12.

Jeremy

A társalgás folytatódik, mindenki tök kedves és valahogy a téma sem rossz. Tudom értékelni az ilyen embereket, bár nem igazán értem Daykit, de talán felesleges is magamra vennem ezt az egészet. Végül Raktari az, aki feláll és inni hoz magának, de a pultnál betámadja valaki. Dayki persze a megmentésére siet, bár ahogy nézem, nem igazán volt kitől. A srác csatlakozik hozzánk és egész normálisnak látszik, ugyanakkor valahol azt érezem, hogy jobb tartózkodni is tőle. Ez be is bizonyosodik, amikor közli, hogy ügyvéd... Hm... Akkor vele semmi esetre sem ápolunk szoros kapcsolatot, az ügyvéd annyira nem pálya nekem, rossz emlékeim fűződnek hozzájuk. Valahogy mind perverz volt és imádott kínozni. Amit nem élhetett meg a munkájában, azt kiélte a szexben, ez meg annyira nem jött be.


Aztán valahogy furcsán megváltozik a hangulat, mikor feljön a család-kérdés. Dayki nagyon nem ért egyet a többiekkel, valahol meg is értem, mert nekem sem fontos a család. Illetve ez nem igaz, a tesóim nagyon is fontosak, de csak ők, anyám vagy apám egy percig sem számít. Dayki végül felpattan és kiviharzik. Figyelem a többieket, a meglepetést, az aggódást az arcukon, ugyanakkor azt is látom, hogy Raktari tudja, mi történt és miért van kiakadva a dobos. Messzemenő következtetéseket nem tudok levonni belőle, de az agyam dolgozni kezd. Sok forgatókönyvet látok most, ami kezdődik onnan, hogy a srác szüleivel van a gáz és tart egészen odáig, hogy itt sokkal mélyebb dologról van szó, ami Raktarihoz kötődik. Nem tudom, melyik lehet az igaz, de mind megmagyarázná a helyzetet, meg sok minden egyebet is. Aztán végül Tari áll fel és indul utána, ami már meg sem lep. Már megint az a furcsa, menekülni kéne érzés dolgozik bennem. Saját magamat fogom egyszer kiütni ezzel, pláne, ha megint egyedül alszom... Érdekes éjszaka lesz ez még. Továbbra is csak lesem a többieket és nem tudom, hogyan lehetne túllépni ezen. Yoshi is tanácstalannak tűnik, az új srác meg sem mer szólalni, a társaság másik részét meg nem is ismerem igazán. Ez így fergeteges.

- Ne aggódj, Dayki ilyen - szólal meg Tao. Remélem, ez a túllendülést is jelenti. Mondjuk a kissrác főleg Ichirohoz beszél, valószínűleg igyekszik megnyugtatni a srácot. - Sikerült felbosszantani, mert ő cseppet sem osztja Raktari nézeteit, akkor meg inkább jobb mindenkinek, ha kimegy a friss levegőre, rágyújt és lenyugtatja magát. De nincs gond, kellemetlenségek mindig adódnak egy olyan társaságban, ami ennyire különböző emberekből áll - jelenti ki magabiztosan. - Más hobbik? - kérdezi Ichirot, ezzel folytatva a vallatását.

- Te se legyél túlságosan csendben! - szól rám Yajiro.

- Más hobbik... Szeretek biliárdozni, már amennyiben ez hobbinak tekinthető, meg a tévés vetélkedőket. Sokkal több mindenre nincsen időm - vallja be vállat vonva.

- Bocs, csak agyaltam - válaszolok csendesen. Továbbra is feszül bennem valami, és ha elcsattan, nem tudom, mi történik. Talán sírok egy hatalmasat, amit itt nem kéne. Mit csináljak?

- Min? - kérdez rá a srác.

- Sok mindenen - vallom be. - Kicsit feszült vagyok és szorít idebenn - bököm meg a mellkasom.

- Mitől vagy feszült? - veszi át a szót Chiaki.

- Mi ez vallatás? - kérdezem elmosolyodva, de azért nem úgy sikerül, ahogy szeretném. - Nem fontos, majd elmúlik. - Yoshitól várom a segítséget, de ő is nagyon agyalgat, így meg nehéz lesz kikeveredni innen, azt meg mégsem mondhatom el, ami bennem van éppen.

- Nem vallat senki senkit - jelenti ki Chiaki. - Kérdéseket teszünk fel, beszélgetünk, de nem kötelező válaszolni semmire sem. Mi úgy működünk, hogy ha látjuk, hogy valakinek valami gondja van, akkor kiderítjük, hogy mi és mit tudunk érte tenni.

- Dayki mondott vagy csinált valamit? - kérdezi meg nyíltan Tao. Nem akarok hazudni sem, de ez egy kicsit bonyolultabb, mint ahogy ők hiszik, vagy tudják. Amit csinált, azt akartam, nagyon is, amit mondott, meg még meg kell emészteni.

- Mondott - válaszolok végül apró sóhajjal. - Csak még el kell gondolkodnom rajta és ennyi. Majd elmúlik.

- Mit mondott? - kérdez rá Tao. Teljesen más a hangsúly, komoly és érzem, hogy nem nagyon fogok tudni szabadulni, pedig nem hiszem, hogy ezt így kéne megdumcsizni bárkivel is. Egyrészt, mert nem akarom bajba keverni Daykit, másrészt meg, mert elég komoly előzménye van ennek, amit megint csak nem akarok mindenki orrára kötni.

- Semmi olyat, amiben ne lenne igaza - próbálok még mindig terelni. Az egy dolog, hogy engem kiborított vele, de nem ismer, szóval végülis lehet, nem tudja, mit jelentettek a szavai. Pláne nem ebben a környezetben, ahol vagyunk.

- A legjobban őt Raktari ismeri, szóval ha meg akarod mégis beszélni... - mondja ügyetlenül.

- Dayki időnként olyan, mint egy kőbunkó - szólal meg Chiaki is. Nincs bírálat a hangjában, még halványan mosolyog is. - Agyonvernek a szavai, mert képtelen szépen megfogalmazni valamit, időnként nyers, durva, kifejezetten bántó, ezért se ment utána más, mint Raktari. Csodálatos módon elgaloppozik a kifejezésmód és a mondandó között, de az is igaz, hogy a dobos vele a legkommunikatívabb a csapatból.

- Inkább csak jól eltalálta azt a helyet, amit éppen nehezen kezelek - vonom meg a vállam. - Nem volt különösebben bunkó, sőt, valahol vigasztalásnak szánta, csak nem jött össze neki, vagy én vagyok túlérzékeny.

- Akarod négyszemközt megbeszélni? - kérdezi meg Tao. Akarom? Nem tudom, fogalmam sincs, mit akarok vagy hogyan. Igen akarom, de ez hatalmas zúdítás lenne és nem tudom, kivel szemben tehetem meg, hogy mit szólnának hozzá és nem utálnának-e meg azért, aki vagyok.

- Elég hosszú - vallom be végül. Nem tudom, ezzel mit akarok, csak félek, nem is kicsit, hogy elrontok valamit megint. Erre Tao csak a fejét a fogja. Értem én, hogy nem akar semmi rosszat, de izé... ez az én hibám...

- Mondj magadról három rossz tulajdonságot - kéri közben Yajiro Ichirot. Egy pillanatra ezzel el is tereli a figyelmem Taoról, de az agyam dolgozik ezerrel, ha így folytatom, tényleg robbanni fogok.

- Hm... Némi egoizmus, munkamánia és valamennyi önzőség. Talán ez a három a legjellemzőbb - válaszol mosolyogva a srác. Na jó, én ezt így nem fogom bírni, így visszafordulok a sráchoz.

- Hol lehet itt négyszemközt beszélni? - kérdezem meg hadarva, aztán rájövök, hogy félig hülyeség volt, de azért na... A kissrác feláll és maga után int, majd egy bársonyos székes boxban kötünk ki. Valahol ez várható volt, de még mindig szorongok rendesen. Észre sem veszem, hogy rágom a szám, csak mikor már megérzem a fémes ízt, mert felharaptam belül. Ez így marhára nem lesz jó.

- Héj, jól vagy?! - kérdezi aggódva. - Mit mondott neked az a lökedék?!

- Jól, csak idegesen - ismerem el végül. - Amit tudni kell, hogy elég sok hülyeségem van, ami abból ered, hogy hogyan éltem korábban - kezdek bele csendesen. Hogyan lehetne ezt innen folytatni? - Na most, talán nem neki kellett volna elmondanom azt, amit elmondtam, mert azt hiszem, egyrészt nem volt rá kíváncsi, másrészt nem tudta kezelni sem. A lényeg, hogy belecsúsztunk a megcsalás-nem megcsalás témába, amiről nekem aztán tényleg nyakatekert a felfogásom, mire közölte, hogy mindenkinek vannak stiklijei, meg dolgok, amiket elbasztak benne, de majd lesz olyan, aki elvisel. Csak ez most eléggé időszerű téma nálam, ráadásul az elvisel abban az értelemben, amit nekem sikerült leszűrni, kicsit sem esett jól - hadarom el a végét. Így kimondva még rosszabb, de érzem, hogy valahogy a háborgás szűnik.

- Dayki kevés emberrel törődik igazán. Vigyáz például Chiakira is, vagy Yajirora és Miyura, de rájuk nem úgy, ahogy mondjuk rám vagy Raktarira. Nehezen enged közel magához bárkit és akit nem, annak nem igazán foglalkozik a lelki nyavalyáival. Nem is nagyon hallgatja meg.

- Nem ezzel van a baj, csak elég szarul jött ki. Mármint tisztában vagyok azzal, hogy sok mindenben selejtes vagyok és nem szeretem mástól hallani.

- Hát ezt most nem nagyon értem - ismeri el őszintén. - Mit mondott neked konkrétan? Vagy mivel bántott meg?

- Nem olyan rég szakítottak velem az adott ok miatt, így elég érzékenyen érint, mikor beolvassák nekem, hogy ez nem normális. Tisztában vagyok vele, de én meg ilyen vagyok. Változom folyamatosan, de nem megy egyik pillanatról a másikra.

- Ja értem. Nálunk sem vesztette aktualitását a dolog. Tudod, én Yajiroval jártam anno, csak Yuu lecsapott rá - meséli el. - Szerettem Yajirot, de szakítottam vele, amikor összemelegedett egy körre Yuuval és mindkettőjüket elkerültem. Elárulva éreztem magam, mert a saját barátom rámászott a srácra, akit szerettem, az meg megcsalt a barátommal - magyarázza. - Majdnem szétment a banda emiatt az incidens miatt, Dayki meg egyértelműen az én pártom fogta, mikor bekerült közénk, vagyis hallgatta eleget a nyafogásom. Bár inkább Raktari vállán sírtam sokat.

- Én kicsit másképpen állok az egész kérdéshez, mert nekem a szex nem jelent annyit, mint a többségnek. Vagyis nem úgy jelent. Ezt nehéz megfogalmazni - próbálok valami értelmeset kihozni belőle. - Én Yoshival jártam - árulom el végül, probléma talán nem lesz belőle. - Hónapokkal ezelőtt csaltam meg, még a nyár legelején. De... szóval nekem ez a dolog bizalmi kérdés. Ha valakinek engedek, akkor abban bízom és elhiszem, hogy nem fog bántani. Tudod, mikor a kezében vagy valakinek, érzed, hogy összetörhetne, de nem teszi. Azt hittem, megbeszéltük és túljutunk rajta, igyekeztem betartani a szabályokat és azóta nem is... de ez kevés volt, mert már a legelején elrontottam és elvesztettem a bizalmát. Csak még húztuk egy darabig. Ugyanakkor meg... nem tudom... Szerintem a megcsalásból van a testi és a lelki változat. A testi egy dolog, a lelki az, amelyik durvább és én azt nem tudnám megbocsátani. De egy alkalom az csak egy alkalom...

- Ú, basszus...! Dayki is tudja, hogy Yoshival jártál?

- Nem hiszem, én nem mondtam neki, szerintem Raktari sem, szóval val'szeg nem.

- Oké. Dayki nagyon sarkosan tud dolgokhoz állni, nála fekete és fehér valami, szürke nincs, szóval ezért olyan, amilyen. Egyébként valami gondja is lehet, mert szokatlanul viselkedik. Valószínűleg Raktari kiszedi belőle.

- Hogyhogy szokatlanul viselkedik? - kérdezem meg végül homlokráncolva.

- Többet beszél a szokottnál, a cucc is, ami rajta van, szokatlan tőle, vagy hogy segítőkész legyen, illetve csak így félrevonuljon valakivel, főleg bandán belül...

- Értem - válaszolok ennyivel, ugyanakkor jobban nem érzem magam tőle. - Hogy sikerült megbékélned a helyzettel?

- Chiaki nagy erőkkel dolgozott, hogy az álláspontokat egyeztesse és egyben tartson minket. No meg nem akartam szétválasztani a srácokat egymástól, szóval inkább igyekeztem minél gyorsabban felülemelkedni a sérelmeimen. Elég nagy gondot okoztunk hárman mindenkinek. Raktari elkezdett kimaradozni, felszedte Daykit, együtt kezdtek lógni, ami meg Chiakinak volt nagyon nehéz, mert ők addig elválaszthatatlanok voltak, viszont Chiakinak meg a másik oldalon volt Miyu, akivel jártak régen. Választania kellett volna, hogy ki után megy, Raktari, Miyu, vagy én, ráadásul ő nagyon bírta Yajirot is és Yuuval is nagyon egy húron tudtak pendülni. Ha megfigyeled, Dayki Yuuval nem ápol jó kapcsolatot. Nem utálják egymást, de Dayki sosem állna Yuu mellé, Yuu meg inkább távol marad Daykitól, mert ha pattan a húr nála, akkor nem fog gondolkodni, egy verést meg nem szeretne - magyarázza. - Én végülis úgy barátkoztam meg a helyzettel, hogy lenyugodtam. Megtéptem Yuut, alaposan megmondtam Yajironak a magamét, aztán nem tudom... Jiro jól fogadta, normálisan, korrekten állt a kérdéshez, Yuu meg őszintén sajnálta, hogy nem bírta leállítani magát. Most is hasonló szitu kezd kialakulni, ami ellen Chiaki és Raktari is küzd, de Yuunak ez az utolsó dobása - árulja el ezt is. - Nincs bajom amúgy Yuuval, csak csalódtam benne és az a bizalom megszűnt, amit éreztem. Nekem ő már csak haver.

- A különbség talán annyi, hogy Yoshinál tényleg esélye sincs - mondom meg őszintén. - Ezzel nem Yajirot akarom minősíteni, vagy bármi, de Yoshiminek nagyon fontos Raktari és semmi módon nem fogja ezt kockára tenni senki kedvéért sem. Az elmúlt hetekben a közelségét sem tudtam elviselni, ugyanakkor Tarival szinte minden nap beszéltünk, ahogy most is. Szoktatom magam a tudathoz, bár furcsa őket együtt látni, pláne, hogy még mindig szeretem a szőkét, ugyanakkor meg tiszteletben tartom, hogy ez a helyzet és sosem próbálkoznék nála újra. Azt szeretném, ha boldogok lennének - mosolyodom el halványan. - Én azért tartok attól, hogyha Yuu nem fog leállni, akkor Yoshi meg nem áll jót magáért.

- Raktari is csak egyszer figyelmeztet valakit komolyan, márpedig múlt alkalommal kirúgta Yuu alól a széket, szóval azért mondtam, hogy ez az utolsó dobása, de akkor ezek szerint neked is lejött, hogy túlzott érdeklődést mutat az új szőkénk felé. Nekünk milyen furcsa Raktarit így látni! Tudtuk, hogy nagyon mélyérzésű, de sosem mondott semmit a szerelmi életéről. Anno, amikor csatlakozott hozzánk, szerelmes volt valakibe, akivel jártak is, de még a nevét se tudtuk meg tőle - meséli. - Yoshimiről is annyit tudtunk, hogy szőke, nála pár centivel magasabb, egy-két hónappal idősebb és a kollégája. Meg hogy nem szereti viszont, de jó barátok. Aztán egyszer csak megjelent vele, mi meg kerestük az állunk az asztal alatt. És rohadtul kinyílt, hozott téged és ezt az Ichiro nevű srácot is... Szóval lesünk nagyokat mi most, pedig ismerjük már egy pár éve.

- Hát... ami azt illeti, hamarabb szedtem ki belőle, hogy mit érez Yoshi iránt, mint Yoshimi - vallom be végül. - Kicsit furán is éreztem magam akkor, mert ez is jóval korábban volt, kábé akkor, amikor történtek a dolgok köztünk. Aztán nem tudom... végül így kötöttek ki. Engem azért hoztak el, mert tegnap megkérdeztem, hogy a házból ki lenne hajlandó elvinni egy bárba és nem sok a választási lehetőség - kuncogom el magam. - De nem bántam meg azóta sem, mert ez segít szokni is a helyzetet. Amúgy miért akadtál fenn azon, hogy még csak tizenkilenc vagyok?

- Tudod, mennyit osztották nekem az ívet, míg be nem töltöttem a tizennyolcat? Nem engedtek a közelembe senkit, nem hagytak alkoholt inni, mind atyáskodott felettem! A végén már azt hittem, nem bírom tovább - válaszol vidáman. - Meg most így te vagy a legfiatalabb köztünk - teszi hozzá elvigyorodva.

- Na azt próbálja meg valaki! - vigyorodom el. - Tudok vigyázni magamra, volt időm megtanulni. Tizennégy voltam, mikor először jártam melegbárban, szóval nem idegen a terep.

- Te sem vagy semmi, de eléggé megduzzadt Yoshival a testőrség a bandában, hogy ne is legyen mitől aggódni attól függetlenül, hogy ez egy jó hely tényleg. Hogy viseled, hogy... ők együtt vannak? - kérdezi meg bizonytalanabbul.

- Most már jól. Tegnap tudtam először megérinteni úgy Yoshit, hogy ne legyenek villámok. Igazán furcsa, de ugyanakkor meg kezd alakulni, azt hiszem. Ma meg minden rendben volt teljesen, nem zavarnak a puszik sem, meg semmi. Persze azért van bennem egy kis irigység talán, de csak ennyi.

- Villámok?

- Tudod, ahhoz hasonló érzés, mintha beléd csapna egy villám. Heves fájdalom, ami indul a lábujjad hegyéből és végigszalad a testeden és mintha az agyadban felrobbanna. Nagyon sokáig ezt éreztem a közelében.

- Nekem a szívem fájt ilyen helyzetben. Görcsös, nyilalló fájdalommal - mondja, mire aprót bólintok. Szerintem ez mindenkinél más. - De nekem szerencsém is volt, mert azon kívül, hogy Yuu lecsapta a kezemről Yajirot, nem láttam azokat mással, akiket szerettem.

- Eléggé megszenvedtem, pláne, hogy az elejétől valamennyire követtem a dolgot - árnyalom a helyzetet. - Meg... kicsit furcsa is volt, mert ugyan közös megegyezéssel szakítottunk elvileg, de gyakorlatilag Yoshi eldarálta, mit gondol, én meg rábólintottam.

- Közös megegyezés akkor van, ha a két fél már nem szereti egymást.

- Ezen előtte sosem gondolkodtam, mert általában az emberek kiléptek az életemből és nem adtak választási lehetőséget, vagy az élet nem adott. Na ebben a helyzetben meg ha én dönthettem volna, akkor még mindig szenvedne mindenki.

- Annak meg semmi értelme.

- Azt hiszem, nekünk kellett a távolság Yoshival. Tudod, ő valamilyen szinten az én testőröm, rám vigyáz, és amíg együtt voltunk, ez nem működött. Most működik, flottul megy a dolog, minden fennakadás nélkül. Talán pont ez a szakítás kellett hozzá. Egyedül az hiányzik nagyon, hogy nincs kihez odabújni, meg kicsit törleszkedni, simulni. Nekem nagyon fontosak a mozdulatok, érintések és most nem nagyon tudom megosztani senkivel.

- Ezt megértem, nekem is nagyon fontosak az érintések, meg szeretek hozzábújni néhány emberhez, megölelni őket. Keveseket, néha Chiakit, egyébként általában Raktarit kapom el meg Daykit. Nekem ez bizalomkérdés - árulja el.

- Ez nálam is így van, sok emberhez sosem bújnék, vagy ölelném meg őket. Főleg a barátaim és a bizalmasaim azok, akikkel szemben meg merem tenni. Meg akiket szeretek - mosolyodom el halványan.

- Nekem csak az bizalmas, aki barát és szeretem - jelenti ki. - Áh, ez indiszkrét lesz, de... kamatyoltatok Daykival? - Hirtelen bennem szorul a következő adag levegő, aztán csak lesütöm a szemem.

- Aha.

- Ezt miért szégyelled? - kérdezi meg őszintén csodálkozva.

- Nem szégyellem, akartam, szóval nincs mit szégyellni rajta, csak nem tudom, ezt hogyan viseli a társaság, vagy éppen te - nézek fel rá megint. - Meg hogy ezzel nem vétettem-e.

- Chiaki és Yajiro egy ideje kamatyol is egymással, csak ez nem téma. Ugratjuk, szívatjuk, piszkáljuk vele őket, amolyan nyílt titok ez köztünk, de azt mondják, csupán barátok, nem járnak. Tényleg nem, mert mással is elmennek időnként, ettől függetlenül jól megvannak. Én nagyon szerelmes voltam Daykiba, de ő sosem fogadta el ezt. Jártam a nyakára, de ha mellette is aludtam az albérletében az ágyban, elfordult tőlem. Raktari szintúgy, csak ő annyira sem engedett közel magához, míg mással járni nem kezdtem és nem múltak el irányába az érzéseim - meséli el őszintén Tao. - A csapat azt gondolja, Raktari és Dayki közt is volt valami úgy egy éve, de ez a teljes tabu, ők tagadják, mi meg nem akarjuk, hogy mindkettő azt mondja, hogy "bocsi, skacok, de nem érünk rá, meg akkor se, meg akkor se". Mert mindkettő a titkai megőrzése érdekében inkább elszigeteli magát, tehát inkább nem feszegetjük. Miyut is elkapta anno Yuu, meg hát Yuu az Yuu, na, őt Raktari is helyre rakta az első alkalommal, amikor bepróbálkozott nála. A szex normális dolog - jelenti ki. - Mind srácok vagyunk, mind érzünk vágyat, nagyvonalakban ugyanúgy működünk. Általában azt a szabályt követjük, hogy házinyúlra nem lövünk, de aki kivételt tesz, azt nem közösítjük ki.

- Volt időszak, mikor undorodtam a szextől, de az már elég régen elmúlt. Azért nem lehet tagadni, hogy Yuu is helyes, de az a szerelés, amiben ma Dayki megjelent... Az húúú! Rohadtul vonzott végig - árulom el. - Aztán csak nem bírtam. De ez nem gáz, ugye? Mármint neki sem lesz az.

- Daykinak? Miért lenne? Mesterien koptatja az embereket. Nem mintha bárki fennakadna azon, hogy kamatyoltatok - teszi hozzá elmosolyodva. - Kitettél magadért te is - jegyzi meg -, Dayki meg tényleg nagyon odatette a pontot az i-re. Ha megfigyeled, mindenki be van gyulladva körülötte, mint a tüzelő kutyák a kanszagtól. Szerintem sokan rettenetesen féltékenyek is rád, mert te nyerted meg - árulja el most már vigyorogva. - Amúgy az lenne gáz, ha nem indultál volna be rá. De mit értesz az alatt, hogy undorodtál a szextől? Bántottak? - kérdezi. - Nem akarok belemászni az életedbe, szóval állíts le nyugodtan, ha úgy érzed, sok vagyok! - kéri gyorsan, mire elmosolyodom.

- Ez már a múlt, lezártam és túlléptem rajta, szóval nem gáz - mondom meg neki komolyan. - Bántottak, ráadásul a saját bátyám. Aztán próbáltam menekülni, úgyhogy luxuskurvaszerűen éltem. De szerencsére már vége ennek a dolognak és kihúztak belőle. - A srác láthatóan itt akad le és egyelőre nem tér magához. Hát... pedig most nem is sokkoltam még, nagyon finoman próbáltam fogalmazni. Lehet, hogy túl bátor tett volt ez tőlem, de majd kiderül.

- Durva... - böki ki végül. - Engem is bántottak anno - vallja be. - Raktari azóta kísér el randikra, mióta letépett rólam két marhát. Mindig a háttérből figyel, aztán ha jelzek, vagy látja, hogy gáz lesz, kiment.

- Miért, mi történt? - kérdezek most én nagyon indiszkrét módon, ugyanakkor kíváncsian.

- Amikor Raktari avatkozott közbe?

- Aham.

- Két idióta nem értett a szóból, én meg beijedtem és úgy vették, hogy csak húzódzkodom, de amúgy akarom.

- Ez ismerős, pláne, mivel pici vagy. Anno nekem is voltak húzós szituim, sőt... de valahogy a többségéből sikerült kikeveredni, bár csak a szerencsén múlott. És most van valaki, aki tetszik? - kérdezem meg végül.

- Én leblokkolok, ha nyomulnak rám - ismeri be. - Tetszeni sok mindenki tetszik, de az mindegy. Olyan, akivel összejönnék, nincs. Nemrég szakítottam, most ülepítem a dolgokat.

- Én meg támadok - vallom be. - Illetve nem rögtön, próbálom érzékeltetni, hogy hagyjanak békén, mondjuk három alkalommal, utána meg ugrom. Nem bírom elviselni most már. Régen muszáj volt, tűrtem is, de mióta nem kell, azóta agresszíven lépek fel ellene - ismerem el. - Akkor te is hasonló cipőben jársz, igaz?

- Olyasmi. A srác messze kapott munkát innen és mivel a tanulmányait ott kedvezőbb feltételek mellett tudja folytatni, egyértelmű volt, hogy megy.

- És a távkapcsolat nem működött volna? - kérdezem meg óvatosan, mert ezen a terepen teljesen ismeretlen vagyok.

- Nem. Nyolc óra oda az út, vagyis ha pénteken négykor végez, csak hajnalba érne ide, vasárnap meg koradélután kéne indulnia, hogy másnap ne legyen hulla fáradt, én meg nézhetném, hogy alszik fél nap, aztán nem találja magát. Ráadásul a munka és tanulás együtt nagyon strapás, én meg nem akarom akadályozni.

- Értem, akkor ez elég necces. De akkor végülis te szakítottál?

- Ezt nevezhetjük közös megegyezésnek. Leültünk megbeszélni, hogy ez a helyzet, ő menni akart, én nem tartottam vissza, aztán amíg itt volt dolga, még együtt voltunk, az állomáson meg elbúcsúztunk, és ennyi. - Látom Taon, hogy ez a kérdés érzékenyen érinti. Val'szeg szerette a srácot, talán még most sem múlt el az érzés. Jó lenne kicsit másfelé terelni a témát, de egyelőre nincs ötletem, vagy mégis?

- Na és mi a véleményed Yoshiról? - kérdezem vigyorogva.

- Illik Raktarihoz, új szín a társaságba és nagyon kedvelhető figura. Még csak másodszor van itt, de mind a tőlünk elvárható módon nyitottan fogadtuk. Dayki meghívta a következő koncertjükre, Chiaki meg igyekszik megfűzni Raktarit, hogy üljünk be a lakására a közeljövőben és rendezzünk egy nagy ismerjük meg egymást, beszéljünk nyíltan beszélgetést. Szeretem az olyanokat, ott nincs civakodás, mert nem jön mindig mindenki. Yuut például nem hívjuk, Miyu se jár újabban, meg más se zavar be.

- Akkor be fog tudni illeszkedni, remélem - mosolyodom el. - Jó tudni, hogy így van. Raktarinak nagyon fontosak vagytok és Yoshimi is, így nehéz lett volna összeegyeztetni a dolgokat szerintem. De ezeken az összeülős partikon mélyebbre is mentek, vagy csak általános dolgok?

- Nem mindenkivel lehet mélyebben beszélni mindenről, de amennyire igen, addig elmegyünk. Önkéntes alapú a dolog, szóval amiről nem akarsz, arról nem beszélsz, ám mivel évek óta barátok vagyunk, megesik, hogy kiöntjük a szívünket, aztán mind összekapaszkodunk - meséli őszintén, mosolyogva. - Dayki az érzelmeiről nem szokott beszélni, arról kár is kérdezni, Raktari a szexet kezeli tabuként, Chiaki a munkájáról hallgat leginkább, ebből adódóan főleg a két előbbi sráccal kapcsolatban szoktunk találgatni nagyokat - árulja el. - Én nem szeretek beszélni az anyagiakról, Dayki meg harapós lesz a család témakörre, mint ahogy a korábbi példa is mutatta. De a család Chiakinak, Yajironak és Raktarinak is kényes, szóval hanyagoljuk.

- Értem. De furcsa ez nekem, mármint hogy mind összejöttök. Mondjuk Deonék is szoktak. - Aztán észbe kapok és elmosolyodom. - Ő Raktariék kisfőnöke - magyarázom is meg. - Tőlem ez elég idegen, mivel nem nagyon voltak barátaim előtte részben a félvérűség, részben egyebek miatt.

- Ezt szeretjük a Ritsukuban, tök mindegy, ki és mi vagy, ha beleférsz a kimondatlan keretekbe, itt a helyed. Elfogadó, befogadó társaság, gyakorlatilag mindenki szeret mindenkit alapon működik és aki ezt bontja, az megy innen - mondja lelkesen. - Deon? Ő sem japán vagy teljesen az a nevéből ítélve, bár nagyon jó hangzása van.

- Igazad van, ő is félvér - árulom el végül. - Egy kicsit a Deon-san furcsán hangzik, eleget ugratom is vele, de egyébként nagyon rendes srác és szeretek vele lenni, beszélgetni. Ő tolt át az első sokkon a szakítás után, elvitt kocsikázni, meg a tengerpartra. Elég sok mindent ő pakolt helyre bennem.

- Remélem, egyszer elhozzátok, Raktari is azt mondta, hogy szereti a kisfőnököt, meg hogy tisztára megváltozott az élet, mióta helyt kapott benne.

- Deon nagy arc, majd beszélek vele és megkérdezem, mit szól hozzá. Egyébként nekik könnyű, hát ki nem kedveli Raktarit? Deon ugyanilyen... vagyis... hát vagy nagyon utálod, vagy nagyon szereted, szerintem a kettő között nincs állapot nála - mosolygok a srácra.

- Na ja - mondja elmosolyodva. - Raktarinak csak idő kell, amíg megszokja a környezetet.

- Azt hittem, gyűlölni fogom - ismerem el. - Végülis azzal van együtt, akit szeretek, ráadásul láthatóan nagyon harmonikus a kapcsolatuk. De képtelen vagyok rá.

- Nem is tudom elképzelni, hogy van, aki nem szereti őt - vallja be.

- Most már én sem, még csak dühös sem tudok lenni rá. Bár ami azt illeti az Yoshira sem voltam, inkább magamra. De már az is múlóban.

- Raktari évek óta várt arra, hogy ezzel a csávóval legyen... Próbáltam megérteni, miért nem adja fel, de nem ment. Az ő érzelmei annyira őszinték, tiszták és szelídek, hogy azt nem lehet elmondani. Ott lenni valaki mellett, aki észre sem veszi, mással van és mást szeret, mégis tovább imádni... Én mindig is csodáltam, mert ugyan az első nagy szerelméről sem beszélt, annyira fantasztikus volt a szerelem, amit láttam rajta, amit mindig szerettem volna érezni és azt, hogy irántam érezzék. - Keserű mosollyal vallja ezt be, és a szemei is csillognak.

- Nagyon nehéz elfogadni igazából. És nem azért, mert rosszat akarok nekik, vagy ilyesmi, de befigyel az irigység néha. Elég erős tud lenni. Pláne, hogy végülis ezt én játszottam el.

- Nagyon... - suttogja.

- De hidd el, lesz, aki majd téged is így fog szeretni - mosolygok rá kedvesen. - Hiszen legalább annyira aranyos vagy, mint Raktari.

- Alig egy hónapja engedtem el - jelenti ki elszorult torokkal, majd feláll a székről. Automatikusan lépek utána és csak megfogom a kezét. Lehet, hogy nem kéne és kiborul tőle, de remélem, nem, csak nem szeretném, hogy szomorú legyen. Bocsánatkérően fejti le a kezem a csuklójáról, egyértelmű, hogy sikerült elrontanom mindent. Raktarihoz megy és hátulról karolja át, fejét a a vállára hajtja, majd a nyakához fúrja és zokogni kezd. Na most legszívesebben elsüllyednék. Én nem akartam... nem így... Raktari csak hátranyúl és a fejét kezdi simogatni, majd leteszi a poharat és amíg éri, cirógatja a srácot, én meg nem tudok mozdulni, megkövülten állok és félek. Mélyről jön... Félek, hogy nagyon elrontottam megint. Nem akartam... Végignézek a társaságon, de csak Dayki hiányzik. Most hogy menjek oda hozzájuk? Pláne, hogy Chiaki és Yajiro is ijedten pislognak, de mikor Raktari a srác felé fordul, ők is beállnak a nyugtatásba. Nem akartam bántani Taot. Yoshi feláll, mert ő meg engem keres, azt hiszem, és lehajolva súg valamit Raktarinak, aztán elindul hozzám. Nem tudom, ő mit gondol, de én nem tudok mozdulni, még mindig, így simán ér be és csak megáll mellettem.

- Menjünk ki - nyögöm, mire csak bólint és visszamegy a kabátunkért, aztán már ki is húztam a csíkot. Odakinn remegő kézzel kaparom elő a cigimet és gyújtok rá. - Nem bántottam, én nem... - kezdek védekezni, de Yoshi leint.

- Tudom, nem lesz gáz.

- De sír és miattam. Miért kellett nekem erről beszélnem?

- Miről?

- Rólatok - tör utat bennem az elkeseredettség. Az alig szívott cigi kirepül a kezemből és belecsapódom Yoshiba, sírva bújok hozzá. - Nem akartam rosszat, esküszöm.

- Tudom - simogat nyugtatóan, de csak karolom erősen. Ez így nem lesz jó. Elmosódik a szemfestékem, meg amúgy sincsen okom sírni. Csak... ezek szerint még ezen a téren is elviselhetetlen vagyok.