8.

Jeremy

Végre viszonylag nyugodtan alszom, de valami furcsát érzek. Vagy hallok? Kinyitom a szemem, de nem igazán tudom mire vélni a dolgot, így már csuknám is vissza, de ekkor realizálódik bennem, hogy a telefonom szól. Felkapom és mielőtt megnézném, ki az, már fel is veszem. A hangja ismerős, de hirtelen nem tudom hova tenni. Ráadásul ingerültnek is érzem. Masao! A név áthasít rajtam és megbizsereg a gerincem. Már hogyne emlékeznék rá?! De kell két perc, amíg összeszedem magam. Az elmúlt jó fél évben nem keresett, most egy kicsit meglepett ezzel, de akár jól is kijöhetek belőle.


Percek alatt megborul azonban az egész. Kezd kicsit bonyolult lenni nekem a helyzet. Pillanatok alatt szűrök le dolgokat, ugyanakkor egy jó részét nem tudom hova tenni. Jól bele is gabalyodom ebbe, és mire észbe kapok, már bőven mesélek neki. Nagyjából mindent tálalok és remélem, tényleg nem most követek el hibát. Aztán bejön a találkozó kérdése, ráadásul rögtön a lakására hív. Oda amúgy sem engedett soha bárkit, én meg bőven aludtam nála nem is egyszer. Ha én odamegyek, abból szex lesz. De bánnám? Nem hiszem... Mindigis gyengéd és kedves volt, megértő és vigyázott rám, ha kértem valamit, általában megkaptam. Ráadásul sosem kellett megtennem, amit nem akartam, mindenre mondhattam nemet. Erre a meghívásra viszont nem fogok. Na ezt hogyan kéne beközölni Deonnal? Leteszem a telefont, ráadásul kapásból egy éjszaka ígéretével. Végül döntök és felcsörgetem, bár személyesen jobb lenne ezt megbeszélni.

- Csőváz - köszön bele a srác. Elmosolydom. Még halál laza, aztán majd meglátjuk.

- Rám érsz? - kérdezem meg komolyan.

- Ja. Megyek vagy jössz? - kérdezi játékosan.

- Attól függ, hova - kuncogom el magam.

- He? - kérdez vissza értetlenül, majd elröhögi magát. - Ezt most nem vágom - árulja el.

- Attól függ, hol vagy - pontosítok akkor. - Négyszemközt szeretnék beszélni, csak ezért - árulom el neki végül az okot is.

- Jaaa! Bocsesz! A szobámban vagyok, épp felöltöztem. Jössz vagy menjek?

- Megyek - vigyorodom el. - Két perc. - Azzal leteszem a telefont és kinyargalok az ajtón Deon szobája felé.


Mikor odaérek, azért lassítok, meg persze bekopogok, mert azt úgy illik. Megvárom, míg Deon beereszt, de most jó kedvem van, így mosolyogva lépek be hozzá.

- Hali!

- Hű de nagy a mosoly! Kösd az orrod a nyakadhoz, mert elhagyod, ha a füled mögött összeér a szád! - heccel is kapásból. A tükör előtt ül és a haját tupírozza. Igen? Mögé lépek és megcsikizem, egy hirtelen mozdulattal. Nagyot ugrik, hajában benn akad a fésű és durcásan néz rám, de persze nem sértődött meg, inkább tetteti, hogy most nagyon haragszik, szemei mosolyt rejtenek. Szeretem, mikor ilyen, így fel sem veszem.

- Megtudtam, hogy Tari jól van, éppen békülnek Yoshival. Felhívott egy régi ismerősöm, jó volt vele dumálni - árulok el részleteket, még nem akarok zúdítani.

- Raktari? Beszéltem pár szót vele tegnap - árulja el, de már kíváncsian fürkész. - Yoshimi hogy találta meg? - kérdezi őszinte meglepettséggel. - Mesélj az ismerősödről is, csak most ez meglepett, mert Raktari azt mondta, látni se akarja Yoshit.

- Hát... ez hosszú mese lesz, mert minden mindennel összevág, azt hiszem - kuncogom el magam végül. - A lényeg az, hogy Masao, aki nekem is régi ismerősöm, Raktarinak is. Szerintem ezt mi kölcsönösen nem tudtuk. Na és hát... Masao kicsit dühös lett ránk, így meginvitálta Yoshit egy verésre, amit ő készségesen elfogadott és velem elfelejtett közölni. - Ezt hallva Deon rázkódva nekiáll röhögni. - Ezen túl nem tudom a többit, hogy ott mi történt, vagy mi nem, de most mindenki alszik, vagyis aludt.

- Mesélőnek ne menjél! - heccel. Miért, nem volt jó? Deon gyorsan kiveszi a hajából a fésűt és felpattan a székről, majd szembe fordul velem.

- Akkor kezdjük az elején - kuncogom el magam. - Masao először egy bárban szedett fel, szexeltünk, kaptam kaját, szállást, fürödhettem, aludtunk, aztán reggel toltunk még egy kört és végül eljöttem tőle. Azt hittem, ennyi volt a történet, mint mindig. - Közben Deon is feláll, kerít cigit meg hamutálat és elfekszik az ágyon, majd rágyújt. Követem a példáját és mellé telepszem, most önkényesen csórok egy szálat tőle. - De persze nem így lett. Először azt hittem, hogy csak véletlenül futunk össze újra, de aztán rájöttem, hogy nem. Masao keresett, ha megtalált, akkor mindig elvitt magával. Ő az egyetlen, aki kettőnél többször megkapott abban az időszakban. Nekem sem okozott gondot vele menni, mert mindig kedves volt, sosem durva és ha nemet mondtam valamire, akkor azt nem kellett megtennem. Neki is voltak hülyeségei, de sosem lépte át a határokat. Nagyjából fél éve nem láttam és nem beszéltünk. Tudja a számom, én is az övét, de valahogy elmaradt ez a dolog. Raktari hozzá menekült, és elmesélt neki mindent, ezzel együtt persze rájött, hogy ki vagyok, hogy ugyanaz, akivel ő korábban elvolt. Előkészítette a csapdát mindkettőnknek, csak Yoshi elcseszte, mert egyedül ment - vigyorodom el. - Mindenesetre még él és fog is, ha Tari ki nem akarja csinálni, de ezt nem hiszem. Masao alvilági - teszem hozzá végül. Akkor most hagyjuk Deont kérdezni, mert gondolom, van mit.

- Masaoról mit tudsz? - kérdezi komolyan, lecsapva az utolsó mondatra.

- Semleges eltakarító - mondom meg komolyan. - Volt Tatsuki mellett és ellen is, de többet nem akar vele ellentétbe kerülni. Tud a Kitamurás balhéról, de csak messziről. Egyébként szerintem nem az a tipikus alvilági figura, tényleg rendes volt velem mindig, kedves és figyelmes.

- Az nem számít, néhányan remekül képesek simulni - jelenti ki határozottan. - Azért légy óvatos vele, mert ha semleges, akkor semleges is marad. Azért arra mondjuk kíváncsi vagyok, Raktarit mióta ismeri, a srác tudja-e, hogy eltakarító, meg ilyenek.

- Húsz éve és tudta - vonom meg a vállam. - Vigyázok, nem várok tőle semmi olyat, ugyanakkor megbízom benne. Egyébként folyamatosan arra volt kíváncsi, hogy Tatsuki nem bánt-e, hogy nem azért vagyok-e mellette, mert kényszerít. Tényleg foglalkozik velem, ahogy régen is. Elhívott magához - árulom el Deonnak végül.

- Hát jó... - sóhajtja. - Kíváncsi vagyok azért rá - árulja el, cigijéről pedig lepergeti a hamut.

- Ő is rád - csúszik ki a számon, de legszívesebben most elsüllyednék.

- Mert?

- Mert tudja, hogy a barátom vagy, ahogy azt is, hogy mind Tatsukival, mind Asaméval kapcsolatban állsz - árulom el neki és felkészülök a robbanásra.

- Ühüm... - Elgondolkodik, közben elszívja az utolsó slukkot is, majd elnyomja a csikket. - Jó, akkor legalább felmérjük egymást. - És elégedett, ravasz mosolyra kúszik a szája. - Mit tud rólam?

- Azt, hogy Asame pártfogoltja vagy, azt, hogy Tatsuki lőtte a piercingjeidet, és azt is, hogy te kapcsolod őket össze. Ezen kívül, hogy te adsz nekem otthont, hogy barátok vagyunk. Jah és hogyha úgy alakul, meg fogsz harcolni Tatsuki örökéért.

- Én is hadd tudjak akkor még többet róla! - élénkül meg a jókedve.

- Mire gondolsz? Na jó, például imádja a kígyókat, az van a bőrén nem is egy. Tatsuki is varrt rá, azt hiszem, a legnagyobbat és amelyik nekem a legjobban tetszett. Tartott egy boát régen, nem tudom, még megvan-e vagy sem. Egyébként a lakásában van egy hangszigetelt “tárgyaló”. - Ezen elkuncogja magát. - Szereti a jó dolgokat, és neki nem gáz ismételni sem. Nem olyan válogatós, mint Tatsuki, neki mindegy, hogy húsz vagy harminc, ha jó az ágyban. Aztán... mit tudok még róla, lássuk! Erős, gyors, ügyes, de közben sosem volt bántó vagy durva. Mire vagy még kíváncsi?

- Miért csak vele mentél el többször?

- Mert... talán az egyetlen volt, aki megkérdezte, miért csinálom ezt. Próbált segíteni mindenben. Még Ikuról is tudott és igyekezett lelkileg helyre pakolni, bármiről is volt szó. Ha kellett, kezelte a sebeimet is. Gyengéd volt az ágyban is, mindig figyelt rám, nem csak a saját élvezetére. Vele aludtam párszor, nem dobott ki. Meg valahol ő is vadászott rám akkoriban - mesélem el Deonnak.

- Jó pasi?

- Nekem igen - árulom el. - Nagyon bejött, azért is kezdtem ki vele.

- Hogy néz ki? - kíváncsiskodik.

- Hm... nagyjából olyan magas, mint a yakuzád, talán pár centivel magasabb. Izmos, zömök férfi, meglátszik rajta, hogy edzett. A haja barna meg a szeme is, ilyen egészen sötét. A vonásai határozottak, a szemöldöke erős, de a szájíve olyan, hogy azt mondod, tökéletes. Nagyon ápolt a külseje a szakáll ellenére is, sőt, az még vonzóbbá teszi. Na jó, ne ilyen nagy nagypapisra gondolj, csak halvány, az állcsontján fut le. Nem tudom, összességében nagyon vonzó. A kisugárzása is olyan húúúú... Na meg meztelenül... Nem egy Tatsuki, de azért bőven van olyan, amit imádni lehet rajta. - Ezen Deon jót röhög. - Kezdjük a tetkókkal, mert van neki egy pár. A jobb alkarján belül van egy égetett nonfiguratív szárnyaskígyó. - Deonnak kikekerekednek a szemei és levegőért kap. Láthatóan bezsong. - Várj még, a jobbak most jönnek! - kuncogom el magam - A hátán egy kígyó, ami egy koponyát ölel körbe. Egy hatalmas kobra, aminek a nyelve és a redői bordók, vagy inkább pirosak, a szeme zöld meg sárga. Van egy zöld kígyója, ami a lapockáján indul és a kézfején ér véget. Ez a bal oldalán van és a kézfején nyitott szájban végződik. Aztán van egy az arca bal oldalán, ami a nyakáról fut, ez inkább hosszú, vékony és aprócska. A vádliján, a jobbon - pontosítok - egy hosszú pengéjű tőr, amit vörös-arany mérgeskígyó teker körbe, a jobb combján meg egy kígyós yin-jang jel. Azt hiszem, ennyi, de ezen kívül az alsó ajkában van egy karika, amin egy golyó díszeleg, a jobb szemöldökében meg egy szöges cucc, ami engem leginkább banánra emlékeztet - fejezem be a monológot.

- A szemöldökpirszingek általában banán alakúak és ez is a megnevezésük - mondja mosolyogva. Hát van még mit tanulnom. - Azt hiszem, valahogy rá kell vegyem ezt a figurát, hogy megnézhessem a kígyóit egyet kivéve - mondja és elkuncogja magát. - Főleg az égetett tetoválása érdekel, mert az nagyon hú... Iszonyatosan fájdalmas tudtommal a megcsinálása és a gyógyulási időszak, nagyon kevesen is csinálják és még sosem láttam élőben olyat.

- Szerintem nagyon szép - árulom el csendesen. - Egyébként veled hajlandó találkozni, mást nem vihetek oda, de téged igen. És melyiket nem akarod látni? - kérdezem incselkedve.

- Ami a lába közt lóg - mondja ki széles vigyorral, mire elnevetem magam - Illetve az nem pontos, hogy nem akarnám látni, csak... nem tudok elképzelni olyan szituációt, amiből jól jönnénk ki, ha totál meztelen lenne.

- Hidd el, veszélyes jószág - vigyorodom el, Deon meg zavartan kuncogni kezd. - Bár engem nem zavar, ha látnom kell. Gondolom, ez most is meglesz.

- Jopparé! Lebuktál, te hamis!

- Miért is? - kérdezem meg kuncogva.

- Á, jó, igaz is...! - adja meg magát a haját átrendezve. - Mondtad, hogy elhívott magához, meg jó volt vele, sz'val csak én nem kapcsoltam össze a kettőt.

- Nem azért hívott el, hogy dugjunk - jelentem ki határozottan. - Beszélgetni akar, mert még van, ami nem világos neki. Meg azt hiszem, helyre pakolni lelkileg. Mindigis ilyen volt. Aztán gondolom, a szex sem kizárt, ha én is akarom.

- Sejtettem. Ha csak kufircolni akar, akkor nem kérdez arról, hogy Tatsuki bánt-e, meg nem hiszem, hogy aktívan akarnád ezt a találkozót, satöbbi. Feltételezem, hogy azért akadnak a múltadban olyanok, akikkel jó volt a szex, mégis ezt a Masaot tetted kivételes helyzetbe, szóval vágtam, hogy elsősorban nem szexelni akartok, csak nem gondoltam bele, hogy másodsorban viszont nagyon is beleférhet - magyarázza el mulatva közben magán. - Mondtad, hogy vannak hülyeségei. Milyenek? Persze, ha ez nem túl indiszkrét - teszi hozzá.

- Háááát... Imádja a boáját, vagyis imádta. Szexeltünk vele egy ágyban - vallom be, mire Deon szeme hatalmasra kerekedik. - Ne gondolj durvára, csak szerette a sziszegését, meg nézni, ahogy csúszik-mászik rajtam, de ennél tovább nem ment vele! Jah, meg imádja, ha meglovagolják - árulom el ezt is.

- Uhhh! Ezzel a kígyós szexszel nagyon kiakasztottál, de ha csak ennyi volt... Nem, ez így is durva - mondja zavartan elröhögve magát. - A lovaglással nem értem, mi a gond, ezt a másikat viszont emésztem, mert amennyire irtózatos, kábé annyira érdekesnek is tűnik. Milyen?

- Mikor beközölte, hogy zavarna-e, én konkrétan pánikba estem, aztán elmagyarázta, hogy semmit nem akar dugni sehova, csak kíváncsi, hogy áll nekem. Na erre én is kíváncsi voltam és engedtem. Furcsa érzés, amikor egy ilyen lény van rajtad, tekergőzik, és száraz, de mégis csúszós. Olyan, hogy kiüt tőle a libabőr, de én élveztem. Nem hagyta belendülni a begyót, nem hagyta, hogy bármilyen módon is kellemetlen legyen nekem.

- Én is bepánikoltam volna - árulja el őszintén. - Izgalmasnak hangzik. Egyébként láttam olyan pornókockát, hogy bedugták a csajnak a kígyó fejét. Kábé a szar is belém fagyott és mindjárt az villant be, mikor mondtad ezt.

- Neeem - nevetem el magam. - Azt nem hagytam volna, ő meg tiszteletben tartja az ilyeneket. Inkább csak előjáték volt a dolog, mert utána fergetegeset szexeltünk. Bár ami azt illeti, sosem volt ezzel problémánk.

- Tök jó. Ha mindig jó volt vele, kerestétek egymást, hogyhogy nem lett több köztetek?

- Nem tudom... - árulom el őszintén. - Val'szeg ez az én hibám is volt, mert ennyire nem nyitottam felé. Meg nem tudom, ő hogyan állt volna hozzá. Bár ami azt illeti, akkoriban annak is örültem volna, ha állandó szeretőnek tart ki. De valami hasonló is volt a szitu.

- Szerinted megint lehettek állandó szeretők?

- Nem tudom - válaszolok újra. - Kicsit bonyolultabb most ez a helyzet. A szex részével nincs gond, az még mindig fergeteges lenne szerintem, inkább az van benne, hogy Tatsuki... őt mindenki kerülné. Egyébként én most belemennék. Azt hiszem, attól sem kellene tartanom, hogy belém szeressen.

- Hogyhogy?

- Mert ha sosem mondta ki, vagy sosem kérdeztem, de tudom, hogy szeret valakit.

- Fél év alatt sok minden változik... Meg az idő folyamán is.

- Lehet... De nem tudom, majd kiderül - vonom meg a vállam. - Egyszer minden kiderül.

- Jaja. Nem is azért mondtam, csak nem akartam, hogy nagyon lekategorizálj valamit előre. Ugye majd mesélsz?! - kérdezi meg izgatottan, eleven vigyorral, felcsillanó szemekkel.

- Ha hazajövök, igen - kuncogom el magam. - De val'szeg ez olyan lesz, hogy csak másnap délelőtt vagyok várható. Egyébként... félek, hogy már nem fogok neki tetszeni annyira - árulom el Deonnak, min parázok.

- Mert? - kérdezi meglepődve.

- Mert már nem vagyok olyan cingár kis törpe - Ennek hallatán Deon hangosan felröhög. -, már nem úgy nézek ki, mint egy nyeszlett tizennégy éves. Ha ezt szerette bennem, akkor buktam.

- Deja vum van... - árulja el még mindig fetrengve az ágyon. - Pont így éreztem magam korábban, csak kicsit durvábban.

- Nekem tetszik a változás - árulom el csendesen. - De ha neki nem, akkor buktam az egészet.

- Nem azt mondtad, hogy ő nem olyan válogatós, neki a szex minősége a fontos? - kérdez rá.

- De... - Ebben igaza van Deonnak. - De gondolom, számít, hogy kíván-e vagy sem.

- Nyilván, de cseppet sem vagy kevésbé kívánatos - mondja meg őszintén. Elmosolyodom, mivel ez olyan Deonos volt.

- Meg akarom lepni egyébként - árulom el. - Tuti kíváncsi a rózsámra is, ha már felkeltettem az érdeklődését rá, meg nem tudom... Kíváncsi vagyok és egy kicsit izgatott - vallom be.

- Kicsit, mi? - heccel megböködve. - Mivel akarod meglepni?

- Magammal. Meg valami feszülősre gondoltam, amiben minden látszik és sejtetve van. A többit meg meglátjuk.

- Fatökű, ha nem indul be rád - jegyzi meg vigyorogva. Ejnye, Deon!

- Nagyon remélem - mondom meg csendesen.

- Mármint mit, hogy nem fatökű, ugye? - röhögi.

- Naná! - nevetem el magam és lendületesen áttúrom a haját. Tudom, hogy utálja, csak azért. - Még itt csesztetsz is, mikor tök be vagyok tojva - kuncogom el magam. Deon hangosan morogva ugrik nekem, mire hagyom, hogy átfordítson, majd a fejem fölé fogja a kezeimet és csikizni kezd. Elnevetem magam és szabadulnék, de nem megy. Na, most bajban vagyok!

- Most legyél betojva, hogy kicsikizem belőled a szuszt! - fenyeget játékosan, élvezettel folytatva. Be is vagyok! Nevetve borulok jobbra-balra, próbálva szabadulni, de már a kegyelmezzt sem tudom kinyögni. Deon vigyorogva folytatja, majd egyszer csak abbahagyja, de nem ereszti el a kezem, csak vizsgál, szemlél. Lassan nyugszom meg, bár még zihálok egy kicsit, de továbbra is őt figyelem én is. - Nem akarsz szabadulni? - kérdezi meg halvány mosollyal.

- Már nem - válaszolok csendesen. Furcsa érzés, de így már más a helyzet.

- Hogyhogy már nem?

- Inkább kíváncsi vagyok, mire gondolsz, mikor így nézel - árulom el Deonnak a dolgokat.

- Arra, hogy... szexelnék veled megint. - Elfordítom a fejem, mert nem merem a szemébe mondani.

- Tudod, hogy ez kölcsönös - motyogom. Nem lenne helyes, de akarnám.

- Ja. Ez benne a durva - teszi hozzá, azzal elengedi a kezeimet és leszáll rólam. - Korábban gondolkodtam azon - kezd beszélni, mikor elhasal mellettem -, hogy Asaméval megbeszélni, hogy te legyél az a harmadik... - Tessék? -, de rohadtul félek, hogy rájönne abból, ahogy egymással vagyunk, hogy nem először.

- Nem feltétlenül kell rájönnie - vallom be. - Lehet azt úgy, mintha sosem láttuk volna egymást. De... elég necces, bár a mi hévünkkel megint más. Nem tudom...

- Asamét nem tudom becsapni, engem rezdülésekből is tökéletesen ért. Biztos vagyok benne, hogy rájönne és azt nem élném túl - mondja meg őszintén.

- Akkor ez felejtős - mondom meg komolyan. - Ilyet nem kockáztathatsz, ahogy én sem. - Bámulom a plafont. - Mondtam én, hogy maradnak az emlékek - mosolyodom el.

- Abban még mindig nem vagyok egészen biztos, de abban igen, hogy a hármas kilőve.

- Őszinte leszek, én amúgy is félek a yakuzádtól - árulom szégyellősen. - De mi az, hogy nem vagy benne biztos? - Deon válaszul vállat von.

- Miért félsz Asamétól?

- Nem tudom - mondom meg őszintén. - Csak... fogalmam sincs, mondjuk egy ilyen helyzetben hogyan viselkedne a harmadikkal.

- Nekem se sok, nem is beszéltük meg részleteiben ezt, de úgy vélem, egy rövid bevezetés után visszavonulna és csak nézné, hogy mihez kezdünk egymással. Legalábbis én azt mondtam neki korábban, hogy engem ez a verzió érdekelne kifejezetten - teszi hozzá.

- Akkor ez végülis a legálisan kipróbálom mással verzió? - kérdezek bele. - Egyébként nem tudom. Én Tarival sem akartam dugni - közlöm be. - Így meg furcsa volt.

- Lényegében igen, lehet. Én szeretnék olyasmit, amit ő valószínűleg sosem engedne meg, a harmadikat pedig úgy választanánk meg, hogy vele kiélhessem magam - válaszol őszintén, közben pedig karjaira fekteti fejét, de továbbra is engem néz. - Abszolút kölcsönösség lenne az alap, Asaménak is oké a harmadik, nekem is, a harmadiknak is mi. Val'szeg megbeszélnénk, mi az, amit nem akarunk, aztán nem tudom... Ha nem akartad, miért hagytad?

- Élveztem, egy darabig... aztán nem. De ha nem engedem, sosem jutnak el egymáshoz. - Legalábbis szerintem nem. - Meg Tari nem bírt volna ki egy olyan szeretkezést, ha nem megy el előtte - mondom meg komolyan. - Ugyanolyan volt a helyzete, mint neked.

- Értem - nyögi ki és rák vörös lesz, mire elkuncogom magam.

- Ilyenkor még kívánatosabb vagy - árulom el neki mosolyogva, mire közelebb fészkeli magát hozzám. Ránézek és várom, hogy most mire készül. Becsukja a szemét és mosolyogva mozdulatlan marad. Ezt nem tudom mire vélni, de automatikusan mozdulok meg, az oldalamra fordulok és egészen közelről nézem az arcát.

- Néha gondolkodom rajta, mennyire nem vagyok normális. Úgy értem, ezzel elég régóta tisztában vagyok, csak vannak olyan hülyeségeim, amik még engem is meglepnek.

- Mint például? - kérdezek be azonnal. Furcsa módon képes megbabonázni Deon.

- Hát ez... Asame a mindenem, mégis így vagyok veled...

- Bánod? - kérdezem meg szemrebbenés nélkül.

- Nem, csak rettegek tőle, hogy Asame kidob miatta a picsába.

- Arra nem gondoltál, hogy elmondd neki? - kérdezek be. - Ha kiderül, nagyobbat üt, mintha elárulod magadtól.

- Nem szoktam félni dolgoktól - válaszol szemeit továbbra is csukva tartva, csendesen -, de soha nem merném megkérdezni azt sem, hogy mit tenne, ha megtenném. Tudná, hogy nem véletlenül kérdezem, mert légből kapott dolgokat nem szoktam kérdezni vagy mondani, amivel megindulna a lavina. Nem tudom, Jeremy... Nekem ő az első, az egyetlen, a tökéletes... Azon is betegre aggódtam magam, mire eljutottam a szobájáig, hogy összetörtem előre megfontolt szándékkal a tőle kapott kocsit. Nem repesett érte az örömtől, ahogy ő fogalmazott, ami felér azzal, hogy bántotta a dolog, de tény, hogy amiatt mérgesebb volt, mert veszélynek tettem ki magam. Így nem... basszus, így nem! Eszemben sincs kockáztatni! - mondja hevesen, szinte rémülten visszakozva. Ebben a percben húzódom el tőle és mászok le az ágyról. Akkor megint mit hülyéskedünk? Ezt nem lehet.

- Ne haragudj, de... megyek... - közlöm csendesen. Nem akarom megbántani, de nem helyes, amit teszünk, talán még az sem, hogy gondolunk rá. Deon meglepődve néz fel rám. - Az elmúlt három percben azon igyekeztem, hogy ne csókoljalak meg. Ha ennyire szereted Asamét, akkor ez hatalmas hiba lenne - magyarázkodom sután.

- Pár napja is csókolóztunk - világít rá halkan, egy apró mosollyal.

- Tudom, és kívánom mindig, újra meg újra, de ha baj lesz... Nem magamat féltem, már rég nem érdekel, csak neked lenne nagyon gáz, márpedig ezt nem akarom - mondom meg komolyan, őszintén. - Vágyom rád, a szexre, hogy érints megint, hogy lássalak, hogy összebújjunk, élvezz, elégülj ki bennem. Mindig vágyni fogok erre, mert vonzol, olyan módon, mint talán még soha senki. - Deon elvörösödik, de a tekintete nyílt marad.

- Szeretem az őszinteségedet - jelenti ki csendesen. - Menj - bocsát utamra inkább.

- Köszönöm - hadarom el, és az ajtó felé indulok. - Deon... de ugye nem haragszol? - nézek még vissza rá azért, mert abba beleszakadok.

- Nem. Kellene? - kérdezi meg meglepetten. - Én is vágyom rád - teszi hozzá.

- Nem tudom, nem... Remélem, nem... - közlöm nagyon értelmesen. - Majd hívlak! - teszem még hozzá, azzal otthagyom a kuncogó Deont.


Visszaballagok a szobámba, hogy kerítsek valami elfoglaltságot magamnak. Természetesen rajzolni fogok, ez nem kérdés. Még nem tudom mit, de benne van a kezemben a lendület, a mozdulat, a magam sem tudom, micsoda. Közben jár az agyam Deonon. Hatalmas a kísértés, nagyon vonzódom hozzá, minden percben, mikor kettesben maradunk, csak még közelebb szeretném érezni. De nem szabad. Sosem bocsátaná meg nekem, ahogy én sem magamnak, ha a hülyeségünk miatt afférja lenne a yakuzájával. Nem! Ilyenben nem játszom soha többet, nem fogom kockára tenni ezt. Nehéz, de egyelőre tudunk nemet mondani. Rossz, mert ha olyat teszünk, mondunk, mozdulunk, ha csikiz, ha hozzám ér, ahogy ma lefogott, mind-mind izgat és hordoz valami furcsa vágyódást. De nem szabad!


Alig dolgozom egy órát-másfelet, talán kettőt, mikor újra csöng a telóm és Masao az. Hirtelen furcsa érzésem támad, ugyanakkor ezt próbálom leplezni előtte. Ha most hív, akkor Yoshiék békülnek, különben mellettük lenne. Egyrészt örülök is neki, másrészt kicsit fáj, de mindegy, majd elmúlik. Tatsuki szalonjánál? Kicsit megremegek, de ha el is megyünk onnan, akkor nincs gáz, márpedig az Masaonak nem jó terület, szóval onnan mennie kell. Amint leteszem a telefont, lázas válogatásba kezdek, hogy mit vegyek fel, miközben Terut hívom. Remélem, ráér, ha meg nem, akkor valaki mást tud mondani. Fél kézzel a szekrényben túrok és dobálom az ágyra a cuccokat, míg a másikkal próbálom egyenesben tartani a készüléket a fülemen. Mit vegyek fel? Kisebb pánikkal rohangálok körbe, miközben rájövök, hogy nem fogok odaérni olyan hamar. Háááát... Masao vár, ennyi. Bár tudom, hogy utál várakozni, de megéri szerintem. Teruuuu! Vedd fel!

- Igen? - kérdez bele álmosan a testőr. Hoppá! Nem akartam felébreszteni. Már megint elfelejtettem valamit?

- Szia! Felébresztettelek? - kérdezek rá gyorsan, de ez egyértelmű. Na mindegy.

- Nem gond. Mondjad! - kér ásítva. Azért naaaa! - Bocs.

- Én bocsi - kérek megszeppenten elnézést. - Tudsz valakit, aki el tudna fuvarozni Tatsuki szalonjáig mondjuk tíz perc múlva? - kérdezek be végül.

- Persze. A kapunál fog várni egy kocsival.

- Oké! Köszönöm, igyekszem! - vágom rá, azzal bontom a vonalat.


Rohanásba kezdek rendesen, még egy zuhany is belefér a tíz percbe, gyorsan teszek-veszek, csinálom a dolgom. Nyolc perc múlva felöltözve állok a tükör előtt és igyekszem formára állítani a hajam, de nem nagyon haladok semerre sem, így hagyom úgy, ahogy van. Nagy levegő! Mint a tizennégy éves csajok randi előtt. Mi ütött belém? Nem is értem magam... Mindegy. Lerobogok a kapuhoz és kicsit sem lep meg, hogy Teru vár lent, ugyanakkor meg kicsit murisan fest, de nem fogom bántani vele. Elaludta haját és van egy halvány, piros csík az arcán. Szegény... Mostanában annyira fáradt, annyi mindent csinálhat egyszerre.

- Szia! - köszönök izgatottan, de már messziről. - Ne haragudj, hogy felkeltettelek - kérek még egyszer bocsánatot tőle.

- Szia - köszön elmosolyodva. - Úgy festek, mint aki haragszik? - kérdezi és automatikusan lépne, hogy ajtót nyisson, aztán észbe kap és visszalép a volán felőli ajtóhoz és beül az autóba. Ezen elvigyorodom, jólesik, hogy figyel arra, amit kérek tőle. Nem hiszem, hogy haragudna, sőt, mintha örülne is valaminek. És ő még nem is tudja szerintem a dolgokat. Vajon szabad nekem tálalni? Mindegy, remélem, örülni fog neki.

- Nem úgy festesz - kuncogom el magam, mikor beszállok. Essünk túl a nehezén! - Tudom, hol van Tari, rendben van, jól van és vele van Yoshi is. Azt hiszem, éppen békülnek - hadarom el.

- Hol van?! Honnan tudod?! - Eltűnik a vidámság az arcáról, és döbbenten fordul felém. Nem erre számítottam azért.

- A helyet nem mondhatom meg, de biztonságban. Egy közös ismerősünknél van már három napja. Kezd rendbe is jönni, legalábbis Masao ezt mondta. Most vele találkozom - teszem hozzá. - És onnan tudom, hogy ma felhívott - nagyot sóhajtok. - Ideges volt és dühös, ezért elhívta Yoshit magához. Ki akarta lapítani, csak végül mégsem ez történt, most pedig találkozóra hívott, tehát a másik kettőt nyugodtan kettesben lehetett hagyni, ebből arra következtetek, hogy békülnek - válaszolok kicsit hosszabban.

- Rendbe jönni?! - csap le erre. - Honnan ismered ezt a fickót? És Raktari honnan ismeri? Sosem beszélt róla. Meg mi az, hogy ideges volt és dühös, ezért meg akarta ruházni Yoshimit?! Miféle alvilági módszer ez?

- Pont olyan, mint Tatsukié - utalok ezzel arra, hogy Masao tényleg az. Remélem, ennyi elég lesz. Teru szabályosan ijedtté válik a hírtől. - Én... - Na ez most ciki. - Valami szeretőfélék voltunk - árulom el végül, de eléggé zavarban vagyok. - Raktarit nem tudom, pontosan honnan ismeri, de azt igen, hogy már húsz éve. Ezenkívül ő eltakarító, szóval semleges. Egyébként ha Yoshi szól nekem és vele megyek, akkor engem is megrakott volna rendesen feszültséglevezetés gyanánt. Valami olyasmit mondott, hogy Tari nagyon rossz állapotban volt, mikor megtalálta, de már kezd rendbe jönni.

- Hát ezt nem hiszem el! - csattan fel, azzal gyorsan beköti magát és a gázra tapos.

- Mit? - kérdezek be azonnal.

- Raktarit távol akartam tartani az alvilágtól, erre kiderül, hogy még kisgyerekként kapcsolatba került vele - mondja el most már sokkal higgadtabban.

- Akkor ez határozottan nem sikerült - mosolyodom el halványan. - Ha kibékülnek Yoshival, akkor meg duplán nem. Jah és eszedbe ne jusson, hogy találkozni akarsz Masaoval! - teszem hozzá komolyan. - Most biztosan nem.

- Ne szórakozzunk egymással, jó? - kérdezi fojtott indulattal.

- Nem szórakozom - mondom meg nagyon komolyan. - Több oka is van ennek. Masaoval nem, mint alvilágival találkozom, hanem mint egy régi baráttal. Majd ha a másik felállás lép életbe, akkor találkozhatsz vele. A másik meg, hogy neked nem vele kell beszélned, hanem Raktarival majd. Legalábbis szerintem.

- Azt, hogy nekem mit kell csinálnom, nem mindenben mondhatod meg. Raktarival fogok beszélni, abban biztos lehetsz, de arról ne kelljen kiselőadást tartanom, hogy miért kell veled mennem Masaohoz!

- Miért is? - kérdezek rá komolyan. Nem értem, mit van úgy kiakadva, én teljesen megbízom a férfiben.

- Gondolkodj! - szól rám. - Régen nem voltál alvilági, nem? Most már az vagy, Tatsuki pedig nem arról híres, hogy pacsis, te pedig tagadhatatlanul hozzá tartozol. Meg is mondta, hogy az utódok halál fiai, amíg meg nem tudják védeni magukat, én pedig meg tudlak védeni és az is a dolgom!

- Mondom, hogy nem alvilágiként akar velem találkozni. Ez volt az első, amit letisztáztunk. Egyébként nem fog bántani, sosem tenné, nem olyan. Gondolod, akkor Raktari olyan jóban lenne vele, hogy hozzá meneküljön? Én bízom benne. - Teru csak makacsul hallgat és gondolkodik, miközben markolja a kormányt. Remek csatát vívunk ezzel, az már biztos.

- Túl nagy a rizikó - jelenti ki végül percek múlva.

- Miért nem bízol meg bennem és abban, hogy ezt el tudom dönteni? - kérdezem meg él nélkül.

- Talán egy kicsit szó lehet arról, hogy naiv vagy és a nyolc év testőri tapasztalatom nem enged bizalmat szavazni még egy régi ismerősként fémjelzett alviláginak sem - ismeri el -, de elsősorban az a problémám, hogy testőr és kutya nélkül nem vagy annyira felkészült, hogy megálld a helyed, ha mégis gond lesz, nekem pedig szót kellene fogadnom. - Kezdek ideges lenni egy kicsit. Teru és az aggódása. Pedig nincs miért.

- Akkor most hallgass végig! - közlöm kicsit akaratosan. - Közel három éve ismerem Masaot. Ő az egyetlen, akivel kettőnél többször elmentem. Mindig figyelt rám és igyekezett vigyázni is. Nem akar ütközni Tatsukival semmilyen módon sem. Ezen kívül az első kérdése az volt, hogy miért vagyok vele, hogy bánt, fenyeget, megköt, zsarol, satöbbi. Aggódott értem még most is. Mindig kedves volt, megértő, gyengéd, sosem kényszerített bele olyanba, amit nem akartam, ha valamire nemet mondtam, akkor elfogadta. Nem érdekel, te mit gondolsz, de én tudom, hogy nem bántana sosem.

- Azért vagyok testőr, hogy ne legyek jóhiszemű. Ha az volnék, már csak akkor lőném le az ellenséget, amikor már agyonlőtte a feljebbvalómat. Sértődhetsz meg ezen, vagy amit szeretnél, nem fogok eltérni az álláspontomtól. A háttérben maradok, megfigyelem ezt a Masaot és gondolkodás nélkül meghúzom a ravaszt, ha fenyegetőt tapasztalok. Ez a feltételem, ha nem maradhatok veled. - Ezt a vitát bebuktam, ebben biztos vagyok, pedig rohadtul nem tetszik, ugyanakkor tudom, hogy ebbe belemehetek, mert Masao nem fog bántani, semmi olyat nem fog tenni, amit ne lenne szabad.

- Rendben. Követni is szándékozol? - kérdezek rá csípőből.

- Még nem tudom.

- Azt azért tudd, hogy kilencvenkilenc százalék, hogy szexelni is fogunk - mondom most már egy kicsit visszavéve az indulatból. Ezt jobb, ha tudja Teru is, bár látom rajta, hogy örült volna, ha nem tájékoztatom. Végül biccent. - Azért örülnék neki, ha kapásból nem megölnéd - teszem hozzá finoman.

- Mégsem bízol benne?

- De igen, csak fogalmam sincs, neked mit jelent a fenyegető. Nem hiszem, hogy bármi ilyet tenne, mert nem olyan. Szerintem meg sem fog érinteni, amíg fedett helyen nem leszünk - árulom el neki. - Egyébként meg éjfél környékére ígérte magát haza, szóval maximum addig maradunk.

- Hívjál fel, ha végeztetek, meg akkor is, ha éjfél környékén mégsem ér véget a vigadás - kéri komolyan.

- Rendben van - egyezek bele komolyan. - Haragszol rám? - kérdezek be azért.

- Nem, csak... idegesít, hogy nem hagyod csinálni, ami a dolgom.

- Nem vigyázhatsz rám mindig - Szerintem ez egyértelmű. -, de most nincs is miért. Nem lesz gond.

- Ez a dolgom. Ryuut is ette a fene, amikor Asame sérült meg, ő meg sértetlenül jött ki a lőpárbajból, mert mi nem azért vagyunk a feljebbvalónk mellett, hogy végignézzük, ahogy meghal.

- Na, most azért rendesen elbizonytalanítasz - vallom be. - Masao nem fog bántani, ebben tuti biztos vagyok. Tegyél ki valahol a szalon közelében - kérem csendesen. - Akkor ha akarsz, tudsz követni is, bár szerintem felesleges.

- Inkább legyen felesleges - jelenti ki határozottan.

- Nem foglak tudni meggyőzni, igaz? - kérdezek rá, de mosolyogva.

- Majd ha látom, hogy az a fickó tényleg normális, nincs mitől féltenem, meg leszek győzve nagyrészt.

- Nagyrészt? - kérdezek vissza tűnődve.

- Majd ha visszajöttél és épségben vagy, teljesen. Nagyjából - teszi hozzá.

- Rendben van - hagyom rá a dolgot. Úgysem lesz gond, ettől nem félek.


Teru nem szól többet, ezek szerinte a vita lezárva, ami nekem megfelel, bár az eredménnyel nem vagyok teljesen megelégedve, de nem tehetek ellene semmit, azonban őt is meg kell értenem. Pár utcával a szalon előtt rak ki, elbúcsúzom, még egyszer megígérem, hogy hívom, aztán elindulok. Masao már a szalonnál vár, de mikor meglát, olyan döbbent fejet vág, mint még sosem. Én is rendesen meglepődöm. Új hajkorona, de tetszetős, nekem bejön. Ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e neki, amit lát, de mikor már ki is mondja, rájövök, hogy zavarba tud hozni ezzel. Mindegy. Inkább menjünk már innen, mert ez a hely kísért eleget!


Egy teázóba visz, de már elkezdi a fejmosást a kocsiban. Nem is vártam mást, és érzem, hogy őszinte az aggodalma felém. Ezért is nagyon kedvelem, mert tényleg érdekli, mi van a lelkemben és hogyan érzem magam. A teázó kellemes hely, a kis zug, ahova meg megyünk, még jobban tetszik. A kínálat bőséges és nem is tudom, mit válasszak, ugyanakkor meg nem akarok túl mohónak sem tűnni, így marad a fagyi. Azt imádom és mindig bejön. Persze nem hagy békén továbbra sem, és mesteri módon csikarja ki belőlem a dolgokat, amikről marhára nem akarok társalogni. Közben azért komolyan elrejtem a mondandómban, hogy akarom, hogy igenis akarom, hogy szexeljünk. Azt hiszem, bőven érti is, mert magához int. Tudtam, hogy ő is akarja majd, így nem lep meg a dolog.


Mint mindig, fergetegesnek ígérkezik a dolog. Meg sem lepődöm, hogy én kerülök felülre, így is imádom csinálni. Lassan dob át a gátjaimon a hellyel kapcsolatban, de aztán győz a vágy és hevesen, forrón vetem bele magam az egészbe. Ő sem kímél, ugyanakkor megadja a jeleket, mint mindig. Imádom ilyenkor a hangját, ahogy irányít és kér, de tudom, hogy bármikor mondhatok nemet, és ez megnyugtat. Élvezettel szopom le, olyan hévvel, mintha évek óta nem csinálhattam volna. Eljátszom vele és élvezem a sóhajokat, amiket kiváltok belőle. Rohadt jó! Persze nem így akarja befejezni, ahogy én sem, ezért hamar a karjai között találom magam megint. Bízom benne teljesen, hagyom, hogy előkészítsen, aztán élvezettel ereszkedem az ölébe. Enged megnyugodni, szokni őt, csak simogat és mikor készen vagyok, én diktálhatom a tempót egy darabig. Aztán persze őt is elragadja a hév, lehunyt szemmel mozgok vele egy ütemre, miközben a kezével is ingerel. Tudja, mit imádok, mi az, amivel el tudja venni az eszem. Nem tudok sokáig kitartani, de amint átjár az orgazmus, gyorsabb tempóra kapcsol, majd elélvez bennem. Nyögve veszem ezt is tudomásul, de már nem tudom tartani magam és előre zuhanok. Szerencsére elkap és lassan enged le magára. Mozdulni sem tudok, kellemesen bizsereg mindenem, szuszogva kapkodok levegő után. Lassan simogatja a hátam, cirógat, majd kicsit megemel és kihúzódik belőlem. A testem ólomsúlyú, még az ujjaimat sem tudom mozgatni. Lassan a szuszogás átcsap valami egészen másba és benyel a sötétség.


Órák múlva ébredhetek meg, vagyis gondolom, azért eltelt valamennyi idő. Kellemes meleg vesz körül, ahogy józanodom, rájövök, hogy egy takaró van rajtam, meg Masao karjai. Ezek szerint mégis csak megvolt az együttalvás. Napok óta nem aludtam ilyen jót igazából. Apró sóhaj szakad fel belőlem, aztán realizálom, hogy az alvilági szuszogása is egyenletes, tehát ő is durmol. Nem akarom felébreszteni, de muszáj megmozdulnom, mert elzsibbadt a lábam, úgyhogy nagyon óvatosan igyekszem valami kényelmesebb pozíciót felvenni. Azt hiszem, ez nem sikerül, mert ő is megmozdul, szóval sikeresen felvertem. Mély hangon, morogva, a száját megvonogatva kezd magához térni.

- Bocsi - suttogom -, nem akartalak felébreszteni. - Kicsit törleszkedem, bújok és nyomok egy puszit a mellkasára engesztelésképpen.

- Nem gond.

- Mennyi lehet az idő? - kérdezek rá kapásból. Azt hiszem, még mindig kicsit ködös az agyam, meg mozdulni is csak módjával akarok, mert jó így pihenni rajta. Pedig tudom, hogy lassan fel kell kelni. Masao megoldja a kérdést, lecsúsztat magáról, majd kitakarózik és előtúrja a mobilját. Lassan felülök én is és igyekszem kidörgölni az álmot a szememből.

- Fél nyolc múlt. - A telefont az asztalra teszi, majd megissza a csészéje tartalmát és újratölti, aztán megkínál vele. Elfogadom és kortyolva iszom ki a teát. Finom, határozottan jó.

- Meddig maradhatunk itt? - kérdezem meg csendesen és visszaadom neki a csészét. Kicsit fázom, de nem vészes, ugyanakkor egy öltözés még megterhelő lenne, azt hiszem. Vagy csak kedvem nincs hozzá.

- Amíg akarsz. Én néha töltöm itt az egész éjszakát. - Meglepetten pislogok fel rá, de hagyom annyiban a dolgot. Egyébként kellemes hely, biztonságban érzem itt magam, pláne Masaoval.

- Elmeséled nekem most te, hogy mi is vagy pontosan, hogyan kerültél bele ebbe, meg a többit? - kérdezek rá kicsit félősen. Ő már ismer engem, én viszont semmit nem tudok róla. Közben realizálom, hogy csupa kosz vagyok... vagyis dehogy... elvörösödve veszem tudomásul, hogy mitől ragadok.

- Eltakarító. Az a dolgom, hogy eltüntessek dolgokat, embereket, hullákat. Az apám révén lettem ez. Örököltem - mondja könnyedén, azzal kinyit egy rejtett ajtót a falban és zsebkendőt kerít elő és ad nekem is, ő pedig nekiáll magát letörölgetni. Nekikezdek én is a műveletnek, miközben folyamatosan agyalok.

- Te... te szereted ezt csinálni? - kérdezek rá végül csendesen.

- Könnyű többségében és úgy élek mellette, mint hal a vízben. Szeretem, nem szeretem, ez van.

- Én már találkoztam egy olyannal, mint te - próbálok valami értelmesen fogalmazni -, de ő undok volt, hideg és olyan, aki tuti biztos hátba nyom az első sarkon - árulom el neki. - A testőröm sem repesett az örömtől, hogy eljövök veled.

- A legtöbb alvilági olyan, de a többség félti a seggét, ha elhangzik Tatsuki neve - jelenti ki, miközben mindent összepakol egy ízléses gombócba. - A testőröd volt? Az jó - sóhajtja megkönnyebbülten, azzal visszadől oda, ahol feküdt és magához veszi a fagyiolvadékomat.

- Mi az, hogy volt, meg hogy jó? - kérdezek vissza meglepetten, miközben hozzáadom a kupachoz az én dolgaimat is és elhelyezkedem Masao mellett majdnem hozzáérve, de azért nem akarok tolakodni. - Miért kérdezted, hogy miért vagyok mellette? - kérdezek tovább.

- Tatsuki területén számtalan őrszem szokott megfordulni. Szereti tudni, mi történik. Kiszúrtam mögötted azt a fiatal pasit, bármilyen ügyes rejtőzködő is volt - mondja el. - Kérsz még ebből? - kérdezi meg, miközben kanalaz pár falatot a fagylaltból. Bólintok és már hajolok is felé, mire tol a számba egy kanállal. Élvezettel nyalom el, így még jobb is. Imádom. - Nem vagy alvilági szabású. Egyszerűen csak tudni akartam.

- Teru meggyőződése, hogy bajba keveredem - vallom be. - Nem bízik abban, hogy én bízom benned - mondom csendesen, miközben újabb falatot kapok. - Nagyon nem vagyok olyan, de még lehetek. Bár most elég frászos a helyzet számomra.

- Megy neked, jól beszéltél, de ne légy jóhiszemű, a testőröd pedig tartsd magad mellett, amíg nem tudod magad megvédeni, nem vagy az alvilági társadalom ismert tagja - tanácsolja komolyan. Bólintok, mert tudom, hogy igaza van, legalábbis nagy részben.

- Igyekszem - válaszolok végül némi hallgatás után. - Csak néha kicsit sok, hogy ennyire vigyázni akarnak rám. Nekem ezt még szokni kell, ahogy például azt sem tudom elviselni, hogy Teru állandóan ki akarja nyitni előttem a kocsi ajtaját, meg ilyen apróságok.

- Nem is kutya, hanem igazi testőr... Szép - mondja elismerően. - Kicsi vagy és nem elég határozott.

- Hát ilyen félkutya, féltestőr. Asame testőrségéből való, csak átszegődött - ismerem el. - Nem vagyok kicsi - öltök rá nyelvet. Utálom, mikor megjegyzik. - A határozatlannal egyetértek egyelőre. De az meg fejleszthető.

- De kicsi vagy - ellenkezik elvigyorodva. Neeeeem! - Kíváncsi vagyok, mi vesz rá egy testőrt, hogy elszegődjön kutyának - folytatja elgondolkodó hangon, azzal nekem adja a tálkát és magához veszi a kesudiósat.

- Kikérem magamnak, csak kívülről vagyok kicsi, belül hatalmas fenevad lakik - közlöm játékosan. - Nem tudom, mi vitte rá - eszek tovább most már magamtól. - Illetve félig-meddig tudom. Ugye Yoshi volt az első, aki kiválasztásra került, de aztán az első próbán csúfos vereséget szenvedett és majdnem belehalt, akkor meg Teru jelentkezett önként, hogy segítsen neki. Vagy valami ilyesmi.

- Így már világos - mondja bólintva párat. - Mi bajod azzal, hogy kicsinek nevezlek? Másfél méter vagy. Az kicsi még japán viszonylatban is.

- Nem szeretem, mert mindig csesztettek vele - árulom el. - Meg akkor olyan... szóval kiszolgáltatottá tesz, hogy kicsi vagyok, könnyű és gyenge. Nem szeretem hallani, ennyi. - Erre megfog és az ölébe ültet, mire hatalmas szemekkel nézek fel rá. Ez most mi? Végül elvigyorodom, bár értetlenül nézhetek még mindig, de nekem megfelel ez a helyzet így. Ugyanakkor... hm... játék? Vagy nem kéne?

- Nem hátrány. Még az alvilágban sem, hogy kicsi és könnyű vagy - közli vigyorogva.

- Mert könnyen az öledbe tudsz pakolni? - kérdezem játszva a naivat, ugyanakkor mosolyogva.

- Nem. Remek stratégiával könnyen felderítő lehetsz. El tudsz bújni könnyűszerrel, ki tudsz slisszanni mások fogásából, a hajlékonyságoddal olyan fogásokat valósíthatsz meg, amiket mások elképzelni sem szoktak - magyarázza teljesen komolyan. - Vannak hátrányai is, de mindennek vannak.

- Csak ehhez meg edződni kell, na meg agyafúrtabbá válni - mondom azért mosolyogva. - Meg ami azt illeti, remek álca is. Szegény kis nyeszlett senki... aztán lehet, hogy tartogat meglepetéseket - kuncogom el magam.

- Erről van szó - ért egyet, s a számba ad pár falat kesudiót. Elfogadom tőle, aztán nagyot vigyorogva gondolok egyet, belemártom az ujjam a fagyiba és odakínálom neki. Bekapja az egész ujjam és vigyorogva engedi ki a szájából. Játszunk még?

- Egyébként tök furi, hogy viszonylag könnyen mennyit lehet erősödni - mondom mellékesen. - Furcsa az, ami zajlik körülöttem. Valahogy sosem gondoltam volna, hogy valaha is ez lesz. - Közben újabb adag fagyit szerzek az ujjamra, de most nem adom neki, hanem elkenem a szája mellett, kíváncsi leszek, meddig mehetek el. Nem igazán érti, mit akarok, morogva törli le az ujjával, aztán lenyalja róla. A franc! Pedig azt hittem, lenyalhatom én... Na mindegy!

- Meg is lepődtem... de ilyen fiatalon ez még könnyű - jegyzi meg egyszerűen.

- Mi lepett meg a legjobban? - kérdezem meg vigyorogva, most egy adag fagyit a saját számba pakolva. Még mindig törölgeti a száját.

- Az összkép. Vagyis inkább a változás maga, hogy mikor utoljára láttalak, vékony voltál, mint a cérna - felel. Elmosolyodom és mivel megunom, amit csinál, így előre dőlök és gyengéden végignyalok ott, ahol összekentem. Hagyja nyaldosni magát, aztán csak rám mosolyog. - Mire játszol? - kérdezi incselkedve. Hát... azt magam sem tudom.

- Nem tetszik? - morgom neki vissza, de apró csókokra váltom a nyalintásokat és végighúzok ajkain is. Viszonzásra találnak a csókjaim és ez tetszik nekem. Leteszem a tálkát, meg az övét is kiveszem a kezéből, és leteszem magam mellé, aztán rávigyorgok és hozzábújok. Na erre mit lépsz? Masao a hajam aljával kezd játszani, mire elmosolyodom. Szeretek vele lenni.

- Csak feltettem egy egyszerű kérdést.

- Gondoltam, még élvezhetnénk egymás társaságát - válaszolok kuncogva. Nem is értem, mi ütött belém, de most ilyen a hangulatom és játszani van kedvem.

- Én sem siettettem, hogy hagyjuk abba és menjünk a fenébe. - Miközben beszél, ujjait vezeti nyakamon, vállamon. Elmosolyodom és belecsókolok a nyakába, majd lassan tovább játszadozom vele.

- Még szerencse - kuncogom el magam hozzá, így szuszogva bele a nyakába. Ő is tovább játszik velem, kirajzolja a fülemen a domborzatot, az arccsontom ívét, a szemöldököm, orrom, szám. Szeretem, mikor ilyen, úgyhogy nagyot sóhajtva hagyom, hogy ezt tegye. Mindig is furcsa volt összebújni Masaoval, de most is nagyon jó. - Mikorra is kell hazaérned? - kérdezem azért meg csendesen.

- Azt hagytam meg, hogy éjfél környékén érek haza, de ha Tari nem hív, nem kötelező hazamennem - válaszol könnyedén. - Miért?

- Mert jó veled lenni - vallom be neki. - Hosszú ideje most érzem először megint biztonságban magam.

- Ha ezen múlik... - Elmosolyodom és egy kicsit mozdulva megcsókolom. Érzéki, lassú, hosszú csókká mélyíti el az enyémet, amit most nagyon élvezek. Játszik a nyelvemmel, aprókat harap, húzgál, végignyal az ajkaimon, én meg próbálok valamennyit vissza is adni ebből. Nem tagadom, élvezem, úgyhogy apait-anyait beleadok. Még akartam mondani valamit, de elvesztem a fonalat, szóval inkább csendben maradok és csak viszonzom, amit ad. Közben mozdul a kezem is és cirógatni kezdem a mellkasát. Masao mancsai továbbra is a combomon pihennek, miközben tovább nyalakodunk. Rendesen eljátszadozunk egymással, ami bőven belefér ebbe. Aztán eszembe jut valami, és ha csak egy percre is, de megszakítom, amit csinálunk.

- Ha nem megyek el éjfélkor, fel kell hívnom Terut - közlöm be, de már tapadok is vissza az ajkaira. Igazából most leszarom Terut, de jobb megelőzni, hogy ránk törjön. Képes rá... Masao persze tovább csókol és lassan, de elvesztem a fejem. Nem tudom, mire készül, de egyelőre hagyom neki. Egyre kevesebb a levegőm, de jelen pillanatban ez sem érdekel, már nem akarom megszakítani ezt az őrületet, ahogy ő sem. Lassan már nem bírom szusszal és már tartani sem tudom magam, beleszédülök az érzésbe, és azt hiszem, elkezdek dőlni is oldalra, de már nem tudom, mit csinálok. A férfi maga alá fordít, de folytatja a csókolásom, én meg nem állok ellen neki. Cirógatja a bőröm, amitől libabőrös leszek, néha kiráz a hideg és végigborzongat az érzés. Vágyom arra, hogy folytassa, hogy előre lépjen, de csak játszik velem, csókol, simogat, cirógat, érint, én meg lassan, de biztosan zuhanok bele az élvezetekbe. Nem tudom, miért csinálja ezt velem, de meg fog őrjíteni. A sejtjeimben pulzál a vágy. Akarom! Még! Erőt gyűjtök és a kezem felkúszik a hátán, majd karmolva szántok végig rajta. Már nem gondolkodom, csak teszem, ami eszembe jut és most ez jött. Masao elégedetten mordul fel, mire már nem fogom vissza magam és folytatom az oldalán is. Egyre kevésbé érzem a határaimat, szóval nincs nagyon nem most nekem, hacsak ő nem szab határokat. Megőrjít, megbolondít, már azt sem tudom, mit miért csinálok, hogy ő mikor, hol érint. Már nem is érdekel, csak haladjunk tovább végre! A testem könyörög, dörgölőzik, bújik, simul hozzá, ám a férfi nem enged nekem, folytatja a kínzásomat és olyan édesen teszi. Nyöszörgöm a szájába és fel sem tűnik, miközben levegőhöz is próbálok jutni. Belevágom a körmöm az oldalába, mikor olyan helyen érint megint, vadul marom most már az ajkait, az sem érdekel, ha elharapom a nyelvét, vagy az enyémet, de folytatást akarok. Akarok! És ez nagyon komoly most. Lassan eljutok oda, hogy ezt nem fogom bírni, felrobbanok, ha ezt így folytatja. Éget a bőröm, zsong az agyam, bizsereg a testem, üvölteni tudnék a vágytól, és csak csókolom őt tovább, miközben a körmömet élesítem rajta folyamatosan, azonban mikor véglegesen elszakadna a cérnám, megkegyelmez nekem. Masao még mindig nagyon tudja, hogy mikor van az a pont, mikor végem, és ki is használja rendesen, én meg belesodródom valami kielégült lebegésbe szinte azt sem tudva, hol vagyok, csak azt, hogy vele.