Tokió ismét untat. Szép, meg jó hely, ez az otthonom, de a város önmagában engem nem köt le, a magánnyal társulva érdektelen a számomra. Akkor szeretek csak egyedül lenni, amikor dolgom van, egyébként hiányzik, hogy szólhassak valakihez. Pár telefont már elintéztem, de ezek csak egy időre kötöttek le, úgyhogy más szórakozás után kell néznem.
Azon gondolkodom, most van időm találkozni Jeremyvel, őt meg ki lehet rakni, hogy bocsesz, de rohannom kell, ha Raktari mégis felhív, mert megérti és elég élelmes is, hogy kitaláljon valamit. Kíváncsi vagyok a kölyökre, haza viszont a drága exe miatt nem vihetem. Nem mintha Raktarinak jólesne, hiszen ahogy ismerem, már amiatt is problémázni fog, hogy miért nem őket raktam ki ahelyett, hogy elmegyek. Kis buta... Remélem, Yoshinak sikerül egyenesbe hoznia, bár efelől nem kéne kétségem lennie, Tari már attól elkezdett jobb színt felvenni, hogy találkoztak, tőle még a játékot is elfogadta és beszélgetni is hajlandó volt vele. Hiába, az én időm már rég lejárt az életében...
Egy hosszúkávé felett ülve végül elhatározásra jutok. Elhívom Jeremyt, hátha beszél erről a fél évről. Lelkis egy kölyök, biztos be nem áll majd a szája, de ez nekem is kapóra fog jönni, legalább nem aggódom annyit Tari miatt és talán a sráccal is jót teszek. Nem mintha nekem most rohadtul kéne Tatsuki utódjával hetyegni, messzire akartam kerülni a tetoválót, erre belefutottam ebbe a gubancba. Mert ez már az, bőven. Raktari szereti Yoshimit évek óta, Jeremy azonban Tatsuki utódja lett és történetesen Tari vágyának tárgyának az exe. És ha ez még nem lenne elég, a két testőr Asaménál szolgál, pontosabban Raktari már nem, de Jeremy a yakuzánál van, aki valamiféle szövetséget kötött Tatsukival. Kurvajó... Mindegy, majd ha szarban leszek, megint kitalálok valamit. Eddig is megúsztam mindent valahogy.
- Hali! - köszön bele a telefonba vidáman, most nem egy fél életet levárakoztatva velem a fiú.
- Akár már ma is ráérsz? - kérdezem meg tőle egyszerűen, mert nincs kedvem nagy kerítőszöveget fabrikálni. - Mondjuk most - pontosítok egy kicsit.
- Rá, elintéztem a dolgokat - válaszol semlegesen.
- A Reaso Kávéház még megvan? - kérdezem meg tőle, mert ha nem emlékszik rá, akkor máshova kell mennem. Nehéz elfelejteni ezt a helyet annak, aki a közeli bárban sokat fordult meg, mint mi is, hiszen ha öt előtt, vagy nem ott akartunk találkozni azokkal, akikkel együtt akartunk szórakozni, itt vártunk egymásra. Kellemes, olcsó, laza hely, hirdeti, hogy elfogadja a “másságot”, a jelmondat, miszerint “A buzi is ember.” végérvényesen ráragadt, pedig ez egy jó tizenöt-tizenhat éves sztori. Mindegy.
- Meg, oda menjek?
- Én már itt vagyok - felelek elmosolyodva. - Ha van kedved dumálni, gyere - teszem hozzá, hogy egyértelművé tegyem a srácnak, nem kora délutáni szexre vágyom egyértelműen. A lehetőségét nem zárom ki, én sem véletlenül kerestem időnként kifejezetten őt a tömegben, de ahogy korábban, úgy ma sem leszek csalódott, ha nem jön össze.
- Van, megyek - közli be végül immár hallhatóan vidáman. Jól van, akkor jól sejtettem, hogy azért tartózkodik annyira, mert azt hiszi, egy körre kell nekem. - De nem tudom, innen milyen messze van, bár lehet, kapok fuvart.
- Érted tudok menni valahova, nem ragaszkodom a helyhez - ajánlom be. - Menjek közelebbi pontra Asame otthonához? Onnan kocsival ide olyan negyven perc az út.
- Lehet? - kérdezi némi vágyakozással. Mindigis bírtam a könnyen lelkesülő fajtáját. - Negyven perc az sok idő - teszi hozzá, mire elnevetem magam. Türelmetlen kölyök...
- Lehet. Tatsuki szalonja negyed órára van a háztól, oda még én is elkocsizom.
- Okéé. - Kicsit meghúzza a szó végét, mintha nem annyira örülne neki. Most koppan le, mi baja. Remélem, tudja, hogy eszemben sincs Tatsuki területén dekkolni, mert nem hiányzik egy összetűzés vele, főleg azután nem, hogy megölte Kitamurát, meg kivégeztetett mindenkit, aki csak kicsit is kötődött ahhoz a féreghez. Így is necces lesz a találkozó, ám fogalmam sincs, a kölyök mit ismer. - De onnan megyünk is tovább, ugye?
- Nekem mindegy, éjféltájtig ráérek. A Seichirou-ház közelébe nem megyek, nekem csak ennyi a kikötésem. Ja, meg haza se - teszem hozzá röhögve. Jeremynek úgyis egyértelmű a helyzet, úgyhogy felesleges palástolnom, megérti, hogy nem lenne szerencsés most hazavinnem. Neki is, Yoshiminek is, Raktarinak is és nekem is egyaránt kellemetlen lenne.
- Akkor nem alhatok nálad, igaz? - kérdez rá kicsit letörten. Ezek szerint nem esett le neki a szitu.
- Nem, semmiképp. Ott az exed, emlékszel?
- Azt hittem, ők nem maradnak - közli be végül, de elfogadóan. - És máskor?
- Ma még maradnak, holnap Yoshi megy vissza remélhetőleg, Raktari meg meglátom, milyen állapotban lesz - közlöm határozottan. - Máskor, amikor ő már nem lesz a házamban, nekem megfelel.
- Értem - hagyja annyiban inkább. - Akkor húsz perc múlva a szalonnál?
- Ott.
Megiszom a kávémat, fizetek, vigyorogva csúsztatom a farzsebembe a pénztáros srác telefonszámát, azzal beülök az autómba és nyakamba veszem a várost. A délutáni csúcs még messze, de persze így sem üresek az utak. Ilyenkor szeretem Tokiót, még eljutok valahova, de már azért nyüzsi van. Bár mikor nincs? Ez a város folyton pezseg, mintha kötelező lenne neki. Fél óra múlva érkezem meg a szalonhoz, s meglepődöm, hogy Jeremy még sehol. Remélem, nem ment el, vagy ment be a szalonba. Én mindenesetre kiszállok a kocsiból és az oldalának dőlve rágyújtok. Alig szívom el, a kölyök előkerül, nekem pedig leesik az állam. Azt tudtam, hogy edz, de azt nem gondoltam, hogy az elmúlt jó fél évben ilyen sokat erősödött volna. Megizmosodott, a régi nyeszlett kölyökből egy vonzó kamasz lett, vállai és karjai erősebbek lettek, combjain kellemesen feszül a farmer. Vagy nem fázik, vagy nem készült fel rá, hogy az ősz kibabrálhat az emberrel és hirtelen hideg lehet, mert csak egy félhosszú ujjú póló van rajta, amely fekete. Meglepett képet vág, ahogy valószínűleg én is csodálkozva mértem végig, a látvány azonban határozottan tetszik.
- Hello. Az őzike formát hol hagytad? - ugratom kicsit, amint a közelembe ér. Nincs vele senki, úgyhogy ha hozatta is a formás fenekét, a sofőr már lelépett.
- Szia - köszön, de egy kicsit zavarban van. Nem értem az okát, de már megszoktam az ilyesmit. - Nem tetszik? - kérdezi meg végül, de már vörösödik is el. Felnevetek.
- Épp ellenkezőleg - mondom meg nyíltan -, remekül nézel ki.
- Köszi. - Most már lángol az arca, miközben egészen közel lépdel, de látszik rajta, hogy nem igazán tudja, mit tegyen. - Te is jól nézel ki - nyögi ki végül. Újra nevetek, azzal fejem a kocsi felé döntöm, jelezve, hogy mehetnénk is innen.
- Mihez lenne kedved? - érdeklődöm. - És mit vagy így zavarban?
- Csak nem tudom, hogyan viszonyuljak most hozzád - vallja be, de kezd is múlni a zavara. Néha nem értem, mit tud ennyit próblémázni ő is felesleges dolgokon. - Nem tudom, amihez neked, nekem az is jó, ha csak beszélgetünk. Csak most már menjünk innen.
- Ne aggódj, nekem kifejezetten nem tanácsos itt tartózkodnom sokáig - osztom meg vele, azzal már pattanok is be a BMW-be. Jeremy sem késlekedik, beül az anyósülésre, én pedig indítok és a válasz alapján először csak megyek, amerre visz az út. - Alapvetően beszélgetős találkozóra gondoltam. Annyit mondj meg legalább, hogy a kocsi komfortja elég, vagy beüljünk mondjuk egy teaházba - kérem őt. - A környéken van egy elég kellemes hely, ott teljesen félre tudunk vonulni, el tudunk feküdni - osztom meg vele az információt.
- Ez jól hangzik - élénkül meg és mosolyodik el. - Ezek szerint kibékültek, igaz? - kérdezi meg azért finoman.
- Raktarinál nehéz ilyesmit biztosra venni - válaszolok komolyan -, de tekintve, hogy Yoshimi miatt végre hajlandó volt kicsit visszatérni a normákhoz, reménykedem benne, hogy végre egyenesbe jönnek. Tari nem az a típus, aki füttyre beleveti magát a másik karjaiba, én még azon sem csodálkoznék nagyon, ha Yoshi már az estét otthon töltené.
- Jó lenne, ha rendbe jönnének. - Ugyan őszinte a remény a hangjában, de kifelé néz az ablakon, és biztosra veszem, hogy szeretné az exe boldogságát, csak jobban örülne, ha vele találhatná meg azt. Megértem az érzéseit. - Yoshi majd küzd egy kicsit és nem lesz gond. Ismerem és tudom, hogy szereti Tarit, akkor meg nem lehet baj. - Yoshimit lehet, hogy ismeri, de Raktarit nem. Kíváncsi vagyok, mi lesz velük, mert Tari akkor kezd begyulladni, amikor lehorgonyoz mellette a másik. Hiába akarta évek óta, nehéz lesz a kapcsolatuk.
- És veled mi lesz? - kérdezem meg.
- Nem tudom - válaszol vállat vonva. - Majd alakul, ahogy mindig. Egyelőre most csak szeretném átvészelni ezt az időszakot.
- És hogy megy?
- Szarul - vallja be némi szünet után. Reméltem, hogy nem kell sokáig trükköznöm, hogy amit látok rajta, azt igazolja. - Küzdök magammal rendesen, nehezen alszom és csak valaki mellett, pánikrohamom van néha, bár most nem valami erősek, volt már rosszabb is. Na meg kanos vagyok - motyogja a végét.
- Ezt vegyem felhívásnak? - kérdezem elmosolyodva.
- Nem nagyon ellenkeznék, ha esetleg annak vennéd - vallja be, de bámul ki még mindig az ablakon. Jól van, ezt megbeszéltük. Hamarosan elfogy a látnivalója, mert leparkolok, azzal kiszállok, bezárom az autót, miután ő is kikerül belőle és szótlanul elindulok a teaházba. Már ismerősként köszöntenek bent és szerencsére csak a három grácia van szolgálatban. Megkérdezem, szabad-e a kedvenc zugom, az igenlő válasz után pedig megindulok arra a srác kíséretében. Egy kicsi létrán kell felmászni, a belső hely akkora, hogy nem tudok felállni, de tele van párnákkal, egy kicsi faasztal és a teázáshoz szükséges eszközök, és apró lámpák alkotják a további berendezést. Sárga, kevés fénnyel borított zug, amit azonnal kicsit átalakítok, az asztalkát a sarokba tolom, mellérakodom a párnákat, a kabátomat a kis helyiség távolabbi sarkába hajítom, azzal elheveredek.
- Válassz, amit akarsz, én már tudom, mit iszom! - mondom Jeremynek, ő pedig lehuppan az asztalka fennmaradó oldalára. Kinyújtja a lábait, ezzel keresztezi az enyémeket és magához veszi az itallapot.
- Kaphatok fagyit? - kérdezi felnézve az kínálatlistából.
- Az "amit akarsz"-ban benne van - válaszolom könnyedén.
- Akkor azt kérek - jelenti ki visszatéve az asztalra a könyvecskét.
- Csoki-citrom? - érdeklődöm, mert emlékszem rá, hogy ez a kedvenc kombinációja. - Italt valamit?
- Az - vigyorodik el. - Ásványvizet. Vagy az már túl egyszerű? - Kezd belelendülni és elemébe kerülni, de persze meg kell vele harcolni a részletekért. Valószínűleg kevesen hordták el mindenfelé, nem lesték, ő mit akar és nem is igazán tudja, hogyan viselkedjen, pedig itt aztán eleresztheti magát. Majd rájön.
- Nekem mindegy. Buborékosat vagy menteset?
- Buborékosat - válaszolja. Jelzek ezután a kis gombot megnyomva és hamarosan megjelenik Enea, hogy felvegye a rendelést.
- Buborékos ásványvíz, fagyi csoki-citrom - diktálom, a lány pedig szorgalmasan írja -, mangós tea mézzel, kesudió. - Miután befejezem, a lány meghajol, bár csak jelképesen, azzal eltűnik. - Azt mondtad - veszem fel a beszélgetés fonalát, amit még a kocsiban hagytunk el -, hogy szarul vagy. Odavagy azért a marháért még mindig, mi?
- Oda - vallja be lesütött szemmel, mintha szégyellni kellene bármit is ebben. - Én... szóval tényleg szeretem vagy szerettem, vagy már magam sem tudom. De hiányzik egyelőre. Majd elmúlik - passzolja ezzel a kényes témát.
- Ha még azt sem tudod, hogy múlt idő-e ez, eléggé össze lehetsz kavarodva. Tényleg közös megegyezéssel mentetek szét, vagy ő szakított, te pedig nem ellenkeztél?
- Ő szakított, én meg hagytam - vallja be hosszú percek után. Megszoktam már, hogy türelmesnek kell lennem, így nem esik nehezemre.
- Nehéz ügy. Az idő sok mindenre gyógyszer, de te is légy észnél, ne menekülj a problémák elől, hanem oldd meg őket és lépj tovább - kérem tőle.
- Könnyű azt mondani! - csattan fel. - Igyekszem túljutni rajta, ahogy ezt az egész helyzetet kezelni, de kurva nehéz, mert akár akarom, akár nem, ott van bennem, hogy igen, ő boldog lesz, én meg darabjaimra esem éppen! Ronda dolog, de kurvára tud fájni! - Nem kiabál, de nagyon hevesen beszél, szinte hadar, én meg csak figyelem őt. - Ráadásul nem látom a kiutat, bezárva egy fedél alá vele. Nem találom a kapaszkodót még.
- Majd ha annyi idős leszel, mint most én, rájössz, hogy nagyon sok minden nem is olyan nehéz, mint amennyire annak érezted akkor. Igen, negyven felett már könnyű mondani akármit, mert tudjuk, hogy az első pofon nem az utolsó, az első szerelem nem tart a sírig, az élet folyamat szopat, de együtt lehet bármivel élni.
- Csak könnyebb lenne, ha azt csinálhatnám, amit érzek, amire késztetésem van, de a házban nem mászhatok rá mindenkire... - Ezek szerint az étvágya a régi. - Mindegy. Tudom, hogy a pofonok jönnek, csak most túl sok és túl egyszerre. De még talpon vagyok, nem? Csak közben meg valahol lelkiismeret-furdalásom is van, hogy így érzek, mert örülnöm kéne, hogy ők már egyenesben vannak. - Nincsenek, de nem töröm le a kölyköt, hadd higgye, hogy minden szép és jó, Raktari meg lesz szíves egy kicsit engedni a faszságokból, Yoshimi meg kurvára kitartani mellette, különben nem állok jót magamért. - Pedig olyan furcsa kettős ez az egész.
- Mitől lenne jobb, ha mindenkivel összefeküdnél? - kérdezem meg. Mielőtt válaszolhatna, apró csengetéssel jelez Enea, én pedig kihúzom a tappancsaim Jeremyé alól és az ajtóréshez kúszom, hogy elvegyem tőle a tálcát. - Köszönöm, majd jelzek, ha szükségünk van még valamire - közlöm a lánnyal az egyezményes jelet, azzal ő meghajol, én meg a földre teszem a tálcát és elhúzom a tolóajtót. A kölyök megkapja a fagyiját, mellé a poharat és az üveg vizét, az asztal közepére kerül a kesudió, majd a kanna tea az egyik csészével, végül az asztal alá a tálca.
- Nem tudom, miben lenne jó, de a késztetés megvan, csak nem engedek neki, mert megígértem, hogy nem teszem. - Anyám, borogass! Nem vagyok üldözési mániás, de most kezdek félni, hogy az ilyen hülyeséget elhatározós srácok kifejezetten vadásznak rám, keresnek engem. - Talán könnyebb lenne felejteni, mert a rajzolás rohadtul nem segít.
- Hülyeség - jelentem ki egyszerűen. Visszatelepszem a helyemre, majd öntök némi mézet a csészémbe, utána rá a vöröses, forró teából. Imádom az illatát, s míg én azt vételezem be, Jeremy rám fel-felpillantva nekilát a fagylaltjának. - A szex nem feledtet semmit. Pontosítok! Mindent felejtet, de csak arra a pár percre, amíg rángat az orgazmus - javítom ki magam, mert rájöttem, hogy amit először mondtam, az nem helytálló. - Aztán visszatérsz a földre, indul újra az agyad, sajognak tovább a sebeid - folytatom kavargatva a teámat. - Kellemes kitérőnek remek, teljesen belehajthatod magad abba a hitbe, hogy talán többre is, aztán egyszer utasítanak vissza és hatszor olyan szar lesz, mint előtte volt. Alkalmazhatod drognak magyarán, de jó az? Én kétlem. A szex nem eszköz. Ha dugásra vágysz, akkor dugsz, ez nem bonyolult, ám ha valamire alkalmazod, mint a búfeledés, a békülés, vagy más baromságok, hozzászoktatod magad ehhez a menekülőhöz és pucéran, csak az élvezet kedvéért már nem lesz annyira mélységes élmény. A szexhez nem kell több indok, mint a vágy, épp elég az is. Nem kell sem magyarázat, sem érv, sem ok, sem semmi - mondom ki nagyon komolyan. És nem először. Raktarival ezerszer róttuk le ezeket a köröket és marhára remélem, Jeremyvel nem kell, mert akkor kereshet magának másik ágymelegítőt, mert én még egyszer nem játszom el ezeket.
- Tisztában vagyok vele, és tudod, hogy ha olyan a partner, akkor imádom csinálni. Sokszor utáltam, undorodtam magamtól, amiért meg kellett tennem dolgokat, de ez már elmúlt, már túlvagyok ezeken a dolgokon. Igazából csak arra vágyom, hogy jó legyen, ennyi, mert hiányzik. Ismersz. Mikor bírtam ki öt napig? És most már megint ott tartunk. - Ezen csak mosolyogni bírok, meg a fejemet csóválni. Nem a rossz pénz számomra a kölyök, de tény, hogy a falánkságával és a bevállalósságával azért sikerült megismerkednem szerencsére. Szépen kerülget, leadja a jelzéseket, hogy biztos legyek benne, hogy dugni akar velem, holott nem csak tisztában vagyok ezzel, de engem sem lehetne könnyen eltántorítani ettől. Megjegyzi, mennyire kanos már, hogy alig bírja ki anélkül, hogy rámásszon valakire, de persze rám nem mer. Mulatságos. Mindig egy jó szukának tartottam ezt a srácot, kellemesen volt rámenős, szégyenlős és kívánatosan szenvedélyes, ebből pedig a jelek szerint szemernyit sem vesztett. Kortyolok a már ihatóra hűlt teából, azzal egy biccentéssel invitálom magamhoz Jeremyt.
- Gyere ide! - kérem is szóval. Nem kell kétszer szólni neki, leteszi a fagylaltját és mellém helyezkedik, közel hozzám. Átkarolom, feje mögé befűzöm a karom, ezzel közelebb vonva testemhez. - Mi miatt is ígérted meg kinek, hogy ellenállsz a késztetésnek? - kérdezem tőle komolyan.
- Tatsukinak ígértem meg, hogy felhagyok a régi viselkedésemmel és nem ugrom minden nap más ágyába - vallja be őszintén. - De azóta már magamnak is tettem erre ígéretet, mert nem vagyok szajha. Már nem és soha többé nem is akarok olyan lenni.
- Nem az a szajha, aki sokakkal kefél, hanem aki valamilyen érdekből teszi. Pénzforrásnak használja a szexet, eladja a testét valamilyen szolgáltatás vagy szívesség fejében - tudatom a sráccal. - Tatsuki meg aztán pont nem pofázhat, mert híres róla, hogy kétszer nem dug meg senkit, pedig furcsa mód ácsingóznának kígyózó sorban hozzá a korodbeli kölykök. - Csak egyszer telepedj meg az Endorfinban, kerüljön elő a tetováló, mint téma, vagy bukkanjon fel vadászként és az összes suhanc begyullad, amelyiket már megrakta. Én cseppet sem értem ezt, hiszen az egy brutális állat, de gyanítom, tapasztalás útján lehetne megtudni, mit esznek rajta annyira, azt meg kihagyom. Az én seggemet senki nem veszi be, főleg nem egy akkora rohadék, mint ő.
- De régen ezért csináltam - mondja szégyellősen, mintha nem tudnám. Ritkán hagytam szeretőknek, hogy nálam aludjanak, Jeremyt viszont nem vágtam ki, mikor egyértelművé vált számomra, hogy nem a szex öröméért szemelt ki magának, hanem a fedél nyújtotta biztonságért. Hogy sajnáltam-e? Olyasmi. Rendes srácnak tűnt, olyannak, amelyik ha lehetne, együtt élne boldogan a szerelmével, de muszáj volt vállalnia az áldozat szerepét és a nagy őt is elvesztette a srác halála miatt. - Most meg fogalmam sincs... Eddig sem mondtam nemet jó szexre, ezután sem fogok. Még Yoshi mellett is belementem, ha arról volt szó. Ez csak szex... - Talán, de én ezt már megcsalásnak nevezném, mert szó sem lehet szükségről, és ezt ki is mondta: a jó szexre nem mond nemet.
- Nem az én dolgom, erkölcscsősz sem leszek, csak pont ezzel a hozzáállással érted el, hogy Yoshimi belefáradjon a kapcsolatotokba - szólalok meg némi fogalmazási csend után.
- Tudom. - Érzem, hogy beszúrtam neki, noha nem mondtam újat a számára és nem szívesen cseveg velem erről. Nem is azért feszegetem ezt a témát, mert nincs jobb dolgom, hanem hogy szembesítsem a hibáival, aztán túlrúgjam az egészen. - Pedig változom, csak nem elég gyorsan.
- Nagyon egyszerű ez az egész, Jeremy - közlöm vele. Közben magamhoz veszem a csészémet, de mielőtt innék, megkínálom a teámból. Elfogadja, kissé sután iszik belőle, azalatt én kicsit áttúrom ujjaimmal a haját. Nem tudom, hogy a lassú közeledésem, már a közelségem, vagy mi hozza zavarba, de majdcsak elnyugszik. Időnk, mint a tenger, meg szoktam adni a módját mindennek. - Már nem vagy rászorulva arra, hogy fűvel-fával elmenj a fedélért és a biztonságért. Innentől kezdve a szex opció és élvezeti forrás, mint minden más embernek. Ha kapcsolatban vagy, akkor azzal illdomos ezt az opciót választani, ha pedig a partner nem elég, de vele akarsz lenni, úgy intézed, hogy ne tudjon róla, vagy pont az ellenkezője, megbeszéled vele, hogy ez a helyzet. A legtöbb ember nem megértő, úgyhogy ügyesnek kell lenni, de minden megoldható - teszem hozzá. Hörpintek én is pár kortyot a teából, majd visszateszem az asztalra és az ölembe véve a tálka kesudiót szemezgetni kezdek belőle.
- Eszem ágában nem volt beavatni - vallja be. - Tatsuki volt az, aki a fejéhez vágta, akkor meg már nem nagyon volt mit tagadni rajta, még ha nem is volt konkrét. - Baszd meg...! Jeremy is tudja, hogy a tetováló egy vérbeli szemétláda, mégis odavan érte valamilyen módon. Vagy ő a hülye, vagy én vagyok bicikli. Mindenesetre nem fogom sosem megérteni, hogy kötődhet hozzá, de persze ez sem az én dolgom. - Így sem tudott mindent, és talán jobb is volt így. Neki olyanokat engedtem, amiket soha senkinek. Ez sem volt elég, akkor meg nem tudom, mit kellett volna tennem még. Nem fűvel-fával keféltem, nem sokszor és nem állandóan, hanem csak nagyon néha.
- Most komolyan. Mégis mi a garancia, hogy másnak azt nem engedted, amit neki igen? - kérdezem be könnyedén.
- Mert neki is csak nehezen és hosszú idő után engedtem meg. Vagy ez kevés?
- Aha - válaszolok könnyedén. - Egy olyan embernek, aki alapvetően féltékeny típus, pecsétes, írásba foglalt ígéret is kevés lesz. - Pár szem kesudiót a szájához teszek, hátha elfogadja. Annak ellenére, hogy megizmosodott, soványnak tűnik, így megpróbálom szelíden kicsit tömni kajával. Elfogadja és még halványan el is mosolyodik.
- Az a legszebb a dologban, hogy az elmúlt két hónapban még a gondolat sem volt meg, hogy meg akarnám csalni. Ellenálltam, próbáltam csak vele lenni és működött is. - Önellentmondás, de mellékes. - Én Tarival sem akartam lefeküdni - vallja be végül némi kínnal.
- Ő sem veled - mondom meg őszintén, azzal újabb falatot pakolok a szájába. Nem tartom fontosnak, hogy elmondjam, mennyire haragudtam rá, amiért belevitte Raktarit a trióba, ami abszolút minden ellen volt, amit a srác vall, képvisel és követ, valahol Jeremy is tisztában van vele, hogy az egy nagyon rossz húzás volt mindük részéről. Tari és ő is mélyen sérültek, egyedül Yoshiminek kedvezett az a menet, de utóbb számára sem érte meg. - Elég párszor félredugni, utána a másik már állandóan gyanakodni fog. A bizalom ilyen, ha meginog, utána nehéz megszilárdítani.
- Rájöttem, és nem is vagyok büszke rá. - Hát erre ne is. - Tényleg szerettem Yoshit, talán még most is így van. - Talán biztos. - Nem akartam megbántani, sem fájdalmat okozni neki. Végül pont ezért nem ágáltam a szakítás ellen. Így jobb lesz és talán könnyebb. - Álltassuk magunkat ezzel, rendben. A tálkát visszateszem az asztalra, majd magamra húzom a kölyköt. Elmosolyodva helyezkedik el rajtam, pontosan tudja, mit akarok, s annak megfelelően csókba is vonom őt. Viszonozza is, és meglepő módon csak szenvedélyesen, nem azzal a nagy hévvel, amit sejtetett a kanossága kinyilvánításával és azzal, hogy alig bírja már visszafogni magát. Szájhős. Feltúrom testén a felsőt, majd amint engedi, leveszem, mert türelmetlenül látni akarom őt meztelenül, no meg azt a tetoválást, amivel az egész kalamajkába belecsöppent, mielőtt azonban megszemlélhetném Jeremyt, újabb csókot követel. Belemosolygok és felsimítok a hátán közben, majd ujjaim a bőrébe mélyesztem. Borzongás fut rajta végig, s érezhetően feloldódik, előtör belőle az a jól ismert hév, ezért folytatom az érzékjátékot, mert azt mindketten imádjuk, ujjaim lassan húzom, vezetem a hátán, oldalán, karján, míg bele nem sóhajt a csókolózásba.
Még hogy nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzám... Csak el kell eresztenie magát, s minden gördülékennyé válik. Míg nyelvünk táncol egymással, helyezkedik rajtam és betúr a pólóm alá. Nem sokáig hagyom így kalandozni, egyszerűen felülök és leveszem a ruhadarabot, aztán a testemhez fogom a srácot és miközben visszafekszem vele, ajkaimmal a nyakán játszom. Válaszul bújást, simulást, simogatást és csókokat kapok, s két kézzel belemarkolok formás fenekébe. Régebben is tetszett nekem ez a kölyök, nem csak vérmérsékletre, odaadásban, hanem külsőre is, azonban az elmúlt fél év jó hatással volt rá, pazar darab lett. Ujjam a szájába tolom, nem erőszakosan, de határozottan és megsimogatom a nyelvét, majd kissé megakasztom fogaiban, hogy utána gyengéden simítsak végig nyálas ujjbegyemmel az ajkán. Míg ezt csinálom, halkan, élvezettel morog, simogatja és tapicskolja az oldalamat, aztán saját mellkasomra vezetem az ujjam és célzatosan lefelé kezdek vele húzni. Érti, mit akarok, rám hajol és nyalva, csókolva a bőrömet követi a húzott vonalat. Míg leér, kibontom a nadrágomat, amennyire ebben a helyzetben tudom, lejjebb tornászom magamon, s előveszem a farkam. Kézbe veszi, rövid ideig így kényeztet, aztán bekapja és élvezettel szop le. Levegőért kapva, sóhajtva beletúrok a hajába, mert amit csinál, az még mindig mennyei.
Helyezkedem egy kicsit, a párnát felállítom, hogy kényelmesen tudjam figyelni munkálkodása közben, amelyet nemhogy nem siet el, de valóban játszik a farkammal, érzékien kényeztet és még néha fel-felnéz rám. Meg talán, mintha megremegne időnként. Nem hagyom persze kielégíteni magam, finoman eltolom Jeremyt, mielőtt túl közel vezetne az orgazmushoz, majd hozzá hajolva forrón megcsókolom. Ügyes szájú kölyök, csókolni is kifejezően tud, most is érzem, hogy tele van vággyal, sürgetéssel, ugyanakkor élvezi is a smárolást. Visszahúzódom kicsit tőle.
- Vetkőzz le! - kérem suttogva, azonban nem tesz ennek azonnal eleget, direkt húz egy kicsit. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, kevesen szoktak, tudnak, akarnak ellenállni nekem, vagy fékezni engem, és nem is nagyon szeretem a visszás játékokat, Jeremy pedig még pont időben kezd megszabadulni a ruháitól. Tudom, hogy nem kellett volna, de én nem könyörgök azért, hogy megdughassam, éppen eleget kínlódtam hajdanán Raktarival. A srác félt, tele volt görcsökkel, ellenállással, ítélkezéssel, viszolygott, ezért amelyik szeretőm nem adta meg magát, az repült. Senki mástól nem viselem az akadályállítást a szexben, mert abból életem nagy szerelmével bőven kijutott. Gördülékeny, természetes, érzéki szexet akarok, amiben Jeremy partner szokott lenni.
Miután előkutattam a zsebemből a síkosítót és az óvszert, leveszem a nadrágom és minden más ruhámat is, azzal intek Jeremynek megint.
- Ülj ide nekem háttal - kérem megpaskolva a lábaim közti párnát. Ezt már azonnal megteszi, így testére kúsznak a kezeim és halványan érintve bőrét járom be, állam a vállára fektetem. - Ha játszani akarsz velem... - suttogok tovább -, az érzékeimre hass... a húzást nem szeretem... - Azt gondolom, a legtisztább ügy, ha közlöm, mit akarok és mit nem, a srác pedig pontosan tudja, hogy bármikor bármire mondhat nemet.
- Értem. - Suttogja ő is, s meg-megremeg, majd belekapaszkodik a combomba. Azt hiszem, kezd türelmetlen lenni, mégis játszom még vele egy kicsit, ráfogok farkára és miközben a testemhez karolva Jeremyt hátradőlök, dörgölöm, húzom-vonom rajta a kezem. Halkan sóhajtozva, néha felnyögve, tapicskolva engem élvezi a kényeztetést, én pedig addig ügyeskedek, míg a játék közben az ujjamra kerül némi síkosító és belé tolom. Hangos nyögés és combomba markolás a válasz, amin mosolygok csak, s hagyok neki időt felengedni, ujjam csak a testében tartom, míg farkával tovább játszom. Tudom, hogy élvezi, de azt is, hogy bárhányszor is kefélték meg, szüksége van pár pillanatra, míg elereszti magát teljesen. Talán pont azért, mert sokan dugták meg, sokféle pasassal kellett lefeküdnie.
Hamar jelzi, hogy léphetünk tovább, ezért lassan megujjazom és a farka polírozásán is lassítok, mielőtt elsül idő előtt. Szeretem, ahogy mocorog rajtam, és élvezem az élvezettől előbújó nyöszörgését is. Törleszkedik, simul, bújik, ahol ér, simogat, én pedig kissé feljebb húzom a testemen, hogy könnyűszerrel csókolhassam, nyalhassam és haraphassam nyakát, vállát, majd mikor már nem bírom tovább, a hasára teszem az óvszert.
- Húzd fel! - kérem suttogva, mire felül. Formássá tették az edzések, szebb lett, elvesztette az alultáplált utcagyereket idéző báját, a sárga fény pedig kellemesen emeli ki előnyössé vált vonásait. Sóhajtva, a fenekét meggyúrva élvezem, amit művel, mert játszik közben a férfiasságommal, míg rákerül a gumi, aztán mielőtt rám ülhetne, a derekam alatt elhelyezek egy párnát, csak azután irányítom őt az ölemre. Meglepődöm, mikor a várakozásommal ellentetében nem rám ereszkedik, hanem elhúzódik, aztán apró mosolyra kúsznak ajkaim, mert megfordul és úgy ül meg. Combjai felső és belső részét simogatom gyengéden, hüvelykjeimmel bekúszva a combhajlataihoz, érintve heréit, hogy könnyebben nyugodhasson meg. Figyel engem, amíg fel nem enged, a sejtelmes fény pedig megcsillogtatja kék szemeiben az élvezetet. Pár percre lehet csak szüksége, addig pedig bátran simogatom testét és legeltetem rajta a szemeimet. Végre szemügyre vehetem a rózsáját. Szép darab, illik is hozzá. Aztán lassan mozdul, először csak csípőből, majd fokozatosan emelkedik és süllyed rajtam, míg szüksége nem lesz ahhoz, hogy a combjaimon megtámaszkodva könnyítsen magának a meglovagolásomban. Még várok, nem moccanok, cirógatom, élvezem a látványt, azt, ahogy szabadjára engedi magát, csak akkor kezdem el megdugni, mikor már teljesen felengedett és ujjaim is a farkára fonom, hogy ebben a felvett ütemben kezdjem kényeztetni.
Még látom, hogy lehunyja a szemét, aztán én is így teszek. Beleivódott a fejembe a magát átengedő, élvezettel átitatott látványa, s mintha hunyt szemekkel jobban látnám őt. Hagyja diktálni az ütemet, hangosan nyögve és zihálva lovagol meg, s egyre erőteljesebben markolja a combjaimat. Mosolygok egy aprót rajta, s fokozatosan gyorsabban, erősebben lököm a testébe a farkam. Élvezem és Jeremy is. Elváltozik a nyögése, vélhetően ajkát harapja, én pedig felnyitom a szemem, feltámaszkodom és megcirógatom, hogy ne harapja el. A véres játékok külön téma, nem nyilvános helyen és nem valószínű, hogy Jeremyvel fogom csinálni. Ő kérdőn pillant rám, úgy tűnik, nem esik le neki, hogy miért könyököltem fel és simítottam végig az ajkán, aztán elmosolyodik és hagyja szabadulni a hangját. Elégedetten visszahanyatlom a párnára, s nyögve, szuszogva, újra a farkára fogva dugom meg. Nem sok kell egyikünknek sem a beteljesedéshez, a srác meg-megfeszül, mígnem hangos kiáltással elélvez, én pedig rákapcsolok az ütemre, hogy míg szorít, még intenzívebb legyen az érzés és én is elsülök.
Felemelő érzés, a vérem és a szívem hevesen lüktet, az izmaim kellemesen remegnek, nagy kortyokban nyelem a levegőt, szédít a mámor, pulzál bőrömön a forróság. Mancsomban Jeremy élvezetével még alig érintve őt húzok rá farkára, amitől felnyög, de annyira remeg és már nem is tud magáról, hogy rám hanyatlik. Muszáj elkapnom és a testemre engednem, különben belém csapódna, de csak mosolygok rajta. Elfekszik rajtam, kissé hozzám simul, rejtetten bújik, én pedig lehunyt szemmel a hátát cirógatva tiszta kezemmel nyugtatom őt. Szeretem ezeket a pillanatokat, kellemesek. A levegő szex- és teaillattal telt, forró, mi meg elnyugodtunk. Egy morgással fűszerezett sóhajjal mozdulok, de csak annyit, míg kihúzódom a kölyökből és levarázsolom magamról az óvszert. Kellene zsebkendőt vagy törlőkendőt keríteni, további cselekedethez azonban nincs affinitásom, tehát maradunk csupa sperma. Nem baj, ennek is megvan a maga feelingje. Jólesne most egy cigi vagy egy korty tea, mégis csak fekszem és élvezem, ami van. Hallgatom a kölyök szuszogását, majd nagyot vigyorgok, mikor rájövök, hogy elaludt. Én is ásítok, aztán kicsit nyújtózkodom, végigtornázom a puffos párnán a cipzárt és előküzdöm belőle a takarót és Jeremyre terítem. A maga negyvenöt kilójával könnyű, egyelőre kényelmes, hogy rajtam hever, az elmondása alapján meg napok óta alig alszik, ezért nem ébresztem fel, inkább még komfortosabbá is teszem számára a helyzetet. Amúgy is velem akart aludni, hát most megkapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése