, amit mondani szeretnék.
- Őszinte leszek - mondom meg komolyan. - Hetek óta, sőt, inkább hónapok óta gondolkodom azon, hogy esélyt kéne adnom nektek. Mert... mert te sokkal jobb párja lehetnél Yoshinak. Komoly időszak volt, többször volt olyan, hogy azt mondtam, ez az utolsó nap, az utolsó éjszaka, de sosem tudtam megtenni, de amit ma láttam, ahogy egymáshoz viszonyultatok... Ezen nem tudok csak úgy továbblépni, szerintem nem is szabad. Te most mit tennél, mire vágysz?
- Időt szeretnék.
- Mire? - kérdezek rá élből.
- Gondolkodni - válaszol, majd feláll és elkezdi felszedni a ruháit a földről.
- Miről? - kérdezek tovább, miközben őt figyelem.
- Mindenről, erről... - Alsónadrágot húz, majd belelép a nadrágjába és hamarosan elrendezi magán. Határozott mozdulatokkal, gyorsan öltözködik, belőlem meg kibukik a kérdés, pedig igyekszem visszatartani.
- Most elmenekülsz?
- Üldözöl?
- Üldözzelek?
- Mindegy, mindenképpen dobbantok - jelenti ki már az ingét gombolva.
- És mit mondjak Yoshinak, ha felébred? - Valódi kíváncsiságból kérdezem, mert ezt tudnom kell. Gondolom, ő sem teszi ezen könnyen túl magát és ha most Raktari lelép... Fogalmam sincs, mit fog gondolni.
- Hogyhogy mit mondj neki? - kérdez vissza értetlenül. - Mondjuk, hogy megcsinálom helyette a feladatát, amíg durmol - válaszol elmosolyodva, mire visszamosolygok rá. Tudom, hogy ez nem az első eset lenne, bár azt is tudom, hogy nem mindig hagyta neki Raktari, hogy visszafizesse ezt.
- Csak ismerem és tudom, hogyha most szó nélkül lelépsz és nem hagysz üzenetet, akkor azon fog agyalni, hogy hol rontotta el és hogy biztosan valamit nem jól csinált - mondom meg neki komolyan.
- Nem szó nélkül lépek le, tudod, hova megyek, mit csinálok. Nem csinált semmit rosszul, mindenben teljesen Yoshimi volt - teszi hozzá halvány mosollyal, majd az ajtó felé indul.
- Raktari! - szólok még utána csendesen, de határozottan. - Mégis mi lesz ezután? Ha reggel felébred és keres? Ha utánad megy, mit fogsz tenni? - Ezt tudnom kell, muszáj.
- Majd keresem - jelenti ki megkomolyodó arccal. - Addig döntse el, mit akar, mert ha nem tudja, én döntök helyette - teszi hozzá határozottan.
- Rendben - hagyom rá ennyiben. - Mégis mikor fogod keresni?
- Majd. Nem tudom. Te tudod, mennyi idő múlva leszel éhes, szomjas, fáradt? - kérdezi meg értetlenül. - Ha itt az ideje - feleli, azzal elhagyja a szobát.
Csak nézek utána és nem tudom, mit kéne tennem. Ránézek Yoshira és gyengéden kisimogatok a homlokából pár tincset. Nem fogok tudni aludni, már most érzem, ahhoz túl sok a kérdés, a kétség, a félelem bennem. Hihetetlen szex volt, de nekik nem csak ennyit jelentett, ebben biztos vagyok. Most mi lenne jó? Végül nagyot sóhajtok, nem tudok itt maradni. Betakarom Yoshit és hagyok neki egy üzenetet, hogy minden rendben van, aludjon csak, Raktari dolgozni van, én meg nem tudtam aludni. Ennyit. Úgyis csak reggel fog felébredni. Hova menjek? Végül a medence mellett döntök, a víz közelsége mostanában megnyugtat. Hosszú éjszaka lesz ez ma is...
*letaglózvaúristenAZTA*
VálaszTörléshát ez... egészen... eléggé... piszkosul, de nagyon... váratlan és meglepő és kurvajó volt...
sose gondoltam, hogy egyszer megtörténik, mert addig eljutottam, hogy Jeremy filózik rajta. azon felül, neki nem probléma. az is benne volt, hogy Yoshi vágyja ezt mint állat. de Raktarit nem ismerem eléggé, hát ennek megfelelően rendesen meglepett a reakciója, mikor lekapta Yoshimit, aztán Jeremyt
kész. teljesen kész. KO. ebből mi lesz?
ezek után én nagyon sajnálnám ha bárki kilépne ebből a hármasból.
( az gáz...? és ha igen, mennyire? o.o )
azért sajnálnám, mert szerintem szükségük van egymásra. ez Raktari és Yoshimi között csak most kezd teljesen a felszínre bukni. Tari (tetszett ez a becézés :3 ) nem tudom mennyire és hogy dolgozza fel ezt, de a kiborulása alapján nehezen. még akkor is, ha piszkosul élvezte és évek óta húzta a vágy Yoshihoz.
nem egy átlag felállás, nem egy sztenderd cucc, és a tartalma még több.
hát ez... durva volt...
pedig Deon is mekkorát pislogott az ötleten. ami valahogy érthető.
apropó, Deon, annyira imádom mikor kifakad belőle a véleménye meg a segítsége, olyan letagadhatatlanul Deon.
Tatsuki... bőgni fogok... annyira... anyu segíts. az a kétségbeesés, mikor abszolúte de nem tudom, hogy most mi van. mert ő egy olyan terminátor, hogy nagyon. még annál is jobban nagyon. Bakari meg egy úú nem tudok rá kifejezést, hirtelen még kitalálni se. de ő is mocskosul tud, az biztos... nekem is hiányoznak. mást nem tehetek, mint hogy a srácokkal együtt reménykedem, hátha nem ennyi volt csak. fájni fog? nem akarom... ugye nem...?
fú, szörnyű vagyok, kábé mint egy négyéves kislány akinek álmában elvitte a sátrat a feje fölül a rémvihar, és nincs ott senki hogy megvédje. még a plüssmaci se.
bocsánat a hisztimért csak... TT__TT
várom a folytatást...nagyon nagyon.
Hát igen, itt Raktari elkezd bemutatkozni. Eddig inkább a háttérben maradt, de három év vágyódás azért az ő önuralmát is kikezdte, Jeremy meg berántotta valaminek a közepébe. =)
TörlésA Tarit amúgy nem szereti. =D
Nem gáz, hogy hármasban tetszettek, cél volt, hogy az olvasó imádja őket, hogy finomak legyenek együtt. =D Az más kérdés, mi lesz még ebből. ^^
Terminátor. =) De találó. Biztos voltam benne, hogy vérezni fog a szíved érte, meg a srácokért, amint láthatóvá válik, kivel mit művel Tatsuki hiánya.